Egyetlen dologtól intették óva Donald Trumpot – Az elnök mégis drasztikus lépésre szánta el magát

Ezek a vádak

A 61 éves, Georgia államban született Lisa Cook Angliában, Szenegálban, majd Kaliforniában végezte tanulmányait. Közgazdaságtudományi doktoriját a cári Oroszország bankrendszeréből írta, és később a Michigani Állami Egyetemen tanított közgazdaságtant és nemzetközi kapcsolatokat. Miután egy évig Barack Obama gazdasági tanácsának is tagja volt, 2022-ben Joe Biden jelölte a Fed 14 éves mandátummal járó kormányzói posztjára, amire a pártpolitikailag 50-50 arányban megosztott szenátus Kamala Harris alelnök voksával bólintott rá.

Bill Pulte, a lakásfinanszírozási ügynökség idén március óta hivatalban lévő vezetője augusztus közepén vádolta meg Cookot azzal, hogy

hamisan nyilatkozott két jelzáloghitelével kapcsolatban.

Az FHFA-vezér a közösségi médiában tett közzé fotókat, melyek szerint Cook egy michigani és egy atlantai ingatlant is elsőszámú lakhelyként jelölt meg különböző hitelkérelmi iratokon. A Trumphoz hasonlóan Fed-kritikus Pulte, aki nemrégiben élvonalbeli demokrata politikusokat is célba vett hasonló vádakkal, vizsgálat indítását javasolta az igazságügyi minisztériumnál, mondván,

banki dokumentumokat és ingatlan-nyilvántartásokat hamisított annak érdekében, hogy kedvezőbb hitelfeltételeket szerezzen, ezzel potenciálisan jelzálogcsalást követve el.

A Reuters az találta az elérhető nyilvántartásokban, hogy Cook – kormányzói kinevezése előtt – 2021. június 18-án, illetve július 2-án valóban felvett két jelzáloghitelt, és mindkét esetben vállalta, hogy 60 napon belül elfoglalja azokat mint elsőszámú lakhelye. 2021 tavaszán Cook egyébként egy „második lakásként” számontartott massachusetts-i ingatlanra is hitelt vett fel, de Pulte szerint később viszont kiadhatta azt albérlőknek. Azt nem tudni, hogy Cook szerzett-e bármilyen felmentést vagy engedélyt a hitelezőitől. Mindenesetre való igaz, hogy lakhatásra kedvezményesebb kamatot szoktak biztosítani az amerikai hitelintézetek, mint befektetési célra, ám a Reuters szerint Cook az akkoriban éppen aktuális átlagnál magasabb kamatot fizetett a lakásaira, ami részben aláássa azt a vádat, hogy a kedvezőbb ráta érdekében szándékosan átverte volna a hitelezőit.

Donald Trump augusztus 20-án egy Bulte állításairól szóló cikket úgy kommentált,

Cooknak most azonnal le kell mondania!!!

Az amerikai elnök két nappal később belengette Cook kirúgását, ha nem mond le, amire a Fed-kormányzó azt reagálta, hogy nem áll szándékában „megfélemlítés hatására” távozni, csak azért, mert „egy tweetben kérdéseket vetettek fel”. A közgazdász hozzátette, jelenleg az információk pontos összegyűjtésén dolgozik, hogy választ adjon a jogos kérdésekre.

Eljött a töréspont

Trump augusztus 25-ig várt, ekkor hozta nyilvánosságra a Cooknak címzett levelét. De a Fed-kormányzó nem engedett a nyomásnak.

Trump elnök állítólag „alapos indokkal” bocsátott el, miközben a törvény szerint nincs ilyen ok, és hatásköre sincs erre

– szólt Cook közleménye, melyben leszögezte: „nem fogok lemondani”, és „folytatom a munkámat az amerikai gazdaság támogatásáért, ahogyan azt 2022 óta teszem.” A Fed a status quo jegyében egyelőre aktív tagjaként hivatkozik Cookra a honlapján.

Cook a „példa nélküli és illegális” kirúgása miatt pert indított,

és a befolyásos, washingtoni körökben jól ismert ügyvédet, Abbe Lowellt kérte fel jogi képviselőjének, aki a járványügyi központ egy hónap után kirúgott igazgatójának ügyét is elvállalta. Ám Lowell védte republikánus és demokrata elnöki családok sarjait is: Jared Kushner és Ivanka Trump mellett Hunter Biden is rá számíthatott különféle jogi procedúrák során.

A demokraták osztják Cook érveit, azaz hogy

a vádak csak kifogást teremtenek arra, hogy Trump új kormányzóval tölthesse fel a tanácsot, és ezzel többségbe kerüljenek az általa jelölt tisztviselők.

Júliusban két Trump-kinevezett – rendkívüli és ritkaságszámba menő módon – nem szavazta meg a kamatok helyben hagyását. Christopher Waller és Michelle Bowman ehelyett csökkentést szorgalmazott.

Elizabeth Warren massachusetts-i demokrata szenátor „egy kétségbeesett elnök bűnbakkeresésének” nevezte Trump húzását, aki szerinte képtelen fellépni a megélhetési válsággal szemben.

Ez egy autoriter hatalmi túlkapás, amely nyilvánvalóan megsérti a Federal Reserve-ről szóló törvényt, és amit a bíróságoknak semmissé kell tennie

– fejtette ki Warren. Hakeem Jeffries, a képviselőház demokrata frakcióvezetője azt emelte ki, hogy Cook a Fed kormányzótanácsában ülő első fekete nő, miközben párttársa, Ro Khanna képviselő transzparenciát sürgetett, mondván, Cook azzal tudja bizonyítani, hogy mindez csak politikai színjáték, ha nyilvánosságra hozza a jelzálogiratait.

Ezzel szemben J. D. Vance, Trump alelnöke „abszurdnak” nevezte, hogy az amerikai elnök nem rúghatná ki a Fed kormányzóit vagy vehetne részt a monetáris politika formálásában.

Határozottan úgy érzem, hogy az Egyesült Államok elnöke sokkal alkalmasabb ezeknek a döntéseknek a meghozatalára

– nyilatkozta Vance. A Warren mellett a szenátus pénzügyi bizottságában republikánus színekben ott ülő James Lankford ugyanakkor óvatosabban fogalmazott. Mint kijelentette, „a jegybank akkor működik a legjobban, ha független, de nem független az egész amerikai néptől.”

Törvénytelen vagy sem?

„Így esett, hogy Lisa Cookon múlik a Fed jövője” - ezzel a címmel jelentetett meg cikket a New York Times, kiemelve, hogy

Trump mostani lépése – már ha törvényesnek ítélik – veszélybe sodorhatja a jegybank függetlenségét.

Trump már több ízben összekapott a Fed elnökével, Jerome Powell-lel, amiért nem hajlandó csökkenteni az irányadó kamaton, amit egyébként nem ő egyedül, hanem a Fed 12 főből álló nyíltpiaci bizottsága (FOMC) határoz meg.

Az Egyesült Államok központi bankjaként szolgáló Federal Reserve-t („szövetségi tartalék”) a pénzkibocsátás alkotmányos jogával bíró Kongresszus hozta létre az egymás után kitörő bankpánikok hatására. A találóan Federal Reserve Actként ismert törvény 1913-as elfogadása kompromisszumos megoldást hozott az állami és privát központi bank mellett kardoskodók között, és vegyes szerkezeti hátteret határozott meg.

A jegybanktörvény értelmében az elnök 14 éves mandátumra nevezi ki a kormányzótanács tagjait, akik állandó tagjai a nyíltpiaci bizottságnak (11 regionális Fed-vezető rotációs alapon osztozik négy helyen, míg a 12. széken ülő New York-i elnök szintén permanens tag).

Az 1913-as törvény szerint az elnök csak alapos „indokkal” (for cause) rúghat ki egy kormányzót a ciklusa lejárta előtt – a Kongresszus ugyanis az elnöki ciklusokat túlhaladó mandátum mellett ezzel a kitétellel igyekezett biztosítani a Fed, és ezáltal a hosszú távú monetáris politika függetlenségét a mindennapos pártpolitikai csatározásoktól és érdekektől. A most kirobbant jogi vita ennek a bizonyos „indoknak” a pontos értelmezése körül forog.

Bár korábban más elnökök is gyakoroltak kisebb-nagyobb nyomást a Fedre,

Trump előtt egyikőjük sem akarta kirúgni annak valamelyik kormányzóját – így olyan jogi precedens sincs, ami megmondaná, mit értünk nyomós ok alatt.

A problémát tovább bonyolítja, hogy noha rengeteg más, Fehér Háztól független bizottsági szerv létezik az Egyesült Államokban, a Feden kívül a legtöbb testület tagjait csak „teljesítőképesség hiánya, kötelességmulasztás vagy hivatali visszaélés” miatt lehet kirúgni a hatályos törvények szerint. A jegybanktörvényben azonban nem szerepel ilyesféle kitétel, így Trump ügyvédjei azzal érvelnek, hogy az elnök – a végrehajtó hatalom fejeként – széles hatáskörrel bír az eltávolítás és annak indokolása kapcsán. Cook ügyvédje ennek fényében azt szegezte az ügyben eljáró bíró fejéhez az első, múlt pénteki meghallgatáson, hogy ez alapján elég indok lenne-e a kirúgáshoz az, hogy Cook milyen ruhában jelenik meg a tanács valamelyik ülésén – azaz szerinte a törvény értelmében muszáj valamilyen határt szabni az elnök jogkörének, hiszen anélkül feleslegessé válna az „alapos indokról” szóló rendelkezés.

Az elsőfokú bíróság máig adott időt a feleknek, hogy írásban is fejtsék ki érveiket. A mérlegelendő jogi kérdések egyszóval arra vonatkoznak, hogy mi minősül megfelelő indoknak az elbocsátásra, az lehet-e munkaköri feladatoktól teljesen független, és erről egyszemélyben dönthet-e az elnök vagy szükséges-e bármilyen procedúra lefolytatása. Bárhogy is dönt a Joe Biden által kinevezett Jia Cobb kerületi bíró, a Politico által megkérdezett szakértők alapvetően hűtötték a kedélyeket, mivel a bíróságok általánosságban nem szívesen szólnak bele abba, hogy a végrehajtó hatalom mi alapján nevez vagy rúg ki embereket.

A perlekedés ráadásul nagy valószínűséggel nem fog itt megállni, és egészen a legfelsőbb bíróságig fog jutni.

A konzervatív többségű testület azonban pár hónapja mintha pont a Feddel kapcsolatos machinálásoktól intette volna óva Trumpot,

amire a liberális oldalhoz húzó Vox úgy hivatkozott, hogy

az elnök épp azt csinálta, amire a csúcstestület azt mondta neki, hogy nem teheti.

Az úgynevezett egylényegű végrehajtói elméletre nyitottságot mutató legfelsőbb bíróság idén májusban egy sürgősségi beadvány nyomán

jóváhagyta, hogy a republikánus elnök indoklás nélkül kirúgja a Fedhez hasonlóan működő Nemzeti Munkaügyi Kapcsolatok Tanácsának (NLRB), valamint a köztisztviselői jogvédelmi testület (MSPB) elnökét,

arra hivatkozva, hogy az adott tisztviselők is az elnök végrehajtói hatalmát gyakorolják. A Kongresszus azonban eredetileg arról hozott törvényt, hogy az NLRB tagjait csak „kötelességmulasztás vagy hivatali visszaélés” miatt lehet eltávolítani, így sokan azt bocsátották előre, hogy a csúcsbíróság az 1935-ös Humphrey’s Executor v. United States nevű precedens megdöntésén munkálkodhat. Akkor azt mondták ki, hogy a Kongresszus alkotmányosan korlátozhatja az elnök kirúgási hatáskörét az olyan több tagból álló, nem tisztán végrehajtói feladatokat végző független ügynökségek esetén, mint például a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) és nem legutolsósorban a Fed.

Májusi ítéletében a legfelsőbb bíróság konzervatív többsége viszont látszólag azt sejtette, hogy bármennyi hatalmat is adna Trump kezébe,

a pénzügyi stabilitásért felelő Fednél húzná meg a határt, már ami az elnök felmondási jogkörét illeti.

Mint írták, a jegybank

egy egyedülálló felépítésű, kvázi magánjellegű intézmény, amely az Egyesült Államok Első és Második Bankjának sajátos történelmi hagyományait követi.

A liberális bírák vitatták ezt az érvelést, szerintük ugyanis a Fed és az összes többi független kormányzati szerv egy és ugyanazon elv mentén jött lére, a törvények és alkotmányjogi precedensek értelmében pedig a testületek vezetőit csak nyomós indokkal lehet eltávolítani. A hatalma korlátait feszegető Trumpnak eddig csak mértékkel keresztbe tevő legfelsőbb bíróság egyszóval saját magát köthette gúzsba, amikor épp az elnök által kipécézett Fed számára helyezett kilátásba „külön kiváltságokat”.

A Politico azt írja, Trump szövetségesei ugyanakkor Cook elbocsátását csak az első lépésnek tartják.

Ez egy figyelmeztető lövés, ami azt üzeni [Jerome Powellnek]: "ellened is találunk indokot"

- vélekedett Sean Spicer, Trump volt fehér házi szóvivője.

Egyszóval ha már a bíróságok és a Kongresszus nem, már csak a piacok jelenthetnek majd féket vagy ellensúlyt Trump intézkedésével szemben, amelyek várhatóan nem díjaznák a Powell esetleges elbocsátásával járó bizonytalanságot.

Címlapkép forrása: Chip Somodevilla/Getty Images