Átlépi a magyar kormány vörös vonalait az EU új reformterve

Átfogó stratégiát vázol fel Mario Draghinak az Európai Bizottság számára készített jelentésében, amelynek célja hogy főként a szabályozási reformokra, a kereskedelempolitikára és az uniós finanszírozás átalakítására összpontosítva javítsa az unió megkopóban lévő versenyképességét.

Sokan gondolhatnák, hogy ismét az EU újabb szómágiájáról van szó, mivel Brüsszel hajlamos arra, hogy nagy stratégiai reformterveket publikáljon, amelyek aztán az enyészetéi lesznek. Az EU versenyképességi nehézségeiről, annak lehetséges megoldásairól csak az elmúlt öt évben már a harmadik bizottsági jelentés és előterjesztés készült el. A helyzet mostanra azért változott meg, és lehet komolyabban venni az uniós tervezetet, mert a tagállamok már erős nyomást helyeznek az EU végrehajtó testületére, hogy kezdjen valamit a kontinens növekedési nehézségeivel.

Most tehát már muszáj lépni, és a terv drasztikus változásokat követel az EU-tól.

Sikersztori, happy end nélkül?

Ahogy Enrico Letta korábbi olasz miniszterelnök, és az általa vezetett Jacques Delors Intézet tavasszal kiadott versenyképességi tanulmánya, úgy a Draghi-riport sem vitatja el, hogy Európa eddigi gazdasági modellje sikertörténet, amely az integráció magas szintjét alacsony egyenlőtlenségi szinttel kombinálja. Az EU egységes piaca, amely 440 millió fogyasztót és 23 millió vállalatot foglal magában, a globális GDP mintegy 17%-át adja. Ez a modell kiemelkedő eredményeket hozott a szabályozás, az egészségügy, az oktatás és a környezetvédelem terén. Európa világelső a fenntarthatósági és környezetvédelmi normák alkalmazásában, ambiciózus szén-dioxid-mentesítési célokkal, mindezt  a világ legnagyobb egységes gazdasági övezetébe építve.

Európa növekedése azonban a termelékenység növekedésének gyengülése miatt lassul.

Az EU és az USA közötti fejlettségbeli különbség (egy főre jutó GDP-vel számolva) a 2002-es 15%-ról 2023-ra 30%-ra nőtt, és a különbség 70%-át a termelékenység teszi ki. A termelékenység lassabb bővülése gyengébb jövedelemnövekedéshez és lassuló belső kereslethez vezetett.

Három külső feltétel – a szabadkereskedelem, az olcsó energia és a geopolitikai háborítatlanság –, amelyek támogatták Európa növekedését, mostanra eltűntek. A multilaterális kereskedelmi rend válságban van, az energiaárak a geopolitikai feszültségek miatt az egekbe szöktek, és a geopolitikai stabilitásnak a kontinensen is vége. Az EU versenyképességének növelése alapvető fontosságú a termelékenység újbóli fellendítéséhez és a növekedés fenntartásához ebben a változó világban.

Az innováció felgyorsítása és új növekedési motorok megtalálása

A Draghi-jelentés szerint Európa a Kína által támasztott versenykényszerrel és a világkereskedelemben való csökkenő részesedéssel néz szembe. Az EU részesedése a globális technológiai bevételekből 2013 óta 22%-ról 18%-ra csökkent, míg az USA részesedése 30%-ról 38%-ra nőtt. 

Mindehhez a Bizottságnak készített reformterv szerint Európának sürgősen fel kell gyorsítania innovációs ütemét, hogy megőrizze vezető szerepét a gyártásban és új, áttörést jelentő technológiákat fejlesszen ki. 

Mario Draghi és csapata felvázolta az európai innováció és növekedés fellendítését célzó stratégiákat, amelyek létfontosságúak az EU globális versenyképességének fenntartásához. Mint írják, Európa a kínai kereslet csökkenésével és a növekvő versennyel, valamint a fejlett technológiák terén gyengülő pozícióval néz szembe. A jelentés javasolja a kutatásba és fejlesztésbe történő beruházások növelését az unió közös költségvetéséből, az akadémiai, ipari és kormányzati partnerségek előmozdítását, valamint az innovációtól a kereskedelmi hasznosításig vezető út javítását a finanszírozáshoz való jobb hozzáférés és az egyszerűsített szabályozás révén.

Emellett alapvető fontosságú a készségbeli hiányosságok megszüntetése az oktatás és az egész életen át tartó tanulás révén. Ennek orvoslására új EU-s minimumszabályok bevezétését, a képzési támogatások növelését javasolják.

A konkrét kezdeményezések közé tartozik a mesterséges intelligencia és a felhőalapú számítástechnika fejlesztése, a startupok és a méretnövelő vállalkozások pénzügyi ösztönzése, valamint az ágazatspecifikus innovációs stratégiák előtérbe helyezése olyan iparágakban, mint az autóipar és a gyógyszeripar. A nemzetközi együttműködések és kereskedelmi megállapodások szintén kulcsfontosságúak a tervezet szerint.

A magas energiaárak csökkentése a szén-dioxid-mentesítés előtérbe helyezése

Már a jelentésről szóló sajtótájékoztatón is elmondta Mario Draghi, hogy bár az EU energiaigényének 2022-ben a földgáz az energiamix mindössze 20%-át tette ki, mégis 60%-ban meghatározta az energiaárakat. Az EKB korábbi elnöke szerint ez a berögzült üzleti érdekeknek és a piacba ágyazott magas pénzügyi bérleti díjaknak a következménye.

Nem vagyunk képesek a megújuló energiaforrások által termelt olcsóbb energia legnagyobb előnyeit átadni a fogyasztóinknak – sem a háztartásoknak, sem az iparnak

– emelte ki a probléma lényegét.

A jelentésben is leírják, hogy az ukrajnai orosz invázióval visszafordíthatatlanul megváltozott az energetikai tájkép a kontinensen. Az uniós vállalatoknak az Egyesült Államokhoz képest 2-3-szor magasabb villamosenergia-árakkal kell szembenézniük, a földgáz ára pedig 4-5-ször magasabb. A szén-dioxid-mentesítés lehetőséget jelenthet Európa számára, de ehhez koherens stratégiára van szükség a szén-dioxid-mentesítés minden aspektusát illetően, az energiától az iparig.

Lényegében itt csak egy új dolgot állít a jelentés: újra kell tervezni az EU árazási rendszerét a szabályozói oldalon, mert a karbonsemleges ellátás mellett az unió már elkötelezte magát , a megújulók terjedése pedig gyors, kellő pénzügyi támogatással a rendszer mögött.

Ezzel függ össze, hogy a reformcsomag szerint Európának reagálnia kell a radikálisan megváltozott biztonsági környezetre –

vagyis Oroszország jó partneri, energetikai beszállítói szerepe megszűnt.

A geopolitikai nagyhatalommá válás pedig az EU versenyképességi érdeke is, ami az energiaellátás átalakítása mellett szükségessé teszi a nagyobb biztonságpolitikai szerepvállalást. A gond az, hogy az EU összesített védelmi kiadásai jelenleg az amerikai szint egyharmadát teszik ki, és az európai védelmi ipar az évtizedek óta tartó alulfinanszírozottságtól szenved. Európának tervre van szüksége a függőségek kezelésére és a védelmi beruházások megerősítésére.

Ahogy írják, a jó hír az, hogy az EU védelmi ágazata világszinten rendkívül versenyképes, de két szempontból is kapacitáshiánytól szenved: alacsonyabb az általános kereslet és kevésbé összpontosítanak az innovációra. Az Egyesült Államok 2014 óta a K+F-kiadásokat minden más katonai kiadási kategóriával szemben előnyben részesíti. Európában 2022-ben a védelmi K+F-re fordított teljes finanszírozás az összes katonai kiadásnak mindössze 4,5%-át teszi ki, az Egyesült Államokban ugyanez az arány 19 százalék.

Ide kapcsolódik, hogy az EU világszínvonalú űrágazatot fejlesztett ki, de most kezd lemaradni. Az EU finanszírozza, birtokolja és kezeli a kritikus űrinfrastruktúrát, de elvesztette vezető piaci pozícióját a kereskedelmi hordozórakéták és a geostacionárius műholdak terén. Az EU lemaradt az USA-tól a rakétahajtóművek, a távközlési célú megakonstellációk, valamint a műholdas vevőkészülékek és alkalmazások terén is.

A hadiipar, az űrkutatás és az energiamix átalakítását is nagyban korlátozza, hogy az unió minden téren nyersanyaghiánnyal küzd. Draghiék szerint ezért szükséges egy olyan valódi „külgazdasági politika” kialakítása, amely összehangolja a preferenciális kereskedelmi megállapodásokat és a közvetlen befektetéseket az erőforrásokban gazdag országokkal.

A demográfiai helyzet nem javul, tehát a termelékenységnek kell

Draghi a sajtótájékoztatón is elmondta, hogy az EU-ban kár lenne a megoldást a demográfiai fordulattól várni: a munkaerő egy része ugyan pótlódik a bevándorlásból, de látni kell, hogy évről évre egyre kevesebb ember lép be a munkaerőpiacra. A versenyképesség esetében tehát a hatékonyságjavításnak kell fókuszba kerülnie.

A II. világháború után az EU a termelékenység és a népesség növekedése miatt erőteljes felzárkózó tapasztalt. Most azonban a növekedés mindkét hajtóereje lassul.

Az EU munkatermelékenysége az 1945-ös amerikai szint 22%-áról 1995-re 95%-ra emelkedett, de azóta az amerikai szint 80%-a alá esett vissza.

Az EU és az USA közötti növekvő termelékenységi különbség fő mozgatórugója a digitális technológia volt. Az, hogy Európa nem tudta kihasználni az első digitális forradalmat, a termelékenység növekedésének eltéréséhez vezetett. Bár néhány digitális ágazat valószínűleg már „elveszett”, Európának még mindig van lehetősége arra, hogy tőkét kovácsoljon a digitális innovációból.

Ezt – legalábbis részben – a technológiai és tudományos innováció felgyorsítása, az innovációtól a kereskedelmi hasznosításig vezető út javítása, az innovatív vállalatok előtt álló akadályok felszámolása és a készségbeli hiányosságok megszüntetése hozhatja el, amelyeket már külön kiemelt korábban is a volt jegybankelnök és csapata.

Az egységes piac teljes körű megvalósítása is segíthetne a jobb kapacitáskihasználáson. Kritikus fontosságú a fiatal, innovatív vállalatok és a nagy ipari vállalatok méretgazdaságosságának lehetővé tétele, egy mély és diverzifikált közös energiapiac létrehozása, valamint a magánfinanszírozás nagyobb volumenének mozgósítása szempontjából. Ezzel gyakorlatilag több privát forrást csatornázna a területre, ami lényegében

az EU felfoghatatlanul nagy, 10 000 milliárd eurós terve, a tőkepiaci unió létrehozásával érhető el.

Az ipar-, verseny- és kereskedelempolitika jobb kooperációt javasol, amelyet egy átfogó stratégia részeként kell összehangolni. Az iparpolitikáknak inkább az ágazatokra, mint a vállalatokra kell összpontosítaniuk, folyamatosan értékelniük kell őket, és el kell kerülniük a magánszektor által tett lépések megkettőzését – leegyszerűsítve arról lenne szó, hogy az EU külön ne utaljon támogatásokat oda, ahova a privát tőke magától is áramlik. A versenypolitikának alkalmazkodnia kell a gazdaság változásaihoz, a kereskedelempolitikának pedig figyelembe kell vennie a biztonság és az ellenálló képesség kritériumait.

Kelleni fog 800 milliárd euró EU-támogatás

A javaslatban legszögezik, hogy a gazdaság digitalizálásához és szén-dioxid-mentesítéséhez, valamint az EU védelmi kapacitásának növeléséhez a GDP-hez viszonyított teljes beruházási rátának az EU GDP-jének mintegy 5 százalékpontjával kell növekednie évente. A termelékenység növelése kulcsfontosságú lesz a kormányok költségvetési mozgásterét érintő korlátok enyhítéséhez és e támogatás lehetővé tételéhez.

Ahhoz, hogy ehhez megfelelő finanszírozást jutassanak, Brüsszelnek szüksége lesz 750-800 milliárd euróra, amit támogatásként kifizethet.

Ezt részben az EU saját bevételeinek növelésétől várják, másrészt a közös költségvetést is átalakítanák: az agrárpolitikai tételeket is lehúznák, míg a kohéziós forrásoknál több kötöttséget szabnának meg a tagállamoknak. A javaslat előterjesztői úgy látják, hogy

szükség lehet egy újabb közös hitelfelvételre, a Next Generation EU-hoz hasonló módon.

Ugrik a vétójog, változó alapszerződések

Csakhogy Draghi jelentése szerint hiába a több uniós pénz, a versenyképességi problémákat a jelenlegi forráspolitikával nem lehet megoldani, az uniós kormányzás reformja elengedhetetlen. Úgy vélik, hogy egyrészt jobban össze kell hangolni a tagállamok iparpolitikáját, amelyben mindenki a képességei, gazdasági adottságai szerint vesz részt, másrészt meg kell szüntetni az EU-országok közötti – állami támogatások okozta – káros versenyzést.

Gyakorlatilag azt állítják, hogy az Európai Bizottságnak nagyobb felelősséget kell adnia a vállalati élet szereplőinek a pénzügyi támogatások kifizetésében.

Elkerülhetetlennek látják a koordináció mélységének növelését és a szabályozási terhek csökkentését is. „Az EU-nak soha nem látott módon, a tagállamok közötti megújított európai partnerségre alapozva kell Unióként működnie” – írják a dokumentumban.

A részletekről azt írják, hogy az európai beruházási, adózási, oktatási, pénzügyi és kereskedelmi politikákat egységes stratégiai céllal kell összehangolni. Az EU döntéshozatali folyamatai azonban, amelyek több vétójoggal rendelkező szereplőt és hosszadalmas eljárásokat foglalnak magukban, késedelmekhez vezetnek. Bár a mélyrehatóbb reformhoz szükség van az Alapszerződés módosítására, hangsúlyozzák, hogy enélkül az EU ügymenetének gyorsítására összpontosítva, annak egyszerűsítésére összpontosító célzott kiigazításokkal még sok mindent el lehet érni.

A mélyebb integráció – vagyis az alapszerződések átírása – Magyarország számára vörös vonal lehet, ha a vétójogot felfüggesztik, amiben szövetségese lehet a jogkörök átengedését hagyományosan ellenző Hollandia és a skandináv országok is.

A nem fájdalmas lépések között a jelentés javasolja egy „versenyképességi koordinációs keretrendszer” létrehozását a szakpolitikai koordináció ésszerűsítése érdekében olyan kiemelt területeken, mint az innováció, a készségfejlesztés és a verseny. Ez a keret egységesítené az EU különböző koordinációs mechanizmusait, egyszerűsítené a folyamatokat és a forrásokat a stratégiai prioritásokra összpontosítaná. Az e keretbe tartozó cselekvési terveket úgy alakítanák ki, hogy minimalizálják a bürokráciát, és az érdekeltek széles körét vonnák be, beleértve a tagállamokat, a magánszektort és az uniós intézményeket. A költségvetési források konszolidált megközelítése is ajánlott, és a finanszírozást kifejezetten e prioritások támogatására kellene elkülöníteni.

A döntéshozatal felgyorsítása érdekében a jelentés a minősített többségi szavazás kiterjesztését szorgalmazza a Tanács több területére, csökkentve ezzel az egyhangú döntések szükségességét, amelyek gyakran akadályozzák az előrehaladást – a legutóbbi időszakban Magyarország sorozatos vétói miatt. 

Ha az uniós szintű fellépés továbbra is elakad, meg kell vizsgálni a tervezettel egyetértő tagállamok közötti megerősített együttműködést. Ez a megközelítés rugalmas integrációt tesz lehetővé, miközben a meglévő uniós kereteken belül fenntartja a jogi és demokratikus biztosítékokat. Emellett a szabályok egyszerűsítése is kulcsfontosságú, mivel a vállalkozásokra, különösen a kkv-kra nehezedő szabályozási teher egyre nő. A jelentés javasolja a Bizottság egyszerűsítésért felelős alelnökének kinevezését a szabályozási átfedések csökkentése és a folyamatok ésszerűsítése érdekében.

Végül a jelentés támogatja a kkv-k szabályozói, jelentési és bevallási kötelezettségeinek akár 50%-os csökkentését, és a megfelelési költségek redukálása érdekében a mesterséges intelligencia alapú eszközök beépítését. 

A tervezet egyelőre csak nagy vonalakban ismert, a részletszabályok kidolgozása pedig hagyományosan évekig tart az EU-ban. Mario Draghi és csapata azonban hangsúlyozza: „sürgősen gyökeres, konkrét változás kell”, amiben nemcsak az EU-s intézményrendszer, hanem a tagállamok kormányainak túlnyomó többsége is támogatja a Bizottságot. A tervezetet és az EU  versenyképességi stratégiáját ezért már novemberben el akarják fogadni, a magyar EU-elnökség prioritásainak megfelelően. Azonban ez elé akadályt gördíthet, hogy a javaslat egyetlen elemet – a már a Green Dealben is szereplő töltőinfrastruktúra fejlesztést – vette csak át a magyar kormány 11 pontos e-mobilitási versenyképességi tervéből.

Címlapkép forrása: EU/Claudio Contenze.

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.