Miért keresnek többet az apák a magyar egyetemeken?

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Tanulmányunkban egy nagymintás, több mint ezer fiatal kutatót érintő felmérés adatait dolgoztuk fel. Eredményeink egyszerre világítanak rá a magyar tudományos élet szerkezeti problémáira és a társadalmi nemi szerepek jövedelemre gyakorolt hatásaira.

Bizonytalan alapok

Az akadémiai világban dolgozni sokak szemében hivatás és kiváltság. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben a felsőoktatási rendszerek világszerte egyre inkább a bizonytalanság és az alulfizetettség szinonimáivá váltak. A határozott idejű szerződések és a folyamatos pályázati kényszer olyan környezetet teremtenek, amelyben főként a fiatal kutatók kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek.

Magyarországon mindehhez hozzájárul az alacsony alapbér és az a kényszer, hogy sokan több mellékállásból vagy ösztöndíjakkal egészítik ki jövedelmüket. Az átlagos fiatal kutató heti 50 órát dolgozik, gyakran több munkahelyen egyszerre. Ez önmagában is megnehezíti a munka és a magánélet összeegyeztetését – különösen a kisgyermekes kutatók számára.

Hogyan mérhető a bérszakadék?

A kutatás egy 2021-ben lebonyolított kérdőíves felmérésre épül, amelyet a Fiatal Kutatók Akadémiája indított, a TÁRKI közreműködésével. A válaszadók közel fele nő volt, többségük egyetemeken, kisebb részük kutatóintézetekben dolgozott. A minta reprezentálta a magyar fiatal kutatói társadalmat: a pályakezdő doktoranduszoktól az adjunktusokon át a docensekig minden beosztásban szép számmal akadtak válaszadók.

A jövedelem három fő forrásból tevődik össze:

• az alapmunkabérből (ami a közalkalmazotti bértábla szerint korábban elvileg egységes volt),
• pályázati és ösztöndíjbevételekből,
• mellékállásokból (például oktatás más intézményben, piaci projektek).

Regressziós modellekkel vizsgáltuk, hogy a nem, a gyermekvállalás és a tudományterületi megoszlás hogyan hat ezekre a jövedelmekre.

Mit mutatnak a számok?

Az alapbérben nincs különbség

A férfiak és nők alapfizetése között nem mutatkozott statisztikailag szignifikáns eltérés, vagyis a bértáblának megfelelően a nemek között nem áll fenn különbség.

A bérszakadék a mellékjövedelmekből fakad

A különbség a kiegészítő bevételeknél jelent meg:

a férfiak havonta átlagosan 30–40 ezer forinttal több ösztöndíjat, pályázati támogatást vagy másodállásból származó jövedelmet szereztek, mint női kollégáik.

A „fatherhood premium”

Ennek a különbségnek a magyarázata a gyermekvállalás sajátosságaiban keresendő: a gyermektelen nők és férfiak jövedelme között nincs eltérés, ám a gyermeket vállaló férfiak esetében minden egyes gyermek után átlagosan mintegy 46 ezer forinttal magasabb jövedelmet mértek. Ezt nevezik „fatherhood premium”-nak, vagyis apasági bónusznak.

A szakirodalomban ezzel szemben gyakran emlegetik a „motherhood penalty” (anyasági büntetés) jelenségét. Érdekes módon a vizsgált mintában ez nem jelent meg: a gyermeket vállaló nők nem kerültek kimutatható hátrányba a mellékjövedelmek megszerzésében.

Horizontális szegregáció

A kutatás megerősítette, hogy a tudományterületek nemi összetétele szorosan összefügg a jövedelmekkel.

A férfiak által dominált pályákon (mérnök, fizika és matematika tudományok) magasabb, míg a nőiesebb területeken (biológia, történelem, irodalom-, és nyelvtudományok) alacsonyabb keresetek tapasztalhatók.

A különbségek nemcsak a mellékjövedelmekben, hanem az alapbérekben is megjelennek, ami az utóbbi tudományterületeknek tartós alulfinanszírozottságára utal az előbbiekhez képest.

Mi áll a jelenségek mögött?

A nemi különbségek két fő mechanizmusra vezethetők vissza:

• Többletmunka a férfiaknál: az alacsony alapfizetés és a családfenntartói szerep miatt az apák nagyobb arányban vállalnak mellékállásokat, és pályáznak ösztöndíjakra vagy egyéb finanszírozására a projektjeiknek. Ez emeli meg a jövedelmüket.
• Láthatatlan munka a nőknél: a kisgyermekes nők számára a családi feladatok csökkentik az időt és energiát a kiegészítő bevételek megszerzésére. Így ők kevesebb többletforrásról számolnak be, miközben alapbérük ugyanannyi, mint férfi társaiké.

A horizontális szegregáció – vagyis az, hogy a nők és férfiak más-más tudományterületeken koncentrálódnak – szintén rontja a helyzetet.

Magyarországon az állami támogatási rendszer az elmúlt években tudatosan kedvezett a STEM területeknek (természettudományok, technológia, műszaki tudományok, matematika), miközben a bölcsészkarok hátrányos helyzetbe kerültek. Ez közvetve tovább mélyíti a bérszakadékot.

Mit lehetne tenni?

Vizsgálatunk nyomán a következő javaslatokat fogalmaztuk meg:

• Alapbéremelés: A legfontosabb lépés a kutatói alapfizetések növelése lenne, hogy a megélhetés ne a mellékjövedelmek vadászatán múljon. Ez különösen fontos a kisgyermekes kutatóknál, akiknek korlátozott a pluszmunkára fordítható idejük.
• A teljesítménymérés átalakítása: A mostani rendszer gyakran a könnyen mérhető tudományos mutatók (publikációszám, idézettség) felé torzít, miközben háttérbe szorítja a tanítást és az intézményi szolgálatot. Ezek megbecsülése javíthatná a fiatal oktatók helyzetét, és csökkenthetné a mellékjövedelmekre való ráutaltságot.
• Családbarát intézkedések: A rugalmasabb munkaszervezés, a kisgyermekes kutatóknak biztosított pályázati támogatások vagy plusz pontok a pályázatok elbírálásánál mind segíthetnek mérsékelni a szakadékot.

Összegzés

A fiatal magyar kutatók között tapasztalható nemi bérszakadék története nem egyszerűen férfiak és nők összehasonlításáról szól. Sokkal inkább arról, hogyan találkoznak az alacsony bérek, a bizonytalan munkafeltételek és a társadalmi nemi szerepek. Az apák többletmunkával és mellékjövedelmekkel növelik fizetésüket, míg az anyák, akik gyakran nagyobb arányban viselik a családi terheket, lemaradnak ebben a versenyben.

Ez különösen azért fontos, mert a tudományos pályán kifejezetten érvényesül a Máté-elv, hogy aki pályája elején pályázatokat nyer és láthatóvá teszi magát, az nagyobb eséllyel nyer később is. Tehát a kezdeti időkben befektetett munka duplán térül meg – a gyermeknevelés miatt kieső évek és erőfeszítések nem, vagy csak nagyon nehezen kompenzálhatóak később.

A kutatás egyértelmű üzenete: a tudományos pálya fenntarthatósága és vonzereje csak akkor biztosítható, ha a bérszakadékot okozó strukturális tényezőket tudatosan kezeljük. Ehhez központi béremelés, intézményi átláthatóság és családbarát intézkedések egyaránt szükségesek.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images