Mérföldkőhöz érkezett Donald Trump: most jöhet az igazi összeomlás?

Mi rejtőzik a tavalyi számok mögött?

Donald Trump 2024-es elnökválasztási győzelméhez egy olyan széles választói koalíció járult hozzá, amelyet republikánus jelölteknek legalább egy emberemlékezet óta nem sikerült összeeszkábálni.

A pártoktól független Pew Research Center júniusban publikált, mérvadónak tartott „validált” választói kutatása – mely során egyedülálló módon azt is ellenőrzik, hogy az olykor visszatérő válaszadók valóban urnához járultak-e, nemcsak mondják ezt – szintén megerősítette, hogy Trump tavalyi voksolói a korábbiaknál jóval sokszínűbb etnikai és faji származással bírtak, miközben az amerikai politikát egyre csak meghatározó jelenségek, mint a „diplomaszakadék” és a város–vidék ellentét sem enyhült. (Előbbi arra utal, hogy minél képzettebb valaki, annál nagyobb eséllyel demokrata szavazó, míg utóbbi szerint ahogy távolodunk a nagyvárosoktól, annál több republikánus szimpatizánsba botolhatunk.)

Trump’s 2024 voter coalition was more racially and ethnically diverse than his 2020 or 2016 coalitions. pic.twitter.com/zClpZYJKCA https://t.co/zClpZYJKCA

— Pew Research Center (@pewresearch) June 26, 2025

Az exit poll és az AP VoteCast adatai alapján mi is beszámoltunk novemberben Trump hódításáról, a Pew adatai viszont kőbe vésték az eddig csak erős lábakon álló hipotézist:

• miközben a fehérek körében nem történt elmozdulás, a latino, azaz spanyolajkú szavazók körében csaknem egált játszott Trump és az alelnökként utolsó pillanatban demokrata elnökjelöltnek beugró Kamala Harris: noha 2020-ban Joe Biden még 25 százalékponttal több hispán szavazó bizalmát nyerte el, mint republikánus ellenfele, Harris és Trump között 3 százalékpontra olvadt a különbség a Pew adataiban. (Az etnikai, nem faji csoportnak tekintett latinók tartozhatnak bármelyik rasszhoz, így lehetnek fehérek, feketék vagy többrasszúak is.) Ha a Portfolio alábbi gyűjtésére tekintünk, amely a Pew számait az exit pollokkal és az AP VoteCast adataival átlagolja, kiolvasható, hogy a latinók körében 1992-ig visszamenően nem szerepelt olyan jól republikánus elnökaspiráns, mint Trump.

• De nemcsak a latin-amerikai felmenőkkel bíró, hanem a nem spanyolajkú fekete szavazók is Trump felé mozdultak el, jóllehet kisebb intenzitással: a régi-új elnök 2020 és 2024 között majdnem megduplázta szavazatarányát a köreikben, noha tízből nyolcan még így is Harris mögé álltak. A lentebbi ábrán egyértelmű tendencia rajzolódik ki:

  a színesbőrű, nem fehér szavazók 2016 óta folyamatosan távolodnak el a demokratáktól,

  így Trump rekordmagas szavazatarányát nehezen írhatnánk kizárólag a szűkebb értelemben vett Harris-kampány számlájára.

• 2020-hoz képest a nemi szakadék is nőtt kissé, 13 pontról 19-re, de a 2016-os szintet (26 pont) nem érte el. Trump több – különösen 50 év alatti – férfit, állított az oldalára: a férfiak körében 2-ről 12 pontra nőtt az előnye, de a demokraták nők kőrében élvezett fölényébe is sikerült beleharapnia az 50 év alatti korosztályban. Miközben a latinák és a fekete nők is felé mozdultak el, a republikánus zászlóvivőnek a hispán férfiak többségét sikerült „átfordítania” az oldalára, ugyanakkor a fekete férfiak között is látványosan javított. (Harris egyetlen csoportban, a fehér nőknél tudott szépíteni 2020-hoz képest). Ami az életkort illeti, Trump minden alcsoportban, még a demokraták korábbi bázisának tartott 30 év alatti fiatalok körében is jelentősen javított, kivéve a 65 év felettiek esetén.

• Figyelemre méltó, hogy az engedély nélküli bevándorlók tömeges kitoloncolásával kampányoló Trump a külföldi születésű állampolgárok, azaz az első generációs törvényes bevándorlók között szintén óriási áttörést ért el: a demokraták ezt a csoportot 21 helyett csupán 4 ponttal nyerték tavaly. A Pew szerint meglehet, hogy egyenesen több spanyolajkú első generációs bevándorló voksolt Trumpra, mint Harrisre. (Ezt magyarázhatja, hogy a New York Times választás előtti felmérése azt találta, a latino szavazók csupán egyharmada vélte úgy, hogy Trump bevándorlásellenes szólamai ellenük szólnak, 40% pedig azt mondta, az emberek túl komolyan veszik a politikus szavait – 55% szerint indokolt emiatt a felháborodás. A latino szavazók preferenciáinak további rétegeiről korábbi cikkünkben írtunk.)

From Pew: Hispanics were just 51-48 Harris, big change from 66-28 Clinton in 2016. Trump actually won Hispanic naturalized citizens.Whites pretty much stayed constant from 2020 to 2024 (R+12) pic.twitter.com/OIIONOFmRB https://t.co/OIIONOFmRB

— Siddharth Khurana (@SidKhurana3607) June 27, 2025

• Azon kívül, hogy a volt ingatlanmágnás a 2020-as szavazói közül többet tartott meg (85%), mint demokrata riválisai (79%), e mögé nézve a Pew azt találta, hogy Trump győzelméhez az is hozzájárult, hogy több Biden-szavazó pártolt át hozzá 2024-ben (5%), mint fordítva (3%), valamint a demokratákhoz képest (15%) Trump kevesebb 2020-as támogatója döntött úgy, hogy a ’24-es voksoláson inkább nem vesz részt, kihagyja (11%). Trump ráadásul egy leheletnyivel több 2020-ban inaktív voksolót győzött meg (14%), mint Harris (12%).

  Ezek a választási részvételben bekövetkezett pár százalékos változások mind-mind közrejátszottak Trump diadalában.

  Ahogy az is, hogy Trump tökéletes döntetlenre tudta kihozni a versenyt a pártfüggetlenek körében, akiket Biden négy éve még 9 ponttal nyert.
• Talán még ennél is jelentősebb eredménye volt a Pew Research Center felmérésének az, hogy 2024-ben ténylegesen megdőlt az a demokrata körökben népszerű mantra, hogy minél nagyobb a választói részvétel, annál jobb eséllyel indul a jelöltjük: Trump ugyanis 44-40% arányban verte Harrist a szavazástól távol maradók körében, és

  ha minden egyes választásra jogosult állampolgár voksolt volna, megduplázodott, azaz 3 pontra emelkedett volna trump előnye az országos szavazatarányban.

  Biden még 11 ponttal nyerte volna a 2020-ban inaktív szavazókat, ami 4-ről 6 pontra hízlalta volna a fölényét, ha ők is ikszeltek volna. (A demokrata kötődésű kutatócég, a Catalist szintén megerősítette, hogy Harris durván visszaesett a rendszertelenül és ritkábban szavazók körében.)

Shifts in support for the two major party candidates within demographic groups were largely the result of differences in which voters turned out in the 2020 and 2024 elections. pic.twitter.com/9E3aDlmuG5 https://t.co/9E3aDlmuG5

— Pew Research Center (@pewresearch) June 26, 2025

A Pew kiemeli, hogy ezek a Trumpnak kedvező változások elsősorban annak köszönhetőek, hogy az egyes csoportokon belül inkább a demokraták vagy a republikánusok felé hajló szavazók mentek-e el voksolni, tehát az Egyesült Államokban uralkodó pártpolitikai megosztottság (polarizáció) következtében nem jellemző, hogy az amerikaiak tömegesen változtattak volna véleményt. A választásra jogosultak negyede azonban mégis máshogy viselkedett 2024-ben, mint 2020-ban (akár elment szavazni, akár nem; illetve akár demokratára, republikánusra vagy egy „harmadik” jelöltre ikszelt), és ezek a nüansznyi különbségek elegendőek voltak ahhoz, hogy az országos szavazatarányban Trump öt évvel ezelőtt elszenvedett 4 százalékpontos vereségéből 2024-re 1,5 pontos győzelem váljék, ami az elektori kollégiumban is diadalmas többséget eredményezett.

A „nem odafigyelő” választók

Azok, akik 2024-ben nem adtak le szavazatot – de általánosan is kisebb eséllyel vesznek részt választáson –, összességében nézve fiatalabbak, nagyobb eséllyel latinók vagy feketék, kevésbé valószínű, hogy diplomások, illetve alacsonyabb az átlagjövedelmük. Ez önmagában nem meglepő, hiszen köztudott, hogy az idősebbek, a fehérek, a magasabban képzettek és a tehetősek szavazókedve számottevően nagyobb.

Az urnáktól távol maradók kapcsán érdemes szót ejteni a hozzájuk hasonló, úgynevezett „nem odafigyelő” (disengaged) szavazókról,

akiket – mint a választójoggal bírók ötödét kitevő, politikával napi szinten nem foglalkozók csoportját – a ’24-es kampányban egyre-másra emlegettek, mint a mérleg potenciális nyelve. Az ő demográfiai összetételük nagyrészt megegyezik a voksolásra kevésbé hajlandókéval – azzal a kitétellel, hogy felülreprezentáltak közöttük még a nők és a pártfüggetlenek.

Túlnyomó részük az árak és az infláció miatt aggódik leginkább, és nagyobb valószínűséggel gondolják úgy, hogy a gazdaság hanyatlik, mint az odafigyelő választók

- hangsúlyozza a YouGov elemzése. A nem odafigyelőket javarészt úgy igyekeznek körbehatárolni a közvélemény-kutatók, hogy arra kérdeznek rá, mekkora rendszerességgel követi valaki a politika világából érkező híreket vagy az egyes választási kampányok apró-cseprő fejleményeit, azaz nem a választói kedvből indulnak ki.

Amellett tehát, hogy „elnyerte” az inaktív amerikaik nem leadott voksait, Trump a nem odafigyelő szavazók között is vitte a pálmát. A Data for Progress nevű progresszív-baloldali kutató tavalyi pollja szerint például

minél jobban követte egy válaszadó az országos politikát, annál nagyobb eséllyel ikszelt Harrisre,

míg a politika iránt egyáltalán nem érdeklődőket Trump 51-32% arányban nyerte.

NEW from @ryanodonnellpa:Why did Democrats succeed in 2022 and not 2024?One key is news engagement.Those who pay less attention to political news voted for Trump at significantly higher rates. pic.twitter.com/ent8JlKvPg https://twitter.com/ryanodonnellpa?ref_src=twsrc%5Etfw

— Data for Progress (@DataProgress) November 14, 2024

Trump tehát épp a voksolásra kevésbé hajlamos és a politikát nem annyira követő csoportokban tört előre tavaly, ami önmagában is kockázatot jelenthet a republikánusok szereplésére a rendszerint szerényebb érdeklődés mellett zajló kongresszusi félidős választáson, melyeken ráadásul szokása az amerikai választóknak „megbüntetni” a Fehér Házat birtokló pártot. Egyszóval a voksolásra hajlandóbb, aktívabb bázissal – a Catalist által „szuperszavazóknak” becézett hívekkel – bíró demokraták joggal bizakodhatnak a képviselőházi, sőt, netalántán a szenátusi többség visszahódításában is 2026-ban, a 2028-as elnökválasztáson azonban rájuk járhat a rúd ismét, ha így folytatódik minden.

De ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük meg inkább, mit gondolnak Trump eddigi elnöki teljesítményéről azok a tavaly jobbra tolódott, kiemelt társadalmi csoportok, akiknek a republikánus zászlóvivő – kis túlzással élve – a megválasztását köszönheti, és mindez mit vetít előre a jövőre nézve.

Így fest a helyzet fél év után

Ha összességében nézzük Donald Trump munkájának a megítélését Nate Silver választási adatelemző összesítése alapján, azt láthatjuk, hogy a rövidre zárt „mézeshetek” után Trump megítélése márciusban negatívba fordult, a teljesítményével elégedettek csökkenő aránya pedig áprilisban (valószínűleg a „felszabadulás napi vámokkal” összefüggésben), majd júliusban ismét bebukott 45% alá, azaz egyre közelíti az első ciklusa idején feljegyzett 41%-os átlagot.

Az, hogy a 2024 végén, 2025 elején magához képest rekordmagas népszerűségnek örvendő Trump hogyan veszített a lendületéből, jól kivehető G. Elliot Morris ábráján is, aki Silvert követte a FiveThirtyEight élén, amíg meg nem szűnt a portál. Ezen is látszódik, hogy Trump teljesítményének nettó megítélése (azaz ha kivonjuk egymásból a vele elégedettek és őt elutasítók százalékos arányát) jócskán elmarad elődeitől – saját magát kivéve –, bár az egyre mélyülő politikai lövészárkok következtében talán nem is számíthatunk többé olyanra, hogy egy elnök 60-70%-os népszerűséget élvezzen hivatali ideje elején vagy akár később. (George W. Bush hirtelen népszerűségnövekedése a 9/11-es terrortámadások utánra tehető.)

Ami Trump szakpolitikai területenként való megítélését illeti, ugyancsak nem túl rózsás a kép. Morris összesítése szerint június eleje óta – ami egybeesik a Fehér Ház bevándorlási razziák elleni Los Angeles-i tüntetésekre adott drasztikus válaszával –

Trump gyakorlatilag valamennyi kulcsfontosságú kérdésben elveszítette az amerikaiak többségének bizalmát.

• A legnagyobb elégedetlenséget az infláció és a megélhetési költségek kezelése váltotta ki (átlagosan -23,1 pont),
• amelyet a kereskedelempolitika (-17,6),
• a gazdaság és a munkahelyek kérdése (-13,3),
• a kitoloncolások (-13 százalékpont),
• és a bevándorláspolitika követ (-4,7).

A várakozásoknak megfelelően és Trump első ciklusához hasonlóan az olyan szenzációhajhász elemeket sem mellőző szigorú bevándorláspolitika, mint a floridai "Aligátor Alcatraz", a salvadori megabörtön vagy a katonaság kaliforniai utcákra vezénylése, most is heves ellenreakciót váltott ki az amerikai közvélemény részéről: a Gallup szerint sosem látott szintre, 79%-ra nőtt azok aránya, akik úgy vélik, a bevándorlás jó dolog az Egyesült Államokra nézve, ezzel párhuzamosan pedig csökkent a migrációt csökkenteni kívánó amerikaiak hányada.

Az első ciklusához mérten viszont rendkívül lesújtó képet fest a Trump gazdaságpolitikájával szembeni háborgás.

Hiába volt a gazdaságpolitika Trump egyik legnagyobb erőssége évekkel ezelőtt, a YouGov adatai alapján még sosem volt ekkora mélyponton a volt ingatlanpiaci befektetőbe vetett bizalom, ami ráadásul huzamosabb ideje, a „viszonossági” vámok bejelentése körüli huzavona óta tartja magát.

Hogyan csapódott le mindez?

Ha azokban a csoportokban nézzük a republikánus zászlóvivő megítélését, amelyekben – mint előbb ismertettük – 2024-ben előretört, még drámaibb az összeomlás.

Habár a teljes népességben 20 ponttal esett vissza Trump elnöki munkájának nettó megítélése január és július között a YouGov szerint,

épp azokban a társadalmi rétegekben történt a legnagyobb hanyatlás, amelyek 2024-ben leginkább jobbra tolódtak.

• A férfiak között 22 ponttal estek vissza az elnökről alkotott vélemények, miközben a nők körében csak 18-cal.
• A pártfüggetlenek között -29 százalékpontra zuhant Trump nettó népszerűsége,
• ami a legkevesebbet, évente 50 ezer dollár alatt keresők között 21 ponttal csökkent,
• míg a feketék esetén 26, a latinóknál pedig 25 pontos esést könyvelhetünk el. Ez meglátszik Trump személyes, tehát nem elnöki teljesítményével összefüggő megítélésén is, hiszen az ebben a két csoportban kezdett a 2025 eleji csúcs után a legmeredekebb zuhanásba, lényegében elsöpörve az elmúlt hónapok, évek alatt kialakított pozitívabb képet.

• Írtunk arról is, hogy Trump a fiatalok, főleg a fiatal férfiak körében szintén jelentőselőrelépést tett tavaly. Nos, úgy tűnik, ez pünkösdi királyságnak bizonyult, ugyanis

  legelképesztőbben a 18 és 29 év közötti korosztályban kezdett zuhanórepülsbe a megítélése.

  A YouGov felmérése alapján immár a legfiatalabbak kétharmada látja negatív fényben az elnököt, míg a 30 és 44 év közöttiek 57%-a.

Egyszóval annak dacára, hogy Trumpnak a 2024-es választási kampányban a fehér munkásosztály után főként az alsó- és középosztálybeli színesbőrűeket, illetve a fiatalokat is sikerült megszólítania, most úgy tűnik, hogy nem volt erős a fogása ezeken a rétegeken, és leginkább ők csúsztak ki a kezéből az elnöksége első hat hónapja alatt.

De minek köszönhető mindez? Az AP szerint a Harris-szavazók 28%-ával szemben

Trump támogatóinak több mint fele nyilatkozta azt tavaly, hogy kizárólag az üzemanyag- és élelmiszerárak határozták meg, hogy kire adja le voksát.

(További érdekesség, hogy a Trump-voksolók status quo-pártibbnak bizonyultak: jóval kisebb hányaduk szeretett volna „totális felfordulást” vagy „alapvető változást” látni abban, ahogy az országot kormányozzák, mint a hivatalban lévő Harris hívei.)

Nos, az amerikaiak harmada szerint fél évvel később a gazdaság és a megélhetés továbbra is az országot fenyegető legnagyobb probléma, a CNN kutatása pedig arra jutott, 63% úgy vélekedik, hogy Trump prioritásai nincsenek a helyén. A CBS mindeközben azt találta,

tízből hét válaszadó szerint a Trump-adminisztráció nem szentel elég figyelmet az árak csökkentésére és az infláció letörésére,

ami egyértelműen meglátszódik az e téren mért támogatottságán is. Ennek tetejébe Trump republikánus többségű Kongresszus által, gazdaságélénkítő célzattal elfogadott "nagy, gyönyörű törvénye" sem igazán aratja a babérokat: a Fox News pollja szerint mintegy tízből hatan elutasítják azt, az AP pedig azt mérte, hogy az amerikaiak közel kétharmada – nem alaptalanul – úgy gondolja, hogy a törvénycsomag a tehetősebbeket fogja segíteni elsősorban.

Ezek alapján nem meglepő, hogy „a pénztárcájukkal” való szavazásra leginkább hajlamos csoportok fordítottak először hátat Trumpnak, aki látszólag veszített a politikailag kevésbé aktív és a híreket kevésbé követő választók támogatásából. A Trumpért nem rajongó, nem törzsszavazók komoly elidegenítése, akikre eleve kisebb eséllyel számíthatnak majd a 2026-os kongresszusi választáson, azonban még hatalmasabb kihívást hagyhat hátra a republikánusok 2028-as elnökjelöltjének – főleg, ha az nem az egyelőre utánozhatatlannak tűnő Trump lesz, aki természetesen utalgatott arra, hogy 82 évesen elindulhat egy harmadik ciklusért is, hiába az alkotmány tilalma. Dörzsölhetik tehát a tenyerüket (és törhetik a fejüket) a demokraták, hogy '28-ban hogyan tudnák visszahódítani ezeket a szavazókat.

De mostanra a republikánus bázis egysége is nyomás alá került:

az adminisztráció Epstein-ügyben bemutatott pálfordulása, majd ezt követő hosszas mismásolása megosztja még Trump híveit is.

A Quinnipiac szerint csak tízből négy republikánus elégedett azzal, ahogy az elnök a kérdést kezelte, 36%-nak viszont negatív a véleménye arról; miközben az amerikaiak 90%-a azt mondja, nyilvánosságra kellene hozni a dokumentumokat.

Bár a nap mint nap tovább gyűrűző botrány végkifejletétől még bizonyára távol állunk (a Kongresszus egyik bizottsága több republikánus támogatásával tegnapelőtt szavazott például arról, hogy az igazságügyi tárcát az akták közzétételére kényszeríthetik), az biztos, hogy az Epstein-iratok alááshatják a magát „kívülállóként”, a kisember szószólójaként lefestő Trump „mítoszát”, hiszen a titkolózás könnyedén azt a látszatot keltheti, hogy az elnök a „mélyállam” és a visszataszító bűnöket elkövető – és felháborító módon megúszó – korrupt elit leleplezése helyett annak védelmére kel.

A republikánus zászlóvivő abban reménykedhet, hogy népszerűségének „padlóját” eddig csupán a Capitolium január 6-i ostroma zökkentette ki a megszokott, 40% körül ingadozó minimum tartományból. Habár első fecskeként a Gallup legutóbb mindössze 37%-ra mérte a Trumppal elégedettek arányát, ami negatív rekorddal ér fel második ciklusában, és közelíti a 2021 januárjában feljegyzett 34%-ot.

A jobboldali populista újságíró és podcaster, Emily Jashinsky mégis arra figyelmeztetett, a kaotikus afganisztáni kivonulás után összeomló népszerűséggel szembesülő Biden mintájára

az Epstein-ügy lehet Trump „Kabul-pillanata”,

ami 2021 augusztusában sokakban lebontotta azt a benyomást, hogy felelős és hozzáértő vezető vette át a kormányrudat. Ehhez hasonlóan hullhat le egyesek szemében a lepel a „washingtoni mocsár lecsapolását” ígérő Trumpról is. Az már pedig csak hab a tortán, hogy a Bident kísértő mumus, az infláció is felpattant júniusban.

Címlapkép forrása: David Ramos/Getty Images