Madár István a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett 1997-ben. 2013-ig az egyetem Gazdaságpolitika Tanszékének oktatója. Emellett 2000-től 2006-ig a Világgazdaság napilap újságírója, szerkesztője. 2006-tól a Portfolio vezető elemzője, rovatvezetője. 2016-tól a Budapesti Corvinus Egyetem címzetes egyetemi docense. A Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) elnökségi tagja.
Nagyon kevés a konkrétum, a GDP 18-20%-át kitevő csomagnak a töredékét sem ismerhettük meg.
A 2,7%-ra emelt GDP-arányos hiány talán még a gazdasági környezetből fakadó romlást sem fedezi, többletköltésre nem nyújt fedezetet.
Így nem világos, hogy a költségvetésbe hogyan fér bele GDP-arányos 1%-os állami beruházásnövelés, illetve az ismeretlen összegű, de nagyon égető két másik programpont finanszírozása.
A válságágazatok megsegítésének formájáról és mértékéről semmit nem tudunk.
A munkahelymegőrzés (Kurzarbeit) formájáról és mértékéről semmit sem tudunk.
a 13. havi nyugdíj jövő évi elindítása de facto már nem a koronavírus-járvány mentőcsomagjába tartozik.
Már az MNB kedden bejelentett 2-3%-os GDP-növekedési előrejelzése is meglepetést váltott ki, a prognózis ma megismert részletei pedig tovább növelik a homályt, miként is látja a jegybank a magyar gazdaság közeljövőjét.
Jó az irány, de túlságosan szűkre szabott és ennél mennyiségében is több kell - így foglalhatjuk össze első gondolatainkat a kormány gazdasági intézkedéseiről, amelyeket a koronavírus okozta negatív hatások csökkentése érdekében hozott. Ezért is várjuk és várja mindenki a részleteket és a további lépéseket.
Új szakaszába lépett a koronavírus-járvány – jelentették be tegnap a magyar hatóságok. Az új szakasz abból a szempontból is változást jelent, hogy világossá vált: a koronavírust csak a gazdasági teljesítményt súlyosan visszavető lépésekkel lehet megfékezni szerte a világon. Éppen ezért eljött a gazdaságpolitikai akciók ideje, amelyek a gazdasági áldozatokat hivatottak mérsékelni. Mégpedig nagyon gyorsan, mielőtt ugyanúgy elkésünk, mint ahogy a járvány kezelésében elkésett Európa.
Az elmúlt hetek egyre idegesebb tőkepiaci hangulata után ma reggelre egyértelmű pánik uralkodott el a tőzsdéken. Az olajár óriásit zuhant, a részvényárak szakadnak, a kötvényhozamok szintén. A közvetlen kirobbantó hatás az olajtermelők szabályozási kudarca, de az egész mögött a koronavírus-járvány áll.
A koronavírusnak nagyon különleges, ritkán megfigyelhető hatása van a gazdaságra. Egyszerre hat a keresletre és a kínálatra, és a mai tudásunk alapján éppúgy okozhat egy gyors lefolyású, enyhe gazdasági visszaesést, mint egy makacsabb recessziót. Ráadásul attól függően, hogy milyen hatások erősebbek, teljesen eltérő gazdaságpolitikai lépéseket tesz szükségessé. Ezt a problémát tekintjük át röviden.
A jegybank a likviditásszabályozó eszközeivel és kommunikációjával elérte, hogy kiszakadjanak mélypontjukról a bankközi kamatok. Mindez tudatos lépések eredménye, így elmondhatjuk, hogy a jegybank monetáris szigorítást hajtott végre.
Az inflációs cél iránti elkötelezettségét hangsúlyozva tett kísérletet a jegybank, hogy megállítsa a történelmi mélypontra süllyedt forint további gyengülését. De mit ígért pontosan Nagy Márton alelnök, és elég lesz-e arra, hogy szándékai szerint alakuljanak a monetáris kondíciók?
A korábbinál is nagyobb figyelmet kap a forint gyengülése, hiszen hétéves csúcson jár az infláció. Bár az MNB-nek hivatalosan nincs elvárása, hogy miként alakuljon a forint árfolyama, nyilvánvaló, hogy annak alakulását nem tudja figyelmen kívül hagyni, amikor az inflációt próbálja a cél közelébe kormányozni. Éppen ezért izgalmas kérdés, hogy mennyire zavarja a jegybankot a forint rekord gyenge szintje, és akar-e rá reagálni.
A régóta tervezett nyugdíjkötvény mellett akár egy új, 5-10 év közötti futamidejű lakossági termékkel is megjelenhet jövőre a piacon az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) – mondta a Portfolionak adott interjúban Kurali Zoltán, az adósságkezelő vezérigazgatója. A szakember szerint a MÁP+ trónja nincs veszélyben, és „egyelőre nem is terveznek változtatást” a kondíciókban, de - mivel nem jövőbelátó - azt nem meri biztosra ígérni, hogy egy év múlva is ugyanilyen kondíciókkal lehet majd vásárolni a slágerterméket.
Egyértelműen állítható, hogy a magyar gazdasági fejlődés jelenleg inkább nem fenntartható módon zajlik - mondja Bartus Gábor környezetgazdász, aki a Nemzeti Fenntarható Fejlődési Tanács titkáraként részt vett a harmadik előrehaladási jelentés elkészítésében. A ma megjelenő értékelés környezeti és humán fenntarthatósági foprdulatot sürget. A szakértő szerint régiós összevetésben sem alakul jól a magyar növekedési minta, és a kettészakadó visegrádi blokk rosszabbul teljesítő teljesítő felébe kerülhetünk.
Manapság a társasági beszélgetések egyik legnépszerűbb témája, hogy milyen nagy a drágulás Magyarországon. Ennek kapcsán pedig rögtön felmerül, hogy vajon micsoda értelmetlen bűvészkedéssel lehet kihozni a 3%-os hivatalos inflációs adatot, amit természetesen „bolond, aki elhisz”. Hogy még nagyobb legyen az ellentmondás: a Magyar Nemzeti Bank szakértői úgy gondolják, hogy a hivatalos inflációs adat még többet is mutat a valóságosnál. Megmutatjuk, hogy miért lehet ennyire mély szakadék a drágulási érzetünk és a mérőszámok között.
Természetes arbitrázs vagy szabályozói hiba? Ügyeskedés vagy az állami szándékoknak megfelelő ösztönzés? Ilyen kérdések merülhetnek fel azokban, akik az elmúlt időszak pénzügyi híreit figyelték. A megtakarítási és hitelkondíciók közötti ellentmondás elsődleges oka a jegybanki politika, az anomáliák pedig a célok elérésének költségeinek tekinthetők. Nézzük mindezt kicsit érthetőbben!
Nemzetközi visszhangot váltott ki Matolcsy György írása, amelyben a Magyar Nemzeti Bank elnöke nagyon kritikus hangot ütött meg az euróövezet működőképességével kapcsolatban. A Financial Timesban megjelent cikkben Matolcsy leszögezi: az euróövezet sikeres működéséhez szükséges feltételek nem állnak fent, ezért a tagállamainak meg kellene engedni, hogy elhagyják a valutauniót az elkövetkező évtizedben, a bent maradó államoknak pedig fenntarthatóbb globális valutát kell építeniük. A jegybankelnök provokatív felvetése sokakat meglephetett, pedig a helyzetértékelése konszenzusosnak (vagy ahhoz közel állónak) tekinthető, a megoldási javaslata pedig valóban a mostani bénult állapotból való kimozdulás egyik lehetséges iránya. Tekintsük át, hogy milyenek az Európai Unió egykor dicsőségesnek látszó, mára azonban alaposan megtépázott projektjének a kilátásai!
A politika lényege 20 év múlva is ugyanaz lesz, mint ma, ám eközben a stílusa és a tartalma sokat változhat – mondja Török Gábor. A politikai szakértő a Portfolio 2040 sorozatban arról is beszél, hogy a liberális demokrácia korából a stabilabb és autoriterebb rendszerek felé mozdulhat el a világ, amit a technológiai fejlődés is támogat. Meglehet azonban, hogy ebből keveset fogunk észrevenni, mert a demokratikus intézmények konstruált valósága eltakarja majd mindezt. A magyar politikát jelenleg a feudalizmus írja le a legjobban, az úr-szolga viszony is elvezethet egy rendközpontú, hierarchikus rendszerhez, ami Kelet-Európában a társadalom nagy része számára komfortos lehet.
A kapitalista demokráciák feléltek rengeteg mindent, ami a jövőben hiányozni fog, ezért lehet, hogy 100 millióktól, milliárdoktól kell visszavenni civilizációs vívmányokat annak érdekében, hogy ne legyen összeomlás, és gyerekeink, unokáink is viszonylagos jólétben tudjanak felnőni - mondja Holtzer Péter. A Világbank és az IMF nyugdíjtanácsadója szerint az sem biztos, hogy 20 év múlva a mai módon ismert szabadpiaci demokráciában élnek a fejlett országok társadalmai. A jólét szempontjából további szorító tényező a hosszú demográfiai átmenet, de segíthet, ha a 100 éves kort megélő ember nem csak 60-70 éves koráig tud dolgozni.
Nyolc éve él a kormány újraiparosítási terve, amely nem csak a szektor versenyképességének javítását tűzte ki célul, hanem azt is, hogy a gazdaságban képviselt súlya drasztikusan emelkedjen. Az ipar azonban nemhogy közelítene a 30%-os célértékhez, hanem kifejezetten távolodik attól. A jó hír, hogy ezért teljesen felesleges búslakodni.
Nyolc éve él a kormány újraiparosítási terve, amely nem csak a szektor versenyképességének javítását tűzte ki célul, hanem azt is, hogy a gazdaságban képviselt súlya drasztikusan emelkedjen. Az ipar azonban nemhogy közelítene a 30%-os célértékhez, hanem kifejezetten távolodik attól. A jó hír, hogy ezért teljesen felesleges búslakodni.
Lángoló esőerdők képeivel és a brazil elnök bizarrnak ható nyilatkozataival vannak tele az újságok címlapjai. Zömében értetlenség és felháborodás a reakció a brazilok látszólagos közönye miatt, és a megszólalók nemzetközi beavatkozást sürgetnek. Egy olyan korban, amikor a klímaváltozás egyre fontosabb téma, a brazil fejlemények globális közügynek számítanak. Legalábbis így tekint rá a közvélemény jelentős része. De mit kezdjünk a lángoló Amazóniával? A támogatás megvonásától, a nemzetközi kooperációban végrehajtott gerilla-tűzoltásig sok minden felmerült, egy lehetőségről viszont kevés szó esik: fizessük Brazíliának. Sokat. Nagyon sokat. Provokatív tartalom következik.
Magyarország GDP-növekedése hosszabb ideje levált a nyugat-európaitól, a lassulás a várakozások ellenére elmaradt. A lendületet alapvetően a magyar makrogazdasági politika táplálja azzal, hogy tudatosan magas nyomás alatt tartja a gazdaságot. Erre a válság utáni különleges környezet teremti meg a lehetőséget, de kockázatok így is bőven vannak.
