Madár István a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett 1997-ben. 2013-ig az egyetem Gazdaságpolitika Tanszékének oktatója. Emellett 2000-től 2006-ig a Világgazdaság napilap újságírója, szerkesztője. 2006-tól a Portfolio vezető elemzője, rovatvezetője. 2016-tól a Budapesti Corvinus Egyetem címzetes egyetemi docense. A Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) elnökségi tagja.
Az akkumulátorgyártás a következő években óriási mértékben növeli a feldolgozóipar termelési volumenét Magyarországon. Ennek kapcsán elkezdtek napvilágot látni különböző számok, amelyek a járműipar jelenbeli és jövőben várható gazdasági súlyát voltak hivatottak megbecsülni. A probléma csak az, hogy ezek a mutatók rendkívül falsak.
Óriási fordulattal brutális szigorításról és forintvédő lépésekről döntött ma a Magyar Nemzeti Bank. Akik az elmúlt napok forintárfolyam-zuhanását figyelték, aligha lepődhetnek meg az erős döntéseken, amelyek jól mutatják, hogy volt elég baj ahhoz, hogy gigantikus magasságokba emelt kamatokkal és de facto devizapiaci intervencióval kelljen reagálni.
Az orosz gázért kialkudott halasztott fizetés nem állítja helyre a magyar gazdaság külső egyensúlyát, és téves az a nézet, hogy a folyó fizetési mérleg hiányát csökkentené. Ennek ellenére a gázárküszöbnek (szigorúan a gazdasági vonatkozásait nézve) vannak előnyei, kicsit javít a finanszírozási helyzeten, de ami fontosabb, hogy a sokk időbeli szétterítésével egyfajta biztosítást jelenthet a következő fél évben esetleges újabb árhullámok esetére.
Az energiaárak tavaly kezdődött megugrása idén nyáron új lendületet vett, mára az áram és gáz tízszer annyiba kerül a piacon, mint a koronavírus-válság végén. Az újabb árhullám – amennyiben hosszan kitart – egészen más pályára helyezi Európa gazdaságait, köztük a magyart is. A horror magas árakhoz alkalmazkodásban egyre fontosabb szerepe lesz a drasztikus energiakereslet-csökkentésnek, ami viszont reálgazdasági oldalról nézve súlyos recessziót jelent.
Az elmúlt hetekben hozzászokhattunk, hogy a kormány képviselői napi rotációban adnak hangot az Európai Unióval való megegyezéssel kapcsolatos optimizmusuknak. A derűlátó nyilatkozatok lényege természetesen az, hogy a közelgő megegyezéssel az uniós támogatások gyorsan kiszabadíthatók a jelenlegi „beragadt” állapotukból, és ezért hamarosan újra jelentős mennyiségű pénz érkezik az országba.
Az idei választási évvel visszatért Magyarországra a költségvetés politikai ciklikussága. A szavazás előtti durva kiköltekezést kényszerű kiigazító lépések követik, további alkalmazkodásra kényszerítve az amúgy is sokkokkal küszködő gazdasági szereplőket. Ráadásul a közvélekedéssel ellentétben a költségvetés nehéz helyzetét sokkal inkább a fegyelem látványos lazulása, mintsem a külső okokra visszavezethető rendkívüli kiadások magyarázzák. Ha még mélyebben megnézzük, a magyar állam a 2010-es évek második felében már visszacsúszott a fiskális alkoholizmusba, az elvonóra pedig csak a 2022-es választások után vonult be.
Július 1-ig, vagyis újabb két hónappal tovább érvényes az egyes alapvető élelmiszerek esetében alkalmazandó árstop – döntött a kormány szerdai ülésén. A február elsején bejelentett, eredetileg május 1-ig tervezett intézkedés néhány alapvető élelmiszer árát októberi szinten fagyasztotta be. A döntést, és a mostani hosszabbítást a vásárlók biztosan díjazzák, a kereskedelem és az élelmiszeripar már kevésbé: költségeik különösen az orosz-ukrán háború kezdete óta sokat nőttek, amelyet nem érvényesíthettek áraikban, és (a rezsi- és a benzinárstoppal ellentétben) az állam semmilyen módon nem segítette az élelmiszerágazatot a veszteségek kezelésében.
Erőteljes következményei lehetnek a magyar gazdaságra, ha az energiaárak ennyire magas szinten maradnak. A drága energia nemcsak az inflációba gyűrűzik be, hanem a külső egyensúlyunkat is rontja, nyomást helyezve ezzel a forint árfolyamára. Ami még fájdalmasabb: a magasabb energiaszámla egyszerűen kiszívja a megtermelt jövedelmet a gazdaságból, ez a keresletszűkítés pedig beárnyékolja a növekedési kilátásainkat. Számításaink szerint a sokkhatás igen jelentős lehet.
A kormányzat több helyen is beavatkozott a fogyasztói árakba, eltérítve azokat a piaci egyensúlyi szintjüktől. Az elmúlt hetekben látványosan megmutatkoztak ennek a gyakorlatnak a korlátai az üzemanyagok esetében, de lehet, hogy az élelmiszereknél is futunk még egy csúnya kört.
Oroszország Ukrajna elleni inváziójára gazdasági lépésekkel reagált a világ, a szankciók egy jelentős része a pénzpiacokat célozta. Mára elég világosan látszik, hogy a globalizált pénzügyi rendszer időszakában ezek az intézkedések (sok kezdeti kritikával szemben) nagyon hatékonyak, és megmutatjuk, hogy már rövid távon jelentősen rontják az orosz gazdaság stabilitását.
A magyar gazdaság exportteljesítményének csak kis része irányul az orosz-ukrán konfliktus piacaira és ez lényegében az egész régióra igaz, így csupán külkereskedelmi szempontból várhatóan korlátozottak lesznek az orosz-ukrán háború negatív hatásai. Természetesen a nyugati szankciók pontos tartalma ezen érdemben változtathat. A nagyobb sérülékenységi csatorna az importnál, konkrétan az energiaimportnál mutatkozik, hiszen a régió nagy része lényegében teljesen ki van téve az orosz olaj- és gázimportnak.
Az ellenzék által bemutatott személyi jövedelemadózási terv nem borítaná fel látványosan a ma létező gyakorlatot. Az alacsony jövedelműek jól járnának, a többiek adóterhe ugyanennyi maradna. Cserébe a költségvetésnek több százmilliárd forintnyi bevételkiesésre kell megoldást találnia, az alacsony jövedelmű gyerekesek előnye eltűnne, és egy szűk sávban visszatérne az ellentmondásos megítélésű nagyon magas marginális adókulcs.
A Magyar Nemzeti Bank ma számos döntést hozott, ezeket nem is egyidőben ismerhettük meg (sőt, még nem is mindegyiket ismerjük pontosan), ezért érdemes áttekinteni, milyen jelentőségűek a monetáris politika ma bejelentett változtatásai.
Az energiaárak elszállása alapvetően fundamentális okokkal magyarázható, de ezzel együtt is egy tökéletes viharról van szó, amelyből csak előre lehet menni: energiahatékonysággal, megújuló energiával és más tiszta energiával – hangsúlyozta a Portfolio-nak adott exkluzív interjúban Varró László. A Royal Dutch Shell Plc globális szcenárióelemző csapatának vezetője, a Nemzetközi Energia Ügynökség korábbi vezető közgazdásza rámutatott, hogy az energia globális piacán az online rendelések globális felfutásának, az elmaradó brazil esőknek, a Gazprom gázszállításainak és a gyengébb angliai, illetve németországi szélnek egyaránt köze van a gázárak drasztikus emelkedéséhez. Varró figyelmeztetett: ha a már lefelezett olaj- és gázipari beruházások mellett nem ruházunk be eleget megújuló energiába, nem helyezünk elég figyelmet az energiahatékonyságra, akkor tartósan magas energiaár-környezet alakul ki, annak minden makroökonómiai és társadalmi hatásával.
Hosszú évek után először borulhat fel a magyar gazdaság külső egyensúlya. A nemzetközi hatások és a koronavírus válság hazai következményei mellett a gazdaságpolitika is aktívan tesz azért, hogy a romló tendencia erősödjön. Jövőre vaskos folyó fizetési mérleg hiány keletkezhet, de várhatóan már az idén sem látunk többletet. Visszatért az ikerdeficit Magyarországra, vagyis amikor a gazdaság külső egyensúlyromlásáért elsősorban az állami túlköltekezés felel.
A magyar állam 48 óra leforgása alatt mintegy 1600 milliárd forint hitelt vett fel devizakötvény-eladások formájában. Tekintve, hogy az utóbbi években a heti néhány tízmilliárd forintos hazai kötvényaukciók jelentik a piaci alapú eladósodás javát, meglepő lehet az állam hirtelen támadt óriási pénzigénye. Sőt, ekkora forrásbevonás még azokban az években sem számított volna kicsinek, amikor rendszeresen megjelentünk a devizakötvény-piacon. A keddi dolláralapú kötvénykibocsátás a magyar állam minden idők legnagyobb egynapi új adósságkibocsátása volt. Érthető hát a közvélemény kitüntető figyelme: mi történik a magyar államadóssággal?
„A magyar gazdaság az idei első negyedévben is visszaesett.” „A magyar gazdaság olyan jól teljesít, hogy hamarosan 10% feletti növekedést látunk tőle.” Íme, két szélsőséges vélemény a tegnap megjelent GDP-adatok kapcsán, amelyek szépen mutatják, hogy 30 év piacgazdaság után is milyen bizonytalanul, rosszul (és nem egy esetben bizonyára elfogultan, szándékosan torzítva) tudja interpretálni a hazai média a gazdasági folyamatokat. A fenti két megállapítás ugyanis egyformán hamis.
Segítő, ösztönző, támogató fiskális hozzáállásra van szükség 2023-ig - hangsúlyozta Varga Mihály pénzügyminiszter a Portfolio-nak adott interjújában. A tárcavezető azt is hozzátette: 2022 még az újraindítás éve, ezért lassabb a hiány csökkentése, mint amit a Költségvetési Tanács látna. A Pénzügyminisztérium nem lát olyan problémát, ami miatt 2022-ben már a túlfűtöttség ellen kellene hűteni a magyar gazdaságot, a következő év második negyedévében fogjuk elérni a 2019-es szintet. A miniszterrel emellett beszélgettünk a törlesztési moratórium jövőjéről, a fiskális szabályok időállóságáról, a helyreállítási alap hitellábával kapcsolatos kormányzati döntésről, valamint a magyar euró esélyeiről is.
Három fontos tényszerű bejelentése volt Orbán Viktor miniszterelnöknek a Kossuth Rádiónak adott reggeli interjújában. Változik a boltok nyitvatartási rendje, az iskolák két héttel a tavaszi szünet után nyithatnak, és a nyár szabad lesz. A pontos bejelentések itt olvashatók, az alábbiakban az ezek kapcsán még tisztázásra váró legfontosabb kérdésekre világítunk rá.
Információink szerint a kormányzat azzal számol, hogy a következő napokban a napi új koronavírus-fertőzési számokban már meggyőzen jelentkeznie kell a március 8-tól hatálya lépett szigorító intézkedések fékező hatásának. Ez azt jelenti, hogy kényes helyzetben kell döntést hoznia szerdai ülésén a kormánynak a március 29-ig érvényben lévő korlátozások sorsáról. A keddig ismert járványügyi adatok ugyanis még nem meggyőzőek: bár vannak már halvány reménykedésre okot adó adatok, de közben az egészségügy extrém terhelés alatt áll, amelyet minél előbb szükséges lenne csökkenteni. Az alábbiakban azokat a szempontokat vesszük sorba, amelyeket valószínűleg a kormány is mérlegel mai ülésén, illetve a következő időszakban, amikor a korlátozások sorsáról dönt.