Elvágták a világ egyik legfontosabb útvonalát: itt az új globális olajpuzzle, de hiányoznak a kulcsfontosságú darabok

Immár két hete tart az Iráni háború. A gyorsan eszkalálódó konfliktus középpontjába egy szűk, 40 kilométeres átjáró került. A "fojtópontként" is sokszor emlegetett Hormuzi-szoros stratégiai jelentőségű vízi átjáró, amely a Malaka-szoros mellett a világ második legfontosabb "fosszilis energiahordozó sztrádája".

Parlamenti választás és piaci reakciók

A 2026-os év legfontosabb eseménye Magyarország szempontjából az április 12-én esedékes parlamenti választás. De mit hozhat a választás a piacok, befektetők számára? Terítéken a választási forgatókönyvek és az azokhoz rendelhető piaci reakciók a következő befektetői klubunkon.

Információ és jelentkezés

Naponta összesen

• 14-15 millió hordó nyersolajat,
• 5 millió hordó finomított terméket, valamint
• megközelítőleg 300 millió köbméter cseppfolyósított földgázt (LNG) szállítottak át a szoroson.

A szűkület stratégiai jelentőségével Irán is pontosan tisztában van: már a konfliktus első napján kijelentették, hogy lezártnak tekintik. Időközben a szavakat tettekre váltották, több hajót is megtámadtak "figyelmeztetésként". Ilyen körülmények között természetesen - ritka kivétellel - egyik hajózási társaság sem mer átkelni a szoroson azt kockáztatva, hogy találat érje a több tíz- vagy akár százmillió dollár értékű tankereit.

Bár a háború kezdete óta az iráni csapásmérő (drón, ballisztikus rakéták, tengeri flotta) lehetőségeket Amerika és Izrael megtizedelte, ennek ellenére az jól látszik, hogy teljes biztonságot nem tudnak garantálni. A szoros annyira szűk, hogy a szárazföldről indított eszközök elhárítására csak nagyon kevés ideje van a légvédelmi rendszereknek, csökkentve azok hatékonyságát. Egyelőre tehát nem látszik, hogy mikor nyílhat meg újra ez a kulcsfontosságú útvonal.

Adott a kérdés: van b opció?

Újabb szoros, újabb problémák

Egyik ilyen lehetőség a Szaúd-Arábia keleti olajmezőitől egészen a nyugati, vörös-tengeri olajexport terminálokig tartó East-West olajvezeték. Az arab állam régóta készül arra, hogy Irán végül valóban beváltja a fenyegetését, és lezárja a Hormuzi-szorost. Erre az eshetőségre építették meg az 1200 kilométer hosszú vezetéket, amely Yanbu kikötőjébe csatlakozik be. A szaúdiak az iráni háborút megelőzően megközelítőleg 7 millió hordó nyersolajat exportáltak tengeri úton.

Ha ezt teljes egészében nem is, az olajvezeték képes arra, hogy 5 millió hordó nyersolajat szállítson. Sőt elmúlt években olyan fejlesztéseket is elvégeztek, például egy második vezetékszakasz kialakítása, amivel akár 7 milliós mennyiséget is be tudna fogadni ez a szállítási útvonal. Normál időkben ezen a szakaszon napi 2-3 millió olajat exportálnak, tehát a szabad kapacitás nagyjából 4-5 millió hordó.

Mindez nagyon jól hangzik, de van egy apró probléma, ami beárnyékolja: egy újabb szoros.

Ugyanis a szaudiak hiába képesek a kitermelés nagy részét elszállítani szárazföldön a nyugati partra, a Vörös-tenger déli bejárata (Bab el-Mandeb) a húszi támadások miatt szintén bármikor ellehetetlenülhet. A Perzsa-öböl menti olaj nagy része pedig Ázsiába megy, ezért nem igazán kikerülhető ez az újabb kritikus szakasz.

Van egy másik vezeték is: az Egyesült Arab Emírségek stratégiai fontosságú alternatív útvonala, amely a Fudzsajra kikötőbe vezet, a Hormuzi-szoros bejáratához. A vezeték névleges kapacitása napi 1,5 millió hordó, de a rendszer technikai maximuma elméletileg elérheti az 1,8 millió hordót is. Ez a mennyiség az Emírségek teljes nyersolaj-exportjának nagyjából csak a felét képes közvetlenül az Ománi-öbölbe juttatni, normál időkben a kapacitások fele részt vannak kihasználva. Az innen becsatornázható extra kapacitás megközelítőleg 700-900 ezer hordó naponta.

Stratégiai készletek és kitermelés

Előző héten, március 11-én a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 400 millió hordó kőolaj felszabadításáról döntött az iráni háború okozta ellátási zavarok kezelésére.

Ez a szervezet eddigi történetének legnagyobb ilyen volumenű intézkedése.

A lépés jelentőségét jól mutatja, hogy IEA tagországainak összesített, állami kezelésben lévő stratégiai készlete nagyjából 1,2 milliárd hordó, tehát a harmadához nyúltak most hozzá, amelyet az országok egyedi igényeinek megfelelően szabadítanak fel. (Legutóbb, 2022-ben az orosz-ukrán háború kitörésekor 182 millió hordót használtak el fel fél év alatt).

Bár pontos részleteket még nem tudunk a kitározás üteméről, de Amerika már bejelentette, hogy a 400 milliós készletet közel felét, 172 millió hordót 120 nap alatt terveznek a piacra önteni, ami mintegy 1,4 millió hordó többlet naponta.

Ha ezt a tempót vesszük alapul, és a teljes mennyiségre vetítjük rá, akkor közel 3 millió hordót jelentene pluszban.

A közel-keleti termeléscsökkentéseket részben ellensúlyozza az OPEC+ olajkartellen kívüli termelők, valamint Kazahsztán és Oroszország megnövekedett termelése. Bár a veszteségek mértéke a konfliktus időtartamától és az ellátási zavaroktól függ, az IEA becslése szerint a globális olajkínálat 2026-ban átlagosan napi 1 millió hordóval fog növekedni, és a teljes növekedés az OPEC+ csoporton kívüli termelőknek lesz köszönhető.

Orosz tankerek

Az Egyesült Államok időközben engedélyt adott arra, hogy a korábban szankcionált, már feltöltött orosz tankerekben rekedt olajat értékesítsék a piacon. Pontos becslést nehéz mondani arról, hogy mekkora többletet jelent mindez, hiszen a hajók nagy része az árnyékflottához tartozik, amelyek nyomon követése kihívás elé állítja a kereskedőket.

A becslések 80 millió hordótól egészen 120 millióig terjednek.

Egyelőre nem világos, hogy a lépés a gyakorlatban hogyan hat majd a piacra. A bejelentést megelőzően India már megkapta a mentességet Amerikától, hogy 30 napig orosz tengeri szállítmányokat fogadjon termináljaiban. A dél-ázsiai ország gyorsan ki is használta a lehetőséget, és a diszkont áron kínál Urali típusú olajból gyorsan fel is vásárol 30 millió hordót. Indián kívül a másik nagy nyertese a szankciómentességek Kína lehet: az orosz tankerek egyharmada Kína partjainál van, és valószínűleg ott is rakodják majd ki őket.

Az amerikai szankciómentesség 30 napra szól. Ha feltételezzük, hogy ennyi idő alatt az összes orosz olaj célba ér, akkor 100 millió hordónál, napi mennyiségre lebontva akár 3 millió hordónyi plusz forrást is jelenthetne - elméletben persze.

A szóban forgó tankerek a világ különböző pontjain vesztegelnek, ezért akár 2-3 hétbe is telhet, mire eljutnak a kívánt vevőhöz. Ráadásul ha egyszerre több szuper-tanker (VLCC) érkezik meg, akkor azzal is számolni kell, hogy a termináloknak van egy fizikai áteresztőképessége. És még ott van az a probléma is, hogy a különböző típusú olajhoz specifikus finomítói beállítások kellenek, ezért nem mindenkinek felel meg az orosz olaj, hiszen ekkor jelentősen változik a finomítói hozam is.

Mindezek miatt a realitás az, hogy legfeljebb napi 1-2 millió hordó extra forrást jelenthetnek az orosz tankerek, ráadásul igen szűk időablakban.

Ez még kevés lesz

Bár teljes egészében nem lehet pótolni a kínálat ötödének kiesését, de több puzzle darab egymáshoz illesztésével átmenetileg enyhíthető a hiány:

• a szaúdi csővezetéken 4-5 millió hordót,
• a emírségekből induló vezetéken további 700-900 ezer hordót,
• a készletfelszabadításokkal 3 millió hordót,
• a kitermelésnövelésekkel globálisan 1 millió hordót,
• az orosz tankerekkel még 1-2 millió hordót lehet nyerni.

VÉGEREDMÉNYBEN: 9-11 MILLIÓ HORDÓVAL LEHET BEFOLTOZNI A HORMUZI-SZOROS MIATT KIESŐ 19-20 MILLIÓS KÍNÁLATI LYUKAT.

Ez a szám egyébként nagyjából megfelel az IEA előrejelzésének is: az ügynökség adatai alapján márciusban a globális olajkínálat napi 8 millió hordóval csökken a Hormuzi-szoros kiesésével.

Bár ez jelentős mennyiség, de több probléma is van:

• Egyrészt az átirányítással, felszabadítással elért többlet még mindig csak a kiesett mennyiség egy jelentős, de nem elégséges részét pótolja ki.
• Másrészt a vezetékes alternatív útvonalak bár papíron jól néznek ki, de amint rámutattunk, újabb kockázatokat jelentenek. Ráadásul a vezetékes szállítások kiindulási pontja az iráni drónok és rakéták hatótávolságán belül található, így ha meg is kerülik a Hormuzi-szorost, a veszély továbbra is fennáll.
• Harmadrészt a készletfelszabadítás és az orosz ellátás a mostani állapot szerint csak rövid időre szól, hosszabb lezárás esetén nem nyújt megoldást és nagy kérdőjel a kivitelezés is.

Címlapkép forrása: Tom Stoddart/Hulton Archive/Getty Images