Kerülő úton, a kormányt kihagyva juthatnak az EU-pénzek a magyar vidékre

A héten az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén vitatják többek közt a többéves pénzügyi keretről (MFF) szóló javaslatokat az EP képviselők. Míg a fő vita akörül forog, hogyan bővítsék a 2028-tól induló időszak finanszírozását, most külön figyelmet kap a kohéziós források alakulása.

A kohéziós politika alapja az EU elmaradottabb régióinak felzárkóztatása, amelyet hosszabb távú beruházások mentén igyekeznek támogatni. Az ide irányuló források nagyjából a hétéves költségvetés egyharmadát tennék ki a korábbi gyakorlat szerint, de a felgyülemlő válsághelyzetek kezelése arra ösztönzi a Bizottságot, hogy másfajta szempontokat részesítsenek előnyben.

Az egyik ilyen a források gyors elosztása, amelyet a központibb elosztással segíthetnének elő, a Covid-járvány idején létrehozott helyreállítási eszköz (RRF) mintájára alakíthatnának át. Ezen felül felmerült az is, hogy a jelenlegi kohéziós forrásokhoz jobb feltételek mentén férhetnének hozzá a tagállamok, ha azokat a védelmi iparágat és a stratégiai függetlenedést elősegítő beruházásokra hívnák le.

Az erről folyó vitáról már korábban is írtunk, de most a Parlament regionális fejlesztésekkel foglalkozó szakbizottsága (REGI) is megfogalmazta hivatalos véleményét, amiről hétfőn folytattak vitát Strasbourgban.

A Parlament jelentése hangsúlyozza, hogy sürgősen fokozottabb támogatást kell nyújtani az EU keleti határán levő régióknak, mivel azon túl, hogy mutatóik eddig is elmaradtak az uniós átlagoktól, az ukrán-orosz háború miatt, most még nehezebb helyzetbe kerültek.

Az itt elköltött pénzek ma már nem csupán a méltányosságot szolgálják, hanem az egész EU biztonsága szempontjából fontossá váltak.

A jelentést végző Jacek Protas (Lengyelország, EPP) nem hisz a források centrális elosztásában, de a kohéziós politikát mindenképp hozzá kell igazítani a korszakos méretűvé növő kihívásokhoz, ide értve a demográfiai változásokat, a városi és vidéki területek eltérő igényeit, valamint a zöld és digitális átmenet sürgőssége.

Protas szerint olyan kohéziós politikára van szükség, amely kellően rugalmas, képes reagálni a válsághelyzetekre, de nem tekinthető vészhelyzetmegoldó eszköznek. Emellett a versenyképességet is szem előtt kell tartani, de az ilyen irányú egyszerűsítéseknek nem a döntéshozóknál, hanem a valódi haszonélvezőknél, az európai polgároknál kell lecsapódniuk.

Ha az RRF mintájára alakítanák ki az új MFF-et, akkor az 27 nemzeti költségvetést jelentene, annak elosztása pedig könnyen a Bizottság és a Tanács kiegyezéseiben merülhet ki, pedig a Parlament az EU egyetlen közvetlen polgárok által választott testülete.

Protas elsősorban erre utalhat, amikor azt hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika alapvetéseit, miszerint azt alulról építkező megközelítéssel - a többszintű kormányzás és a jogállamiság tiszteletben tartásával - kell folytatni. A kohéziós politikát szerinte ezen az oldalon kell megerősíteni, nem pedig centralizálni a döntéseknek alárendelni.

Elmondása szerint a központosítás egyenesen "stratégiai hiba" lenne.

A témában tartott keddi sajtótájékoztatón fölmerült a kondicionalitás kérdése is és Protas külön kiemelte ennek kapcsán Magyarországot is. A javaslat szerint bár a keleti országok még több forrásban részesülhetnének, a hozzáférés szigorúbb jogállamisági feltételekhez kéne kötni.

Ez persze potenciálisan még egy tényező, ami ütközik a kohéziós politika felzárkóztatási alapvetéseivel, így Protas lapunk kérdésére elmondta, hogy a kívánatos lennem, ha nemcsak régiók, hanem a helyi önkormányzatok és akár kisebb kommunák is közvetlenül hívhatnának le forrásokat.

Bár az így érkező pénzek egy jelentős részét mindenképp a közigazgatás alsóbb szintjein költik el, Magyarországon csak minimális a hozzáférhető mennyiség, amíg a kormány nem írja ki a lehíváshoz szükséges pályázatokat. Ezzel szemben Protas elmondása szerint Lengyelországban a kohéziós források 44%-át akadályok nélkül használják fel az önkormányzatok.

Szerinte olyan megoldások is az asztalra kerülhetnek, amik ennél is messzebb mennek.

Különösen nagy lehet erre az esély, mivel az Európai Bizottság költségvetésért és korrupciómegelőzésért felelős biztosa, Piotr Szerafin korábban többször is említette a régiók fontosságát a források helyes felhasználásában. Mivel az MFF önmagában is várhatóan komolyabban fogja venni a kondicionalitást, könnyen elképzelhető, hogy az EB javaslatában is szerepelni fognak a kormányok elosztási kompetenciáját megkerülő szabályozások.

Címlapkép forrása: EU

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.