Így lehet kiszámolni, hogy mikor térül meg egy többmilliárdos energiatároló-beruházás

Apró jogszabályváltozás, ami lavinát indíthat el

A felületes szemlélő számára egy kevéssé érdekes jogszabályváltozás történt február elején, amely a KÁT (Kötelező Átvételi Tarifa) rendszerét érinti. Eddig a naperőművekből származó zöldenergiát évente inflációval indexált, fix áron vette át a Mavir még akkor is, ha épp az átvétel időpontjában nem is volt szüksége az áramra, mert a termelési csúcsokon csak nulla vagy minuszos áron tudta azt eladni az áramtőzsdén. A jogszabályváltozás viszont új kezdetet jelenthet: egyrészt 2029-ig kivezetik az inflációt követő indexálást a tarifarendszerből, másrészt

lehetőséget adnak a naperőműveknek, hogy almérővel rendelkező, akár külön jogi entitással bíró energiatárolót létesítsenek a csatlakozási pontjuk mögé.

De miért jó ez, és kinek lehet hasznos?

A jogszabályváltozás, és ennek várható következményeiből közvetett módon a vállalati szektor nagy része és természetesen maguk az erőművek is profitálhatnak, arról nem is beszélve, hogy az elosztóhálózat is fellélegezhet kicsit. Lássuk miért:

A mai állapot szerint a naperőművek által termelt áramot a KÁT elszámolási rendszerben akkor is fix áron veszi át a Mavir, amikor azt csak nulla vagy negatív áron tudja értékesíteni az áramtőzsdén, vagyis veszteséget szenved el, miközben az esti órákban – mikor a naperőművek nem termelnek - drágán kell villamosenergiát importálnia. Amennyiben az ipari naperőművek az energiatárolóik segítségével a nappal megtermelt áramot csak este csatornáznák be a hálózatba, akkor nem kellene a rendszerirányítónak a KÁT tarifa és a tőzsdei árak közötti különbségből fakadó veszteséget lenyelnie, illetve továbbhárítania.

Mivel a KÁT kasszát (amelyből a KÁT elszámolás alá eső naperőművek által termelt energiát fizeti ki a Mavir) közvetve a vállalati szektor (is) finanszírozza meg, ezért a veszteség csökkentése az ő költségeiket is mérsékelné, amely valamelyest

a versenyképesség növelését vonná maga után.

A KÁT-os naperőművek – amennyiben átlépnek más elszámolási struktúrába, például METÁR rendszerbe, ahol az erőművek szabadpiacon kereskedhetnek az árammal, a Mavir pedig – a zöldáramtermelés honorálásaként – bizonyos összeggel hozzájárul az eladott áramból származó összeghez, akkor nagyobb bevételre tehetnek szert, de természetesen a teljesen szabadpiaci működést is választhatják. Talán a leghatékonyabb és legalacsonyabb kockázattal járó megoldásra a már említett új jogszabály ad lehetőséget:

KÁT-ból való kilépés nélkül, almérő telepítésével is lehet energiatárolót építeni,

ráadásul egy külön jogi entitással bíró energiatárolással foglalkozó céget is be lehet vonni a termelés mellé. Ezzel a KÁT egyes biztonságot jelentő elemei is részben megmaradnak, de a piaci működésből fakadó plusz bevétel is megjelenik. Hogy megéri-e a váltás? A döntés az energiatermelők kezében van, de az ismert hüvelykujj-szabály most különösen igaz:

aki előbb indul el, az előbb is ér oda.

Ha ez ennyire megéri, akkor miért nem lépnek ki a KÁT-ból az erőművek tömegei?

A nagy naperőművi beruházások mögött döntőrészt banki finanszírozás áll, nem ritka, hogy csupán 20-30 százalék a beruházó önrésze, a fennmaradó rész pedig hitel. A bankok abban a tudatban finanszírozták meg az erőműépítéseket, hogy hosszú, de stabil, kiszámítható megtérülést garantál a KÁT rendszer. Ez teljesen érthető, mivel rendkívül nehéz akár évtizedes távlatban is megjósolni, hogy mekkorák lesznek az áramárak, ezáltal a várható bevételek, ezért egy fejlődő iparág finanszírozásában még a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt kap a kiszámíthatóság kérdése, amit jelen esetben a KÁT garantál.

Ugyanakkor az elmúlt évek tendenciáiból az látszik, hogy a magyar piacon

akár ötször nagyobb bevételt is el lehetne érni, ha a naperőművek energiatárolókkal kiegészítve az esti órákban adnák el az olcsón megtermelt zöldáramot.

Ehhez természetesen komoly beruházásra van szükség, de támogatások, támogatott hitelkonstrukciók is rendelkezésre állnak.

Milyen megtérüléssel érdemes számolni egy energiatároló esetében?

Mondhatnánk, hogy ez az egymillió dolláros kérdés, azonban konkrét számításokkal lehet igazolni a megtérülést. Egy dolgot azonban le kell szögezni: míg egy akkumulátoros energiatároló-projekt költségoldala relatív pontosan kiszámolható, addig a várható bevétel – vagyis az aktuális villamosenergiaár nem. Ugyanakkor, ha a tőzsdei árakból fakadó bizonytalanság világgazdasági szinten is megakadályozná a szereplőket a beruházásokban, akkor gyakorlatilag soha senki nem fektetne például olaj- vagy gáziparba, mezőgazdaságba, bányákba, és minden olyan iparágba, amely valamely módon a tőzsdei árupiacra termel. Jól látszik, hogy ez nem így van, minden beruházás különböző gazdasági szcenáriókkal számol egészen a merész elképzelésektől, az óvatos becslésekig.

Nincs ez másként a (megújuló)energiaiparban sem, ugyanakkor mivel viszonylag új a terület, és nagy bevételi árvolatilitást lehet tapasztalni az áramtőzsdén, a szereplők még kockázatosabbnak ítélik a beruházásokat. De akkor mégis hogyan lehet a megtérülést kiszámolni? Nagy Zsolt Dávid, a SOLARKIT Europe Kft. ipari rendszerek szakértője elmondta:

„Számos tanulmányt készítünk partnereinkkel a megfelelő befektetői döntés előkészítése érdekében. A naperőművek termelési tulajdonságait a helyszínválasztás, a telepítés minősége, a fix vagy forgatós tartószerkezet alkalmazásából eredő eltérő termelési és árgörbe döntően befolyásolja. A megtérülés számításánál a piaci ár alakulását is többféleképpen lehet előre jelezni, eltérő prognózisuk eltérő végeredményt eredményeznek, ezért is szoktunk több változatot prezentálni ügyfeleink felé. A válasz megadásához szintén fontos az akkumulátor méretezésének meghatározása, továbbá az, hogy milyen „piacokon” kívánjuk használni az energiatárolónkat, azaz le- és felszabályozási, kapacitáslekötési piacon is részt veszünk és vételezési kapacitást is igénylünk, amely folyamatos és éves szinten is jelentős költséget tud eredményezni, vagy az egész üzleti modellt energia arbitrázsra építjük.

Általánosságban az viszont elmondható, hogy 3-5 év közötti megtérüléssel lehet számolni

annak a függvényében, hogy a fenti kérdésekre mi a válasz, továbbá, hogy milyen mértékben előkészített beruházásról van szó, hiszen itt is igaz az az általános elv, hogy aki hamarabb indult el az hamarabb ér oda, és ebből kifolyólag jobb megtérülést tud elérni a beüzemelést követő kezdeti periódusban.

Az is egy beruházási szempont lehet, hogy mennyi betermelhető mennyiség van még a KÁT-ból hátra, azaz érdemes-e esetleg úgy tekinteni az energiatárolóra mint egy szükséges későbbi beruházás előrehozatalára, amellyel a jelenleg még KÁT-os erőművünket – ami a KÁT mennyiség betáplálása után szabadpiaci erőműként fog működni tovább –

védjük meg, és biztosítjuk befektetésünknek a jövedelemtermelő képességét a határozott átvételi árak megszűnése utáni időszakra is”

– tette hozzá.

Mintaszámítás:
A középutas predikciók szerint, ha egy szereplő – legyen az naperőmű vagy önálló jogi entitásként energiatárolással foglalkozó cég – ma elindít egy energiatároló projektet, akkor az 3-5 év alatt megtérül. Ma 0,5MVA csatlakozási teljesítményű és 1 MWh kapacitású akkumulátor körülbelül 120 millió forintba kerül. Ez 1 MW energiát, két órára tud eltárolni. Ha azt vesszük figyelembe, hogy napközben töltjük az akkumulátort és este pedig kisütjük, mindezt 80 forint/kW/h árkülönbséggel akkor az energiatárolónk akár évi 27 milliós EBITDA-t is el tud érni.

Fontos megemlíteni, hogy kifejezetten magas nyereség termelő képességét a tárolók a hálózati rugalmatlanságból fakadó kereslet idején képesek teljesíteni. A tárolás kapacitás beépítésével és egyéb rendelkezések (PICASSO) megjelenésével a megtérülés kitolódhat.

Aki ebben az évben beruház, jó eséllyel gyors megtérüléssel kalkulálhat.

3+1 lehetőség, hogy hová és hogyan érdemes energiatárolót telepíteni

1.: A naperőmű tulajdonosa egyazon jogi entitásként beruház energiatárolókba, és az általa olcsón, a napos órákban megtermelt áramot saját maga elraktározza, és az esti órákban többszörösen magasabb áron értékesíti. Ekkor a beruházás összege a naperőművet terheli.

2.: A naperőmű tulajdonosa nem kíván beruházni, de a hálózati becsatlakozásához beenged egy külön jogi entitású energiatároló céget, akivel egy egyéni megállapodás szerint elszámol. Ebben az esetben a beruházás az energiatárolót építő és üzemeltető cégé, de az esti villamosenergia-értékesítésből származó haszon egy (vélhetően nagyobb) része is.

3.: Egy már csatlakozási pont pályázatot nyert energiatároló cég is kezdeményezheti, hogy saját csatlakozási pont helyett inkább egy naperőmű mellé települ. Ebben az esetben nem csak a rugalmassági piacon tud részt venni, hanem konkrét termelési helyen is tud áramot raktározni.

+1.: A közelmúltban jelentettek be pályázati lehetőséget energiaintenzív iparágakban működő vállalatok számára, amely cégmérettől függően 30-50%-os támogatást jelent akár 5 milliárd forint erejéig. A pályázat megújuló energiatermeléshez, energiatároláshoz és a csatlakozási pont fejlesztéséhez kapcsolódó beruházásokhoz is felhasználható lesz. Vállalatok számára kiváló lehetőség az energiatároló arra, hogy a már meglévő – akár visszwattos naperőműveikből származó áramot az esti órákban is fel tudják használni, illetve a rugalmassági piacon is részt vehetnek, amelyért stabil rendelkezésre állási összeget, illetve energiatárolás esetén díjat kapnak. Ezen felül KKV-k számára kamattámogatott KAVOSZ hitel is igényelhető energetikai beruházáshoz.

Egyre több az „akkumulátoros” cég: milyen márkát, milyen paraméterek alapján érdemes energiatárolót választani?

Az energiatárolók piacát egyértelműen az ázsiai, azon belül is leginkább kínai, dél-koreai cégek uralják. A teljes értékláncot lefedik, az alapanyagok kitermelésétől a gyártásig, a legmodernebb technológiák fejlesztéséig. Nem elég az akkumulátor, szükség van inverterre is, amely a megfelelő feszültségre transzformálja az áramot, és képes bejuttatni a hálózatba. Van néhány olyan objektív paraméter, ami egyértelműen segít eligazodni abban, hogy melyik gyártóra érdemes a voksot tenni. Létezik egy úgynevezett LCOS mutató, amely azt méri, hogy mekkora a tárolás egységnyi energiára vetített átlagos költsége, azaz a Levelized Cost of Storage (LCOS).

Ez a mutató figyelembe veszi:

• a rendszer teljes bekerülési költségét (CAPEX),
• az akkumulátor élettartama alatt eltárolható energiamennyiséget (LTSE)
• az akku kapacitását (kW/h)
• teljesítményét (EoL SOH kW/h),
• az élettartama alatt elérhető ciklusszámot (hányszor lehet feltölteni és lemeríteni),
• a kisülési mélységet, vagyis, hogy valójában a névleges teljesítményéből hány százaléknyi reális energiát lehet kivenni (DoD %)
• és a degradálódás mértékét (RTE %)

A számítás azonban több dolgot nem vesz, illetve nem tud figyelembe venni, például, hogy a tervezett élettartam után értékesíthető-e az akkumulátor a másodpiacon (tehát lehet-e még bevételt generálni az élettartam végén) vagy ártalmatlanítani, esetleg újrahasznosítani szükséges, ami viszont költségvonzattal jár. Az akkumulátorok degradálódása pedig nagyban függ a használatától, ha folyamatosan a maximális kapacitása van kihasználva,

akkor sokkal hamarabb veszít a tárolóképességéből, mintha előre tervezett, kímélőbb formában üzemeltetik.

Melyik márka (ma) a nyerő?

A SOLARKIT Europe Kft. számításai és tapasztalatai szerint jelenleg a CATL által kínált akkumulátortechnológia a Kehua gyártmányú inverterekkel kombinálva a legköltséghatékonyabb és egyben legtöbb környezetbe integrálható megoldás. A CATL a világ legnagyobb akkumulátorgyártója, amely gépjárművekbe és energiatárolókba egyaránt gyárt akkumulátorokat, rendkívül erősek a belső piacon, de a világon mindenhol. A debreceni gyár kezdetben biztos, hogy gépjárművekhez fog akkumulátorokat gyártani, de valószínű, hogy az évtized végére bővítik a portfóliót akár energiatárolókba építhető akkumulátorokkal.

2027-től az EU-ban forgalmazott akkuk mindegyikének rendelkeznie kell egy úgynevezett akkumulátor útlevéllel, ami praktikusan egy QR kódot jelent minden egyes egységen. Ezeket leolvasva olyan adatok derülhetnek ki, mint, hogy honnan származnak az akkuk, mekkora részben újrahasznosított anyagokból állnak és összességében teljesen végigkövethetővé válik az akkuk életútja.

Iparági szereplők szerint a bevezetés tisztulást fog okozni az európai piacon, vagyis lesznek olyan gyártók, akik nem kívánnak majd QR kódokkal bajlódni.

A világ legnagyobb gyártója, a CATL aligha lesz közöttük. A Kehua inverterre pedig azért esett a választás, mert több európai országban is engedélyekkel rendelkeznek, rugalmasan beilleszthető számos termelési- és energiatárolási környezetbe.

Lesz másodpiac vagy mehetnek a letermelt akkuk a kukába?

Kukába semmiképp nem mehetnek, az akkukat vagy ártalmatlanítani vagy újrahasznosítani szükséges. Utóbbiban rengeteg potenciál van, hiszen az értékes alapanyagok továbbra is hasznosíthatók, amelyekkel jelentősen lehetne rövidíteni a termelési láncokat, és nyilvánvalóan környezetvédelmi szempontból is előnyös. A másodpiac létrejötte egyelőre megjósolhatatlan, hiszen 10-20 éves távlatokban kellene gondolkodni, azonban figyelembe véve az akkuk újkori értékét

valószínűtlen, hogy például egy 70%-ra degradálódott akkura ne lenne kereslet bizonyos felhasználási módok mellett.

Jó példa erre a szerverparkokban üzemelő, szünetmentes áramellátást biztosító akkuk, az UPS-ek, amelyekre – élettartamuk lejárta után – hatalmas a másodpiacokon a kereslet, főként lakossági háztartási kiserőművek mellé helyezik el őket.

Hogyan lehet finanszírozni az energiatárolókat, és ki építse meg?

A finanszírozás kérdése döntő jelentőségű az energiatárolók elterjedése szempontjából, hiszen a magas beruházási összeg és az új technológia óvatosságra inti a finanszírozókat. Míg a naperőműveknél a KÁT biztosította stabil bevétel biztosítja a bankokat a projektek megtérüléséről, addig az energiatárolók esetében – mivel azok értelemszerűen a piaci árkülönbségekből fakadó előnyöket kihasználva szereznek bevételt – ilyen fix árazás nincs, a rugalmassági piacon elérhető rendelkezési állási díjat leszámítva. Természetesen az állami programok, a KAVOSZ hitelek komoly súllyal esnek latba, ugyanakkor csak modellezni lehet a bankok számára a várható áramtőzsdei bevételeket, azonban erre vannak megfelelő szakértők.

A SolarKit például nem csak a technológiát szállítja, hanem felmér, tervez, kivitelez, ráadásul már a beruházás megtervezése után a finanszírozóval való tárgyalás során is végig támogatja a megrendelőt.

Általában a bankok is pozitívabban értékelik a kockázatkezelési gyakorlatuk során, ha olyan termékeket építenek be, amelyek megbízható forrásból, erős hátterű cégtől érkeznek, a CATL pedig egyértelműen ilyen. A vállalat hamarosan a kínai gyártó hivatalos szervízpartnerévé is válik.

A cikk megjelenését a SOLARKIT Europe Kft. támogatta.

Címlapkép forrása: Getty Images, fotók: SOLARKIT Europe Kft.

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ