Az EU-tagállamok már ássák a saját sírjukat: küszöbön az újabb energiaválság a kormányok oktalansága miatt

Az uniós energia­piac működését kutató szakértők egyre hangosabban figyelmeztetnek arra, hogy

az EU villamosenergia-rendszere szétesés felé sodródhat, ha a tagállamok tovább erősítik az úgynevezett kapacitásmechanizmusok újbóli elterjedését.

Ezek a rendszerek lényegében állami támogatást biztosítanak olyan erőműveknek – jellemzően fosszilis tüzelésűeknek –, amelyek piaci alapon már nem lennének életképesek, mégis rendelkezésre állnak, hogy elkerülhetők legyenek az esetleges áramkimaradások. A kapacitáspiacok visszatérését több országban a 2022-es energiaválság alatt módosított uniós szabályok is segítették: míg korábban „ultima ratio” – legvégső eshetőségben alkalmazott – eszköznek számítottak, a jogalkotók később hangsúlyozták ezek „fontos szerepét” a megfelelő ellátásbiztonság garantálásában.

A kapacitásmechanizmusok iránti nemzeti érdeklődést most a 2028-ra prognosztizált ellátásbiztonsági hiányok fűtik fel, különösen Németországban, Csehországban és Dániában.

A kereslet-kínálati feszültségek miatt a kormányok több országban ismét azt fontolgatják, hogy jelentős összegekkel tartsák életben a már nem versenyképes erőmű-kapacitásokat. A múltbeli tapasztalatok azonban súlyos költségkockázatokra utalnak:

Franciaország, Olaszország és Lengyelország kapacitásmechanizmusai 2014 óta több mint 60 milliárd eurót „nyeltek el”, miközben a rendszer költségei 2021 és 2024 között 4,8 milliárdról 6,5 milliárd euróra ugrottak.

A szakmai közösség attól tart, hogy a rendszerek általában túlméretezettek, gyakran a fosszilis szektort részesítik előnyben, és a költségek végső soron a fogyasztókra hárulnak.

Energiapiaci kutatók egy másik kockázatra is felhívják a figyelmet:

egy tagállam kapacitástámogatása könnyen tovagyűrűzhet más országokba.

A támogatott erőművek ugyanis olcsó áramot exportálhatnak a szomszédos országok felé, ami a helyi termelők szemében „tisztességtelen versenyt” eredményez. Ezt az áramlást a kutatások szerint gyakran követik reakciószerű hazai kapacitásmechanizmusok, amelyekkel a kormányok saját erőműveiket próbálják megvédeni a támogatott importtal szemben. A jelenség így dominószerűen terjed: az egyik ország támogatása könnyen kiváltja a szomszédos államok válaszlépéseit, tovább növelve a rendszer költségeit és a piaci torzulásokat.

A hatás nem csupán gazdasági, hanem rendszerszintű. A szakértők szerint az EU villamosenergia-piaca „nagyon összekapcsolt”, így a kapacitásmechanizmusok és az energiaalapú piacok (energy-only market) nehezen működnek egymás mellett. A külön nemzeti logikák szerint kialakított támogatási rendszerek „széttöredezetté” tehetik az EU belső energiapiacát, rontva a beruházások kiszámíthatóságát, gyengítve a versenyt és visszafordítva az elmúlt évek interkonnektor-fejlesztéseinek eredményeit. Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy

egy EU-s szinten koordinálatlan kapacitáspiac-toldozgatás könnyen alááshatja azt a modellt, amely lehetővé tenné például, hogy a finn szaunák spanyol napenergiából működjenek.

A szakmai javaslatok egy irányba mutatnak: a nemzeti rendszerek helyett vagy mellett erősebb regionális koordinációra lenne szükség. A kutatók szerint a hangsúlyt nem arra kellene helyezni, hogy hogyan próbálják a tagállamok minimalizálni a saját kapacitásmechanizmusaik határmenti következményeit, hanem arra, hogy közös – uniós vagy regionális – szabályokat hozzanak a tényleges együttműködés biztosítására. Mindez nem szüntetné meg az ellátásbiztonsági kockázatokat, de jelentősen mérsékelhetné a költségnövekedést és a piaci torzulásokat, amelyek az egyre több nemzeti kapacitásmechanizmusból erednek.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images