Prof

Az uniós források és a hírhedt tőkeszivattyú - Ki legyen hálás kinek?

Az utóbbi hetekben nagy visszhangot keltett a hazai közgazdász társadalomban Thomas Piketty, francia közgazdász blogján megjelent bejegyzés, amely szerint a kelet-közép-európai EU tagországokból (KKE) több tőke áramlik ki profit és jövedelem formájában, mint amennyit ezek az országok az EU költségvetéséből kapnak. Ezt egy ábrán illusztrálja. Sokan úgy próbálták az ábrát értelmezni, hogy a nyugat "kiszivattyúzza" a KKE országokat. Több hazai közgazdász helyesen rávilágított az ábrát alátámasztó elemzés szakmai és tartalmi hiányosságaira. Rövid cikkünkben egy másik megvilágításban szeretnénk ezt a kérdését az új és régi EU tagok között értékelni.

Semmi esélye az igazságnak a hazugságokkal szemben

Semmi esélye az igazságnak a hazugságokkal szemben

"A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát" - szól a magyar közmondás. A tudomány viszont éppen arra jött rá, hogy a hazugságok mérföldekkel lehagyják az igazságot. Nemcsak gyorsabban terjednek az álhírek, hanem mélyebbre is hatolnak és sokkal több embert érnek el, bármilyen témáról is legyen szó. A politikai hazugságok pedig mindenkinél erősebbek egy frissen publikált kutatás szerint. Ezt a jelenséget nem bizonyos országok vagy robotok irányítják, hanem feltehetően maga az emberi viselkedés. Egyszerűen annyira szeretünk színes újdonságokat megosztani, hogy azzal a valóság már nem tudja tartani a lépést.

Felesleges számháború tört ki Piketty miatt

Folytatódik a vita, amely Thomas Piketty blogbejegyzéséből pattant ki. Az uniós támogatások és a szabad piacok kapcsolatáról ezúttal Zsadányi István közgazdász fejti ki gondolatait.

Hová tűnt az arany a pénzünk mögül?

Hová tűnt az arany a pénzünk mögül?

Miért nincs már fedezet a pénzünk mögött? Mi okozta az aranypénzrendszer végét? Ilyen kérdések sokakban felmerülnek, sőt még azt is fel szokták vetni, hogy az aranyalapú pénzrendszer talán jobb felállás volt a mainál. A dolog tisztázásához most végigkövetjük az arany történetét, és kiemelt figyelmet szentelünk a klasszikus aranystandard korszakának. Megvizsgáljuk, hogy miért is volt olyan különleges ez a globális pénzügyi rendszer, ahol szinte nem volt infláció és a rögzített árfolyamrendszer mellett gond nélkül áramolhatott a tőke. Rámutatunk, hogy az első világháborút követő időszak miért ingatta meg a bizalmat és tette tönkre az aranystandardot, illetve hogy ezután miként került a világon a legtöbb arany az Egyesült Államokba, ahol a leghosszabban ragaszkodtak ehhez a nemesfémhez.

Hamarosan újabb gazdaságtörténeti cikkekkel és elemzésekkel jelentkezünk a Portfolio Prof hasábjain, kövess minket a Facebookon!

A fizika atyja, Newton egy tollvonással kinyírta az ezüstöt

A fizika atyja, Newton egy tollvonással kinyírta az ezüstöt

A világ valaha élt egyik legnagyobb tudósa, Sir Isaac Newton nem pusztán a természettudományokat viselte a szívén, hanem mélyen elmerült az arany és a pénz vizsgálatában is. Noha az arany receptjét soha nem találhatta meg, de az aranystandardot, mint pénzügyi rendszert, a britek bizonyos szempontból neki köszönhetik. A királyi pénzverdében ugyanis megelégelte, hogy az arany és az ezüst értékaránya ingadozik, ezért elérte, hogy azt törvényben rögzítsék. Szándékosan vagy sem, de az ezüstöt alulértékelte, ami miatt az igen hamar el is tűnt a szigetországból, az aranyat hagyva egyedüli pénzként. Innentől kezdve nagyjából két évszázadnak kellett eltelnie, hogy a britek aranystandarjának véget vessen a viharos történelem.

Hihetetlen módszert találtak a gazdasági összeomlások előrejelzésére

Érdekes, első pillantásra meggyőző és lelkesítő, másodikra azonban elég meredek eredményeket produkáló kutatással álltak elő amerikai kutatók. Azt állítják, hogy a teherbe esések számából jó előre meg lehet mondani, hogy recesszió lesz-e a gazdaságban. Tényleg ennyire egyszerű lenne a válasz a sok évtizede hiába kutatott kérdésre?

Egy szűk csoport ezzel a módszerrel örökre tönkreteheti a bitcoint

Egy szűk csoport ezzel a módszerrel örökre tönkreteheti a bitcoint

Ha tönkre akarod tenni a bitcoint, ahhoz meg kell szerezned a rendszerben a számítási kapacitások 51 százalékát. Ezzel kettős fizetéses támadások sorát indíthatnád, de mások bitcoinjait már nem tudnád ellopni. Mindettől nem esne szét azonnal a rendszer, de meginogna a bizalom és a bitcoin árfolyama összeomolhatna. Ilyen romboló szándékú "befektetésre" ugyanakkor kevesen képesek a világban, és még kevesebbeknek állhat igazán a szándékában. Egyes fejlődő országok próbálkoztak már tiltásokkal, de azzal nagy kárt nem tudtak okozni, hiszen a bitcoinnál nincsenek olyan központok, amikre le lehetne csapni. Eközben a fejlett államok egyelőre nem tűnnek ellenségesnek vele szemben, mert sokuk még pénznek sem tekinti. Az alábbi írásban azt vizsgáljuk meg, hogy miként lehetne a bitcoint, mint fizetési rendszert megtámadni, és mindez mekkora veszélyt is jelentene a számára.

Elmondjuk, hogy ki teremti a legtöbb pénzt Magyarországon

Új pénz a semmiből teremtődik, amikor például hitelt veszünk fel, és a semmivé lesz, amikor azt visszafizetjük. Ezért nem a "pénzügyi háttérhatalom", de még csak nem is a jegybankunk a felelős, hanem döntően az olyan kereskedelmi bankjaink, mint például az OTP vagy a K&H. Mindnyájan találkozunk ezzel a hétköznapi jelenséggel, mégis szinte teljesen hiányzik a köztudatból, hogy miként működik a pénzünk. Az alábbi írásban ezért sorra vesszük a pénzteremtéssel kapcsolatos leggyakoribb félreértéseket, és szemléletesen bemutatjuk, hogyan születik a pénz.

Nem áll meg a magyar bérfelzárkózás - De ehhez tennünk is kell

Nem áll meg a magyar bérfelzárkózás - De ehhez tennünk is kell

Az elmúlt években jelentős reál-bérnövekedés jellemezte hazánk és a régió munkapiacát is, amely a folyamat tartósságának és következményeinek megítélésében is erősen megosztja a témával foglalkozó elemzőket. Írásomban a Magyar Nemzeti Bank kutatásaira alapozva amellett érvelek, hogy számos jel szerint a bérek és a hosszú távú növekedés közötti kapcsolat alapvetően megváltozott, így korunk felzárkózási stratégiájában az aktív bérpolitika eszközével hosszabb távon is érdemes számolni.

Amiről szinte soha nem beszél senki: ez az igazi baj a bitcoinnal

Amiről szinte soha nem beszél senki: ez az igazi baj a bitcoinnal

Lehetséges-e, hogy a bitcoin egyszer világpénzzé válik és majd a sarki közértben is vele fogunk fizetni? Ennek a megválaszolásához jó támpontokat ad a pénztörténet és a közgazdasági elemzés, amikkel kitapinthatóak a bitcoin gyenge pontjai. Jelenlegi ismereteink szerint az ötlet pénzként való széleskörű elterjedését főleg az akadályozhatja meg, hogy merev korlátokat raktak a pénzkínálatába. Akkor lehetne a gazdaság számára igazi alternatíva a bitcoin, ha nem hasonlítana bizonyos tulajdonságaiban ennyire az aranyhoz. Hozzá hasonlóan értékes menedékeszközzé könnyen válhat a jövőben, de hogy pénzként is általánosan eterjedjen, ahhoz módosítani kéne a szabályain. Az alábbiakban némi történelmi áttekintést követően ezekről a bitcoin előtt álló problémákról lesz szó.

Amikor Nobel-díjasok milliárdokkal spekulálnak

A most következő eset minden túlzás nélkül az egyik leginkább csodálatra méltó próbálkozás volt a befektetések történelmében. Több mint száz milliárd dollárt forgattak olyan pénzügyi zsenik közreműködésével, mint a Nobel-díjas Myron Scholes és Robert Merton, akik munkássága óriási befolyással bírt a pénzügyi világ fejlődésére. A Long-Term Capital Management nevű hedge fundban pénzügyi modellek arzenáljával vágtak neki az arbitrázsok learatásának és a piacok meghódításának. A kezdeti sikerek után az ázsiai és az orosz válság mégis rámutatott, hogy a kockázatkezelésük nem volt tökéletes, és hogy a túl nagy tőkeáttétel súlyos bajokhoz vezet. Ekkorra viszont már olyan nagyra híztak, hogy a Fednek kellett közbenjárnia, nehogy a csődjük magával rántsa az amerikai bankokat és a gazdaságot. Bár a partnerek dollármilliói elúsztak, a próbálkozásuk egy nagyon tanulságos esetet hagyott az utókor számára, amit az alábbiakban részletesen körbejárunk.

Az uniós források és a hírhedt tőkeszivattyú - avagy kinek mi jár?

Az utóbbi hetekben elég nagy visszhangot keltett egy Thomas Piketty blogján megjelent ábra, mely a visegrádi országokba befolyó EU transzfereket és a külföldi vállalatok ezen országokból “kivitt" profitját hasonlítja össze. Ebből kitűnik, hogy kevesebb EU-s pénz áramlott be, mint amennyi profitot a külföldiek szereztek. Az ábra értelmezésének hazai körökben is terjedt az az igen káros és helytelen narratívája, miszerint az összehasonlítás azt sugallja, hogy “Magyarország az unió nettó befizetője", mivel több jövedelem áramlik ki tőlünk, mint amennyit visszakapunk. Mi több, egyáltalán nem tartozunk hálával Brüsszelnek, amiért ennyi ingyenpénzt kapunk, hiszen ez csak a kivitt profitokért “járó" kompenzáció, de annak sem elégséges, tehát igazából a nyugatiak a magyar EU tagság legfőbb haszonélvezői. Néhol olyan megfogalmazásokkal is lehet találkozni, hogy ez a “tőkeszivattyú" folyamatosan szívja el a jövedelmet a magyar emberek zsebéből, ahogy a kizsákmányoló külföldi vállalatok profitjukat “kitalicskázzák" az országból. Ez egy súlyos csúsztatásokkal teli narratíva, ami alapvetően fals összehasonlításokon alapul. Ebben az írásban ezt próbálom három lépcsőben bemutatni.

Így lehet a tudósok szerint meggazdagodni

Így lehet a tudósok szerint meggazdagodni

Nincs egyszerű dolgunk, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy miként lehet meggazdagodni. Nem csak azért, mert életviteltanácsadók és üzleti guruk tömkelege hirdeti a kétes igéit, hanem mert a tudományos világ alig foglalkozik ezzel a nehezen strukturálható kérdéssel. Még sincs azért minden veszve: vannak kutatások, amik rámutattak például, hogy a határozott életcéllal rendelkezők pénzügyileg sokkal sikeresebbek lesznek a jövőben. Továbbá kirajzolódni látszik az is, hogy mely foglalkozási formák vannak a leginkább jelen a felső egy százalék köreiben. Sőt, abba is betekintést nyerhetünk, hogy az igazán sok pénzt nem is a jó fizetés teremti elő, hanem az, ha be merünk szállni a vállalkozások és a tőkepiac világába.

Megmutatjuk, hogyan építhetsz magadnak saját bitcoint

Megmutatjuk, hogyan építhetsz magadnak saját bitcoint

Manapság lépten nyomon kriptopénzekről szóló hírekbe botlunk, de továbbra is egy olyan jelenséggel állunk szemben, aminek a megértése nem éppen könnyű. Ennek az az egyik oka, hogy bizonyos informatikai alapfogalmak nélkül nem érthető meg a működésük, így pedig homályossá válik az arról való gondolkodás is, hogy mire jó a bitcoin vagy éppen mennyit ér. Ebben a cikkben ezért most sorra vesszük a blokklánc-alapú kriptopézek alkotóelemeit, és bemutatjuk azokat a kulcsfontosságú ötleteket, amik a működésüket lehetővé teszik. Ennek a gondolati fonalán létrehozzuk saját kriptopénzünket is, számba véve mindennek a legnagyobb elméleti kihívásait. Cikkünkben az ismeretterjesztő fókusz mellett rámutatunk, hogy a bitcoin által debütált megoldások mennyire ügyesen oldották meg a decentralizálás problémáját, vagy éppen a kettős fizetéses támadások elhárítását. Persze attól, hogy egy pénzügyi-technológiai bravúrról van szó, még nem tudjuk biztosan megjósolni, hogy a kriptopénzek vagy a blokkláncok miként állják majd ki az idő próbáját. Az erről való helyes gondolkodásnak ugyanakkor az első lépése nem lehet más, mint a működésük megértése, az alábbiakban pedig pontosan ebben segítünk.

Ismeretterjesztő rovattal bővül a Portfolio!

Ismeretterjesztő rovattal bővül a Portfolio!

Új rovattal bővítjük a Portfolio kínálatát: a Prof hasábjain a napi hírek helyett a tudományos ismeretterjesztésre helyezzük a hangsúlyt. Magyarázó cikkekkel és érdekes történetekkel jövünk, amikkel bemutatjuk a szerintünk leginkább fontos gazdasági és pénzügyi jelenségeket. Nem megyünk el szó nélkül a legforróbb pénzügyi technológiák és újdonságok mellett sem, sőt, ezen felül rajta tartjuk a szemünket az ígéretes kutatásokon is.

Kövesd a Prof-ot a Facebookon!

Válságban a közgazdaságtan? Jelen és jövő

Régi vita az, hogy a közgazdaságtan mennyiben tekinthető tudománynak, illetve mennyiben lenne szükség a "főáramú" közgazdaságtan radikális megújítására. A 2008-2009-es globális pénzügyi válság hatására jelentősen erősebbek lettek a kritikus hangok, elsősorban a makroökonómia területén, amely a tágabb közönség számára megtestesíti a közgazdaságtant. Ebben az írásban megpróbálom áttekinteni, hogy mennyiben jogosak a bírálatok, illetve a szerteágazó kritikák közül melyek vehetők komolyan.

Ehhez szükséges röviden áttekinteni makroökonómia evolúcióját, a válság óta történt változásokat, illetve a tudományos élet és a gazdaságpolitika közötti kapcsolatot. Megelőlegezve a részleteket, véleményem szerint a radikális kritika nagy része nem megalapozott, vagy félrevezető. Jó példa erre a magyar sajtóban is megjelent 33 tézis. Nem célom ennek a részletes megvitatása, ezt megtették többen is az angol sajtóban. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy érdemes magyar nyelven is áttekinteni a makroökonómia (és a közgazdaságtani módszertan) jelenét és jövőjét, és szétválasztani a jogos és megvalósítható, a jogos, de reménytelen, illetve a jogtalan kritikákat.

FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Mekkora lakáshitelt vehetek fel, ha átlagkereső vagyok? - Kiszámoltuk, szívderítő számok jöttek ki
Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel megújult, mobilbaráthírleveleinkre és járjon mindenki előtt.