Szarvas Gábor, a HuGBC EU Taxonómia Munkacsoportjának vezetője előadásában elmondta, miért nem egyszerű meghatározni mi számít fenntarthatónak: „a köznyelveben gyakran használjuk a fenntartható kifejezést, és nagyjából mindenki érti, hogy mire gondolunk, a fenntarthatóság pontos definícióját azonban nagyon nehéz egységesen meghatározni” – ismertette a problémát Szarvas Gábor. Az előadásból kiderült, hogy a jelenlegi európai piacon az Európai Unió a legnagyobb szabályozó. „Az uniós szabályoknak kell megfelelni, ezért érdemes az ő szempontjukból vizsgálni a fenntarthatóság jelentését” – mondta a vezető.
Az előadás során elhangzott, hogy a HuGBC már megkezdte az egységes minősítési rendszer kiépítését, egy, a magyarországi helyzetet vizsgáló részletes útmutatót készített az MNB számára, és képzési programokat is indított.
„Az általánosan elfogadható fenntarthatósági hitelesítés létrejötte minden piaci szereplő érdeke, ezt azonban csak felkészült és független szakmai szervezetek valósíthatják meg”
– mondta Szarvas Gábor.
Van értelme a fenntarthatósági minősítéseknek?
A Sustainable World 2022 konferencia építőpari és ingatlanpiaci blokkjának panelbeszélgetésén a fenntarthatósági minősítések és az új építésű ingatlanok szerepéről és hatásáról értekeztek a szakértők. A beszélgetés moderátora, Dr Ódor Dániel, a Taylor Wessing partnere kezdésként az ESG (környezeti, társadalmi és vállalatirányítási) szempontok szerepéről kérdezte a résztvevőket. „Mindenhol erről van szó, jól láthatótan ez az egyik legaktuálisabb téma az ingatlanpiacon” – mondta Dr. Schrancz Mihály, a Property Market Kft. ügyvezető igazgatója. Prof. Dr. Boros Anita, a Magyar Argár- és Élettudományi Egyetem Körforgásos Gazdaság Elemző Központ vezetője is egyetértett a Property Market igazgatójával, azt azonban hozzátette, hogy a korábbiakhoz képest egyre nagyobb a hangsúly a társadalmi és a vállalatirányítási szempontokon is, valamint már nem csak az épület, hanem az építési folyamat fenntarthatósága is fontos elvárás.
Dr. Reith András, az ABUD Kft. ügyvezetője ugyan elismerte, hogy az ESG szempontok egyre gyakrabban felmerülő téma az ingatlanpiacon, szerinte amíg nincs egységes szabályozás korai lenne hosszútávú következtetéseket levonni.
Kisebb pánik van az ingatlanszektorban, mindenki az egységes ESG szabályozásokat várja
– mondta az ügyvezető.
Schrancz Mihály és Boros Anita is egyetértett abban, hogy az egységes szabályozás hiányában jelenleg a legtöbb kivitelező, fejlesztő egyéni megoldásokat használ a fenntarthatóság jelzésére, abban azonban, hogy ez elfogadható-e első lépésként véleményünk különbözött Reith Andrásétól. Schrancz és Boros szerint már az is siker, hogy a fenntarthatóság kérdése elfogadott témává vált a piac szereplői között, és a kivitelezők, fejlesztők számára is előnyös, ha az ESG szempontok alapján építik fel projektjeiket. Szerintük, ha ma még nem is áll rendelkezésre egy tökéletes hitelesítési rendszer, a változás önmagában ünneplendő.
Reith András szerint a megfelelő szabályozások hiányában ma az új építésű ingatlanok piacán nem lehet szétválasztani a ténylegesen fenntartható projekteket az ESG szempontoknak nem megfelelő fejlesztésektől.
Ma Magyarországon a legtöbb fejlesztő, aki fenntarthatósági logókkal reklámozza a projektjét, kisebb vagy nagyobb mértékben, de „greenwashingot” követ el
– mondta az ügyvezető. Szerinte elsősorban a már megépült ingatlanok fejlesztésével, átalakításával lehet ténylegesen fenntartható egy ingatlanpiaci vállalat.
Schrancz Mihály másképp látta helyzetet, szerinte hosszú távon kell gondolkozni, és a jelenlegi fejlesztéseket évtizedes távlatokban kell vizsgálni. „A jelenlegi városok nem alkalmasak teljesen fenntartható működésre, át kell őket alakítani, ehhez pedig új építésű ingatlanokra lesz szükség – mondta az igazgató. Boros Anita is egyetértett abban, hogy nem feltétlenül jelentenek komoly problémát az új építésű ingatlanok azt azonban kiemelte, hogy a régi ingatlanok fejlesztése is szükséges a fenntartható ingatlanszektor eléréshez.
A már megépült ingatlanok olyan alapanyagraktárak, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni
– mondta el a Magyar Argár- és Élettudományi Egyetem Körforgásos Gazdaság Elemző Központ vezetője.
Automatizáció vagy edukáció?
Az építőipar fenntarthatóságát elemző panelbeszélgetésen két fogalom került szembeállításra. A résztvevők arról értekeztek, hogy az épületek automatizációja, vagy a felhasználók edukációja lehet a megoldás az ingatlanok fenntartható működéséhez.
A beszélgetés moderátora Pálfalvi Zsuzsa, a Graphisoft Park Services Kft. ügyvezető igazgatója elsőként az ügyfelek igényeivel és hozzáállásával kapcsolatban kérdezte a szakértőket. Tóth Nelli, létesítmény energetikai szakmérnök, és az MN6 Energiaügynökség ügyvezetője elmondta, hogy a bérlők és bérbeadók közös célja az optimalizáció, az ügyfeleiknek ezért elsősorban adatokra és információra van szükségük az automatizáláshoz, és a vállalatirányítási rendszerek fejlesztéséhez, a szakértő szerint az elszálló energiaárak jelentősen hozzájárultak az automatizáció iránti érdeklődés növekedéséhez. Győri Gyula, a CPI Facility Management Kft. Létesítménygazdálkodási igazgatója egyetértett Tóth Nellivel.
A digitalizáció az evolúció része, most mindenki az adatokra fókuszál
– mondta CPI képviselője.
Nagy János, a B+N Referencia Zrt, Szenior energetikai szakértője és a Világítástechnikai Társaság elnöke hozzátette, hogy az emberközpontúság fontos célja kell, hogy legyen az automatizációnak, a felhasználók elégedettsége nélkül egyik rendszer sem lehet fenntartható. A panel résztvevői egyetértettek abban, hogy az ipari ingatlanok kivételével minden esetben az edukációra kell helyezni a hangsúlyt elsősorban, hiszen csak a megfelelő informáltság mellett válik megvalósíthatóvá az automatizáció, ami elengedhetetlen az építőipar és az ingatlanszektor fenntartható működéséhez.
A konferencia többi programjáról készült tudósításaink alább olvashatóak.
Címlapkép forrás: Portfolio/Stiller Ákos
