Bradford: az EU feladhatja azt, ami eddig a legerősebbé tette

Anu Bradford szerint az Európai Unió súlyos bizalmi válságba került a digitális szabályozás terén. A Columbia Egyetem professzora a L'Expressnek adott interjújában arról beszélt, úgy látja, Brüsszel egyszerre hátrál és bizonytalanodik el, miközben külső nyomás és belső politikai kompromisszumok gyengítik a korábban erősnek tartott „brüsszeli hatást”.

Bradford az Elon Musk körüli DSA-vita kapcsán azt mondja:

az EU veszélyes kettős játékot játszik. Egyrészt bírságokkal jelzi, hogy „érvényesíti a saját törvényeit”, másrészt az egyszerűsítési tervekkel, hivatalos nevén Omnibusz-csomaggal újranyitja és részben lazítja ezeket a szabályokat.

Szerinte az EU nem engedheti meg magának, hogy úgy tűnjön, amerikai nyomásra visszavonul. „A szabályozási szuverenitásról küldött jelzés most kulcskérdés.”

Az amerikai techcégek és a Trump-adminisztráció rövid távon profitálhatnak az összezárásból, de Bradford szerint hosszabb távon ez visszaüthet. Ha a Big Tech az amerikai külpolitika eszközévé válik, Európában elindul a bizalomerózió. Konkrét példaként említi a felhőszolgáltatásokat: „Mi történne, ha Washington egyoldalúan elvágná Európát az Amazon tárhelyszolgáltatásától?”

Ez a félelem szerinte az európai technológiai emancipációt erősíti, ami végső soron a Big Tech érdekei ellen hat.

Az Egyesült Államok technológiapolitikáját Bradford egyre inkább állami beavatkozásokkal jellemzi. Az Nvidia kínai exportjának engedélyezése szerinte azt mutatja, hogy Washington „Beijing játékát játssza”. A korábbi modellfelosztás – Európa jogalapú, Amerika piaci, Kína állami – szerinte mára elmosódott. „Az USA elhagyja azt, ami sikeressé tette: a globalizációt, a szabadpiacot és a szólásszabadságot” – magyarázta.

Az Omnibusz-javaslatot Bradford az első valódi strukturális visszalépésnek tartja az uniós digitális szabályozásban. Külön kiemeli az AI-modellek tanításához kapcsolódó adatvédelmi enyhítéseket. „Ez nem pusztán egyszerűsítés, hanem célzott dereguláció.”

Szerinte ez a bizonytalanság aláássa a brüsszeli hatást, miközben az EU masszív lobbinak teszi ki magát még a jogalkotási folyamat lezárása előtt.

A washingtoni nyomást Bradford „Washington-effektusként” írja le, amely szerinte alapvetően különbözik az európai modelltől. Míg az EU piacmérettel és szabványosítással terjeszt normákat, az amerikai megközelítés „gazdasági zsarolásra és politikai kényszerre” épül.

A DSA- és DMA-bírságokat Washington rendszeresen „szólásszabadság elleni támadásként” keretezi, amit Bradford „tudatos és torz narratívának” nevez.

A professzor szerint Európa legnagyobb problémája nem a túlzott szabályozás, hanem a strukturális gyengeség.

Az EU-ban a globális kockázatitőke mindössze 5 százaléka érhető el, szemben az USA 50 és Kína 40 százalékával. Nincs valódi egységes digitális piac, a csődjog rendkívül büntető jellegű, a kudarc stigmatizált. Bradford hangsúlyozza: „Nem a GDPR fojtja meg az európai innovációt, hanem a tőkehiány és a kockázatkerülés.”

A jelenlegi dereguláció szerinte nem fogja kielégíteni Donald Trump amerikai elnököt, viszont gyengítheti Európát – gazdaságilag és geopolitikailag egyaránt.

Címlapkép forrása: EU