Y- és Z generációs gyűjtők a műtárgypiacon – mit keresnek, hol keresik, mit vásárolnak?
Nap mint nap egyre több írás jön velünk szembe, amely a legfiatalabb generációk szokásait, munkához, kapcsolatokhoz – egyáltalán: az élethez - való hozzáállását veszi górcső alá. A mindennapok során a különböző generációk tagjai szükségszerűen a legkülönfélébb helyzetekben találkoznak egymással. Együtt dolgoznak a „baby boomerek”, az X- és az Y generáció tagjai, sőt, egyre inkább képviselteti magát a Z generáció is. Ez számos vicces, mém-gyanús helyzetet szül, amelyek tulajdonképpen egyetlen dologra világítanak rá: ezek a generációk gyökeresen más korokban, körülmények, szokások között szocializálódtak. Bőven nem – csak – arról van szó tehát, hogy az Y generáció avokádóval eszi a pirítóst és mindenbe chia magot szór. Sokkal inkább arról, hogy számára teljesen más tapasztalatok adottak, mint mondjuk a világháborúk után született baby boomereknek. Ugyanakkor a világ hagyományos intézményei fokozatosan tudnak csak adaptálódni az új generációkhoz (gondoljunk például a munkahelyekre). Viszont egyre újabb és újabb területek ismerik fel, hogy az új generációk mind hangsúlyosabb, sőt megkerülhetetlen tényezővé válnak minden téren. Ahhoz, hogy elérjék őket, szólni tudjanak hozzájuk, számolniuk kell a szokásaik, gondolkodásmódjuk esetleges különbözőségeivel. A mi szempontunkból fontos műtárgypiaccal sincs ez másképp.
