• Megjelenítés
Vincze Hajnalka

Vincze Hajnalka

Foreign Policy Research Institute, Eurasia Fellow

Vincze Hajnalka független kül- és védelempolitikai kutató, a philadelphiai Foreign Policy Research Institute (FPRI) transzatlanti és európai kérdésekkel foglalkozó szakértője (Eurasia Fellow). Angol, francia és magyar nyelven publikál, illetve tart előadásokat. Írásai és szakmai tevékenységei megtalálhatók a weboldalán:

http://www.hajnalka-vincze.com

Cikkeinek a száma: 43
Fordulatot hozott Trump a háborúban, Putyinnak ki kell teríteni a lapjait

Fordulatot hozott Trump a háborúban, Putyinnak ki kell teríteni a lapjait

Az egész világ hetek óta találgatja, vajon Donald Trump mit ért az alatt, hogy „kisétál”, ha az orosz-ukrán tárgyalások nem a kedve szerint haladnak. Lehet, hogy csapot-papot ott hagy, mondván: bajlódjanak vele az európaiak? Vagy éppenséggel felpaprikázódik, amiért Putyin semmibe veszi az amerikai erőfeszítéseket és gesztusokat, s újra előkerül, hogy „kinek nagyobb az atomrakétája”? Nincs elemző vagy bennfentes, aki azt állítaná, bizton tudja, mi jön – a legbizonytalanabb talán maga az elnök. Egy dolog azonban kétségtelen: minden kaotikusság és oda-vissza hepciáskodás dacára a Trump-adminisztráció eddig több lényegi ponton üdítő kijózanodást eredményezett.

A brüsszeli bizottság a fegyvereken keresztül föderalizálná Európát

A brüsszeli bizottság a fegyvereken keresztül föderalizálná Európát

A parlamenti jóváhagyásra váró új Bizottság első nyilatkozatai és összetétele is világossá tette: a brüsszeli testület katonai-védelmi téren komolyabb szerepet szán magának a jövőben. S mindjárt a lényegre térne, a kül- és védelempolitikai hitelesség alapjául szolgáló fegyveripart vonná egyre inkább saját vonzáskörébe. Csakhogy ez a terület – éppen létfontossága miatt – mindezidáig szigorúan tagállami hatáskörben maradt. Jó vagy rossz ötlet-e több beleszólást adni „Brüsszelnek”? Netán a fokozódó nemzetközi helyzetben így is, úgy is elkerülhetetlen? Avagy épp ellenkezőleg: az egész sürgés-forgásnak esélye sincsen?

Trump vagy Harris vetne véget hamarabb az ukrajnai háborúnak?

Trump vagy Harris vetne véget hamarabb az ukrajnai háborúnak?

Se szeri, se száma a próbálkozásoknak, melyek arról szólnak, miként lehetne Donald Trump elnökké választása esetére előre biztosítani (Trump-proofing) a támogatást, amit jelenleg Ukrajnának nyújt a Nyugat. Alapból feltételezve, hogy a segítség Trump győzelmével véget érne, míg demokrata elnökség mellett marad. A valóság ennél bonyolultabb. Tény, hogy ha a terepen két éve tartó patthelyzetben addig nem következik be változás, akkor a novemberi választás után várható egy határozott nekibuzdulás. Ám bármely irányba mutasson is ez, az új elnök lendületét így is, úgy is lefékezi majd a realitás: Amerika számára tudniillik Kijev támogatását feladni is, folytatni is felettébb komplikált.

Ukrán háborús dezinformáció-áradat: honnan tudhatjuk, mi igaz és mi nem az?

Ukrán háborús dezinformáció-áradat: honnan tudhatjuk, mi igaz és mi nem az?

A háború első áldozata az igazság, tartja a mondás, és az elmúlt több mint két év bőségesen visszaigazolta ezt. A tények csak egyik vagy másik narratíva szűrőjén keresztül jutnak el hozzánk, s a megmondó emberek bármely okfejtés-kezdeményre azonnal címkét biggyesztenek. Ha valaki a nemzetközi rendszer alapszabályaihoz ragaszkodna, akkor „háborúpárti”, ha az eszkalációt kerülné és fenntartható stabilitást keres, akkor „Putyin-bérenc áruló”. Ettől azonban nem lesz kevésbé helytálló érv sem a stratégiai egyensúlyra törekvés, sem a nemzetközi jog. S hogy a temérdek bizonytalanság közepette mi nyújthat mégis némi fogódzót? A térkép, a józan ész és… az irodalom.

Háborús eszkaláció, egyelőre szóban

Háborús eszkaláció, egyelőre szóban

Mégis mi a csuda ütött Emmanuel Macronba? A francia államfő Ukrajnába csapatok küldését belengető mondatai után a fél világ, és egész Franciaország, ezt találgatta. Bármi is volt mögötte, Putyin elnök rögvest jelezte: Moszkva – a maga atomhatalom mivoltában – áll elébe. Mire Macron válasza sem késett: Párizs cseppet sem fél, neki is méretes atomarzenál áll a rendelkezésére. Diplomáciai körökben rég volt példa ennél kevésbé épületes, és főleg ennél veszélyesebb eszmecserére. Ami kérdések tömegét veti fel: mi motiválja Macront, ki miként reagál a nyugati szövetségben, mit szól az egészhez az Egyesült Államok? És leginkább: vajon immár tényleg közvetlen hadviselő féllé válhat-e a NATO?

Európai lég- és rakétavédelem: amerikai, francia vagy német védőernyő lesz a fejünk felett?

Európai lég- és rakétavédelem: amerikai, francia vagy német védőernyő lesz a fejünk felett?

Az ukrán háború járulékos folyományaként valamennyi európai ország ráébredt saját sebezhetőségére, különösképp a levegőből érkező fenyegetésekkel szemben. Mérvadó amerikai tanulmányok szerint az orosz ballisztikus és cirkálórakéták ellen az európaiak képességbeli hiányosságai vélhetőleg tartósak lesznek: minden megkérdezett szakértő szerint súlyos a helyzet, vita csak azon van, hogy vajon rövid vagy hosszú távon súlyosabb-e. Nem csoda, hogy különösen nagyot durrant Donald Trump egykori amerikai elnök és jelenlegi elnökjelölt kijelentése, miszerint az ingyenélőnek tartott európai szövetségesek feje fölött eltűnhet az amerikai védelem. S a szokásosnál nagyobb figyelmet keltett Emmanuel Macron francia elnök utalgatása, hogy a francia nukleáris elrettentés amolyan közös európai atomvédőernyőként funkcionálhat. A gyakorlatban viszont most nem Washington a legaktívabb e téren, s nem is Párizs, hanem… Berlin.

A tányérunk geopolitikája: az „európai stratégiai autonómia” a mezőgazdaságban

A tányérunk geopolitikája: az „európai stratégiai autonómia” a mezőgazdaságban

A német, francia, holland, belga, lengyel, román (és a sort folytathatnánk) gazdák elmúlt hónapokbeli elégedetlenkedése a júniusban esedékes európai parlamenti választások sokatmondó felvezetése. A tavalyi év során EU-s berkekben szinte minden területen hangoztatták, hogy megértették az új idők hívó szavát: ezentúl a tisztán piaci megfontolások elé helyezik a biztonsági szempontokat, s vele a geopolitikát. Az uniós „stratégiai autonómia” törekvéseknek immár hivatalosan elismert részét képezi, sőt főszereplőjévé vált a „gazdasági biztonság”. Épp csak kimaradni látszik belőle a mezőgazdaság. Feledékenység, elefántcsonttorony-politizálás vagy ideológiai korlát?

A vonakodó látnok: Jacques Delors (nem is annyira) föderalista Európája

A vonakodó látnok: Jacques Delors (nem is annyira) föderalista Európája

A nemrég elhunyt Jacques Delors-ban az európai egység egyik legkiemelkedőbb alakját gyászolta a beszédek és megemlékezések sora. Valóban a Bizottság korábbi elnökének nevéhez fűződik az Unióvá válástól kezdve az eurón keresztül az egységes piac. Valóban neki tulajdonítható az új, visszavonhatatlannak szánt integrációs irány elfogadtatása: előrelépés vagy előre menekülés, ki miként látja. Az európai díszpolgárrá avatott Delors viszont egyúttal francia is volt. Az általa hirdetett Európa-kép korántsem olyan fekete-fehér, mint azt a föderalista táborban sokan látni szeretnék.

Terrorizmus, geopolitika vagy civilizációk összecsapása – Miről szól a közel-keleti konfliktus legújabb felvonása?

Terrorizmus, geopolitika vagy civilizációk összecsapása – Miről szól a közel-keleti konfliktus legújabb felvonása?

A gázai események kapcsán Európában és Amerikában láthatóan már a fogalmak sem mindig tiszták. Sokan – leginkább a politikai paletta tévesen „szélsőbalként” jelölt oldalán – nem hajlandók terrorizmusként definiálni a közvetlen kiindulópontot, ártatlan izraeli civilek százainak október 7-i szándékolt legyilkolását. Mindeközben „szélsőjobb” propagandaként illik félreseperni minden olyan értelmezést, mely az események mögött látni véli – az egykori amerikai elnök, a demokrata Jimmy Carter tanácsadójaként ténykedő Samuel Huntington professzor által már a kilencvenes években megjósolt – civilizációs összecsapást. A magát mérsékeltnek valló tábor a szokásos „egyrészt-másrészt” formulákkal zsonglőrködik, a hangsúlyt pedig a politikai-diplomáciai megoldásra helyezi. Remélve, hogy ilyen még mindig létezik.

Az ukrán háború a NATO-t varázsszerként éleszti újra. De meddig tart a hatása?

Az ukrán háború a NATO-t varázsszerként éleszti újra. De meddig tart a hatása?

A NATO-t nemrég még agyhalottnak nyilvánító francia Macron elnök maga is megállapította: az Ukrajna elleni orosz háború elektrosokkot, amolyan virgoncosító löketet jelent a Szövetség számára. Ez persze csak majdnem igaz. A NATO már a konfliktus tavaly februári kirobbanása előtt jól láthatóan kezdte összeszedni magát, ráadásul az alapirányban, Kína ellen, mindössze átmeneti kitérőt jelent az ukrán válság. A mostani szakasz határozottan felgyorsítja a korábban megkezdett „feltámadási” folyamatot, ám attól még jócskán maradnak benne buktatók.

Rossz passzban a Galileo: segítség nélkül Európának a világűrben sem megy?

Rossz passzban a Galileo: segítség nélkül Európának a világűrben sem megy?

A helyzet aligha lehetne kínosabb Európa számára. Galileo nevezetű műholdas helyzetmeghatározó és navigációs rendszerét (az amerikai GPS európai megfelelőjét) kezdettől azzal reklámozza, hogy az a kontinens stratégiai önállóságának zászlóshajója. Saját erőből azonban jelenleg nem is tudja az űrbe juttatni a rendszer teljes körű működéséhez szükséges újabb műholdakat. A viták most azon folynak, hogy vajon megvárják-e amíg erősen késve, de elkészül az Ariane 6 hordozórakéta, avagy külső szereplőt kérjenek rá, hogy az európai függetlenséget fémjelezni hivatott műholdakat pályára állítsa. Az már csak a hab a tortán, hogy segítséget az EU attól az USA-tól várna, akitől úgymond önállósodna, és azon az Elon Muskon keresztül, akivel szólásszabadság kontra politikai cenzúra ügyben Brüsszel heves ideológiai csatát folytat.

Nem Kína, nem Oroszország: az amerikai hadsereget a PowerPoint győzheti le

Nem Kína, nem Oroszország: az amerikai hadsereget a PowerPoint győzheti le

Obama elnök védelmi minisztere, Robert Gates emlékirataiban a „Pentagon átkaként” írja le a PowerPoint diákat: „olyan, mintha nélkülük ott megmukkanni sem tudnának”. Egy nagy port kavart New York Times cikk 2010-ben katonák beszámolóinak sorával támasztotta alá címét, mely szerint „Találkoztunk az ellenséggel, a PowerPoint az”. Mégis mitől volna ilyen veszélyes a hadseregre a Microsoft prezentáció-készítő programja? És ha tényleg veszélyes, miért nem szabadulnak tőle mihamarabb?

Globális küzdelem indul a 21. század legfontosabb erőforrásáért

Globális küzdelem indul a 21. század legfontosabb erőforrásáért

A XXI. század kőolajaként szokás emlegetni a mikrochipeket, ezzel is jelezvén: a többnyire szilícium alapú – innen a csúcstechnológia Mekkájának tartott „völgy” neve – integrált áramkör lett a modern gazdaság nélkülözhetetlen hajtóereje. Egyúttal a nagyhatalmi vetélkedések egyik legfőbb tétje. Sajátossága viszont, hogy a parányi félvezetők gyártása páratlanul globalizált hálózatot, kölcsönös politikai-gazdasági függőségek végtelenül bonyolult szövevényéből összeálló együttműködést igényel. A vezető pozícióját megőrizni igyekvő Egyesült Államok nemrég épp ebbe tenyerelt keményen bele. Kérdés, hogy vajon még időben-e.

Öreg diplomata nem vén diplomata: Henry Kissinger száz éves

Öreg diplomata nem vén diplomata: Henry Kissinger száz éves

A megkapóan egyenszabású nyugati háborús narratívában az egyik legzavaróbb elütő hang mindvégig Henry Kissingertől, az amerikai stratégiai gondolkodás nagymesterétől származott. A századik életévét betöltő volt külügyminisztert ezért aztán hol szenilisnek, hol lelketlen cinikusnak bélyegezték a külpolitikát mozgalmárságként felfogó vélemény-komisszárok. Olyan életúttal, mint az övé, persze nem valószínű, hogy ez különösebben szíven ütné. Miként legfrissebb írásaiból is kiderül: világlátása egy összefüggő, észszerű teljesség. Aminek részleteivel, vagy akár egészével vitatkozni nyilván lehet, de jellemzően csak racionális érvekkel. Az üres frázisok, erényfitogtató pózolások, „jólgondolkodó” közhelyek ugyanis elpuffognak mellette.

Miről szól valójában az uniós lőszerek körüli vita?

Miről szól valójában az uniós lőszerek körüli vita?

Pár hisztérikusabb reakciót hallva az gondolhatnánk, az EU holmi jelentéktelen belső civakodás miatt felelőtlenül késlelteti az ígért lőszerszállítmányt, melyre Ukrajnának égető szüksége volna. Nos, ebből mindössze az utolsó megállapítás igaz: Kijev valóban fogytán a muníciónak. De egyrészt nem az uniós huzavona okoz késést a mostani szállításokban, másrészt minden, csak nem jelentéktelen a vita, harmadrészt felelőtlenség pont a dolog annyiban hagyása volna. Amikor ugyanis a hírbeszámolók szerint hetek óta csupán „néhány részlet kisimítása maradt csak hátra”, az nem másra utal, mint egy jó pár évtizede függőben tartott politikai-stratégiai dilemmára.

A fától az erdőt: a nemzetközi rend a feje tetejére áll az ukrán háború paravánja mögött

A fától az erdőt: a nemzetközi rend a feje tetejére áll az ukrán háború paravánja mögött

Putyin elnök sok mindenben elszámolta magát Ukrajna megtámadása során. Saját hadserege képességeitől többet, az ukrán harci elszántságtól kevesebbet várt, Európától látványosabb teszetoszaságot, a NATO-tól és EU-tól gyors széttöredezést, bomlást. A hosszú távon legfontosabb téren – a nemzetközi rendszer egészének tekintetében – azonban minden tűpontosan a számításai szerint alakul, sőt, talán még felül is múlja várakozását.

Kinek mire jó a svéd és finn NATO-tagság? És hol nem árt némi óvatosság?

Kinek mire jó a svéd és finn NATO-tagság? És hol nem árt némi óvatosság?

Ukrajna „finnlandizációja” (kényszerű semlegessége) helyett Európa „NATO-sodása”. Ezzel a képpel szokás érzékeltetni, hogy Putyin elnök szemszögéből stratégiailag visszafelé sül el az ukrajnai háború, aminek legszemléletesebb példája Finnország és Svédország készülő NATO-csatlakozása. Ám mindez csupán – északi hasonlatnál maradva – a jéghegy csúcsa. Tény persze, hogy a finn és svéd belépés nem elhanyagolható, mára javarészt bekalkulált, hasznot jelent majd a Szövetségnek. Izgalmasabb azonban, hogy a tavaly májusban megkezdett, időről-időre török hepciáskodással fűszerezett csatlakozási folyamat mit árul el a NATO helyzetéről, az ukrán tagság eshetőségéről, Európa beharangozott katonai ébredéséről. S főleg: hogy hol ketyeg benne időzített bomba.

Dupla vagy semmi: az USA ipartámogató csomagja jó esély lehet az EU átprogramozására

Dupla vagy semmi: az USA ipartámogató csomagja jó esély lehet az EU átprogramozására

A tagállamok látványos diplomáciai sürgés-forgással készülnek az uniós vezetők február elején esedékes találkozójára. Ám most nem a két kézenfekvő téma (a bevándorlás és Ukrajna) áll a pattanásig feszült egyeztetések középpontjában. Hanem a legfőbb szövetséges Amerika – Ursula von der Leyen bizottsági elnök szavaival élve – „agresszív” gazdasági-kereskedelmi lépéseire adandó válasz. Ennek milyensége előrejelzés is lesz egyben az Unió további alakulását illetően. Egyrészt mert valójában nemcsak a Biden-adminisztráció gazdaságélénkítő csomagjáról van szó, s nem is pusztán az USA-ról. Sokkal inkább az éleződő viszályokkal terhes nemzetközi erőtérben halaszthatatlanná vált politikai irányváltásról. Másrészt pedig nem is csupán szimpla irányváltásról. Hanem az európai integráció DNS-ének komplett átírásáról.

Zavar az erőben: a nyugati háborús stratégia több ponton billeg

Zavar az erőben: a nyugati háborús stratégia több ponton billeg

A nyugati politikusok ellentmondó – hol a tárgyalás gondolatát is elutasító, hol már a rendezés csínját-bínját fontolgató – nyilatkozataiból két dolog tisztán kirajzolódik. Először: mostanra világossá váltak az eddig folytatott stratégia korlátai és veszélyei. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy Moszkva jobban áll, de bennünket értelemszerűen a NATO-EU oldal gazdasága, biztonsága és egysége érdekel inkább. A helyzet pedig minden, csak nem rózsás. Másodszor: az, hogy mindezidáig mégsem történt érdemi lépés a diplomáciai rendezés felé, annak tudható be, hogy a békés kiútkeresés politikailag rendkívül rizikós vállalkozás. Egyszerre verheti szét az eddig mesterien fenntartott nyugati egységet, és írhatja át a kórusban hangoztatott narratívát.

Újratervezés, fék vagy padlógáz? Az ukrajnai háború és az amerikai félidős választás

Újratervezés, fék vagy padlógáz? Az ukrajnai háború és az amerikai félidős választás

Rég nem kísérte akkora figyelem az amerikai elnök négyéves hivatali idejének felénél tartott kongresszusi választásokat, mint ezt a mostanit. Belpolitikai téren a demokraták szemében a „demokrácia jövője” forog kockán, a republikánusok szerint a „józan ész” létjogosultsága vagy száműzése a tét. A világ többi részét – leginkább Európát – azonban nem ez érdekli. Hanem hogy Ukrajna kétpárti támogatása – s ezáltal a háború egész dinamikája – mennyiben változna, ha a törvényhozásban többségbe kerülne a Republikánus Párt, azon belül pedig hangsúlyossá válna az eddigi „bármennyiért, bármeddig” háborús politikát kritizáló trumpista szárny. Valójában a választások nyomán számottevő elmozdulás e téren nem fenyeget, általában viszont ennél is nagyobb a „baj”: Amerika Ukrajna-politikája hamarosan változni fog, bármilyen arányban ül is a két párt a Kongresszusban. Legalábbis minden jel és logika efelé mutat.

Részletes keresés
–
FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
A kormány törölné az EU-pályázatok kifizetését és kiírását, gyakorlatilag ejtené a helyreállítási alapot
Portfolio Blogger
Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel mobilbarát hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Fórum
Partnereink Bankmonitor Avis Opten Budai Egészségközpont MHC Mobility