Együtt akartak fegyvert fejleszteni a NATO-tagállamok Oroszország ellen - Súlyos kudarcnak ígérkezik az ELSA projekt

2024 júliusában a washingtoni NATO-csúcson több európai ország elindította az ELSA (European Long-Range Strike Approach) védelmi kezdeményezést, amely nagy hatótávolságú csapásmérő fegyverek létrehozását célozta az orosz agresszió jelentette fenyegetés ellen. A kezdeményezést az is motiválta, hogy az Egyesült Államok korlátozta Ukrajna számára az amerikai nagy hatótávolságú fegyverek használatát.

A programban eredetileg Franciaország, Németország, Olaszország, az Egyesült Királyság, Svédország, Lengyelország és Hollandia vett volna részt. A hét országból azonban már négy saját nemzeti stratégiát követ. Az ELSA formálisan még létezik, de nem vált azzá az egyesítő keretrendszerré, aminek szánták.

Az elmúlt napokban két európai ország jelentette be, hogy sürgősen szükségük van saját fejlesztésű nagy hatótávolságú fegyverekre. A holland védelmi minisztérium azonnali javaslatokat kért egy hazai Tomahawk-alternatívára – annak ellenére, hogy Hollandia továbbra tagja az ELSA-nak, ráadásul Tomahawkokat is vásárol Washingtontól.

Svédország szintén jelezte, hogy 2030-ig rendszerbe akarnak állítani egy 2000 km hatótávolságú manőverező robotrepülőgépet. Stockholm esetében külön nehézséget okoz az, hogy a GKN Aerospace svéd leányvállalatának, a Volvo Aeronak mindössze 18 hónapja van arra, hogy megtevezze nemcsak a sárkányszerkezetet, de a hajtóművet is.

A holland és svéd döntések fényében felmerül a kérdés: egyesíthetők-e ezek az erőfeszítések? A hivatalos bejelentések már megerősítik, hogy a svéd "sugárhajtású UAV" sárkányszerkezetét Hollandiában a Fokker – egy másik GKN-tulajdonú vállalat – fogja tervezni.

Az Egyesült Királyság szintén elindította saját fejlesztési programjait. A két bejelentett koncepció – a Brakestop cirkálórakéta és a Nightfall ballisztikus rakéta – körülbelül 600 km hatótávolságú lesz. Mivel a GKN brit vállalat, így arra elég reális esély van, hogy London, Stockholm és Amszterdam végül közös koncepcióval fog előállni.

Németország ideiglenesen Tomahawkok vásárlásával töltötte be képességbeli hiányosságait, de már elkülönített forrásokat a jövőbeli Super Sonic Strike Missile – a 3SM Tyrfing – elkészítésére, amelyet Norvégiával közösen fejlesztenek, és várhatóan 1000 km hatótávolságú lesz. Ez azonban jelen állás szerint 2035 előtt nem lesz kész.

Újabb szög a közös projekt koporsójában, hogy Franciaország az 1000 km-es LCM cirkálórakétáját egyre inkább nem az ELSA részeként, hanem teljesen nemzeti projektként kezeli, a tesztrepüléseket 2028-ra tervezik. Párizs terve egy 2000 km-es ballisztikus rakéta 2030-ig történő kifejlesztésére már nem is szerepel a potenciális együttműködési területek között.

Jelenleg csak három európai ország rendelkezik valódi, 1000 km-t meghaladó nagy hatótávolságú csapásmérő képességekkel

– és csak kettőnek van szuverén ellenőrzése felettük: az Egyesült Királyságnak az amerikai gyártmányú Tomahawk cirkálórakétákkal és Trident ballisztikus rakétákkal a tengeralattjáróin, Franciaországnak a hazai gyártású MdCN cirkálórakétákkal és M51 ballisztikus rakétákkal, valamint Ukrajnának a már sorozatgyártott működő Long Neptune robotrepülőgépekkel, valamint a befejezéshez közeledő FP-5 Flamingokkal.

Az éppen háborúban álló Kijevnek ráadásul több nagy hatótávolságú drón is rendelkezésére áll, ráadásul Ukrajna az egyetlen olyan európai állam, amely az arzenálját aktívan használja is.

Címlapkép forrása: Portfolio