Hamarosan parlamenti választásokat tartanak Tajvanon, ahol a Kína-barát pártokkal szemben a Pekinggel hidegebb viszonyt ápoló erők csapnak össze. A közelgő voksolást mind Kínában, mind pedig az Egyesült Államokban nagyon szorosan követik, az eredmények nagyban befolyásolhatják a két nagyhatalom viszonyát a jövőben.
A Bloomberg tett közzé egy hosszú elemzést, amely egy esetleges tajvani háború lehetséges hatásait vizsgálja. Az elemzés szerint a világgazdaság olyan súlyosan megsínylene egy ilyen konfliktust, hogy még a fennálló helyzettel legelégedetlenebb országoknak sem állhat érdekükben egy katonai konfliktust kirobbantani.
Stephen Bryen – aki az amerikai szenátus külügyi bizottságában dolgozott a Közel-Kelet albizottságának személyzeti igazgatójaként – írt egy cáfoló elemzést a hévégén megjelent kínai rakétákról szóló hírekre. Az AsiaTimesban megjelent írás szerint a Bloomberg tévesen állította azt, hogy a kínai Rakétahadsereg egyes fegyvereit üzemanyag helyett vízzel töltötték fel.
Az elmúlt évtized egyértelműen Kínáé volt, hatalmas gazdasági fejlődésen ment keresztül az ország, miközben technológiai és katonai szempontból is az Egyesült Államok egyik legfontosabb vetélytársává lépett elő. A fejlődés megkérdőjelezhetetlen – nem véletlenül tekintenek most már Washington után Európában is vetélytársként Pekingre – viszont vannak figyelmeztető jelek, amik arról árulkodnak, hogy akár már jövőre megszakadhat a felívelési ciklus. Felmerül a kérdés, hogy mégis mi lehet annyira nagy kockázat, amely a világ második legnagyobb gazdaságát meg tudja kívülről ingatni. Ezekből sorolunk fel tízet.
Kínában a születésszámok folyamatosan esnek, ez a trend pedig már az ország nagyhatalmi ambícióit veszélyezteti. A csökkenés különösen az elmúlt egy évtizedben lett drasztikus: 2012-ben még 16 millió felett volt az újszülöttek száma, alig tíz évvel később ez már 10 millió alá zuhant. Peking nem akarja ezt ölbe tett kézzel nézni, egyre nagyobb figyelmet fordítanak a termékenység növelésére.
Madagaszkár a világ egyik legszegényebb államai közé tartozik, amelynek meg kell küzdenie a tipikusnak gondolt afrikai problémákkal: szegénység, korrupció, instabilitás, forráshiány. A hasonló helyek ideális terepet jelentenek a kínai Övezet és Út kezdeményezés (Belt and Road Initiative – BRI) számára, itt azonban falakba ütköztek a tervek. Úgy tűnik, mintha az ország immunis lenne a Peking gazdasági és politikai terjeszkedésére.
Pakisztán az elmúlt években egyre súlyosabb problémákkal kénytelen szembenézni. A gazdasági nehézségek mellé állandósuló politikai csatározások társultak, miközben a szeparatista törekvések is egyre jobban megerősödnek. Beludzsisztán régiója szinte teljesen ismeretlen a világ közvéleménye számára, pedig akár még az is meglehet, hogy a világtérképeket majd a terület függetlenedése miatt kell átrajzolni. Ehhez viszont Iszlámábádnak, de még Kínának is lesz pár szava, mivel a térség egy nagyobb geopolitikai játszma helyszíne is egyben.
Kétségtelen, hogy az Övezet és Út kezdeményezés (Belt and Road Initiative – BRI) még akkor is átalakította a világot, ha nem minden területen nevezhető sikeresnek. Az eredmények a nyugati vezetők figyelmét is felkeltették, ezért megpróbálnak versenyre kelni a kínaiak programjával. Tíz évvel Hszi Csin-ping kínai elnök bejelentését követően ma már szinte mindegyik komolyabb nemzetközi szereplő ismertette a saját tervét a világ áthuzalozására. Az elemzés az új elképzelések bemutatása mellett arra is kitér, hogy mekkora eséllyel lökhetik ki Kínát a „Selyemutak versenyének” vezető hatalmának szerepéből.
Az elmúlt időszakban egyre súlyosabb incidensekre került sor a Fülöp-szigetek és Kína közt a Dél-kínai-tenger hovatartozása miatti nézeteltérés miatt. Manila mögött egyre határozottabban sorakozik fel az Egyesült Államok is, 2023 elejétől már a szigetország támaszpontjaira is visszatértek az amerikai katonák. A Foreign Policy Research Institute (FPRI) elemzése arra keresi a választ, hogy pontosan mi motiválja Manilát, amikor a korábbi gyarmattartójához menekül inkább a szomszédos nagyhatalom helyett.
Tajvanon 2024. január 13-án tartanak elnökválasztást, a tét pedig nem kicsi: az a kérdés, hogy mely nagyhatalom felé húzzon a sziget a jövőben. A döntés sorsfordító lehet, hiszen a következő tajpeji kormány külpolitikai irányáról is döntsenek. Két lehetséges út rajzolódik ki a lakosság előtt: folytatják a szövetségi viszonyt a demokratikus Egyesült Államokkal, vagy pedig azzal a Kínával fűzik szorosabbra a viszonyt, amelyik a saját részének tekinti a szigetet, és nyílt szándéka, hogy magába olvassza a de facto független területet.
Mianmar (korábban Burma) már évtizedek óta nyugtalanságoktól hangos. A délkelet-ázsiai országban az éppen kormányon lévő erők sohasem tudták a fennhatóságukat kiterjeszteni az ország teljes területére, néhány ellenálló mozgalom a hegyvidéki, sűrű növényzettel benőtt részein állandóan harcolt a hatalom ellen. Új szintre lépett a kormány és az ellenállók közötti konfliktus 2021-ben, amikor a katonaság erőszakos puccsal magához ragadta a hatalmat. Az előtte kialakult „kvázi” nyugalmi állapot azonnal megszűnt, a lázadók pedig hosszú harcokat követően egyre súlyosabb csapásokat mérnek a reguláris hadseregre.
Kína 2013-ban bejelentett globális programja, az Övezet és Út kezdeményezés (Belt and Road Initiative) számtalan eredményt hozott az elmúlt egy évtizedben. Kína a szárazföldön és a tengeren keresztül összeköttetéseket épített ki a szomszédos térségekkel, elérte Afrikát, Európát, de Dél-Amerikában is egyre inkább átveszi az Egyesült Államoktól a vezető kereskedelmi partner szerepét. A számos sikerprojekt mellett csúfos kudarcok is kísérték „az Új Selyemút” néven is emlegetett szuperprogramot. Cikksorozatunk második részében a félresiklott beruházásokat és ezek okait vizsgáljuk meg.
A kiújuló izraeli-palesztin konfliktus az egész világot megrengette. A nyugati világban a politikai vezetők hamar elítélték a Hamász terrortámadását, sorra fejezték ki a szolidaritásukat Jeruzsálem mellett. A modern európai történelem során a szélsőjobboldali eszmék okozták a legnagyobb fenyegetést a földrész zsidóságának, különösen a második világháborúban. A radikalizmus ismét erősödőben van a kontinensen, ezért érdemes megvizsgálni, hogyan reagáltak a szélsőjobboldali formációk az október 7-i támadásra, és azóta milyen pozícióba helyezték magukat a kérdést illetően.
A kiújuló izraeli-palesztin konfliktus hullámai elérték Európát is, a földrészen állandóak a tüntetések, sokszor a Gázai övezet mellett. Hiába foglalt állást az összes európai kormány Izrael mellett, a közhangulat látszólag mást mutat. Ez azért is különleges, mert korábban a kontinensen élt a világ zsidóságának döntő többsége, ám az elmúlt évtizedekben radikálisan megváltoztak az arányok. A folyamat egyértelműnek tűnik, míg a judaizmus eltűnőben van, addig az iszlám felemelkedik a régióban, és nincs jele annak, hogy a folyamatban egyhamar változás állna be.
A Hamász október 7-ei, Izrael elleni támadását követően azonnal feszült lett a hangulat Libanon déli határvidékén is. Itt az a Hezbollah az úr, amely ezer szállal kapcsolódik Iránhoz, és már körülbelül negyven éve Izrael egyik legfőbb ellenlábasa. A radikális síita szervezet kiterjedt hálózatot működtet szerte a világban, jelentős fegyverarzenáljuk miatt pedig az izraeli eszkaláció első számú gyújtópontja lehet. Egyelőre még nincs jele annak, hogy a radikális iszlamisták általános támadásra készülnek, de lehet, hogy ez csak átmeneti állapot.
A Gázai övezettel kapcsolatban folyamatosan felmerül a kérdés, hogy mi lesz a sűrűn lakott terület sorsa a háború után. Több lehetséges forgatókönyv is felmerült, többek között olyan drasztikus is, amely a palesztin lakosság teljes kitelepítésével számol. A radikális elképzelés azt jelentené, hogy a – különböző becslések szerint – 2-2,5 milliós palesztin lakosságnak kellene új lakóhelyet találni (ezekbe a számokba nem beleszámítva a háborús veszteségeket, mivel a harcok kimenetelét és áldozatainak számát egyelőre nem lehet megbecsülni). Ez azonban nem igazán tetszik a térség muszlim országainak.
Szeptemberben ünnepelte az Övezet és Út a tizedik évfordulóját, az alkalomra hamarosan számos ország részvételével tartanak fórumot Kínában. A kezdeményezésben több mint 150 állam vezetői vesznek részt, érdemes azonban felmérni az eddig eredményeket és levonni a tanulságokat. Cikksorozatunk első része a kínai globális kezdeményezés létrejöttét és változásait veszi górcső alá.
A nemzetközi nyilvánosság számára a súlyos szárazföldi harcok, az állandó bombázások és a legfontosabb szereplők hangzatos kijelentései jelentik a legfontosabb híreket az izraeli–palesztin háborúval kapcsolatban. A zárt ajtók mögött azonban aktív diplomáciai munka zajlik, hogy az ellenkező oldalon álló felek meg tudjanak állapodni egymással a legfontosabb civileket érintő kérdésekben: a Hamász túszainak szabadon engedéséről, a humanitárius segélyek eljuttatásáról a Gázai övezetbe, vagy a kulcsfontosságú rafahi határátkelő megnyitásáról a civilek evakuálása érdekében. Mivel a felek egymással közvetlenül nem hajlandóak tárgyalni, ezért egy olyan szereplő bevonása szükséges, akit mindkét fél elfogad: így lett Katar az izraeli–palesztin konfliktus egyik legfontosabb szereplője.
2023. október 17-én robbanás rázta meg a Gázai övezet egyik kórházát. A bizonyítékok arra utaltak, hogy egy rakéta csapódott be az épületbe, ezzel számos ember halálát okozva. A találgatások rögtön el is indultak, a Hamász Izraelt vádolta, míg Jeruzsálem az Iszlám Dzsihád nevű csoportra mutogatott. Ők nem új szereplők a háborúban, sőt, már régebb óta meghatározó résztvevői az izraeli-palesztin konfliktusnak, mint a nagy figyelmet kapó Hamász.
Tízéves lett az Övezet és Út kezdeményezés (BRI), ennek apropóján Pekingben találkozót rendezett a kínai vezetés. A házigazdán kívül közel 30 ország vezetője ment el a fórumra, amely nagyon megosztotta a világ közvéleményét. A pekingi találkozóról három szakértő részvételével tartott kerekasztal-beszélgetést a Magyar Külügyi Intézet (MKI). Az eseményen Buzna Viktor, az MKI kutatója, Goreczky Péter, az MKI vezető elemzője, illetve moderátorként Salát Gergely, az MKI vezető kutatója vett részt. Összesen kilenc téma körbejárásával elemezték a találkozó eredményeit.
Gyakran halljuk, hogy az időskori jövedelem jelentős mértékben növelhető a kitartó nyugdíj-előtakarékosság segítségével....
Van egy index, amely szerint igazából nem feléljük a Földet, hanem egyre több erőforrást teremtünk magunk körül.... 
Az éves TAO (Társasági adó) és HIPA (helyi iparűzési adó) bevallással kapcsolatban az RSM szakértőihez érkező... 
A munkaerőpiaci program célja 80-200 férőhelyes munkásszállások kialakításának, építésének ösztönzésével... 
Az SPB Befektetési Zrt. vállalati tanácsadási szolgáltatásáról kérdeztük Kosovics Lászlót, az SPB portfóliókezelési...
"A német gazdaság botladozik. A 2024-es évre az Európai Bizottság (2023), az IMF (2024) és az OECD (2024) mind azt...
Az Európai Unióban a kínai érdekeket leginkább támogató országokba látogat csak el az ázsiai világhatalom vezetője.
A CodeCool programozóiskola két vezetőjével beszélgettünk.
Van egyáltalán ideális mutatószám?
