• Megjelenítés

Gereben Ágnes

Cikkeinek a száma: 198

Valami készül Ukrajnában

Hovatovább három hónapja új elnöke van északkeleti szomszédunknak, de a gazdasági szaksajtó még mindig csupán kósza hírekre és találgatásokra hagyatkozik az európai földgáz ellátás szempontjából kulcsfontosságú kérdésben, hogy ugyanis kinek az ellenőrzése alá kerül az ukrajnai szállítóhálózat. Csúcstalálkozók, miniszterek, energetikai szakemberek egyeztetései, kardcsörtetés itt is, ott is - azután legalább annyi csúcstalálkozó marad el, az egyeztetések résztvevői nem jutnak nyilvánosságra hozható megállapodásra, sőt néha még a kardcsörtetés is szünetel egy ideig.

A Jukosz vagyon sorsa még mindig bizonytalan

Alig egy hónapja adott hírt a portfolio.hu arról, hogy egy amerikai bíróság elrendelte a negyedik legnagyobb orosz kőolajtársaság, az állami tulajdonban lévő Rosznyefty Egyesült Államokbeli és nagy-britanniai exportbevételének zárolását. Az ítélet azért született, mert a Rosznyefty a 2003-ban letartóztatott Jukosz-vezér, Mihail Hodorkovszkij birodalmának vitatott körülmények között történt megszerzésével érte el mai piaci tőkeértékét. A Jukosz nagyszámú külföldi részvényese pedig különböző országokban indított bírósági keresetek sokaságával fut a pénze után.

Lengyel tragédia: mi történt Katynban és Katyn előtt?

A lengyel tragédia újra figyelmeztet rá, hogy nem lehet, nem szabad elkerülni a múlttal való tisztességes szembenézést. A nyugat-oroszországi Szmolenszk mellett lezuhant gép utasai az egykor NKVD-nak nevezett volt szovjet politikai rendőrség kivégző osztagai által 1940 áprilisában és májusában bestiális módon kivégzett, becslések szerint 15 000-21 000 lengyel katonatiszt emlékének akartak áldozni. A civilizált világban természetes gesztus azonban egyszersmind politikai demonstráció is volt, hiszen Moszkva belső használatra fél évszázadon át "államtitoknak", a nemzetközi kapcsolatokban pedig "rágalomnak" minősítette a gondosan eltervezett és végrehajtott gyilkosságsorozatot, amelyet Oroszországban mindmáig nem hajlandóak népirtásnak elismerni.

Változnak a MOL orosz partnerei

Nem járul hozzá a "vadkeleti kapitalizmus" kezdeteitől kiemelt kockázatot jelentő oroszországi beruházások biztonságosabbá válásához, hogy az ezredfordulón az orosz nemzeti -- elsősorban energetikai és hadiipari -- vagyon újrafelosztásáért a Kreml akkor hatalomra került új urai által kirobbantott háború még mindig nem ért véget. Sőt, a jelek szerint 2010-ben újabb frontjai nyílnak.

Meglepő fordulat: az Emfesz volt tulajdonosa ismét a ringben!

A botrányokkal teli elnökválasztás óta keveset hallani északkeleti szomszédunkról, amely pedig változatlanul az európai kontinens válságövezete. Miközben a világ Görögországra, sőt mostanában már Portugáliára figyel, a számunkra stratégiailag kulcsfontosságú Ukrajnában gőzerővel tart, és a jelek szerint a napokban fontos fordulópontjához érkezett a politikai és a gazdasági hatalomért folyó küzdelem.

Ebben a háborúban a Moszkva vagy Brüsszel kérdése még nem dőlt el. Viktor Janukovics államfő konokul tartja magát ahhoz az európai gondolkodás számára racionálisnak látszó, mégis életidegen elképzeléshez, amellyel a megválasztása előtti napokban - némileg váratlanul -- előállt. Azt javasolta akkor, hogy Ukrajna, Oroszország és az Európai Unió közösen hozzon létre egy konzorciumot a Kijev felségterületéhez tartozó földgázvezetékek működtetésére.

Precedens ítélet az orosz olajmamut ellen: leáll az olajexport?

A Putyin-csoport által ellenőrzött orosz energetikának -- a Gazpromot nem számítva - legfontosabb cége a Szergej Bogdancsikov szakmai és Igor Szecsin miniszterelnök helyettes politikai irányítása alatt működő Rosznyefty, valamint az elképesztően átláthatatlan Szurgutnyeftyegaz, amely se tulajdonosi struktúrájáról, se gazdálkodásáról nem közöl nemzetközileg elfogadott adatokat.

A Rosznyefty szerdán rendkívül súlyos helyzetbe került, amelynek gazdasági, sőt politikai következményei ma még beláthatatlanok. Egy amerikai bíróság ugyanis helyt adott annak a keresetnek, amelyet a Rosznyefty által durva módszerekkel bekebelezett egykori Jukosz-vagyon volt részvényesei nyújtottak be, követelve a szerintük 2004 óta elmaradt részesedésüket az olajvállalat évi mintegy 20 millió tonna kőolajexportjának profitjából.

Szlovák kártérítési igény a Gazprommal szemben

A harmadik orosz—ukrán földgázháború után, 2009 elején kártérítési perekkel fenyegetőztek az orosz földgázvállalattal szerződéses kapcsolatban álló, a fogcsikorgató hidegben mégis fűtés nélkül maradt európai országok vezetői. Miután azonban január 19-én az orosz és az azóta megbukott ukrán miniszterelnök Moszkvában egy birodalmi--geopolitikai szempontoknak alárendelt energetikai megállapodást kötött, mintegy varázsütésre, elcsitult a felháborodás. A kulisszák mögött azonban a hatóságok az Európai Unió különböző intézményeitől az egyes országok partnervállalatain át a különböző kormányokig nagy valószínűséggel számos óvintézkedést tettek, hogy elkerüljék az őket saját hazájukban súlyos belpolitikai következményekkel is fenyegető "gázcsap elzárás" megismétlődését. A Gazprom-vezérkar vélhetőleg azzal is a saját felelősségét igyekszik csökkenteni, hogy mostanában többnyire mélyen hallgat a szerződésekben évekre előre lekötött, ám a csökkenő kereslet miatt át nem vett földgáz kifizetése iránt korábban oly sokszor hangoztatott igényéről. A geopolitikailag kiemelten fontos országok, például Ukrajna vonatkozásában maga Vlagyimir Putyin miniszterelnök jelentette be, hogy Oroszország nagylelkűen eltekint a büntetéstől.

Hatalmas olajvagyon forog kockán

Az abált szalonnának, az elnöki győzelmet követő pompás kijevi protokollvacsora fő attrakciójának elfogyasztása után Viktor Janukovics már Brüsszelt és Moszkvát is megjárta. Vendéglátói azonban se itt, se ott nem sokat tudtak meg az új ukrán államfő politikai és gazdasági terveiről. (Bár Putyin azzal zárta a moszkvai tárgyalásokat, hogy Janukovics küldjön neki a szalonnából.)

Stratégiai befektetés: a külföldi médiában is nyomulnak az oroszok

Oligarchák, KGB, Putyin, Gazprom - mérget vehetünk rá, hogy ez a négy szó mindenképpen szerepel az orosz nagyvállalkozók külföldi tulajdonszerzéséről szóló híradásokban. Nincs ez másként a napokban a világsajtó címoldalaira került hír esetében sem, miszerint az 1986-ban alapított baloldali brit Independent záros határidőn belül az 52 esztendős Alekszandr Lebegyev e célra nemrég bejegyzett cége, az Independent Print tulajdonába kerül.

Ki államosít Oroszországban?

Nyugati hírügynökségek nemrég hírül adták, hogy Oroszországban gőzerővel folyik a szovjet időket idéző állami exportmonopólium létrehozása. Ennek részeként a száz százalékban állami tulajdonú Transznyefty szárnyai alá terelik a teljes - vezetékes, vasúti és vízi úton történő kőolaj- és földgázszállítást.

A hír igaz, ám a szövegben megbúvó fogalmi zavar akaratlanul is félrevezeti a jó szándékú olvasót. Az orosz állami tulajdon ugyanis egyáltalán nem "államit" jelent, hanem a politikai hatalmat tíz esztendővel ezelőtt megszerzett kör tagjainak módszeres vagyongyarapítását. A Szovjetunió felbomlása óta eltelt mintegy húsz évben a mai már a sokadik konstelláció ezen a téren.

Építsünk-e gázvezetéket? A kérdés Ukrajnában dől el

Viktor Janukovics egy Ukrajnán áthaladó kőolaj- és földgáz szállító hálózatot működtető konzorcium létrehozására tett javaslatot, egyharmad—egyharmad arányban a Gazprom, a Naftogaz és az európai felhasználók részvételével. A megválasztott elnök tanácsadói köréből kiszivárogtatott elképzelés szerint a terv megvalósulása esetén Kijevnek alacsonyabb felvásárlási árat kell fizetnie - márpedig ma a "kék fűtőanyag" ára a legfontosabb szempontja északkeleti szomszédunk gazdasági, sőt politikai fejlődésének. Ha ez a konzorcium létrejön, akkor a szállítás kétségtelenül biztonságosabbá válik, és - legalábbis elméletileg -- Moszkva akár meg is takaríthatná az Északi és a Déli Áramlat megépítésével járó dollár milliárdokat. Amelyeknek, tegyük hozzá, a Gazprom mostanában szűkében van, ám ez nem csökkenti expanziós étvágyát: a mamutvállalat az orosz természeti kincsek minisztériumának közreműködésével alig néhány napja kiebrudaltatta a legnagyobb kelet-szibériai kőolaj- és földgázlelőhely, az Irkutszktól 400 kilométerre északra található Kovikta kitermeléséből a BP-TNK brit és orosz részvényeseit. Mivel stratégiai jelentőségű lelőhelyről van szó, a hatályos törvények szerint az állami tulajdonban lévő Gazprom automatikusan a TNK-BP helyébe lép. (Egy esetleges adásvételről két évvel ezelőtt folytatott tárgyalásokon ugyanezért a TNK-BP egymilliárd dolláros vételárat kért, amit a Gazprom sokallt, így az üzlet nem jött létre. Most a külföldi befektető egy fillért sem kap a lelépésért.)

Az ukrán elnökválasztás következményei

Az egzakt természettudomány tudósaitól már régen tudjuk, hogy a vizsgálat eszköze, mondjuk egy mikroszkóp megváltoztathatja a vizsgálat tárgyát, és ezzel lehetetlenné teszi, hogy megismerjük a valós eredményt. Körülbelül így jártunk 2004/2005 fordulóján, az előző ukrajnai elnökválasztás heteiben. Akkor a csalásoktól tarkított második forduló után kirobbant "narancsos forradalom" magától értetődő, ám később mégis hamisnak bizonyult ellentétpárokat kínált. A győztesnek kihirdetett Janukovics minden kétséget kizárólag a Moszkvával való szoros kapcsolat hívének, a posztkommunista hatalomátmentés jellegzetes képviselőjének látszott. A kijevi Függetlenség terén a szabadság, a demokrácia és az euroatlanti értékek szószólóiként fellépő Viktor Juscsenko későbbi elnököt meg az elmúlt években kétszer is a végrehajtó hatalom élére került Julia Timosenkót vele szemben az atlanti demokrácia elszánt képviselőjének hittük. Tévedtünk.

Ukrajna az elnökválasztás után

Mérget vehetünk rá, hogy választási csalásokról szóló vehemens vádaskodások, késhegyig menő viták, sőt tüntetések követik majd a vasárnap lebonyolított második fordulót. Hiába, ez már csak a politikai folklór elengedhetetlen része a független Ukrajna húsz esztendős történelmében.

Távközlési privatizáció orosz módra

A mintegy 320 000 embert foglalkoztató Szvjazinveszt telekommunikációs holding magánosítása az orosz kormány szeptemberben bejelentett 2010. évi privatizációs programjának egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó pontja volt. Igor Scsogoljev távközlési miniszter azonban a Kommerszant című moszkvai lapnak a napokban azt mondta, hogy előbb a "Nagy Trojka", vagyis a három legnagyobb oroszországi telekommunikációs vállalat másik két tagja kerül majd eladó sorba. A privatizációhoz a Szvjazinvesztеt előbb rendbe kell hozni, mondta a tárcavezető: elsősorban feltőkésíteni és átláthatóvá tenni.

Biztos, hogy az oroszok győztek Ukrajnában?

Világszerte kész ténynek tekintik, hogy az ukrajnai elnökválasztás második fordulójában, február 7-én a Régiópárt Moszkva-barát vezetője kapja majd meg a választók bizalmát, és stratégiailag kulcsfontosságú északkeleti szomszédunk, amelyért a kulisszák mögött óriási küzdelem folyik Oroszország és az Európai Unió között, ezzel végleg a Kreml befolyási övezetébe kerül.

Az még - legalábbis lélektanilag - érthető, hogy a fejleményekről szólván az orosz média tombolva ünnepli "a szovjet birodalom újjáépítésének első, hatalmas lépését", és apokaliptikus képeket vizionál a nyugati világ tudományos intézeteiben állítólag ennek nyomán kitört páni félelemről. A mi tájainkon azonban mind az elemzők, mind a politikusok okulhattak volna abból, hogy milyen fatális tévedésnek bizonyultak az elmúlt öt évben az ukrajnai fejleményekkel kapcsolatban alkalmazott "euroatlanti" kategóriák.

Ukrajna választása: 18 kicsi indián

Északkeleti szomszédunknál, a történelmét, hagyományait, kultúráját tekintve a nyugati és a keleti civilizáció határmezsgyéjén található Ukrajnában január 17-én az urnákhoz járulnak a 46 milliós lakosság választásra jogosult tagjai, hogy eldöntsék, ki legyen az ország elnöke a következő négy évben.

Európa legnagyobb területű --több mint hat Magyarországnyi -- állama az elmúlt húsz esztendőben nemigen tudott mit kezdeni a közel 350 éves orosz uralmat követően mintegy ajándékba kapott plurális demokráciával. A politikai pártok, a végrehajtó hatalom és az elnöki hivatal tisztségviselői nem annyira az ország vagy választóik érdekeit képviselik: inkább egy—egy jól körülhatárolható gazdasági lobbicsoport szekerét tolják.

Új év - új izmozás: orosz olaj- és gázháborúk

Egymás után három szilveszterünk telt el az orosz—ukrán földgázháború izgalmai közepette, 2009/2010 fordulóján azonban ez a konfliktus szerencsére elmaradt. Nem mintha a felek együttműködőbbé váltak volna. Csak kivárnak: a néhány nap múlva esedékes ukrajnai elnökválasztás eldöntheti, hogy a hatalmas ország a politikában és a gazdaságban a nyugati vagy a keleti orientációt választja-e. Emellett azonban az oroszokat valószínűleg a korábbinál együttműködőbbé teszi az északkeleti szomszédunk amortizálódott földgázhálózatának felújítására - és ezzel lényegében a felette gyakorolt ellenőrzés megszerzésére -- tett Európai Uniós ajánlat is. Az ukrán politikai elitet pedig az késztethette jobb belátásra, hogy az IMF egyebek mellett a biztonságos földgáz tranzit garanciáihoz kötötte a Kijevnek nyújtott gigahitel következő részletét.

A MOL után nyomulnak az oroszok Irakban

December közepén újabb kétnapos tendert rendeztek a világ harmadik legnagyobb bizonyított kőolajkészletével rendelkező Irakban, amelynek kurdok lakta északi régiójában 2007 óta az osztrák OMV-vel együtt a Mol is érdekelt két, egyre reményteljesebb projektben.

A világ 44 kőolajvállalata ezúttal 10 kőolaj- és földgáz mező húsz évre szóló koncessziójáért szállt harcba. A kivérzett ország háborús viszonyai és a központi kormány, valamint a régiók között - részben éppen az ország energetikai kincse miatt dúló -- viszály ellenére roppant vonzónak bizonyult a lehetőség, mivel hatalmas kiterjedésű és nem túl mélyen fekvő, tehát viszonylag alacsony önköltséggel kitermelhető kőolaj lelőhelyekről van szó.

Orosz harc a túlélésért

A járműipar, amely világszerte a válság nagy vesztesei közé tartozik, Oroszországban is vergődik. Az újabb fejlemények azonban azt mutatják, hogy - éppen a magyar export számára legfontosabb vállalatoknak - lassan feldereng a fény az alagút végén. Pedig a győri Rába Vagon- és Gépgyár fő oroszországi partnere, a 18 autógyárat, köztük a patinás gorkiji (régi/új nevén nyizsnij novgorodi) üzemet egyesítő GAZ vezetői szeptemberben még bejelentették, hogy a fizetőképes kereslet zuhanása miatt - az év első 8 hónapjában a tavalyi eladásoknak csupán a 40 százalékát regisztrálták -a cégcsoport 2009 végéig újabb 14 000 dolgozójától kénytelen megválni. Így, mivel már a nyáron elbocsátották az alkalmazottak felét, kevesebb, mint 50 000 ember marad a válság kirobbanása előtt még 118 000 emberrel működő gyárakban. Pedig a cégcsoport vezetői még szeptemberben is azt remélték, hogy ha a GM eladja az Opelt a kanadai Magna és az orosz Szberbank, valamint a GAZ alkotta konzorciumnak, akkor a már elbocsátott munkásokat is visszavehetik az Opelek összeszerelésére.

Jön a földgáz monopólium: ki áll a háttérben?

Január elsején elfoglalja hivatalát Leonyid Bohanovszkij, a földgázexportáló országok tavaly Szentpéterváron megalakított tanácskozó testületének a napokban megválasztott első főtitkára. Ezzel a kőolaj exportőrök félévszázada működő szervezetének analógiájára "földgáz OPEC"-nek nevezett, laza társulás egy kis lépéssel közelebb került ahhoz, hogy tényleges egyeztetések színhelye legyen.

Igaz, a kőolaj- és a földgázszféra eltérő feltételrendszere miatt ebben számos szakember kételkedik azóta, hogy Algéria, Bolívia, Egyenlítői Guinea, Egyiptom, Irán, Katar, Líbia, Nigéria, Oroszország, Trinidad és Tobago, valamint Venezuela létrehozta a fórumot, amelynek hat tagja (Algéria, Irán, Katar, Líbia, Nigéria és Venezuela) a bécsi székhelyű OPEC munkájában is részt vesz.

Részletes keresés
–
FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Vészharang kondul: elképesztő számok mutatják a magyar gazdaság mélyrepülését
Portfolio Blogger
Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel mobilbarát hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Fórum
Partnereink Bankmonitor Avis Opten Budai Egészségközpont MHC Mobility