Megkapta Zelenszkij a béketervet, karnyújtásnyira került a konfliktus vége - Oroszország megnyerte a háborút?

Mit lehet tudni a béketervről?

A héten kiderült, hogy Oroszország és az Egyesült Államok titokban kidolgozott egy ukrajnai háborút lezárni hivatott béketervet –

a dokumentumot tegnap este hivatalosan is átadták Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek.

A sajtóba és az ukrán közösségi médiába megjelent szivárogtatások alapján a következő elemeket tartalmazza a békevázlat:

• Azonnali fegyverszünet, a katonák elvonulnak a kijelölt demarkációs vonalakhoz. A frontvonal egyes szakaszain demilitarizált zóna jön létre.
• Ukrajna átadja a Donbasz egészét Oroszországnak, kivonulnak Donyeck megye ukrán kézen lévő településeiről is. Cserébe az oroszok kivonulnak Szumi, Harkiv és Dnyipropetrovszk megyékből.
• Zaporizzsja és Herszon megyében befagynak a frontvonalak – az oroszok ezzel megtarthatják a Dnyepertől keletre fekvő, Krímet Donbasszal összekötő azovi-tengeri partszakaszt.
• A Krím orosz kézen marad, de nem ismeri el sem az USA, sem Ukrajna az orosz kézen lévő terület feletti fennhatóságot.
• Ukrajna nem lehet soha a NATO tagja, viszont kap biztonsági garanciákat az USA-tól és szövetségeseitől. A konkrét garanciák kidolgozása még folyamatban van, de eddig azt lebegtetik, hogy a NATO a szövetség elleni támadásként értelmezné, ha Oroszország megint megtámadja Ukrajnát. Arra is olvashatók utalások, hogy Lengyelországban létrejöhet egy NATO gyorsreagálású egység, melynek kifejezett feladata Ukrajna megsegítése orosz támadás esetén (nem tudni, ez logisztikai feladat lenne-e, vagy aktív katonai intervenció). NATO katonák Ukrajna területén nem állomásozhatnak.
• Ukrajna korlátozza haderejét (egyes források szerint 600 ezer főre), nem juthat atomfegyverhez és sajtóinformációk szerint nem tarthat rendszerben nagy hatótávolságú drón- és rakétafegyvereket.
• Az USA koordinálja majd a békefeltételek betartatását és Ukrajna újjáépítését.
• Ukrajna újjáépítését alapvetően az USA és az EU finanszírozza, viszont felhasználnak hozzá 100 milliárd dollárnyi befagyasztott orosz pénzügyi eszközt is.
• Oroszország fokozatosan mentesül a gazdasági szankciók alól és visszatér a G8-ba, mindemellett gazdasági együttműködést indítanak az Egyesült Államokkal.
• Minden hadifogoly, elrabolt civil hazatérhet mindkét oldalon. A háborús bűnösök amnesztiát kapnak.
• A Zaporizzsjai Atomerőmű működtetését átveszi a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, a termelt áram fele Oroszországba, fele Ukrajnába megy majd.
• 100 nappal a háború vége után választások lesznek Ukrajnában.

A részletes (állítólagos) béketerv egy változatát Olekszij Honcsarenkó ukrán parlamenti képviselő tegnap este kirakta Telegram-csatornájára, erről itt írtunk. Azóta egyébként már jelentek meg a tervezetről új információk, többek közt a biztonsági garanciákat illetően.

Szintén fontos hangsúlyozni: az eddigi szivárogtatások csupán egy béketervezetről szólnak – valószínűleg ennek is eltérő változatairól, attól függően, ezek milyen kidolgozottsági fázisban voltak.

Ez tehát nem egy végleges békeszerződés – az aláírásig még várhatók módosítások.

Elfogadhatja Ukrajna ezeket a feltételeket?

Az állítólagos béketervezet(ek) több pontja olyan elem, amely Ukrajna számára teljesen elfogadhatatlan –

EZEKET KIJEV EXPLICIT VISSZAUTASÍTOTTA AZ EDDIGI TÁRGYALÁSOK SORÁN.

Két kifejezetten problémás pont van:

1. a teljes Donbasz átadása Oroszországnak, a térség most még ukrán kézen lévő központjaival együtt,
2. a haderő méretének és képességeinek korlátozása.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a napokban tárgyalni fog Donald Trumppal, hogy megvitassa a problémás pontokat, próbáljon valamilyen Ukrajna számára kedvező engedményt elérni. Egyelőre nehéz látni, milyen kompromisszumot sikerül majd kiharcolni, hiszen Oroszország vehemensen ragaszkodik ezekhez a feltételekhez.

Három dolog van, ami miatt elképzelhető, hogy Zelenszkij összességében engedékenyebb lesz és inkább hajlik majd egy Ukrajna számára kifejezetten hátrányos béke elfogadása felé:

1. A frontvonalon most nagyon kedvezőtlen Ukrajna számára a helyzet, nem látszik, milyen módon fordíthatnak a mostani harctéri dinamikán. Nagyon úgy fest, hogy az ukrán hadsereg egyszerre két fontos várost is elvesztett, vagy napokon belül el fog veszíteni a fronton, ez Kupjanszk és Pokrovszk.
2. Zelenszkij elnök hatalma és Ukrajna hosszú távú anyagi támogatása megrendült az Enerhoatom körüli korrupciós botrány miatt.
3. Úgy fest, Ukrajna komoly biztonsági garanciákat kap az USA-tól, amely elháríthat egy hosszútávú orosz agressziót az országgal szemben.

Ezen pontok miatt fordulhatott elő az, hogy Zelenszkij, megismerve a dokumentum pontos tartalmát, nem dobta vissza azonnal az orosz-amerikai békefeltételeket, továbbra is kérdéses azonban, eljuthat-e a papír az aláírás pillanatáig.

Mikor lehet ebből béke?

Annyit lehet még tudni a sajtóban megjelent információk alapján, hogy

Trump elnök „agresszív időkeretet” adott Zelenszkij elnöknek a béketerv elfogadására, a békeszerződés megkötésére.

Trump és Zelenszkij tárgyalni fognak a következő napokban, ezután várhatóan nagyon gyorsan kiderül majd, mi lesz a tervezet sorsa.

Nem kizárt, hogy Trump elnök az idei évet még azzal akarja megkoronázni, hogy véget vet az orosz-ukrán háborúnak – ilyen nexusban nem teljesen kizárható, hogy a budapesti békecsúcs, talán Zelenszkij elnökkel együtt – karácsonyig mégis megvalósul.

Ki nyerte meg a háborút?

A béketerv – jelenlegi formájában – egyértelműen Oroszországnak kedvez,

hiszen, ha most aláírásra kerülne a dokumentum, Moszkva a katonai agressziójáért cserébe területet kap, a támadás miatt meghozott gazdasági szankciók pedig feloldásra kerülnek. Ukrajna jutalma mindössze annyi, hogy létezhet tovább, nemcsak a háborút éli túl, de az amerikai biztonsági garanciáknak köszönhetően talán hosszabb távon is önálló állam maradhat.

Az orosz (és úgy látszik, amerikai) logika az, hogy Ukrajna az idő előrehaladtával csak rosszabb helyzetben lesz, még több területet veszít majd el,

az oroszok nemcsak az eddig „annektált” öt megyét viszik, hanem elfoglalják Dnyipropetrovszk, Harkiv és Szumi területét is.

Lehetne talán fordítani a helyzeten azzal, ha az Egyesült Államok radikálisan növelné a fegyverszállítmányokat Ukrajnának, esetleg zsoldosokat bérelne fel, netán nyílt intervenciót kezdene Ukrajna oldalán.

A napnál is világosabb azonban, hogy Donald Trump esze ágában sincs eszkalálni a helyzetet, úgy látja, a világ és ő személyesen is azzal nyer a legtöbbet, ha Ukrajna azonnali (kedvezőtlen) békét köt Oroszországgal.

A háborúnak vége lesz, az öldöklés leáll, lehet újra építkezni és diplomáciai, gazdasági kapcsolatokat keresni.

Támadhat újra Oroszország?

Ukrajna támogatóinak oldaláról rendszeresen elhangzik, elhangzott korábban az érv, hogy ha Oroszországot nem sikerül megállítani Ukrajnában, és / vagy Ukrajna számára kedvezőtlen béke születik, az oroszok tovább mennek – megtámadják Moldovát, megtámadják Grúziát, megtámadják a NATO-t.

Az ukrajnai háború Oroszország számára egy igencsak áldozatos projekt volt: a legkonzervatívabb becslések szerint is legalább 600 ezer - 1 millió katonát vesztettek (sérültekkel együtt), odaveszett a páncélozott harcjármű-állományuk nagy része, az orosz gazdaság bénító pofont kapott a legújabb olajszankciókkal (is).

Rövidtávon, a következő években egészen biztos nem fog senkit megtámadni Oroszország, hiszen újra kell építeni katonai erejét, gazdasági kapcsolatait.

Hosszabb távon tervezve viszont nem szabad elhanyagolható fenyegetésként kezelni továbbra sem az Oroszországi Föderációt, hiszen a háború alatt kiépített hadiipari kapacitások nem vesznek el, az orosz haderő rengeteget tanult a modern hadviselésről és a NATO legkorszerűbb eszközeiről. Emellett ne feledjük: ebben a háborúban rengeteg orosz ember halt meg NATO-országokban gyártott fegyverek miatt; ha a NATO nem áll be Kijev mellé, Ukrajnát valószínűleg rég legyőzték volna. Az oroszok NATO-val szembeni sértettsége, bosszúvágya vélhetően szintén nem fog egyik pillanatról a másikra elmúlni.

Mindennek ismeretében rövidtávon továbbra is várható, hogy fennmarad a kvázi-ellenséges viszony a NATO és Oroszország közt, a kemény kommunikáció és a fegyverkezés üteme aligha fog csökkenni.

Hosszabb távon egyelőre csak reménykedni lehet abban, hogy a feszültség szépen fokozatosan enyhül majd, újraépülnek majd a hidak kelet és nyugat között és a kapcsolatot partnerség és nem kölcsönos bizalmatlanság, ellenségeskedés és háborúra való készülődés mérgezi majd. Egyelőre azonban a jelenlegi trendek sajnos nem erre mutatnak.

Címlapkép forrása: VCG/VCG via Getty Images