A magyarországi bér-paradoxon
Gazdaság

A magyarországi bér-paradoxon

Oblath Gábor
A 2010 és 2017 közötti időszakban a reálbér kétféle módon értelmezett mutatójának változása hatalmas különbséget mutat. A dolgozók szempontjából fontos nettó reálkeresetek 30%-kal emelkedtek, miközben a munkáltatók bérköltségét jelző - más statisztikai forrás alapján mért - termelői reálbérek stagnáltak. A kétféle mutató közötti feszültség feloldásának mikéntje jelentősen befolyásolja a hazai gazdasági folyamatairól kialakított kép egészét. Ha a termelői reálbérköltségek nem nőttek, az a termelékenységre vonatkozó adatokkal összhangban van ugyan, ám nem hihetjük el, hogy a dolgozók nettó reálbére 30%-kal nőtt. Ha viszont a dolgozói reálbérek 30%-kal emelkedtek, nem hihetjük el, hogy a termelékenység alig változott. Az ellentmondás statisztikai összetevőinek elemzése arra vezet, hogy a kétféle módon értelmezett reálbérváltozás közötti 30 százalékpontnyi résnek mindössze egyharmadát magyarázzák meg a fogalmi, illetve módszertani különbségek. Az eltérés magyarázatának keresése mégsem hiábavaló: azt a sejtést támasztja alá, hogy az időszak egészét tekintve, nemzetgazdasági szinten a fogyasztói reálbérek emelkedését túl-, a termelői reálbérekét pedig enyhén alulbecsülhetik a hivatalos adatok, illetve az azokra támaszkodó számítások. A hazai bér-paradoxon feloldása a statisztikusokra, a folyamatok konzisztens adatokon alapuló értelmezése viszont a közgazdászokra vár.

1 2 3

Kezdjük az elején!.
Írásom közvetlen előzménye Dedák Istvánnak a Portfolio-n szeptemberben megjelent cikke, amely kiegészítette, illetve korrigálta egy márciusban publikált írását. Korábbi cikkében annak a véleményének adott hangot, hogy a hazai reálkeresetek a termelékenységhez viszonyítva túlzott mértékben nőttek, de a keresetekre nézve az úgynevezett intézményi munkaügyi statisztika (IMS), a termelékenységet illetően pedig a nemzeti számlák (NSZ) adataira támaszkodott. Második írásában a bérek alakulásáról is NSZ-adatokat használva, arra jutott, hogy a 2010-es években reálbérek a termelékenység szerény emelkedésével összhangban alakultak. Az első írás azt sugallta, hogy a hazai béremelkedés ISM által jelzett üteme fenntarthatatlan, a másodiknak viszont az volt az üzenete, hogy ugyanebben az időszakban az NSZ-adatok alapján értelmezett bérek éppoly kevéssé emelkedtek, mint a termelékenység.

Bár nyilván a második megközelítés tekinthető módszertani szempontból korrektnek, nyitva maradt egy fontos kérdés: mi lehet annak hátterében, hogy az IMS szerinti bérek 2010 és 2017 között sokkal jelentősebben emelkedtek, mint amit az NSZ-adatok jeleznek? Az is válaszra vár, hogy nemzetgazdasági szinten vajon emelkedhettek-e a fogyasztói reálbérek az IMS által jelezett 30%-kal, ha a nemzetgazdasági termelékenység alig nőtt. Kezdjük a fogalmak és az adatforrások tartalmának tisztázásával!

Fogalmak

A folyó áron mért (nominális) bérek a statisztikában három különböző dolgot jelenthetnek, amelyeknek - alkalmasan deflálva - kétféle, közgazdasági jelentéssel is bíró reálbér-mutató feletethető meg. A legszélesebbtől a szűkebb munkajövedelem-kategóriák felé haladva, a nominális bérek a következőket jelenthetik.
  • A munkavállalói jövedelmet, amely a dolgozó nettó keresetén felül a dolgozót terhelő (de a munkáltató által levont és befizetett) adókat és járulékokat, valamint a munkáltatót terhelő járulékot tartalmazza: ez a "szuperbruttó" bérköltség mutatójának tekinthető.
  • A bruttó bért, amely annyiban különbözik az előbbitől, hogy nem tartalmazza a munkáltatót terhelő járulékot.
  • A nettó bért, amit a dolgozó hazavisz.

E három közül a második mutató alakulásának önmagában nincs közvetlen mikro-, illetve makrogazdasági jelentősége, hiszen a bruttó bér sem a munkáltatót terhelő teljes bérköltséget, sem pedig a dolgozónak jutó nettó munkajövedelmet nem mutatja. Szempontunkból az adja a statisztikai jelentőségét, hogy ez a kategória köti össze az IMS és az NSZ béradatait. Az a tétel, amely az IMS fogalomhasználata szerint bruttó bér, az NSZ terminológiája szerinti bruttó "bérek és keresetek"-nek felel meg. E tétel reál-változása nem sokat jelent, ezért - noha a statisztikai hivatalok gyakran megteszik - fölösleges bármilyen árindexszel deflálni.

Ezzel szemben a termelés árindexével (a GDP-deflátorral, vagy a bruttó hozzáadott érték [GVA] deflátorával) leosztott nominális munkavállalói jövedelem változása a (szuperbruttó) termelői reálbér alakulását, a fogyasztói árindexszel deflált nettó bérindex pedig a (nettó) fogyasztói reálbér változását jelzi. Az előbbi, amelynek forrása az NSZ, reálköltség-mutató, amely a termelékenység alakulásával összehasonlítva értelmezhető. Az utóbbi viszont - melynek forrása az IMS - reáljövedelmi mutató, amely makroszinten például a háztartások fogyasztási kiadásainak, illetve megtakarításainak alakulásával vethető egybe.
Ez a cikk folytatódik
1 2 3
GettyImages-1095488022
GettyImages-800536520
GettyImages-1173741712
Frankfurti tőzsde
shutterstock_1457337218
BÉT
Alteo klub
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2019. november 6.
Portfolio Private Health Forum 2019
2019. november 7.
Energy Investment Forum 2019
2019. november 14.
Portfolio Banking Technology 2019
2019. november 20.
Office Stage - Út a hatékony irodához
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu

Junior elemző/elemző

Junior elemző/elemző

Szerkesztő-újságíró

Szerkesztő-újságíró
Online előadás
Befektetési termékek a magas hozam reményében.
A tőzsdei tankönyv
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
Varga Péter Pál Budai Egészségközpont