A hosszú távú eredményességnek, sok esetben már magának az életben maradásnak vagy a játékban maradásnak a titka a jó szokások kialakítása mellett a megfelelő táplálékszerzési algoritmusok futtatása. Ez egy vadállatnál a szavannán magáról az élelem megszerzéséről szól, míg a kosárlabdában a pont a fizetőeszköz, a tőzsdén pedig maga a pénz. Mindeközben a tőzsdék világa is egyre jobban kezd hasonlítani a szavannára…
A 2022-es esztendő egyik legkomolyabb sztorija a Facebook-Meta Platforms tőzsdei mélyrepülése. Az eleve problémás részvénypiaci évben sok egyedi kihívással kell szembenéznie a közösségimédia-óriásnak. Az Apple adatszabályozási változtatásai, illetve a TikTok és a Google által generált verseny mellett a Fed monetáris politikai hátraarca is sújtja a céget. Van azonban a befektetők szemében egy egyre nagyobb speciális probléma a teljhatalmú Mark Zuckerberggel szemben is, nevezetesen az, hogy a vállalatvezető all-int tol a metaverzum víziójával kapcsolatban.
A Snap, mint közösségi-médiavállalat eddig soha nem termelt nyereséget, és a tőzsdei pályafutása nagy részében komoly küzdelmet folytatott azért, hogy monetizálni tudja felhasználóit. Ez persze a pénzbőségben fürdőző tavalyi világrendben nem akadályozta meg a befektetői társadalmat abban, hogy 130 milliárd dollárig tornázza fel a cég piaci kapitalizációját. Aztán jött a Fed úthengere és az Apple-TikTok harapófogó…
Jelenleg hihetetlenül nagyok a gazdasági teherbíró képességekben megmutatkozó különbségek az Egyesült Államok és a világ többi része között. Miközben az USA úgy viseli az egy év alatt a nulláról 4,5 százalékra emelkedő kétéves amerikai államkötvényhozamot, hogy közben 53 éves mélyponton van a munkanélküliség, addig a világ többi részén egyre komolyabb problémákat okoz a dollárszűke és az elszálló hozamszintek. A Fed még nem akar engedni szigorítási elképzeléseiből, ám könnyen lehet, hogy valamilyen rendszerszintű kockázat hamarabb üti fel a fejét a világban, minthogy az amerikai jegybank inflációellenes harca sikeres lenne. Egy ilyen helyzetben jöhet el a Fed „Legyen meg a ti akaratotok!” pillanata.
Az S&P 500 indexben az utolsó kulcsszint, ami még a „bikák kezében van”, a 200 hetes mozgóátlag. Ha együtt vizsgáljuk a Nasdaq-100 indexszel a vezető amerikai részvényindexet, akkor az elmúlt négy évtizedben mindössze kétszer előforduló eset ismétlődhet meg harmadszor a részvénypiacon. A szituáció, amikor a medve teljesen átveszi az uralmat és ami semmi jót nem jelentett a múltbeli minták alapján.
Az S&P 500 index a szeptember 30-i pénteken 22 hónapos mélypontra esett, benézve a 200 hetes mozgóátlaga alá. Az évtizedek óta nem látott geopolitikai feszültségek, a még mindig erős inflációs nyomás és a vele együtt szigorodó monetáris kondíciók mellett egyre nagyobb a globális recesszió és az azt kisérő vállalati eredményromlások veszélye. Az Apple és a Nike múlt heti vállalati hírei is erre utalnak. Így lépünk be a rettegett októberi hónapba, ahol egy negatív híráramlás esetén kísérthet 1929, 1987 és 2008 brutális októberi összeomlásának az árnyéka.
A részvénypiac szereplői közül sokan saját buborékjukban élnek, és még mindig azt gondolják, hogy a Fed legfontosabb feladata a nagyobb gazdasági és részvényindex visszaesések idején a piacok betámasztása. Persze ezt táplálja bő harminc év tapasztalata, amikor a soha ki nem mondott Fed-put intézménye működött az Egyesült Államok részvénypiacain. Mostanában azonban az infláció ellen vívott harca közepette a Fed egyre nyíltabban fordul a részvénypiacok ellen. Eközben a régi beidegződéseire hallgatva sok befektető él a monetáris politikával kapcsolatban a kegyelem-kényszerképzet állapotában.
Az Apple, a Microsoft és az Alphabet (Google) triója elementáris felfelé vezető erőt biztosított az amerikai részvénypiacnak 2009 és 2021 között. Az Apple esetében nagyon erős grafikont láthatunk még mindig. A Microsoft és az Alphabet esetében pedig még mindig nem sérült meg az a hosszú távú emelkedő trend, ami az Amazon és a Meta Platforms esetében már nincs meg.
Paul Volcker neve – főleg a Fed döntéshozói részéről - egyre gyakrabban kerül említésre manapság. Ám míg az 1979 és 1987 között regnáló Fed-elnök extramagas kamatlábakkal felülről harapott rá az alacsonyabb szinten lévő inflációra, addig napjainkban a fent lévő inflációt „ugatja” alulról a Fed jelentős időbeli csúszással emelt kamatszintjeivel.
A globális gazdasági körülmények jelenleg is tartó romlása valamikor szűk másfél évvel ezelőtt kezdődött az 5 százalék fölé emelkedő inflációs adatok megjelenésével. Azóta él a részvénypiac az átmenetiség illúziójában. Az inflációtól kezdve, a háborús helyzeten és a várható recesszión át a feszített munkaerőpiacig és a Fed szigorodásáig bezárólag oly sokszor és oly könnyen mondja rá a piac a romló folyamatokra az átmeneti jelzőt, hogy az ijesztő.
Amikor múltbeli analógiákat keresünk az elmúlt nyolc-kilenc hónap amerikai részvénypiaci mozgásaira, akkor kiválóan adja magát a 2001-es és az 1970-es év. Csakhogy a folytatásban óriási a két évjárat közötti különbség. Míg 2001-ben egy körzővel és vonalzóval megrajzolt medvepiaci rallyt láttunk, amit további zuhanás követett, addig 1970-ben egy brutálisan gyenge évkezdet után eljött a főnixmadárszerű feltámadás.
Időbüntetés a tőzsdéken az, amikor egy instrumentum hosszú időn át nem tud élete új csúcsára emelkedni. Egyedi részvényekben az amerikai piacon a 2021-es és 2022-es évben rengeteg hosszú időbüntetést láthattunk a 80-90 százalékot zuhanó papírokban. Kilenc hónaposnál hosszabb S&P 500 indexszintű időbüntetés azonban 2009 óta nem volt. Sokan nem is hiszik el, hogy létezhet ilyen, ám a részvénypiaci múlt kegyetlen eseteket tud mutatni.
Az augusztust általában a gyengébb részvénypiaci hónapok közé szokták sorolni a tőzsdei álmoskönyvek, ám az elmúlt években messze nem a rossz teljesítményekről szólt az év nyolcadik hónapja. Az alacsony forgalmak közepette 2018-ban, 2020-ban és 2021-ben is érdemi emelkedést hozott a nyár utolsó hónapja. Mind a három esetben közel azonos tőzsdei csillagállás hozta el ezt az emelkedést, és idén is szinte teljesen hasonló a helyzet. Egy lényeges különbséggel, ami nem más, mint a korábbinál jelentősen alacsonyabb várható csúcsérték.
A Sea Limited a 2020-as és a 2021-es év egyik legnagyobb tőzsdei nyertese volt. A szingapúri szuperapplikáció nagyot ment mind a saját árbevételi számaiban, mind pedig a tőzsdei árfolyamban. A tavalyi év végén azonban megfordult a tőkepiaci széljárás, aminek köszönhetően az egyik legnagyobbat eső részvény lett a tavaly novemberben még 200+ milliárd dollárt érő internetes vállalat.
Amikor a fejlett világban tomboló inflációhoz keresünk történelmi analógiát, akkor negyven-ötven évet kell visszautaznunk az időben. Ez volt a hetvenes évek és a nyolcvanas évek elejének hírhedt amerikai inflációs-stagflációs időszaka. A mai írás azt vizsgálja, hogy mennyire mozgott együtt az infláció és a részvénypiacok alakulása ezen időszak alatt.
Több mint 50 éve nem látott első féléves esést könyvelhettek el az amerikai részvénypiacok az idei évben. Ebben a pesszimista hangulatban a medvék számának megnövekedése mellett egyre többen várnak egy érdemibb medvepiaci emelkedő hullámot is. Ehhez azonban az inflációs és kamatemelési nyomás enyhülésére van szükség, és arra, hogy ne szabaduljanak el a recessziós félelmek.
A múlt hét végére az S&P 500 index már „egynapi esésnyire” megközelítette a saját 200 hetes mozgóátlagát. Ez a 200 hetes mozgóátlag az amerikai tőzsdei történelemben nagyon sokszor viselkedett hihetetlenül erős támaszként, még olyan esetekben is az első teszteléskor, amikor később hatalmas esés következett be. A mostani extrém pesszimista befektetői hangulatban éppen ezért nem kell meglepődnünk azon, ha júliusban és augusztusban egy érdemibb piaci emelkedést látunk majd.
Guy Ritchie Úriemberek című filmjének végén a főszereplő kemény büntetést szab ki a rivális gengszterre, akinek ki kell vágnia magából egy font húst. Nagyon hasonlónak látom az inflációs adat június 10-i közzététele után most a Fed helyzetét is. A jelenlegi inflációs helyzet kezelésénél már nem állnak rendelkezésre fájdalommentes megoldások. Az eddig részleges kegyelmi kényszerképzetben élő részvénypiac is kőkeményen kezdi az elmúlt napokban felfogni a helyzet súlyát.
A 2021-es évben, amikor hirtelen négy százalék fölé emelkedett az amerikai infláció, a Fed döntéshozói hónapokon át az „infláció átmeneti” mantrával, egyfajta ráolvasással próbáltak meg küzdeni a jelenséggel. A sikertelenséget követően az idei év egészen a múlt hétig a technológiai papírok vezetésével masszív részvénypiaci zuhanáshoz vezetett, amit egyre több befektető abbéli aggálya táplált, hogy a gazdaság recesszióba taszítása nélkül nem lehet megküzdeni majd az inflációval. Az elmúlt hetekben pedig már meg is érkezett a piacra az idei mantra, ami arról szól, hogy az „infláció tetőzik”.
A Fed a dollár világpénz jellege miatt kisebb-nagyobb mértékben valahol az egész világ jegybankja is. Hiába zajlik napjainkban gőzerővel a világban a deglobalizáció, még mindig óriási a jelentősége annak, hogy mekkora bőséggel vagy éppen szűkösséggel áll rendelkezésre a világgazdaság szereplői számára az amerikai dollár. Éppen ezért a Fed kezében az USA fizetőeszköze egyben egyfajta globális fegyelmező eszköz is.
Az ipari termelés önmagában nem érték, a rozsdaövezeti kétkezi munkások támogatása politikailag fontos, de gazdaságilag... 
Az SAP az egyik legelterjedtebb vállalati szoftvercsomag a világon, amelyet a vállalkozások különböző folyamataik... 
Sötét napra ébredt ma az ország, a már nem létező demokrácia egy újabb hatalmas szöget kapott a koporsójába...
A világ minden tájáról érkeznek a tanulni vágyók Warren Buffetthez, mint egy ókori filozófushoz. Miután az omahai...
Az elmúlt napokban óriási figyelem övezte az új pápa megválasztását és természetesen ez a figyelem kiterjed arra...
Számos fociklub jut csődközelbe, egyesek konkrétan át is élik, vagy tulajdonosuk jut hasonló sorsra. Még a legmélyebb...
Hétvégén tartják az elnökválasztás második fordulóját.
A WTS szakértőivel beszélgettünk.
Játékosság, kreativitás és pozitív hozzáállás a kulcs a Munch és a Maradék nélkül csapata szerint.
