Európa újra fúrni kezd: saját gázmezőkkel csökkentenék az amerikai LNG-függőséget

Új paradigmát hozott az energiaválság

Az orosz-ukrán háború nyomán elszálló energiaárak és az orosz vezetékes gázkiváltás kényszere gyökeresen megváltoztatta az európai gondolkodást a fosszilis energiahordozókról. A kontinensen egyre szélesebb körben fogadják el, hogy a földgáz - a megújulók gyors bővülése ellenére -

még évtizedekig kulcsszereplője marad az energiamixnek

- írja a Reuters.

Miközben az EU az 1990-es években még a gázkeresletének nagyjából felét saját termelésből fedezte, ma már a fogyasztás 90 százaléka importból származik. Az orosz szállítások visszaesése után ezt jórészt tengeri úton érkező LNG-vel pótolták, amelynek közel harmada az Egyesült Államokból érkezik: az amerikai gáz nagyjából a teljes uniós felhasználás 16–17 százalékát adja.

Nem meglepő, hogy egyre több uniós országban kerül elő az a gondolat, hogy ha lehetséges, inkább saját készletekre támaszkodna.

Görögország: visszatérés a tenger alatti gázhoz

Az irányváltás talán leglátványosabb példája Görögország, amely novemberben több mint négy évtized után adott ki ismét offshore kutatási engedélyt. Az Exxon Mobil, az Energean és a Helleniq Energy konzorciuma a Jón-tengeren, a „Block 2” nevű területen kezdhet feltárásba.

Előzetes becslések szerint

akár 200 milliárd köbméter földgáz is rejtőzhet ott,

de a valódi potenciált csak a 2026–2027 körül induló fúrások mutatják majd meg. Ha kereskedelmi mennyiségű készletet találnak, legkorábban 2030 körül indulhat a termelés.

Az Energean vezérigazgatója szerint Athén politikája látványosan megváltozott és a korábbi „csak megújulókat akarunk, nem kellenek a szénhidrogének” narratívát felváltotta az energiaellátás-biztonságot előtérbe helyező gondolkodás. Görögország maga nagyjából évi 6 milliárd köbméter gázt fogyaszt, a cél azonban egyértelműen az export: a kormány a régió más piacaiba is szállítana.

Görögország nem áll meg egy projektnél: Chevron és Helleniq közösen kapott engedélyt a Peloponnészosz-félszigettől délre fekvő blokkok feltárására.

Olaszország és Nagy-Britannia is irányt vált

A trend nem korlátozódik a Balkánra. Olaszországban Giorgia Meloni kormánya azt vizsgálja, hogyan lehetne újraindítani azokat az offshore olaj- és gázkutatásokat, amelyeket 2019-ben fagyasztottak be. Az ország legnagyobb termelője, a Shell jelezte: készen áll további kitermelői beruházásokra, ha Róma zöld jelzést ad.

Nagy-Britanniában a kormány enyhített az új és meglévő északi-tengeri mezőket korlátozó szabályokon, és engedélyezte, hogy a cégek bővítsék a termelést már működő blokkokon. A következő hónapokban két nagy új mező fejlesztésére is megérkezhet az engedély. A lengyel offshore területek iránt is nőtt az érdeklődés, miután idén jelentős olajlelőhelyet fedeztek fel az országban.

A régió legnagyobb termelője, Norvégia közben nem lassít: az állami hátterű Equinor a következő évtizedben 250 új kutatófúrást tervez, hogy fenn tudja tartani a kitermelés jelenlegi szintjét.

Több kérdést is felvet

Nem mindenki áll be a sorba. Dánia 2020-ban teljes tilalmat hirdetett az új olaj- és gázkutatásokra, és azt tervezi, hogy 2050-ig teljesen leállítja az Északi-tengeri termelést. A holland kormány 2023-ban megtiltotta új szárazföldi gázmezők megnyitását, igaz, az offshore projektekre továbbra is nyitott. Ezzel azt üzenik ezek az országok, hog a rövid távú ellátásbiztonság nem írhatja felül teljesen a klímacélokat.

Az új európai stratégia az Egyesült Államok felé is vegyes üzenetet küld.

Washington - különösen a Trump-adminisztráció - régóta sürgeti Európát, hogy egyszerre bővítse saját fosszilis termelését, és közben vásároljon minél több amerikai LNG-t. Trump a múltban példáié élesen bírálta Londont a szigorú északi-tengeri fúrási korlátozások miatt.

Csakhogy ha az európai országok valóban érdemi saját termelést építenek ki, az óhatatlanul csökkenti az LNG-import iránti igényt, beleértve az amerikai szállítmányokat is. Ez különösen kellemetlen annak fényében, hogy az EU egy friss kereskedelmi megállapodásban vállalta: három éven belül több mint a háromszorosára emeli az amerikai üzemanyag-vásárlásokat, 750 milliárd dolláros értékig – egyre kevésbé hihető célszámmal.

Klímacélok: papíron nem változik az irány

Az olaj- és gázprojektek újraéledése első ránézésre szembemegy az uniós klímaambíciókkal. A kép azonban árnyaltabb. Az EU és Nagy-Britannia hivatalos célkitűzése továbbra is az, hogy 2050-re karbonsemlegessé váljanak: ehhez masszív megújulóenergia-beruházásokra, elektrifikációra és az energiahatékonyság javítására van szükség, miközben a fosszilis alapú kibocsátásokat - amelyek jelenleg a CO2-kibocsátás nagyjából háromnegyedét adják - fokozatosan le kell építeni.

A mostani lépések inkább azt üzenik, hogy a kormányok nem hisznek egy „fájdalommentes” átmenetben. Rövid és középtávon a gáz továbbra is fontos üzemanyag marad - különösen, ha politikailag megbízhatóbb, saját vagy szövetségesi készletekre lehet támaszkodni. A kérdés az, hogy ez mennyiben lassítja a megújulók terjedését, és hogyan alakul az európai-amerikai energiapolitikai viszony, ha a mostani LNG-vásárlási fogadalmak látványosan elmaradnak a valóságtól.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images