Az elmúlt hetekben a Közös Koordinációs Központ (KKK) által felügyelt ukrán gabonaexport-megállapodás kapcsán az orosz fél jelezte elégedetlenségét, nem sokkal később már az ukrán elnök vádolta az oroszokat azzal, hogy akadályozzák a megállapodást. Mindeközben azonban újabb bizonyítékok kerültek elő azt illetően, hogy miként exportálhatják a szankciók ellenére az oroszok a Krímen keresztül az általuk ellenőrzött ukrán területekről szerzett gabonát.
Az ukrán kommunikációs és területfejlesztésért felelős minisztérium miniszterhelyettese, Ihor Korhovij Kassán az Európai Unió Duna Régió Stratégiája (EUSDR) a 11. éves fórumán adott interjút a Portfolionak, amelyben Kárpátalja helyzete, az oroszoktól visszaszerzett területeken az élet nehézségei, az ukrán költségvetési hiány és Ukrajna stratégiai exportágazatainak a helyzete is szóba került.
Az Európai Unió Duna Régió Stratégiája (EUSDR) a 11. éves fórumának vendégei a napokban Kassán gyűltek össze, hogy a Duna Régió aktuális kihívásairól értekezzenek. Az előadók elsősorban az orosz-ukrán háború okozta kihívásokra, valamint a régió és az EU országai közötti magas szintű együttműködésre hívták fel a figyelmet ezekben a kritikus időkben. A legfontosabb kérdések a migráció, a közlekedési hálózatok összeköttetése, az energia, a digitális átmenet és az élelmezésbiztonság voltak.
Malcolm Gladwell kanadai származású történész, számos magyarra is lefordított nagy sikerű könyv szerzője, nemrégiben Budapesten járt a Brain Bar jövőfesztiválon. A világ nagy problémáira összefüggéseiben rávilágítani tudó Gladwell-lel elsősorban az oktatás jelene, jövője és a társadalomra gyakorolt hatásáról kapcsán beszélgettünk. Milyen hatása lehet az online oktatásnak? Milyen egyetemek kellenek a fejlődő országokban? Milyennek kellene lennie a jövő könyvtárainak? Ezekre és hasonló kérdésekre kerestük a választ.
Szeptember 15-én az iráni erkölcsi rendőrség nem megfelelő fejkendő viselés miatt a nyílt utcáról elvitt egy 22 éves kurd származású lányt, Mahsza Aminit, akit másnap holtan találtak. Azóta minden nap tüntetések vannak az országban, amelyek először a kurdok lakta régióban kezdődtek, de gyorsan átterjedtek az ország nagyvárosaira is. Napról napra egyre több halálos áldozata is van az eleinte a női jogokért felszólaló, majd fokozatosan a rendszert kritizálni kezdő tüntetéseknek. Az események bemutatásán túl megnéztük azoknak az okait, valamint a tüntetések várható következményeit igyekszünk bemutatni.
Sokáig úgy tűnt, hogy az augusztus elején beindult ukrán gabonaexport számos előzetes várakozás ellenére folyamatosan, probléma nélkül halad előre. A múlt héten azonban Vlagyimir Putyin orosz elnök azzal vádolta meg Ukrajnát és a Nyugatot, hogy az egész gabonaexport-megállapodás csak arra szolgál, hogy Oroszországgal ellenséges országoknak szállítsanak ukrán gabonát, miközben alig jut gabona a szegény, feltörekvő országoknak. Elemzésünkben a gabonaexport első másfél hónapjának tükrében mutatjuk be, hogy mekkora valóságalapja lehet az orosz elnök állításainak, és hogy merre is halad jelenleg az ukrajnai konfliktus fontos részét képező gabonaexport.
Megszokhattuk, hogy a Közel-Keletről általában kaotikus hírek jönnek, tüntetésekről, azoknak a leveréséről, megtorlásokról, és törzsi, vagy felekezeti jellegű összetűzésekről. Első ránézésre Irak jelenlegi helyzete sem tér el nagyban ettől; virágzik a korrupció, nem működnek sokszor az alapvető állami szolgáltatások sem, egymást érik az erőszakos tüntetések, az elmúlt hetekben még a parlament épületét is megszállták a tüntetők. A mostani megmozdulás élén egy befolyásos síita vezető, Muktada asz-Szadr áll, aki talán a korábbi események tükrében meglepő módon épp, hogy csillapítani próbálja az indulatokat és egy személyben felelős azért is, hogy a tüntetők végül békésen elvonultak a törvényhozás épületéből. Szadr rendkívüli népszerűsége számos tényezővel magyarázható, hiszen Irán és az Egyesült Államok befolyása ellen egyaránt harcol Irakban, a regnáló hatalmi berendezkedést azonban nem akarja megdönteni, helyette talán egy jobban működő demokráciát akar építeni, melyben az ország számos vallási és etnikai kisebbsége megfelelően tudja reprezentálni érdekeit. Nézzük, hogy tett szert Szadr jelentős befolyására anélkül, hogy kormányra jutott volna, és hogy tervezi megreformálni a jelenleg igencsak ingatagnak tűnő iraki demokráciát.
Az Oroszországgal szembeni szankciók hatékonysága hosszú ideje vita tárgyát képezi. Azt meg lehet állapítani, hogy a a sokak által várt rövidtávú hatásukat nem sikerült elérniük, nem roppant meg egyből az orosz gazdaság és nem sikerült Oroszországot a háború befejezésére kényszeríteni, bár elemzők már a kezdeti időkben is arra hívták fel a figyelmet, hogy a szankciók erre nem is kifejezetten alkalmasak. A a közép- és hosszútávú folyamatokat nézve, azonban látszik már a hatás; elsősorban a szakképzett munkaerő és a fiatalok menekülése az országból, valamint az otthonmaradók fokozatos elszegényedése, amely jóval borúsabb képet rajzol ki az orosz gazdaság helyzetéről.
Mióta megindult Oroszország Ukrajna elleni inváziója, tömegesen kezdtek el menekülni a zsidók Oroszország területéről, annak ellenére, hogy nincsenek jelentős harci cselekmények az országban és a lakosság egyelőre minimálisan érzi csak a háború súlyát. Elhagyta az országot többek közt Pinchas Goldschmidt is, Moszkva főrabbija, aki Magyarországon keresztül távozott. Egyelőre a zsidó közösséget célzó, diszkriminatív intézkedéseknek nincs nyoma Oroszországban, viszont a politikai nyomásgyakorlás egyre nagyobb, ami jól látszik Goldschmidt távozása mellett a Zsidó Ügynökséggel szembeni intézkedéseken is.
Soha korábban nem látott részletességű elemzést közölt a Washington Post arról, hogyan szerepelt le újra és újra az ukrajnai háború során az orosz hírszerzés, és miképpen próbálta meg felvenni velük - számottevő külső támogatással - az ukrán titkosszolgálat a küzdelmet. Az elemzés részletesen bemutatja, hogy az orosz FSZB tévedései és hibái miként járultak hozzá a háború menetének a megváltozásához, hogyan tápláltak hiú reményeket a Kremlben sokszor, és mennyire nem voltak számos esetben felkészülve az ukránok ellenállására.
Az orosz-ukrán háború számos nemzetközi fontossággal bíró hatásának egyike az ukrán - és részben az orosz - gabonaexport megakadása. A háború előtt kevés hangsúlyt kapott, azonban a két ország a világ legfontosabb gabonaexportőrei között szerepel. Elemzésünkben részletesen bemutatjuk a gabonaexport-megállapodást és minden ezzel kapcsolatos kérdést is górcső alá veszünk, például hová mennek a hajók, honnan indulnak, mit szállítanak, és miért érte meg Oroszországnak a megállapodás.
Meg lehet-e hódítani a keleti-európai régióból a világot, úgy, hogy egy cég, a saját szektorában Európa első legalább 10 milliárd dollár értékű startupja, azaz decacornja legyen? Úgy tűnik, hogy igen. Az ötlet adott, 10 perc alatt a sarki boltból beszerezhető dolgokat házhoz szállítani. Hogy ezzel még Premier League csapat edzőmez szponzorának is lehet lenni, az már mazsola a kuglófon. Az alábbiakban a Getir történetét ismerhetik meg.
Az orosz haderő a a háború kitörése óta folyamatosan nyomást gyakorolt a Fekete-tenger melletti ukrán területekre, ezek jelenős részét el is foglalva. A támadásra lehetett számítani, és a városok megerősítésén túl leginkább hajó elleni rakétarendszerek rendszeresítése jelentette a kiutat az ukrán fél részére. A saját fejlesztésű Neptun mellett az amerikai Harpoon rakétarendszerek is rendelkezésre álltak idővel, és bár eleinte jelentős sikerek kötődtek hozzájuk, az utóbbi időben nem hallani felőlük. Megpróbáltunk utána járni, hogy mi történhetett az elmúlt időszakban ezekkel a rakétarendszerekkel.
Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház elnökének tajvani látogatása kapcsán Kína a tegnapi nap katonai gyakorlatot jelentett be Tajvan körül. Pelosi távozása után már az esti órákban kínai gépek hatoltak be a tajvani légtérbe és azóta megkezdődött a bejelentett hadgyakorlat, többek közt azzal, hogy Tajvan felségvizeire ballisztikus rakétákat lőtt a kínai haderő. A tajvani konfliktus kiéleződése azonban már az év eleje óta a levegőben lógott, az orosz-ukrán konfliktus látszólag lehetőséget kínált Kínának, hogy megvalósítsa a régóta tervezett "újraegyesítést". Milyen lépések vezettek el az idei évben a mostani hadgyakorlatig, és milyen következménye lehet ennek? - Ezek most talán a legfontosabb kérdések.
Több tucat volt republikánus és demokrata tisztségviselő jelentette be szerdán, hogy új országos harmadik pártot alapít, hogy megszólítsa a választók millióit, akik szerint jelen formájában diszfunkcionális már az amerikai kétpártrendszer.
Izrael jóváhagyta az egyiptomi Vörös-tengeri szigetek, Tiran és Szanafír, Szaúd-Arábiának történő átadásáról szóló megállapodást, a szaúdi királyság pedig engedélyezné cserébe az izraeli járatoknak, hogy a szaúdi légteret használják. Nézzük, mi adja a két sziget stratégiai és történelmi fontosságát, illetve vizsgáljuk meg azt is, hogy kerültek olyan jogi helyzetbe, hogy három ország is érintett legyen a velük kapcsolatos területi igényekben.
A világ elsősorban az orosz-ukrán konfliktus szemüvegén keresztül figyeli manapság a Közel-Kelet eseményeit: az összeomló libanoni gazdaság, a káoszba fulladó Irak, az Izraellel egyre jobb kapcsolatokat ápoló Öböl-menti országok, vagy az amerikai, orosz, esetleg francia elnökök regionális tevékenységei. Ezek mellett azonban egyre fontosabbak a régión belüli országok közötti együttműködések, amelyeknek messze túlmutatnak a Közel-Keleten, elsősorban a fölgázellátás miatt erősen érintik Európát is. Ezeknek a kulcsfontosságú gazdasági együttműködéseknek kiemelt központja lehet Egyiptom.
Csütörtökön állapodtak meg a Dél-afrikai Fejlesztési Közösségben (SADC) összefogott országok, hogy további egy hónappal meghosszabbítják a Mozambikban állomásozó csapataik mandátumát, segítvén az itteni, Iszlám Államhoz köthető lázadás elleni küzdelmet. A tét 2,8 billió köbméter földgáz, a világ 11. legnagyobb tartaléka.
Jair Lapid, Izrael első magyar származású miniszterelnöke lassan két hete vette át a stafétabotot Naftali Bennett-től. Bár kevés idő telt el azóta, nagyon fontos, már-már történelminek mondható események történtek már ez idő alatt is. Lapid letudta már az első külföldi útját, személyes kapcsolatot teremtett Emmanuel Macron francia és Joe Biden amerikai elnökkel, ráadásul öt éve először a palesztin vezetővel is egyeztetett. Ha Lapid fenn tudja tartani ezt a dinamikát, nem kizárt, hogy történelmi szinten is nyomot hagy majd Izrael, sőt, akár a teljes Közel-Kelet politikájában a magyar származású miniszterelnök tevékenysége.
Az elmúlt években a közép-európai régióban több helyen is megfigyelhető volt az orosz befolyásszerzés, azonban ezen országok közül egy ideje kiemelkedni látszik Ausztria, és erre most újabb bizonyítékok kerültek elő.
