Európa nem vesztette el a versenyképességi harcot, de sürgős lépések kellenek

Amikor Európa versenyképességi hiányáról beszélünk az Egyesült Államokhoz képest, leggyakrabban olyan statisztikákra fókuszálunk, mint a GDP, a GDP fogyasztásonként vagy a GDP munkaóránként. Az EU azonban bizonyos tekintetben szűkíti a szakadékot az Egyesült Államokkal szemben, például az egy főre jutó GDP tekintetében. Miért van ez az ellentmondás? Van egy produktivitási problémánk, mégis javul az egy főre jutó GDP.

Néha attól függ, hogy mit és mikor mérünk. Mindig van egy időbeli elcsúszás a produktivitási javulások és a GDP-adatokban való megjelenésük között. Ezen túlmenően az európai munkaerő-termelékenységet olyan tényezők befolyásolják, mint a magasabb munkaerőköltségek és a kevesebb munkaóra.

Ez tükrözi azokat a prioritásokat, amelyeket mi, európaiak fontosnak tartunk, például a kiegyensúlyozott életmód biztosítását és az erős szociális rendszerek fenntartását. Például az univerzális egészségügyi ellátás gazdasági és társadalmi modellünk sarokköve.

A valódi kérdés az, hogy modellünk lehetővé teszi-e a jólét megőrzését és növelését. Képesek vagyunk-e hatékonyan finanszírozni a zöld átállást? Meg tudjuk-e oldani a várható védelmi kiadások növekedését és az olyan demográfiai kihívásokat, mint az elöregedő népesség és a nyugdíjrendszerek fenntartása? Ezek eléréséhez növekedésre van szükség, de nem akármilyen növekedésre, hanem fenntartható növekedésre, amely biztosítja, hogy nagyobb tortánk legyen, amit eloszthatunk.

Ez a növekedés összhangban kell, hogy legyen az európai életmód megőrzésével, a békét és stabilitást biztosító társadalmi struktúrák védelmével, valamint a méltányosság és az esélyegyenlőség iránti közös elkötelezettségünkkel.

Sok közgazdász szerint rossz referenciaalapot választunk, amikor folyamatosan az Egyesült Államokhoz hasonlítjuk magunkat.

Egyetértek. Az Egyesült Államokkal – amely sok szempontból kilóg a sorból – való hasonlítás félrevezető.

Ugyanakkor tagadhatatlan értéket jelent, ha tanulunk különböző modellekből. Az Egyesült Államok például kiválóan teljesít olyan területeken, mint a befektetések vonzása és a demográfiai stabilitás fenntartása, amelyek kritikusak a tartós gazdasági növekedéshez. Európa ihletet meríthet ezekből az erősségekből, miközben kiaknázza saját egyedi előnyeit, például erős szociális védőhálóját és egyenlőségre törekvő megközelítését. Miközben az Egyesült Államokkal való összehasonlítás néha kedvezőtlennek tűnhet, nem tükrözi teljes mértékben Európa erősségeit vagy potenciálját.

Fel kell ismernünk, hogy az ilyen összehasonlításokban használt mérőszámok gyakran azokra a tényezőkre fókuszálnak, amelyek nagyon különböznek a sajátunktól, és amelyek rövid távú nyereségek helyett az egyenlőségre és a hosszú távú stabilitásra összpontosítanak.

Brüsszelben gyakran hallani azt az érvet – amit Ursula von der Leyen is sokszor hangoztatott –, hogy Európa versenyképességének hiánya abból fakad, hogy a védelmi kérdéseket az Egyesült Államokra bíztuk, a nyersanyag-ellátást Oroszországra, az olcsó munkaerőt pedig Kínára. Most mindhármat házon belül kellene megoldanunk. Ez elérhető, különösen az Egyesült Államokhoz képest magasabb európai energiaárak mellett?

Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy a védelem kiszervezése alapvető versenyképességi probléma. Korábban ez tőkét szabadított fel más beruházások számára. Most az energiaárak és a védelmi kiadások világos akadályokat jelentenek, de ezek kezelhetők.

Európa már felgyorsította az átállást a megújuló energiákra, és ahogy ezek skálázódnak, várhatóan csökkenteni fogják a függőséget és a költségeket.

Például Ibéria tavaly energiafogyasztásának több mint felét megújulókból fedezte. A hálózati infrastruktúrába és a megújuló energiákba való beruházások hosszú távon előnyökkel járnak, még ha rövid távon költségesek is. Tartani kell az irányt.

Mi az első, gyorsan megvalósítható lépés, amelyet Európa tehetne versenyképessége növelése érdekében?

Szabályozási oldalról a „28. rezsim” áttörést hozhatna. Ez egy átfogó keretrendszert teremtene egész Európában, növelve a skálázhatóságot és az integrációt. A Tőkepiaci Unió befejezése is prioritás – mély és likvid tőkepiacok nélkülözhetetlenek.

Emellett az iparágak konszolidációja a méretgazdaságosság érdekében és az innováció előmozdítása iparpolitikák révén – például Mario Draghi javaslatai szerint – szintén kulcsfontosságú. Az autóiparban például a konszolidáció segíthetne Európának a kínai gyártókkal való versenyben azáltal, hogy optimalizálja a megosztott infrastruktúrát és erőforrásokat.

Számos tagállam ellenzi a további integrációt, és a Tőkepiaci Unió megvalósítása több integrációt igényelne. Gondolja, hogy az évtizedekkel ezelőtt felvetetett Tőkepiaci Unió hamarosan valósággá válik?

Remélem. A Tőkepiaci Unió technikailag racionális gazdasági kezdeményezés, amely a politikai viták ellenére is előreléphetne. Ez egyike azoknak az erőfeszítéseknek, amelyek politikailag kihívást jelentenek, de óriási ígéretet hordoznak Európa pénzügyi integrációja és gazdasági dinamizmusa szempontjából.

A magántőke hatékony mozgósítása, miközben stratégiailag irányítjuk a közkiadásokat, kulcsfontosságú ennek eléréséhez.

Fontos, hogy ne osszuk túl sok felé az erőforrásokat számtalan projekt között, hanem inkább a magas megtérülésű beruházásokra koncentráljunk, különösen az olyan korai szakaszú technológiákban, amelyek a jövő versenyképességét határozzák meg.

Ez azt jelenti, hogy azonosítani kell azokat a területeket, ahol Európa globálisan vezető szerepet vállalhat, elősegítve az innovációt és biztosítva, hogy a tőkepiacok mélyek, likvidek és hatékonyak legyenek.

Az ilyen fókusz jelentős gazdasági szinergiákat teremthet, és megadhatja a szükséges finanszírozást a nagyszabású kihívások, például a zöld átállás vagy a technológiai fejlesztések kezeléséhez.

Már elveszítettük a versenyképességi csatát, különösen az elektromos járművek akkumulátortechnológiája terén, ahol Kína vezet?

Egyáltalán nem. A technológia gyorsan változik.

Például az európai programozók hiányával kapcsolatos aggodalmakat felülírták az olyan fejlemények, mint a generatív mesterséges intelligencia. Hasonlóképpen, az ipari és feltörekvő technológiák új lehetőségeket kínálnak Európának, hogy vezető szerepet töltsön be.

A jelenlegi technológiákhoz való ragaszkodás helyett a jövő technológiáiba kell befektetni. Januárban egy jelentést mutatunk be Davosban, amelyben 14 kulcstechnológia stratégiai megközelítését vázoljuk fel, amely kulcsfontosságú lesz Európa versenyképességének megmentésében.

Címlapkép forrása: Mckinsey

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.