Brüsszel kidobja az egyik legfontosabb vívmányát, csak hogy berúgja az EU gazdaságát

Az Európai Unió cégfúziós szabályozása hosszú ideje a versenypolitika egyik sarokköve: célja, hogy a vállalati egyesülések és felvásárlások (M&A – mergers and acquisitions) ne csökkentsék a versenyt, ne emeljék az árakat, és ne korlátozzák a választékot az európai fogyasztók számára.

Ugyanakkor az elmúlt két évtized során végbement gazdasági és technológiai átalakulások egyre inkább próbára teszik ezt a keretrendszert.

A digitalizáció, a mesterséges intelligencia gyors előretörése, a zöld átmenethez szükséges beruházások, a geopolitikai instabilitás, valamint az amerikai és kínai cégek dominanciája mind olyan új kihívások, amelyekre a 2004-es és 2008-as bizottsági iránymutatások már nem nyújtanak megfelelő választ.

Különösen aggasztó, hogy az európai vállalatok gyakran nem képesek elérni a globálisan versenyképes méretet, mivel az uniós fúziós szabályozás szigorúan korlátozza az összeolvadásokat akkor is, ha azok hosszú távon az innováció és a beruházások ösztönzését szolgálnák. Az olyan esetek, mint a Siemens és az Alstom vasúti üzletágainak 2019-es egyesülési kísérlete, amelyet az Európai Bizottság megakadályozott, komoly vitákat indítottak el a versenypolitika jövőjéről.

A német és francia kormány azóta is sürgeti, hogy a szabályok jobban vegyék figyelembe a globális verseny realitásait, ne csak az EU-n belüli közvetlen hatásokat.

Ez a dilemma – versenyvédelem kontra versenyképesség – a 2020-as évek közepére már nem csupán elméleti vita, hanem gyakorlati akadályává vált az iparstratégiai célok elérésének. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) idén elfogadott állásfoglalása szerint is elengedhetetlen, hogy a fúziós politikát az EU versenyképességi céljaihoz igazítsák. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a jelenlegi jogi keret nem képes kellően figyelembe venni az infrastrukturális beruházások, az innováció vagy a fenntarthatóság szempontjait – holott ezek ma már alapvető tényezők a globális gazdasági pozíciók megszerzésében és megtartásában.

A jelenlegi uniós fúziós szabályozás kétségtelenül fontos szerepet játszott abban, hogy a belső piacon elkerülhetők voltak a torzító monopóliumok, és különösen a kisebb tagállamok vállalkozásai számára biztosított védelmet a túlerős piaci szereplőkkel szemben. A versenyjog szigorú alkalmazása hozzájárult ahhoz, hogy az EU-n belül a piacok viszonylag nyitottak, árversenyben működőek maradtak, és a fogyasztók is profitáltak az alacsonyabb árakból és a szélesebb kínálatból.

Ugyanakkor ez a belső egyensúly globális szinten komoly versenyhátrányt jelent:

míg az amerikai és kínai vállalatok szinte korlátlanul növekedhetnek hazai és nemzetközi fúziók révén, az európai cégeket sokszor épp ez a versenypolitika korlátozza a globális méret és hatékonyság elérésében.

Így az, ami belső piaci szinten a verseny megőrzését szolgálta, mára egyre inkább az EU nemzetközi versenyképességének gátjává vált.

Most jön az európai óriások kora

E problémákra válaszul az Európai Bizottság 2025 májusában hivatalosan is elindította a fúziós irányelvek átfogó felülvizsgálatát. A cél, hogy egy naprakész, gazdaságilag megalapozott, de a jogbiztonságot is garantáló értékelési keretet hozzanak létre, amely nemcsak megőrzi a versenyt, de támogatja az európai vállalatokat abban is, hogy növekedjenek, beruházzanak és globális szereplővé váljanak. A felülvizsgálat részeként a Bizottság két nyilvános konzultációt hirdetett:

1. egy általános, inkább stratégiai szempontokat vizsgáló konzultációt,
2. valamint egy mélyreható, technikai jellegűt, amely hét specifikus témát dolgoz fel részletes háttéranyagok segítségével.

A konzultációs dokumentumok olyan területeket fednek le, mint a versenyképesség és gazdasági ellenálló-képesség, a piaci erő mérésének módszerei, az innováció és dinamika szerepe a fúziós döntésekben, a fenntarthatóság és tiszta technológiák támogatása, a digitalizációs sajátosságok, a méretgazdaságossági érvek értékelése, valamint az olyan horizonton túli szempontok beemelése, mint a nemzetbiztonság vagy a munkaerőpiaci hatások.

Az uniós végrehajtó testület emellett már márciusban pályázatot hirdetett egy külön gazdasági tanulmány elkészítésére, amely a fúziók hosszú távú, dinamikus hatásait vizsgálja. A tanulmány négy fő részből áll majd:

1. egyrészt összegzi az innovációs és beruházási verseny közgazdasági elméleteit,
2. másrészt megkísérli modellezni, hogy milyen feltételek mellett javíthatják a fúziók a dinamizmust,
3. harmadrészt konkrét esettanulmányokon keresztül vizsgálja a szabályozás hatásait,
4. negyedrészt pedig javaslatokat tesz arra, hogyan lehetne a szabályokat úgy módosítani, hogy azok jobban támogassák az innovációs ökoszisztémát Európában.

Kiemelt figyelmet kapnak az úgynevezett „killer acquisitions” – olyan tranzakciók, amelyek során domináns nagyvállalatok felvásárolnak kis, innovatív cégeket, gyakran csak azért, hogy kiiktassanak egy potenciális versenytársat. Az Európai Bizottság vizsgálja annak lehetőségét, hogy az ilyen típusú tranzakciók esetén egyfajta vélelem alapján induljon a vizsgálat, és a felvásárló félnek kelljen bizonyítania, hogy a fúzió nem rontja a versenyt, illetve hogy a várható hatékonysági előnyök valóban igazolhatók. Az EGSZB ehhez kapcsolódóan azt is javasolja, hogy

külön szabályokat hozzanak az EU-n kívüli nagyvállalatok általi startup-felvásárlásokra, különösen akkor, ha ezek az innovációs központokat „kihelyezik” Európából.

Az EGSZB véleménye külön figyelmet fordít a hosszú távú hatékonyságok értékelésére is. Jelenleg a Bizottság jellemzően két-négy éves időtávon vizsgálja a fúziók hatásait, ami nem elegendő például a távközléshez hasonló beruházás-intenzív ágazatokban. A vélemény szerint ki kellene dolgozni egy validált modellrendszert, amely alapján az ilyen típusú, nem árjellegű előnyök (pl. szolgáltatásminőség, ellátásbiztonság) is megbízhatóan mérhetők és figyelembe vehetők lennének.

A fúziós értékelési logikába a jövőben nagyobb hangsúllyal kerülhetnek be az iparpolitikai célok is – például a kritikus nyersanyagokhoz való hozzáférés, a védelmi ipar megerősítése vagy a zöld technológiák térnyerése. Az EGSZB és több tagállam – köztük Franciaország és Olaszország – javasolják, hogy az úgynevezett IPCEI-k (európai jelentősségű közös érdekbe tartozó projektek, Important Projects of Common European Interest) szabályrendszere is frissítésre szorul, hogy valóban európai logika mentén működjön, ne nemzeti célokat szolgáljon. Emellett már a Bizottság szerint is fontos lenne, hogy

az állami és EU-támogatások odaítélésénél ne csak nemzeti szinten, hanem uniós koordinációval is történjenek elosztások, hogy a támogatások hatása erősebben érvényesüljön európai értékláncokban.

Nem szabad megfeledkezni az új versenyjogi eszközökről sem: a Digitális Piacokról szóló jogszabály (DMA) és a Külföldi Támogatásokról szóló Rendelet (FSR) már életbe léptek, és céljuk, hogy a digitális óriásplatformokat szabályozzák, illetve megakadályozzák, hogy harmadik országok állami támogatásai torzítsák a versenyt az EU belső piacán. E két eszköz végrehajtása ugyanakkor komoly erőforrásokat kíván, és az Európai Bizottság szerint szükséges lehet a jelenlegi jogértelmezési irányelvek pontosítása is, különösen a megfelelési kritériumok terén.

A mostani tárgyalási kör fordulópont lehet az uniós fúziós politika, így pedig a versenyképesség és az európai bajnokok megteremtésének szempontjából.

Brüsszel fogadkozása szerint a cél nem az, hogy gyengüljön a versenyjog, hanem hogy jobban alkalmazkodjon a realitásokhoz – a globális verseny nyomásához, az iparpolitikai prioritásokhoz és az innovációs dinamizmushoz.

Az új irányelvek várhatóan 2026-ban léphetnek hatályba, de addig még számos vita, egyeztetés és módosítás várható. Az, hogy a Bizottság nyitott konzultációt indított, és egyedülálló részletességgel tárja fel az egyes témaköröket, jó alapot adhat arra, hogy az új szabályozás ne kompromisszumok sora, hanem valóban előremutató, versenyképes és igazságos legyen.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.