A mai fiataloknak nem nagyon tudjuk vonzóbbá tenni az építőipart, hacsak nem digitalizálunk. De kinek a feladata, hogy megtanítsa az utánpótlásnak a szakmát? Inkább az egyetemeknek vagy a piaci szereplőknek kellene ebben nagyobb szerepet vállalnia? Az mindenképpen fontos lenne, hogy a diákok már BSc első szinten BIM-es környezetben modellezzenek, de a digitalizáció elsajátítása nem is csak a vezetőn, hanem a környezeten is múlik. Főleg az út és vasútépítésben lenne már szükség a BIM-re, éppen ezért várjuk a vállalati impulzusokat is, hogy mit szeretnének az egyetemről kikerülő hallgatóktól elvárni – mondta el Dr. Lovas Tamás.
„Súlyos mennyiségi és minőségi hiány is van egyben munkaerő tekintetében a hazai építőiparban. A magyar építőipar 300 ezer embert foglalkoztat, 70 százalékuk fizikai, 30 százalékuk szellemi munkakörben dolgozik. Ha 5 százalékos utánpótlást számolunk, akkor nagyjából 5 ezer szellemi és 11 ezer fizikai munkavállalóra lenne szükség évente. Az oktatás kibocsátásában a szellemi oldal mennyiségileg megvan, viszont a fizikai oldalon 11 helyett csak 4 ezer fő jön ki a szakképzésből évente, tehát mindössze egymarhad a létszámutánpótlás és ezen Magyarország korfája sem segít.” - hívta fel a figyelmet Naderi Zsuzsanna, az Edupark Nonprofit Kft. ügyvezetője.
„A jövőt éppen ezért nem a fiatalok fogják tudni megoldani, és ez fontosabb kérdés, mint a digitalizáció. A mennyiségi hiány mellett viszont a digitalizáció a minőségi hiányt is fel fogja erősíteni, komplexebb, képzettebb munkaerőre lesz szükség. Oktatói szinten is vannak problémák, a bérezéstől kezdve az oktatók motiváltságával, ami a diákok alapkészségeiben is megjelenik. Az oktatásért magának az ágazatnak kell felelősséget vállalni. A hazai építőiparban 98 százalék fölött van a 10 főnél kisebb cégek aránya, és noha kevés a nagyvállalat, mégis nekik kellene összefogással felelősséget vállalni a képzési háttér megteremtéséért. Mi is elindítottunk egy modellprogramot, amivel enyhíthető a munkaerőhiány, de ezt az államnak is támogatnia kell például ingatlanok biztosításával a képzési helyszíneken, egyfajta oktatási bázisként. Tapasztalataink szerint az idősebb korosztály sincs a digitalizáció ellen, ha van egy innovatív vezető, aki nyitott a világra, akkor a csapat minden tagja nyitott lesz rá.” – tette hozzá, kiemelve, hogy az innovatív cégeknek is csak kevesebb mint felének van utánpótlásstratégiája, így különösen fontos lenne az állami szerepvállalás. A képzőközpontok, a jogszabályi keretek megvannak, de kellene valamekkora finanszírozás.
„A meglévő munkaerő digitális kompetenciákkal való fejlesztése elengedhetetlen, akárcsak a technológiafejlesztés, de valakinek azt is használni kell. A fiatalabb generáció nyitottabb a digitális technológiákra, de nincs meg a kivitelezéshez, tervezéshez szükséges tapasztalata. A vidéki egyetemeken a vendégelőadók meghívása is nehezebb, éppen ezért más irányból közelítettünk, nem könyvekből kezdtünk oktatni, hanem elkezdtünk dolgozni a nagyvállalatoknak és az ott szerzett tapasztalatot építettük be a tananyagokba. Alkalmazkodni kell a valós igényekhez, de nem szabad nagyon elaprózni a képzést. A szakmérnöki képzést az egyetem nem fogja tudni megoldani, mert túl gyorsan változik a tanagyag, de a posztgraduális képzésben már tudunk alkalmazkodni a piaci trendekhez, éves szinten felülvizsgálva a tananyagunkat. Arra készítjük a hallgatókat, hogy nemzetközi környezetben is tudjanak érvényesülni. Nem csak az egyetemek feladata, hogy megtanítsa a kompetenciákat, ebben a piac szereplőinek is részt kell venniük.” – emelte ki Dr. Zagorácz Márk, a Pécsi Tudományegyetem, Műszaki és Informatikai Karának adjunktusa.
A konferencia korábbi cikkei az alábbi linkeken olvashatók:
Címlapkép forrása: Stiller Ákos / Portfolio
