Azóta, hogy az ukrán csapatok több fronton is megkezdték az orosz erők visszaszorítását, egyre gyakrabban hangzik el az az állítás, mely szerint Moszkva éppen a téli hidegre vár, melynek segítségével győzelmet arathat Ukrajna fölött. A téli időjárás valóban komoly változásokat eredményezhet a katonák harctéri teljesítményében, az azonban, hogy kizárólag a Kremlnek kedvez koránt sem ilyen egyértelmű. Nézzük, miért.
Ahogyan aztkorábban sejteni lehetett, az orosz csapatok visszavonulnak a Dnyeper folyó nyugati partjáról. Eltérő információk láttak napvilágot arról, hogy pontosan hogyan is áll a visszavonulás, ahogyan arról is, hogy pontosan merre is járnak most az ukrán csapatok. Valami azonban biztos: hatalmas lehetőség mutatkozik Kijev számára arra, hogy az egész háború irányát megváltoztathassák.
Interjút adott az észt Postimees lapnak az az ukrán pár, akik rendkívüli nehézségek árán, az oroszok által 2014 óta megszállva tartott Krím-félszigeten keresztül menekültek meg az ostrom alatt álló Herszon városából, hogy aztán Észtországban leljenek menedéket.
A mai napon urnákhoz járulnak az amerikai állampolgárok, a tét pedig nem kisebb, mint a képviselőházi helyek mindegyike, valamint a szenátusi mandátumok egyharmada. A választások előtti legfrissebb mérések szerint a demokraták a szenátusban is elveszíthetik többségüket.
Hat nap múlva, november 8-án zajlanak az amerikai félidős választások. A szenátusi székek egyharmada és az összes képviselőházi mandátum sorsa kevesebb mint egy hét múlva fog eldőlni. Míg a képviselőház esetében már most eldőlni látszik a verseny, a szenátusi választások tartogathatnak még meglepetéseket. Nézzük, milyenek a pártok kilátásai kevesebb mint egy héttel a nagy esemény előtt.
Október 16. és 22. között lezajlott a Kínai Kommunista Párt 20. nemzeti kongresszusa, mely során ismét bizalmat szavaztak Hszi Csin-ping elnöknek. Hszi újabb öt évre nyerte el megbízatását, korántsem valószínű azonban, hogy 2027-ig biztosnak érezheti pozícióját. Nézzük, miért.
Az elmúlt hetekben futótűzként terjedtek el azok a felvételek az interneten, melyek az orosz Wagner-csoport által Luhanszk megyében felhúzott, Wagner-vonalnak becézett lövészárok- és tankcsapda-rendszerről készültek. Kérdésként merülhet fel az, hogy a XXI. században mennyire lehet hatékony egy olyan védelmi rendszer, mely több mint száz éve élte fénykorát. Nézzük.
Három hét múlva, november 8-án az Egyesült Államok lakossága két év után ismét az urnák elé járul, ekkor tartják ugyanis az úgynevezett „félidős”, vagy „mid-term” választásokat. A választások során 435 képviselő és 35 szenátor, valamint 39 kormányzó nyeri el megbízatását. A választásokról szóló cikksorozatunk első részében röviden bemutatjuk az Egyesült Államok politikai rendszerét.
A kínai belpolitikát nyomon követő emberek az elmúlt hetekben érdekes jelenségre lehettek figyelmesek: a Kommunista Párt regnáló vezére, Hszi Csin-Ping az állami médiában megjelentetett egy írást, melyben értékeli hivatali idejét, és felvázolja az állam jövőjére vonatkozó elképzeléseit. Ebben alapvetően természetesen semmi furcsaság nincs, a kínai államvezetők a tisztújítás előtt rendszeresen jelentetnek meg hasonló esszéket, ezek témája azonban kivétel nélkül azt mutatja be, hogy Kína folyamatosan fejlődik, ennek a fejlődésnek semmi nem szabhat gátat, és az egész állam fényes jövő elé néz. Ehelyett Hszi mostani írása olyan kifejezésekre összpontosított, mint a "küzdelem", a "veszély" és a "kihívás", ami aligha felel meg annak a képnek, amelyet a kínai média általában a hibátlan, mindenható vezetésről fest. Tekintsük át röviden azt, hogy milyen repedések is mutatkoznak az érinthetetlennek hitt kínai médiában.
A 2020-as Izrael és az Egyesült Arab Emírségek között létrejött békemegállapodás aláírása után sokan úgy vélték, hogy Szaúd-Arábia lesz a következő arab ország, amely normalizálja a kapcsolatokat Jeruzsálemmel. Zárt ajtók mögött a szaúdi királyi család már régóta tartja a kapcsolatot az izraeliekkel, szaúdi külügyminisztérium azonban tartja magát ahhoz, hogy Rijád addig nem ír alá békeszerződést Izraellel, amíg nem jön létre egy önálló palesztin állam. A szaúdi vezetés attól tart, hogy a kapcsolatok normalizálása ártana a királyi család megítélésének egy olyan országban, ahol a közvélemény továbbra is ellenséges érzéseket táplál Jeruzsálem irányába. Az arab uralkodókkal ellentétben, akik már évtizedekkel ezelőtt nyitni akartak Izrael felé, az arab közvélemény vonakodik az izraeli zsidókkal való érintkezéstől, nemhogy Izrael létjogosultságának elismerésétől. Így az arab vezetők következetesen tagadták, hogy izraeli kollégáikkal kapcsolatot tartanának, annak ellenére, hogy magánjelleggel gazdasági, biztonsági és egyéb ügyekben évek óta folynak komoly egyeztetések.
A nyugati világban él egy kép az orosz hadseregről: egy hatalmas, eltökélt gépezet, melynek katonái halált megvető bátorsággal rohanják meg az ellenséges állásokat, és még a legrosszabb körülmények között is helytállnak, sőt, úgy tűnik, télen vannak igazán elemükben. Nézzük végig azt, hogy az elmúlt bő 100 évben hogyan teljesített az orosz haderő a fontosabb konfliktusokban. Érdekes eredményekre juthatunk.
Két hete erőszakos tüntetések törtek ki Iránban egy 22 éves kurd lány halála után, akit az erkölcsrendészet tartóztatott le, mert megsértette az ország szigorú öltözködési szabályait. Iránt 2019 óta nem rázta meg ilyen komoly tüntetéshullám, a három évvel ezelőtti megmozdulások több mint 1500 életet követeltek. A múlt heti zavargások a kurd többségű északnyugati régióban kezdődtek, de Irán-szerte mintegy 50 városra és településre terjedtek át, köztük Teheránra, Mashadra és Kazvinra. A kurd lány kevesebb mint két hónappal azt követően vesztette életét, hogy az ország szigorította a nők öltözködését érintő jogszabályokat. A törvény már a hatályba lépése előtt is heves indulatokat váltott ki, egyes női tüntetők dacból elégették a fejkendőjüket. Ez az epizód újabb jele annak, hogy az iszlám forradalom legitimitása, amelyen az iráni rezsim nyugszik, egyre inkább csökken. A helyzet Moszkva számára is kellemetlen, hiszen Irán Oroszország egyik legfontosabb partnere az ukrajnai harcokban.
Október első hétvégéjén fegyverropogás, és az utcára vonuló tüntetők kiáltozásai töltötték meg Burkina Faso fővárosának utcáit. Kevesebb mint egy évvel a legutóbbi puccsot követően ismét új katonai junta jutott hatalomra a világ egyik legszegényebb országában. Az utcai zavargások során felgyújtották a régi gyarmattartó Franciaország nagykövetségét, orosz zászlókat lengettek az utcákon, és elkezdtek terjedni a hírek arról, hogy az új államfő, Ibrahim Traore százados a rettegett orosz Wagner-csoport zsoldosait fogja behívni az országba.
Az orosz-ukrán konfliktus kitörése óta Kazahsztán egyre több jelét mutatja annak, hogy szakítana a fő szövetségesének számító Oroszországgal, és a nyugati hatalmak, valamint Kína felé nyitna. A Kreml számára mind elhelyezkedése, mind nyersanyagtartalékai miatt kiemelten fontos belső-ázsiai állam elnöke, Kaszim-Zsomart Tokajev nyilatkozatában beszélt az ország jövőjéről, és a közelgő választások tétjéről.
Vlagyimir Putyin péntek délután, helyi idő szerint 13:15-kor intézett beszédet Oroszországhoz. Az orosz elnök bejelentette az Ukrajnában tartott "népszavazások" eredményét, melyek értelmében a négy érintett megye csatlakozik Oroszországhoz. A „népszavazásokat” szeptember 23. és 27. között tartottak négy, az orosz haderő által részben vagy majdnem egészben megszállt ukrán megyében: Herszonban, Zaporizzsjában, Donyeckben és Luhanszkban. Mindenhol nagy arányban az igenek győztek, azonban a „népszavazások” eredményét sem a nyugati országok nagy része nem ismerte el, de Törökország, Izrael és Szerbia sem.
A Kreml sajtóosztálya csütörtök délután jelentette be, hogy pénteken, helyi idő szerint délután három órakor (magyar idő szerint délután 2-kor) Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédet fog intézni népéhez. De milyen témákat is érinthet az orosz államfő, és ezek milyen hatással lehetnek az ukrajnai háború lefolyására? Nézzük.
Szerda reggelre virradóan Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette, hogy az ukrajnai konfliktus miatt részleges mozgósítást fog elrendelni hazájában, mely szeptember 21-én veszi kezdetét.
A múlt héten megindult, a jelenlegi információk szerint kifejezetten sikeres ukrán ellentámadás több szempontból is javíthatta Kijev esélyeit: a harcokban elfáradt ukrán csapatok végre jó híreket kaphattak, a szintén fáradt orosz egységek morálja pedig komoly mértékben csökkenhetett. Mindezekkel együtt elképzelhető, hogy a nem várt sikerek hatására az európai vezetők is átértékelik a helyzetet, és növelik a Kijevnek juttatott katonai támogatások mennyiségét éppen akkor, amikor félő volt, hogy Európa jelentősen lecsökkenti a szállítmányok számát.
Hétfőn késő este újra fellángolt a konfliktus Örményország és Azerbajdzsán között a közös határ mentén. Mindkét ország a másikat vádolja a harcok szításával. Az orosz érdekszférába tartozó régióban kirobbanó újabb háború rosszabbkor nem is jöhetett volna Putyin elnöknek: Ukrajnában az orosz fegyveres erők számottevő része van lekötve, a „különleges művelet” pedig a háború során először nem az ukrán területek megkaparintásáról, hanem a már elfoglalt régiók megtartásáról szól. De ki is járhat jól azzal, ha a Kaukázusban ismét egymás torkának esik Baku és Jereván? Nézzük.
Az észak-ukrajnai ellentámadás minden kétséget kizáróan váratlanul érte az orosz csapatokat, akik a Twitteren elérhető felvételek szerint számos haditechnkai eszközt kénytelenek voltak hátra hagyni visszavonulás közben, amelyet a bevonuló ukrán csapatok meg is kaparintottak. Bár a fegyverek jó része sérültnek tűnik, valószínű, hogy kis munkával újra bevethetővé tudják őket tenni. Nézzük, pontosan milyen fegyverek is kerültek ukrán kézre.
