Olyan fellendülés jöhet az EU-ban, amivel újra versenybe szállhat Kínával és Amerikával

Az elmúlt években elkezdett tetőzni, esetenként csökkenni a fejlett gazdaságok energiafelhasználása, köszönhetően az energiahatékonyság növekedésének, illetve annak, hogy a gazdasági aktivitás sok helyen a kevésbé energiaintenzív iparágak felé mozdult el. Az energiaigény csökkenése mögött a koronavírus-járvány máig tartó hatásai is működnek, ugyanis az ipar egyes régiókban már nem állt talpra a pandémia után sem.

Az Európai Unió világviszonylatban is élen jár ebben a folyamatban: energiafelhasználása 2024-ben mintegy 10%-kal volt alacsonyabb, mint 2015-ben, miközben gazdasága közel 20%-kal bővült ugyanebben az időszakban - mutat rá a Nemzetközi Energia Ügynökség napokban megjelent éves nagy jelentésében (World Energy Outlook 2025).

A több, mint 500 oldalas jelentésben érdekes kép rajzolódik ki az egy főre jutó energiaigény összevetésekor is. A fejlett gazdasági régiók/országok között az EU egy főre eső energiafelhasználása a legkisebb (~120 gigajoule/fő) sőt, a közösség vonatkozó értéke Eurázsia, a Közel-Kelet és a sok besorolás szerint még mindig feltörekvő gazdaságnak számító Kína mutatójánál is alacsonyabb.

A listát vezető Egyesült Államok egy főre jutó energiafogyasztása (~275 GJ/fő)

több mint kétszer magasabb az EU, és több mint tízszer nagyobb, mint Afrika relatív fogyasztási értéke.

Nem csak a fejlett gazdaságok, hanem valamennyi régió közül az EU-ban a legmagasabb a tiszta, kis karbonkibocsátású források (megújulók és nukleáris energia) áramtermelési aránya.

A 70%-os uniós részarány alaposan felülmúlja a 41%-os világátlagot,

illetve az USA és Kína ekörüli értékét sőt, magasabb az egy régióként kezelt Latin-Amerika és Karib-térség 65%-os mutatójánál is, pedig utóbbi esetében a szigethatás extra hajtóerőt jelent a decentralizált, tüzelőanyag-utánpótlást nem igénylő megújuló források terjedésére.

Ugyanakkor a fejlett gazdaságok között az EU az utolsó helyen áll az elektrifikációs ráta, vagyis a villamos energia teljes végső energiafelhasználáson belüli arányát mutató jelzőszám szempontjából (21-22%), márpedig a ráta emelése a hatékonyság növeléséhez is elengedhetetlen. Az ezredforduló óta az EU-nál csak az Egyesült Államok ért el kisebb haladást e tekintetben, míg az elektrifikációs listát immár 30%-ot közelítő arányszámokkal vezető távol-keleti államok - különösen Kína, de Délkelet-Ázsia is - óriási előrelépést produkált az utóbbi szűk negyed évszázadban.

Az EU - felismerve a villamosítás fontosságát - Tisztaipar-megállapodásában célul tűzte ki, hogy 2030-ra az uniós gazdaság egészében 32%-ra emelje a villamosítási arányt.

Az energiabiztonsági kockázat egyik legfontosabb mutatójának számító (fosszilis) energiaimport-függőség a jelentős gazdaságok közül szintén az EU-ban az egyik legerősebb, és az arányszám csak Japánban, illetve Dél-Koreában magasabb.

Ezért a tüzelőanyag-ellátást nem igénylő megújuló kapacitások növelése nem csak a klímapolitikai célok teljesítésének, hanem az energiafüggetlenség fokozásának is a legfontosabb eszköze. Ennek megfelelően az Európai Unió ambiciózus energia- és klímacélokat tűzött ki maga elé 2030-ra, ezek elérése ugyanakkor nem lehetséges a villamosenergia-rendszer fejlesztése nélkül.

Az EU gazdaságpolitikai kihívásai között a versenyképesség javítása is kiemelt helyen szerepel. E tekintetben is különösen fontos a nem energiaigényes iparágak szerepe, amelyek az iparban felhasznált energia 30%-át fogyasztják, viszont a szektor gazdasághoz hozzáadott értékének mintegy 80%-át biztosítják. Az Európai Unióban a nem energiaigényes iparágak villamosítása 2015 óta hasonló szinten stagnál, mint az Egyesült Államokban, jóval alacsonyabb szinten, mint Ázsia főbb ipari központjaiban.

Az alacsony és közepes hőmérsékletű folyamatok villamosításához, és így a nem energiaigényes iparágak versenyképességének javításához nagy lehetőséget kínálnak az ipari hőszivattyúk, melyek alkalmazása a dekarbonizációnak és az importfüggőség csökkentésének is hatékony módját jelenti. Energiaigényük harmada-ötöde a hagyományos kazánok felhasználásának, és közvetlenül nem függenek fosszilis tüzelőanyagoktól.

Az alacsony áramárak elősegítik az elektrifikációt,

de a jelenlegi árak volatilisek és történelmi összevetésben magasak is.

Ebben nem kis szerepe van a piaci ármechanizmusoknak, illetve annak, hogy az idő mintegy 60%-ában elsősorban a földgáz alapú áramtermelés költségei határozzák meg a másnapi nagykereskedelmi villamosenergia-árakat, noha a földgáz részaránya az uniós árammixben kevesebb mint 20%. Ráadásul a legtöbb EU-tagállamban a villamos energiát terhelő adók magasabbak a földgázhoz és más régiókhoz viszonyítva.

Az akadályok dacára az ipari hőszivattyúk a jelenlegi uniós ipari végfelhasználói árak mellett is versenyképesek a földgázzal. Ezek gázkazánokhoz képest nagyobb hatékonysága alacsonyabb üzemeltetési költségeket, és teljes élettartamra vetítve is kisebb kiadásokat jelenthet, noha előbbiek magasabb kezdeti tőkebefektetést igényelnek. A hőszivattyúval rendelkező ipari fogyasztók csökkenthetik a piaci áramár-ingadozásoknak való kitettségüket is PPA alapú szerződés megkötésével, illetve a hőtermelés magas áramárak idején történő korlátozásával, ha megfelelő keresletoldali rugalmassági mechanizmusok vannak érvényben.

Az EU ipari energiafogyasztói számára a hőszivattyúknál kevésbé hatékony elektromos kazánok szintén versenyképesek lehetnek rugalmas használat mellett, mivel viszonylag kis kezdeti tőkebefektetést igényelnek. A rugalmasság elérhető hőtárolás alkalmazásával vagy a gázkazánflotta egy részének villamosításával, ami a szükséges hálózati csatlakozási kapacitás csökkentésével a kapcsolódó költségeket is mérsékelheti.

A villamosenergia-rugalmassági szolgáltatási piachoz való csatlakozás

új bevételi források, valamint a negatív nagykereskedelmi árak kihasználásának lehetőségét is elérhetővé teszi a felhasználók számára,

amelyek egyre gyakoribbak egyes uniós piacokon, így Magyarországon is.

Költséghatékonyságuk ellenére az ipari hőszivattyúk térnyerése az EU-ban korlátozott volt az elmúlt években. Ennek oka részben a telepítés jelentős tőkeigényében, illetve az esetleges kapcsolódó közműfejlesztési igényben keresendő, ami tovább növeli a költségeket és a beruházás komplexitását, a szakpolitika azonban segíthet mérsékelni a kihívásokat. Az Unió vonatkozó tervei a villamosenergia-biztonság iránti erős elkötelezettséget jelzik, és a következő években várhatóan fellendítik az elektrifikációt, beleértve az ipari hőszivattyúk bevezetését is – áll az IEA elemzésében.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images