Jogász, diplomata, 1994 és 2006 között biztosítótársaságok felsővezetésének tagja, 2007 és 2016 között pénzügyi közvetítő társaságok értékesítési vezetője. 2017-től független nyugdíjszakértő, szakmai és motivációs előadó, a NyugdíjGuru News online portál alapító-főszerkesztője, nyugdíjügyekben a média rendszeres szereplője, a Legyőzhetetlen című könyv szerzője.
A nyugdíjemelési korrekció békeidőszakra tervezett eljárása nem megfelelő a jelenlegi veszélyhelyzetben - ezért a nyugdíjak vásárlóértéke a megnyugtatónak szánt kormányzati kommunikáció dacára hónapról-hónapra romlik.
Az új kisadózói törvény kapcsán érdemes leszögezni, hogy a főállású kisadózók helyzetét valóban érdemes volt felülvizsgálni, egyrészt az állami ellátórendszerek fenntartásához való hozzájárulásuk évről-évre csökkenő mértéke, másrészt - ennek következményeként - a folyamatosan romló nyugdíjvárományuk miatt. A jogalkotó a tételes adó emelése, majd annak inflációkövetővé tétele és a feltételek finomhangolása helyett azonban brutálisan kicsontozta a kisadózói rendszert, miközben nem javította, hanem tovább rontotta az új rendszerben maradó kisadózók nyugdíjvárományát, és mellékhatásként ellehetetlenítette a nyugdíjas kisadózók helyzetét.
A kisadózó vállalkozások tételes adója, vagyis a kata ismét az érdeklődés homlokterébe került, miután az idei költségvetési hiány komor tükrében a katások kedvező közteherviselési helyzete egyre inkább szúrja a szemét néhány aktornak. Nem mintha a katások 450 ezer fős táborát lehetne okolni a honi gazdasági bajokért, de a főállású kisadózók helyzetét valóban érdemes felülvizsgálni, egyrészt az állami ellátórendszerek fenntartásához való hozzájárulásuk évről-évre csökkenő mértéke, másrészt - ennek következményeként - a folyamatosan romló nyugdíjvárományuk miatt. Persze az elég drámai megoldás lenne, ha a kormányzat lemészárolná Magyarország legnépszerűbb - és nem mellesleg a gazdaság fehérítéséhez is jelentősen hozzájáruló - adónemét, sokkal célravezetőbb megoldás lehet a tételes adó mértékének újrahangolása.
A Magyar Nemzeti Bank "Fenntartható egyensúly és felzárkózás 2022. május" címen közzétett javaslatcsomagja több módosítást is javasol a nyugdíjrendszerben és a nyugdíjcélú öngondoskodás piacán. A javaslatok részben átfedésben vannak az MNB 2019-ben közzétett, 300 pontot tartalmazó versenyképességi programjában fölvázolt változtatási elképzelésekkel, részben új elemeket is tartalmaznak. Cikkem második részében áttekintem a nők kedvezményes nyugdíját, megvizsgálom a demográfiai fordulat hatásait, és azt is, hogy mi hiányzik az MNB javaslatából.
A Magyar Nemzeti Bank "Fenntartható egyensúly és felzárkózás 2022. május" címen közzétett javaslatcsomagja több módosítást is javasol a nyugdíjrendszerben és a nyugdíjcélú öngondoskodás piacán. A javaslatok részben átfedésben vannak az MNB 2019-ben közzétett, 300 pontot tartalmazó versenyképességi programjában fölvázolt változtatási elképzelésekkel, részben új elemeket is tartalmaznak. Cikkem első részében megvizsgálom az MNB javaslatai közül a korhatár emelését és a valorizáció átalakítására vonatkozó javaslatot.
A gyermekfüggő nyugdíjrendszerről szóló cikkem első részében áttekintettem azokat a folyamatokat, amelyek a felosztó-kiróvó nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságához vezettek, és bemutattam azt is, hogy miért nem képesek reagálni a gyermekeket közjószágként tekintő reformjavaslatok a problémákra. Most nézzük meg közelebbről Bencsik János friss nyugdíjjavaslatát, illetve tekintsünk át néhány nemzetközi példát!
Közjószág-e a gyermek? Igen, felelik a demográfiai öregedés következményeinek enyhítésére törekvő azon közgazdászok, demográfusok és szociológusok, akik a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos erőfeszítéseit közvetlenül elismertetnék a nyugdíjrendszerben, feltéve, hogy a gyermek rendes hazai járulékfizetővé cseperedne nagykorára. Hosszabb csend után a kérdés újra fellángolt.
Miután idén is érdemben meghaladja az infláció a nyugdíjak emelését - ami miatt pótlólagos emelésekre lesz szükség -, érdemes áttekinteni, hogy miért alakulhat ki ez a helyzet. A nyugdíjak emelésének mértéke sokat változott 1990 óta, de vajon milyen lenne az optimális rendszer?
Még csak néhány hónap telt el ebből az évből, de a nyugdíjas társadalom máris hitelezi az államot. A magas infláció miatt idén valószínűleg kétszer is nyugdíjkorrekcióra lesz szükség. Mekkora emelés válhat szükségessé?
Az EU/EGT tagállamok nyugdíjrendszereiben bevált automatikus korrekciós és kiegyenlítő megoldások ismerete nélkülözhetetlen bármely lehetséges magyar nyugdíjreformhoz. Amire egyébként a választások eredményétől függetlenül mielőbb szükség lesz, mert a magánnyugdíjpénztárak 2010-es visszaállamosítása - azaz a megreformált nyugdíjrendszer reformmentesítése -, a 2011-es radikális szigorítások, és általában a demográfiai osztalék aranykorának bealkonyulása után megint visszatérhetünk a kiindulópontra, és szembesülhetünk ugyanazokkal a rendszerszintű problémákkal, mint az 1990-es években. Eközben a nyugdíj-kiadások a 13. havi nyugdíj, a Nők40 és egyéb plusz juttatások, a finanszírozási kockázatok pedig a pandémia és az orosz-ukrán háború következtében nagyságrendekkel nőttek. Emiatt elengedhetetlen, hogy megismerjünk minden bevált - vagy legalábbis kipróbált - európai megoldást annak érdekében, hogy a magyar nyugdíjrendszer hosszú távon is fenntartható maradjon és minden érintett számára méltányosabb legyen.
A mindent uraló háborús hírek ellenére az utóbbi napokban végignyargalt a sajtón és a közösségi médián egy teljesen más típusú hír is, amely szerint tovább kell emelni az éppen idén 65 évre nőtt nyugdíjkorhatárt. A hírek alapja egyrészt egy önkéntes pénztári reprezentatív kutatás volt, amely szerint a mai 18-44 évesek arra számítanak, hogy csak 72-74 éves korukban mehetnek nyugdíjba, másrészt Banyár József fontos véleménycikke, amely "Logikus lenne folytatni a magyar nyugdíjkorhatár emelését" címmel jelent meg. A kérdés egyébként is sokakban fölmerül: emelni kell-e tovább a nyudíjkorhatárt Magyarországon?
Az öregségi nyugdíj folyósítását a közszférában szüneteltetni kell, ha a nyugdíjas dolgozó közalkalmazottként dolgozik. Ezt a korlátozást a jogalkotó kiterjesztette a nyugdíjasként egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló orvosokra, nővérekre is. Persze az ő munkájuk nélkül az egészségügyi ellátórendszer összeomlana, ezért fából vaskarikaként létrehozták részükre a nyugdíjpótló jövedelemkiegészítés egészségügyi árnyék-nyugdíjrendszerét. A szabályozás azonban hiányos, mert nem terjed ki a nyugdíjprémiumra és a 13. havi nyugdíjra, amit az érintettek jogosan kifogásolnak.
2022. januárban a fogyasztói árak átlagosan 7,9%-kal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál. Utoljára 2007. augusztusban volt ennél nagyobb az infláció. A nyugdíjas fogyasztóiár-index 7,4%-os volt januárban, miközben a januári nyugdíjemelés 5%-os volt. A friss KSH-adatok tükrében a nyugdíjas társadalom máris megkezdte az állam hitelezését, hiszen a nyugdíjemelés mértékének másfélszerese az őket érintő infláció.
2008. január 1-je óta 28 500 forint a teljes nyugdíj legkisebb összege. Ez az eredendően is dermesztően alacsony minimálnyugdíj az azóta megállapított és a jövőben majd megállapítandó nyugellátásokra egyaránt vonatkozik, így alighanem az egész világegyetemben - amelynek alapállapota a folytonos változás - egyedülálló módon már 14 éve változatlan. 2021. január 1-jétől ráadásul megszűnt a 28 500 forintos minimálnyugdíj alkalmazhatóságára vonatkozó időbeni korlátozás, vagyis akár örök időkre (vagy a következő rendeletmódosításig) érvényben maradhat a 28 500 forintos összeget rögzítő szabály.
A szociális hozzájárulási adó újabb, várhatóan négy százalékpontos csökkentése jövőre 358 milliárd forintos bevételi léket üt a nyugdíjkasszán, miközben a nyugdíjkiadások a novemberi nyugdíjprémium, a novemberi és jövő januári nyugdíjemelések, valamint a 13. havi nyugdíj jövő februárra várt teljes visszaépítése miatt legalább ennyivel nőnek, így legalább 700 milliárd forint nagyságrendben kell átrendezni a nyugdíjköltségvetést. Ha a jelen jogos bérnövelési igényeit a nyugdíjkassza kárára elégítik ki, akkor az államilag elrendelt „carpe diem szemlélet” miatt a jövő nyugdíjasainak érdekei súlyosan sérülhetnek.
A nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében 2010 után hozott fájdalmas intézkedések eredményeit a 13. havi nyugdíj visszahozatala semmissé teheti, így a nyugdíjrendszer finanszírozási kockázatai ismét olyan fenyegetővé erősödhetnek, mint 2009-ben.
Magyarország Alaptörvénye (a Kínai Népköztársaság Alkotmányából átvéve) elrendelte, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. Az alkotmányos előírást végrehajtható rendelkezésekre fordítja a Polgári Törvénykönyv, amely részletesen szabályozza a rokontartási kötelezettségeket, nem is beszélve a szociális törvényről, amely konkrét és súlyos kötelezettségeket ró rászoruló szüleikkel kapcsolatban a nagykorú gyermekekre. A Ptk. rokontartási szabályai szerint a tartási kötelezettség elsősorban a nagykorú gyermeket terheli a rászoruló szülőjével szemben. Nem csupán a vér szerinti vagy örökbefogadott gyermek köteles az eltartásra, hanem a mostoha- és nevelt gyermek is, ha őt a mostoha- vagy a nevelőszülő hosszabb ideig, ellenszolgáltatás nélkül nevelte. A családi kapcsolatok bonyolult szövevényében így nagyon sok gyermeket (és unokát) terhel olyan kötelezettség, amelynek a létezéséről nem is tudnak. Emiatt nem is készülnek föl arra, hogy a jövőben bármikor rájuk terhelhető ez a súlyos és hosszantartó eltartási kötelezettség.
Novemberben szinte biztosan várható nyugdíjemelési korrekció, de a mértéke csak szeptember elején válhat ismertté. Vajon képes-e a nyugdíjemelés jelenlegi rendszere a nyugdíjasokat érintő méltánytalanságok orvoslására?
Az infláció az utóbbi három hónapban már meghaladta az 5%-ot, és semmi jele annak, hogy alacsony szintre csökkenjen. Nem véletlen, hogy egyre több nyugdíjas szervezet követeli a nyugdíjemelés mai módszerének megváltoztatását. De mi a baj a mostani rendszerrel?
A gyermekszámfüggő nyugdíjrendszerre vonatkozó javaslat vitája tovább gyűrűzik, ami örvendetes, hiszen a nyugdíjrendszer reformjára, átalakítására vagy finomítására, a finanszírozás kihívásainak megoldására égetően szükség van. A Portfolio oldalán a koncepciót bíráló cikkemre Banyár József, a humántőke-fedezeti nyugdíjrendszer koncepciójának megalkotója válaszolt. Miután e cikkében többször személyesen is megidéz (nem mindig a legkedvezőbb fényben) az általam is nagyra becsült tudós szerző, az ő humántőke-alapú nyugdíjkoncepciójával kapcsolatos ellenvetéseimet is szükségesnek tartom kibontani (a korábbi cikkemben nem az ő elképzelését, hanem általában a nyugdíj mértékének a felnevelt gyermekek számához kötését kritizáltam).