Elvert 650 milliárd eurót Brüsszel, a vállalkozások csak papíron látnak belőle eredményt

A Európai Számvevőszék meglehetősen borúlátó elemzést adott ki az Európai Unió helyreállítási és ellenállóképességi eszközének (RRF) értékelésében: a luxemburgi testület szerint bár nagy volt az akarás, sok reformot végrehajtottak, a versenyképességen nem sokat javított a pénzügyi támogatás.

Elemzésükben arra jutottak:

a helyreállítási tervekben szereplő reformok és beruházások a 2019–2020-as országspecifikus ajánlások mintegy kétharmadát (64 százalékát) kezelték valamilyen formában, de ezek 41 százaléka csak kis mértékben, és egyetlen ajánlást sem sikerült teljes egészében végrehajtani.

Az üzleti környezetet érintő strukturális kérdések közül több továbbra is megoldatlan maradt, különösen azok, amelyek az adminisztratív terhek, a beruházások ösztönzése vagy a szabályozási akadályok csökkentése köré csoportosulnak. A Számvevőszék összegzése szerint az RRF „csak részben” kezelte az uniós gazdasági irányításban azonosított vállalkozási környezeti kihívásokat.

A vizsgálat 27 tagállam valamennyi helyreállítási tervét áttekintette, részletesen pedig négy ország – Bulgária, Spanyolország, Ciprus és Ausztria – 25 konkrét reformját elemezte. Ezek közül mindössze hét (28 százalék) készült el időre, míg a reformok egyharmada (36 százalék) több mint féléves késedelmet szenvedett. A 2025. áprilisi állapot szerint a projektek 28 százaléka még mindig nem zárult le, miközben az RRF végrehajtásának határideje 2026. augusztus vége. A késések okai között politikai egyeztetési nehézségek, adminisztratív akadályok és technikai problémák szerepelnek.

A Számvevőszék szerint ezek kockázatot jelentenek az eredmények teljesítésére, hiszen több reformnak még az outputjai sem láthatók, miközben a kifizetések az elfogadott törvényekhez kötődnek, nem pedig a hatásokhoz.

A reformok kimenetét illetően a kép vegyes. A Számvevőszék megállapította, hogy a befejezett intézkedések szinte mindegyike (17 a 18-ból) teljesítette a formális célokat – például törvények elfogadását, szabályozások bevezetését –, ám valódi gazdasági eredményt csak az esetek 29 százalékában sikerült kimutatni. A reformok közel felénél (47 százalék) a hatások szerények maradtak, 24 százalékuknál pedig a tagállamok nem tudtak bizonyítékot szolgáltatni semmiféle mérhető előrelépésre. A leggyakrabban előforduló hiányosság, hogy a tagállamok nem határoztak meg konkrét eredménymutatókat, vagy nem követték nyomon a reformok hatásait. Bár az RRF-rendelet nem írja ezt elő, az Európai Számvevőszék szerint ez alapvető lenne a teljesítmény értékeléséhez.

A dokumentum több számszerű példát is bemutat. Bulgáriában a rádióspektrum-használatot szabályozó reform látványos eredményt hozott: az 5G-lefedettség három év alatt 0 százalékról 67 százalékra nőtt. Ezzel szemben Ausztriában a vállalatok feltőkésítését támogató intézkedések – bár 1 milliárd eurós keretet biztosítottak – eddig mindössze 2,5 millió eurónyi kérelmet eredményeztek, azaz szinte elhanyagolható mértékű kereslet mutatkozott. Cipruson a kisvállalkozások fúzióját ösztönző programhoz ugyan elkészült a cselekvési terv, de 2024 végéig egyetlen konkrét program sem indult el.

A reformok egy része ráadásul csak közvetetten kapcsolódik a vállalkozási környezethez – például Ausztriában a pénzügyi oktatási stratégia vagy a Cipruson bevezetett kutatási infrastruktúra-platform –, így ezek hosszabb távon sem valószínű, hogy érdemi hatást gyakorolnak a gazdasági dinamizmusra.

A tagállamok közötti különbségek jelentősek. Hét ország – köztük Görögország, Spanyolország, Ciprus, Portugália és Hollandia – a Számvevőszék értékelése szerint nagyrészt RRF-intézkedésekkel kezelte az országra szabott vállalkozásfejlesztési ajánlásokat. Tizenhat ország, köztük Németország, Franciaország, Olaszország és Ausztria, viszont csak kis mértékben, míg két tagállam – Luxemburg és Svédország – egyáltalán nem használt RRF-forrást ilyen célra. A jelentés kiemeli, hogy Magyarország és Finnország esetében a vállalkozási környezet javulásával kapcsolatos előrelépés az RRF-intézkedésektől függetlenül történt, vagyis a Bizottság értékelése szerint ezekben az országokban más forrásból vagy önálló reformok révén valósult meg a fejlődés. Ez az egyetlen pozitív megjegyzés, amelyben Magyarország név szerint szerepel.

Nem bukás, de csak éppenhogy megvan a vizsga

Uniós szinten a 2019–2020-as országspecifikus ajánlások közül 82 kapcsolódott az üzleti környezethez. Ezek közül 28 irányult magánberuházások ösztönzésére, 21 a finanszírozáshoz való hozzáférés javítására, 15 az adminisztratív terhek csökkentésére, míg a többi adóegyszerűsítési vagy versenyképességi célokat szolgált. A Számvevőszék megállapította, hogy a finanszírozási és adóügyi területeken elért előrelépés többnyire RRF-en kívüli nemzeti intézkedéseknek volt köszönhető, míg az RRF főként a beruházások ösztönzésére és a szabályozási akadályok csökkentésére irányult – ezek viszont jellemzően csak kis hatású beavatkozások voltak.

A reformok kétharmada törvényalkotásra, nem pedig gyakorlati gazdaságfejlesztésre korlátozódott.

A Számvevőszék arra is rámutat, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok közötti fogalmi zavar megnehezíti a teljesítmény mérését. Az „üzleti környezet” szakpolitikai területét a Bizottság sem azonos módon használja az európai szemeszter és az RRF keretében: az uniós végrehajtó testület az RRF-ben 52, az európai szemeszterben 37 szakpolitikai területet különböztet meg, és a reformok kétharmadát nem is az üzleti környezet kategóriájához sorolta.

Ez azt eredményezte – állítják a luxemburgi auditorok –, hogy a program hatását sok esetben nem lehetett pontosan hozzárendelni a vállalkozási környezet javításához.

Az Európai Számvevőszék ezért azt javasolja, hogy a következő többéves költségvetési ciklusban a Bizottság egységesítse a szakpolitikai területek meghatározását, és egyértelmű módszertant dolgozzon ki a reformok eredményeinek értékelésére.

A reformok ütemezése és hatékonysága is kérdéseket vet fel. A mintában szereplő 25 reform közül 72 százalék késett vagy még nem zárult le 2025 tavaszáig. Bár a befejezett reformok outputjai megvalósultak, ez nem mindig járt együtt tényleges gazdasági hatással. A számvevőszéki jelentés külön felhívja a figyelmet arra, hogy a fizetések sok esetben akkor történnek, amikor a törvény elfogadása formailag megtörtént, függetlenül attól, hogy annak eredményei megvalósultak-e.

Úgy látják, ez torzíthatja a programok hatásosságáról alkotott képet, és csökkenti az ösztönzést a tényleges végrehajtásra.

Az Európai Bizottság éves értékelései alapján 2021 és 2024 között némi javulás tapasztalható ugyan az országspecifikus ajánlások végrehajtásában – a „jelentős előrelépést” vagy „teljes végrehajtást” elérő ajánlások aránya 21 százalékról 35 százalékra nőtt –, de a tagállamok kétharmadánál még mindig csak szerény előrelépés mutatkozik. Nyolc országban négy év alatt semmilyen előrehaladást nem rögzítettek, egyben pedig visszaesést.

Csupán egy tagállam, Finnország hajtotta végre teljes egészében a vállalkozási környezetre vonatkozó ajánlásokat, és egy másik, Magyarország jelentős mértékben – mindkettő RRF-támogatás nélkül.

A Számvevőszék által elemzett négy ország közül Spanyolország és Ciprus mutatott érdemi előrelépést a Bizottság értékelése szerint. A 15 vizsgált országspecifikus ajánlásból kilenc esetében történt javulás 2021 és 2024 között, ám ezek közül mindössze hatnál lehetett kimutatni, hogy az RRF-reformok közvetlenül hozzájárultak ehhez. A többi esetben a fejlődés más tényezőknek, nemzeti programoknak vagy beruházásoknak volt köszönhető. Összességében tehát a helyreállítási alap reformjai csak részben és lassan járultak hozzá az üzleti környezet javulásához.

A jelentés záró megállapítása szerint az RRF egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket ezen a területen.

Bár kétségtelen, hogy a források segítettek egyes reformokat beindítani, az intézkedések többsége inkább adminisztratív vagy jogi szinten valósult meg, és kevés bizonyíték van arra, hogy ezek hosszú távon is javítanák a vállalkozások versenyképességét vagy növekedési kilátásait. A Számvevőszék szerint a Bizottságnak a jövőben az országspecifikus ajánlások következetesebb kezelésére, a hatások mérésére és a szakpolitikai területek közötti átfedések megszüntetésére kell törekednie. A helyreállítási alap végrehajtása még folyamatban van, de a jelenlegi tapasztalatok alapján egyértelmű: a reformok papíron működnek, a gazdaságban viszont csak ritkán.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images