Így váltak a globális diplomácia egyre fontosabb szereplőivé a városok

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Különböző tudományterületi szakértők figyelik a városok világ színpadán betöltött vezető szerepét, amelyet javarészt a gazdasági, illetve a politikai és szimbolikus tőkéjük révén nyerik el. Érdekes szempontként jelentkezik a városok felemelkedése mellett az államközpontú nemzetközi kapcsolatok csökkenő kizárólagossága. A városok európai és globális együttműködési szövetségeinek elemzése alapvető fontosságú a globális célokhoz való hozzájárulásuk és a részvételi demokrácia hatékony működése szempontjából.

A globalizáció, a metropolizáció és a hálózatok felemelkedése a fő magyarázó változók közé tartoznak a városok azon törekvése mögött, hogy részt vállaljanak a globális diplomáciai folyamatokban. Az olyan nemzetközi rendszerek, mint az UNFCCC (az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye), a globális problémákat kezelő, az állami és nem állami szereplők (városok, regionális kormányok, nem kormányzati szervezetek, vállalatok, pénzügyi intézmények) részvételével működő partnerségekre támaszkodnak, amelyek célja a nemzetközi rendszer legitimitásának javítása. A városközi együttműködések hálózatos formái túllépnek a multilaterális kereteken, és a nemzetközi szervezetek közös céljainak elérésében az ún. soft power politika vált a domináns eszközzé.

A városok nemzetközi kapcsolatrendszereik révén világszerte kiterjesztik mozgásterüket, kölcsönösen segítik és tanulnak egymástól, közpolitikai és társadalmi jóllét modelljeiket megosztják egymással, innovatív gondolkodásmódjuk hatást gyakorolhat a nemzetközi és globális folyamatokra.

Az értékelhetőség dimenziói között megfigyelhető, hogy az 1980-as évekig jellemzően a gazdaság állt a középpontban, majd az 1990-es évektől, de különösen a millennium óta a gazdaság számára felértékelődött a humán erőforrás, és került mind a vizsgálatok, mind az értékelési skálák centrumába. Ez egyúttal maga után vonta azt is, hogy a globális városok mindennapi működése megkívánta egy újfajta városi kormányzási modell megalkotását, amely a hosszútávú kihívások kezelésére reflektál, és alkalmazza a fenntarthatóságot integráló stratégiákat, nyilatkozatokat, sztenderdeket.

Az Egyesült Nemzetek Szövetsége 17 prioritás köré rendezte, és Fenntartható Fejlődési Céloknak (SDG-k) nevezte azokat a követendő szándékokat, amelyek az országok és a régiók közötti különbségek csökkentését irányozták elő. A legfőbb célként a szegénység felszámolása, a környezeti állapot védelme és az emberek békében, jólétben való élete fogalmazódott meg.

A városszövetségek vizsgálatában éppen ezért első lépésként az emberi jogokhoz kapcsolható városszövetségekre helyeztük a hangsúlyt, mivel a városok polgáraik jólléte nélkül nem tudnának gyarapodni. Ezáltal a városdiplomáciát a helyi érdekek felfelé csatornázásaként definiáljuk, amely összekapcsolva a globális agendákkal plusz forrásszerző képességet biztosít a városoknak, tehát mindenképpen pozitív változásnak tekinthető.

Az elmúlt évek során világszerte számos nagyváros tett kísérletet az SDG-k megvalósítására, azokat sikeresen integrálva a fejlesztési stratégiákba és középtávú terveikbe (pl. Montreal, Toronto, New York, Los Angeles).

A kisebb helyi és városi önkormányzatok, noha az ő esetükben nem jelenik meg explicit a helyi politikák és az SDG keretrendszer kapcsolata, számos SDG területén jelentős eredményeket értek el, ezek közt említhető

• az SDG-k és a helyi tervdokumentumok összehangolása,
• az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés,
• a klímavédelem,
• a helyi reziliencia,
• a nők és az emberi jogok védelme,
• a társadalmi részvétel és elszámoltathatóság növelése.

Erre utal a 2018 óta világszerte 235 helyi és regionális önkormányzat által benyújtott mintegy 295 önkéntes helyi beszámoló az Agenda 2030 végrehajtásának nyomon követéséért felelős Magas Szintű Politikai Fórum felé.

Az SDG-k megvalósításának a leghatékonyabb és egyúttal legkézenfekvőbb eszközei az emberi jogok, de különösen is az emberi jogi városok. Ugyanakkor az emberi jogokat tartalmazó fenntartható fejlődési cél (16. SDG) az Agenda 2030 egyik legsikertelenebb eleme, a vonatkozó célok és a kapcsolódó indikátorok terén – erőszak csökkenése; igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés; jogállamiság; inkluzív, participatív, elszámoltatható kormányzás; korrupció visszaszorítása stb. – nem valószínűsíthető jelentős előrelépés a 2030-as határidőig.

Az emberi jogi városok mozgalma már az 1990-es évek óta jelen van változatos helyi és regionális, alulról induló kezdeményezések formájában, a 2000-es évek elejétől egyre látványosabb kísérletek történtek a helyi önkormányzatok részéről az emberi jogi agendák helyi közpolitikákba történő integrációjára, amelyet a városok és önkormányzatok nemzetközi hálózatai is aktívan támogattak.

Az emberi jogi várossá válást megelőzően a városoknak – ahogyan az alábbi ábrán látható – legalább hat kritériumnak kell megfelelniük:

A kutatás érinti a nemzetközi városszövetségek kérdését, mind globális, mind európai uniós szinten. Az ennek részeként készülő tanulmány a városok európai és globális kooperatív szövetségeinek (city-to-city) elemzését tűzte ki célul a globális célokhoz és a participatív demokrácia hatékony működéséhez való hozzájárulás tekintetében; első lépésként az emberi jogok védelmére alapozott városszövetségek áttekintését.

Azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt évtizedekben a városok diplomáciai tevékenységük folytán növekvő mértékben járultak hozzá a globális agendák alakításához, kvázi jogalkotói szerepet szereztek.

Láthatóvá váltak a városok (elsősorban a globális színtéren jelen lévők), mivel csatlakoztak az emberi jogi mozgalmakhoz, és a nemzetközi emberi jogok lokalizációja, mint fő önkormányzati kompetencia fogalmazódott meg. A felsorolt szövetségek céljai, tagjai és elhivatottsága megmutatja, hogy egyre inkább szükség van a lokalizációra, a leginkább elérhető szintre delegálva ezeket a kérdéseket.

A szerzők az alábbi projektekhez kötődően végezték a kutatómunkát: A 146411 számú projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a K-23 pályázati program finanszírozásában valósult meg.

A teljes tanulmány a Területfejlesztés és Innováció 2024/3. számában olvasható.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio