Jelentősen emelkedett a lakáshitel-kihelyezések volumene az utóbbi években Magyarországon, aminek kapcsán egyre többen aggódnak a túlzott eladósodottság miatt. Látni kell azonban, hogy a hitelösszegek emelkedése mellett a lakások értéke is óriási emelkedésen van túl, így arra voltunk kíváncsiak, hogy az elmúlt, több mint egy évtizedben hogyan alakult az ország teljes lakáshitel-állománya az ország lakásállományának értékéhez képest. Valóban túl magas az eladósodottság?
A Covid-válságra másképp reagáltak a gazdaságpolitikai döntéshozók, mint a 2008-2009-es globális pénzügyi válságra. Ez segített abban, hogy a világgazdaság visszaesése kisebb legyen, mint akkor volt, azonban az adósságszintek jelentősen megemelkedtek. A következő időszak nagy kérdése az lesz, hogy miként terelődik át a figyelem a kilábalás időszakában a kilépési stratégiákra a megemelkedett adósságok közepette. Mindez azért különösen fontos, hogy a Covid-válságból - sarkosan fogalmazva - ne váljon pénzügyi válság.
A Pimco befektetési vezetője szerint a pénzügyi rendszer azt követően is törékeny állapotban marad, miután a világ már lerázta magáról a koronavírus okozta terhet - számol be a hírről a Financial Times.
Az elmúlt évtizedben a jegybankok egyre szélesebb eszköztárat alkalmazva léptek fel annak érdekében, hogy a válságból való kilábalást támogassák, illetve hogy a túlhitelezésből fakadó problémákat mérsékeljék. A jövőbeni rendszerszintű pénzügyi problémák sikeres megelőzése és hatékony mérséklése olyan eszközökkel lehetséges, melyek preventíven, az egészséges hitelpiac jegyében teremtik meg a reálgazdaság fenntartható finanszírozásának és a piaci szereplők alkalmazkodásának egységét. Az MNB az elmúlt években innovatívan és aktívan használta ezen eszközeit mind a válságból való kilábalás, mind a fenntartható hitelezés biztosítása érdekében.
Bár a rövid távú növekedési kilátások javultak, a kínai vállalati szektor eladósodottsága veszélyes méreteket ölt, aminek fájdalmas következményei lehetnek a jövőben - hívja fel a figyelmet Kínáról szóló jelentésében a Nemzetközi Valutaalap (IMF).
A válság kezdetéhez képest Magyarországon csökkent a harmadik legnagyobb mértékben a háztartások adósságállománya a GDP arányában - mutat rá 32 ország adatai alapján a JPMorgan. Ez tehát azt jelenti, hogy világszinten is kiugró mértékű adósságtehertől szabadultak meg a magyarok nyolc év alatt. Ez az alacsony munkanélküliségi rátával és a dinamikus béremelésekkel együtt jó alapot adhat a fogyasztás felpörgéséhez, igaz az IMF minapi előrejelzései szerint azért nem fog még jövőre kitörni Magyarországon a fogyasztási láz:
Kezelni kell a kínai állami vállalatok magas eladósodottságát a gazdasági növekedést veszélyeztető kockázatok elhárítása és a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében - írja a Moody's hitelminősítő intézet kedden kiadott jelentése.
Magyarország a hosszú távon is fenntartható lehetőségeihez képest a 2002-2007 közötti időszakban átlagosan évi 0,4-0,5 százalékkal gyorsabban növekedett az eladósodáshoz köthető többletkereslet miatt. A megbomlott pénzügyi egyensúly helyreállítására tett erőfeszítések és egyéb tényezők következményeként viszont a 2009-2013 közötti periódusban a gazdaság kínálati lehetőségeihez képest évente 1,2-1,5 százalékkal alacsonyabb növekedést figyelhettünk meg - mutat rá a fenntartható gazdasági növekedés témakörében fájdalmas igazságra Várpalotai Viktor. A Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetője tehát azt hangsúlyozza, hogy Magyarországtól a válság előtti évek eladósodása nagy árat követelt, hiszen a válság előtti egy egységnyi többletjövedelemért a válságot követően közel két egységnyi jövedelemről kellett lemondanunk. Ez tavaly konkrétan azt jelentette, hogy ha szükségtelen lett volna az elmúlt években megfigyelhető kényszerű adósságleépítés, akkor Magyarország GDP-je 2013-ban a megfigyelthez képest több mint 800 milliárd forinttal magasabb lehetett volna. Az alábbiakban Várpalotai Viktor írását közöljük.
Immáron több mint 6 év telt el 2008. szeptembere óta, amikor is az amerikai jelzálogpiacról induló krízis globális válsággá szélesedett. A válság kitörését követően a válságkezelést támogató eszközök kialakítása mellett, a gazdasági szakemberek körében élénk vita zajlott a válságot követő kilábalási periódus várható alakjáról. A különböző szcenáriók alapján V, W, U, L alakú pályák egyaránt elképzelhetőek voltak. Az eltérő növekedési várakozások ellenére azonban abban konszenzus mutatkozott, hogy a helyreállítási periódusban a válsághoz vezető, a globális gazdaság sérülékenységét meghatározó folyamatokban korrekció szükséges. Makrogazdasági szempontból a túlzott mértékű eladósodás csökkentése és a globális egyensúlytalanságok kiigazítása kapott kiemelt figyelmet. Az ún. "deleveraging" kifejezés szinte minden nyelvben általánosan használt és azonos jelentéssel bíró fogalommá vált. De vajon hol áll a világ a globális válságot meghatározó folyamatok kezelésében? Megszűntek a korábban a világot válságba sodró jelenségek, vagy változatlanul akut kockázatot jelentenek? Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank közgazdasági elemzésekért és előrejelzésekért felelős igazgatója alábbi írásában a jegybank 2014. évi Növekedési Jelentésének megállapításait felhasználva ezekre kíván röviden választ adni.
Nem túl jók a kilátások.
Állítják a gazdasági előrejelzésekkel nincsenek összhangban a hozamok.
Kell-e aggódnunk az amerikai árindex növekedése miatt?
A megújulós erőművi projektek másodlagos piacát pörgetheti fel az energiahivatal transzparenciája.
Az OXO-vezér a Checklist hétvégi különkiadásának vendége volt.
