Ezért drágább itthon a kivitelezés, mint Amerikában: de hol megy félre a történet?

„Itthon drágábban gyártunk, mint Amerikában” – hangzik el a szokatlan tételmondat, méghozzá építőipari kontextusban. Olcsó nyersanyag, drágább munkaerő, utóbbiból következően jóval hatékonyabb szervezés – ezek az egyenlet elemei, amelyek a fenti eredményt kiadják.

Cserkúthy András, a GLT Delta Kft. ügyvezetője pontosan látja, hogy mekkora potenciál rejlik az előregyártásban, amelyre saját vállalkozása is nagyban épít. Ám még ezzel együtt is van hova fejlődni, amit az amerikai hasonlat is hűen tükröz.

Időrabló típusú találkozások

Ahhoz, hogy megértse a különbséget, személyesen ment ki az építkezésre, hogy nyomon kövesse a helyszíni történéseket. Bécsben például tizenegy toronyházon dolgoznak, átlagban három ember toronyházanként, és az egyik legszembeötlőbb időrabló tényezőnek a le- és felmenetel bizonyult. Lemenni egy szerszámért, mosdóba, kávézni, ebédelni: csak egy út 25 perc volt a huszonötödik emeletről. Mindezt úgy, hogy a vállalat „szorgalmas magyar kollégákkal" dolgoztat.

A nagyobbik probléma a motiváció hiánya.

A generálkivitelező motivált, mert egy összegre szerződött, de minél mélyebbre mész a kivitelezés szintjein, ez annál kevésbé van így. A létra legalján az órabéresek vannak, és ott kell kitalálni valamit

– mondja a szakember.

Motiválni a motiválhatatlant

Hiába spórolnak ugyanis akár hetven százalékot az előregyártással, a maradék harmincat is meg kell nyomni, ami a helyszíni szereléshez fűződik.

„Mi azt csináljuk, hogy van egy fix órabér, de a vezető szerelő tud dealeket kötni a projektvezetővel, aki látja az apró részleteket. De ez csak rövid távon működhet, nem hónapok távlatában, ahol sok minden felmerülhet. Ha viszont azt mondjuk, hogy figyelj, ha ezt a tizennyolc méter csövet felrakod holnap délutánig három emberrel, akkor kapsz harmincezer forintot, az már értelmezhető, és addig nem megy haza, amíg be nem fejezi. Ők is keresnek, mi is spórolunk.

Ez a kulcs: le kell bontani részleteiben a folyamatot, amihez motivációs eszközöket kell rendelni a teljesítmény javítása érdekében.”

A digitalizáció önmagában kevés
Cserkúthy András a digitalizációt alapvetőnek tartja, az azonban önmagában nem gyógyír mindenre. Jó rendszerekre van elsősorban ugyanis szükség. Erre az Ardo Foods példáját említi, amely akkor vezetett csak be vállalatirányítási rendszert, mire a forgalma bőven meghaladt a millárd eurót. „A rendszer az első, utána jöhetnek a digitalizációs eszközök, amelyeket erre ráhúzok” – mondja a szakember.

Színre szín, számra szám

Ha már a motivációnál tartunk, Cserkúthy András ennek kapcsán az általános munkaerőhiányra is felhívta a figyelmet.

Megszűnt a jó közép-európai olcsó munkaerő. Már se nem jó, se nem olcsó, és nincs is.

A jók régen elmentek Ausztriába, Németországba. Ma már nincs, aki elmenjen. Aki pedig itthon van, jól él, ezért sem annyira motivált, magyarázza a szakember.

És Amerikában is ez van.

Ott azért TERVEZNEK MEG MINDENT JÓL ÉS GYÁRTANAK ELŐRE, mert aki a helyszínen szereli, az jó esetben tudja a számokat, meg a színeket, de nem tud angolul. Ezért mindent úgy terveznek, hogy színt a színre, számot a számra.

A nagyléptékű alkalmazkodási folyamat meglátása szerint felülről fog elindulni, azaz beruházói oldalról kényszerítik ki, hogy a vállalkozások tegyék hatékonyabbá a működésüket. Cserkúthy ismét amerikai példát említ: a Merck gyógyszergyár stratégiájában fehéren-feketén benne van, hogy az új épületek 80%-ának előregyártottnak kell lenniük, ilyenkor ugyanis „a helyszínen nincs ütközés, nincs pótmunka, és ezért nem malmoznak tömegesen az emberek”.

Torzító támogatások, elkerülhetetlen konszolidáció
A GLT Kft. ügyvezetője úgy látja, hogy az osztrák és német építőipari piac is válsággal küzd, a hazainál jóval nagyobb a visszaesés. Svédország egy fokkal jobb, ahol a vállalat nemrég nyitott irodát, ott viszont meg kell küzdeni a protektív piaci környezettel. A Közel-Kelet vonzó lehetőségeket kínál, míg Horvátországban ugyan sok forrás van, a piac szerkezete és az üzleti kultúra különbségei miatt nem könnyű az érvényesülés. Ezen túl a hadiiparhoz kapcsolódó épületek jelenthetnek további megrendeléseket a magyarországi szereplők számára. Alighanem további konszolidációra lehet ugyanakkor számítani a jövőben nyugati mintára, hiszen a GLT Deltához hasonló közepes cégek ott nem jellemzőek. Cserkúthy András ugyanakkor úgy látja, hogy az uniós források piactorzító hatással is járnak, ami egyrészt az árak felhajtásához, másrészt a szükséges hatékonyságnövelő gyakorlatok elmaradásához vezettek.

Bevált a forgatókönyv

Várakozásai szerint nálunk is az amerikaihoz hasonlóak lesznek a viszonyok, azaz elég lesz néhány igazán jó szakember, aki magát a szerelést elvégzi. A GLT Delta Kft. már több mint egy évtizede számolt ezzel a forgatókönyvvel, ezért sikeres az általános munkaerőhiány ellenére.

Most vagyunk ott, hogy kezdi megérni működni. Aki most kezdené a felkészülést, a sok eszköz és tudás rendelkezésre állása miatt részben könnyebb dolga van, másrészt viszont nehezebb is, mert fel kell az egészet építeni. Az emberek gondolkodását is meg kell változtatni ehhez, és azt nehéz.

Az igazi aranytartalék Cserkúthy András szerint a cégek működésében van, ami abból a szempontból jó hír, hogy ezen mindenki képes házon belül dolgozni. A házi feladat tehát adott, már "csak" meg kell valósítani.

Címlapkép forrása: Portfolio