Üzent Schlögel a budapesti békecsúcs előtt: aki békét akar Oroszországgal, nézzen még propagandát!

Karl Schlögel német történész szerint Ukrajna továbbra is hősiesen állja az orosz agressziót, miközben Moszkva katonai stratégiája a frontvonalakon kudarcot vallott. A Tagesspiegelnek adott interjúban a neves Kelet-Európa-szakértő azt mondta:

Putyin és tábornokai az időre játszanak, a társadalom és az ukrajnai civil lakosság fizikai, valamint morális kimerülésében bíznak.

A városok elleni folyamatos bombázások célja a pszichológiai terror, nem a katonai áttörés. „A fronton csak marginális területi nyereségeket értek el – a stratégia megbukott” – fogalmazott Schlögel, hozzátéve, hogy a háború kimenetele továbbra is nyitott, és Ukrajna létezése forog kockán.

A történész élesen bírálta a Nyugat tétlenségét, különösen Európa habozását a katonai támogatásban.

Szerinte a legnagyobb kérdés ma az, miért nem képes a Nyugat megvédeni Ukrajnát. „Miért nem hoztak létre rögtön a háború elején repüléstilalmi zónát? Most, amikor orosz drónok zuhannak Lengyelországba, kezd erről szó esni – de még mindig hiányzik a politikai akarat” – mondta. Schlögel szerint a fegyverszállítások késlekedése – különösen Németország döntése, hogy nem ad Taurus típusú precíziós rakétákat – súlyos hiba, mert Putyin nem indokokra vár, hanem saját logikája mentén eszkalál.

Nem azért nem lép tovább, mert visszafogja magát, hanem mert úgy dönt, hogy még nem jött el az ideje

– fogalmazott.

A német belpolitikában egyre erősödő békepárti hangokat – köztük Sahra Wagenknecht mozgalmát – Schlögel álságosnak tartja. Úgy véli, azok,

akik a békéről beszélnek anélkül, hogy megneveznék az agresszort, vak pacifisták.

Történészként emlékeztetett arra, hogy a 30-as évek megbékélési politikája is Hitler térnyeréséhez vezetett.

Aki békét akar Oroszországgal, nézzen meg egy estét az orosz tévében” – mondta, utalva a moszkvai propaganda dehumanizáló és háborús hangvételére. Szerinte a pacifizmus akkor hiteles, ha nem keveri össze a támadást a védelemmel.

Schlögel szerint Oroszország belső állapota mélyen paradox: miközben Moszkvában és Szentpéterváron az élet látszólag normálisan zajlik, a háború több százezer halottat és sebesültet követel. A társadalom nagy része passzívan támogatja a háborút, mert nincs alternatív politikai opció, és a hatalom pontosan tudja, hol vannak a kockázatos gócpontok. Ezért nincs kényszersorozás a nagyvárosokban – inkább észak-koreai és más külföldi zsoldosokat vetnek be. Putyin így igyekszik elkerülni a belső feszültséget, miközben médiamonopóliummal és félelemmel tartja kontroll alatt az országot.

A történész szerint Putyin hatalma személyéhez kötött, és rendszere nélküle aligha maradhatna fenn.

Nincs putyinizmus Putyin nélkül

– mondta, hozzátéve, hogy a rendszer lényege nem ideológia, hanem a hatalom megtartása bármi áron. Ezért is használ fel mindent – az olajáraktól a külföldi választások hangulatáig – saját legitimitása megerősítésére. A Wagner-lázadás is ezt a törékenységet mutatta meg: Putyin „saját bűntársaitól” sem érezheti magát biztonságban.

Schlögel végül figyelmeztetett: Európa ma saját biztonságát is Ukrajnában védi.

A támogatás elapadása, a politikai fáradtság és az illúzió, hogy a konfliktus „befagyasztható”, veszélyes önáltatás.

„Ukrajnát elhagyni annyit jelentene, mint feladni Európa szabadságát is” – mondta, hozzátéve, hogy a háború kimenetelét nem lehet előre látni, de egyvalami biztos: „a döntés arról, ki marad talpon, nem Kijevben vagy Moszkvában, hanem a nyugati fővárosokban dől el.”

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images