Európa felébredt, és berúgta a globális fegyverkezés motorját

Tavaly a világ katonai kiadásai soha nem látott szintre, 2440 milliárd dollárra emelkedtek – derül ki a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) éves jelentéséből. A növekedés fő előmozdítója Európa volt, ahol a védelmi kiadások átlagosan 16%-kal nőttek az előző évhez képest. Ez az arány az elmúlt három évtized legnagyobb európai költségnövekedését jelenti, meghaladva még a hidegháború végének időszakát is.

A kontinensen belül persze főleg Ukrajna és Oroszország jár az élen, ha a költségvetési arányokról van szó. Viszont az utóbbiaknál a németek és a lengyelek is nagyobb mértékben tudták növelni védelmi büdzséjüket. Mivel Oroszország gyakorlatilag évek óta hadigazdaságként működik, náluk a katonai büdzsé már hatalmasra duzzadt az elmúlt években, a katonai büdzsé növelésére csak kisebb mértékben volt lehetőség.

Ukrajna 59%-kal növelte katonai kiadásait, amelyek immár az ország GDP-jének 37%-át teszik ki – ez a világon a legmagasabb arány. Németország szintén jelentős, 28%-os emelkedést könyvelhetett el, így

88,5 milliárd dolláros büdzséjével a világ negyedik legnagyobb hadikiadójává lépett elő.

Lengyelország 31%-kal emelte meg védelmi kiadásait, ezzel nemcsak regionálisan, hanem globálisan is az egyik legnagyobb növekedést mutatta fel, és GDP-arányosan is ők költik a legtöbbet az EU országai közül. Bár az eredeti tervek szerint a célszám 4% volt, a lengyelek végül 4,2%-ot költöttek védelmükre 2024-ben, amit idén 4,7%-ra akarnak növelni, így a tervek szerint jövőre az 5%-ot is megüthetik.

Oroszország eközben tavaly a GDP-jének mintegy 7,1%-át költötte harci kapacitásokra, 24%-kal többet, mint egy évvel korábban, ami így hozzávetőlegesen 150 milliárd dollár (53 ezer milliárd forint) körüli lehet.

Az utolérésükhöz Németországnak volna még mit tenni, de ha már a hatodik helyen szereplő Egyesült Királyságot is hozzávesszük, akkor ez az egymás hadszíntéri képességeit elméletben jól kiegészítő két ország is nagyobb büdzsé felett rendelkezik, mint az oroszok.

Ha a top 40 országból csak az EU tagállamait, valamint Ukrajnát, és az ő honvédő háborújukat egyértelműen támogató Egyesült Királyságot és Norvégiát nézzük, akkor

az összes védelmi kiadásuk 456,4 milliárd dollárt tesz ki, ami több mint háromszorosa az orosz költéseknek.

Irányba állás

Ez persze még így is kevesebb mint fele annak, amit az USA fordít védelemre, arról nem is beszélve, hogy a szétaprózott kapacitások és az interoperabilitás hiánya miatt az összeg jóval kevesebb valós katonai erővé fordítható le.

Ezen javíthatna jelentősen a közös beszerzés és a szabványeszközök listájának egységesítése, amely irányába előző héten már tett egy lépést az EU, azzal hogy a Parlament vonatkozó szakbizottságainak javaslatai közé emelte a "katonai értékesítési mechanizmust", ami egy központosított katalógus alapján működne, és ideális esetben minden tagállam ezen keresztül rendelne.

Bár a korábbi időkhöz képest jól mutat, hogy 2024-ben már 18 ország haladta meg a NATO által támasztott 2%-os védelmi kiadási minimumot, mindez csak akkor számíthat igazán sikernek, ha a rendelési volumen is kevesebb eszköztípusra korlátozódik, és így az országok kapacitásai között valódi együttműködési képességet lehet majd feltételezni.

az ehhez vezető útra csak akkor lehet rálépni, ha a tagállamok kormányainak jelentős többsége így határoz.

A SIPRI szakértője ettől függetlenül is kiemeli, hogy az intenzív költekezés még egy ilyen felállás esetén sem feltétlen garantál jelentős képességnövekedést vagy az USA-tól való leválást. A stratégiai függetlenség eléréséhez a források jelentősebb felének nem karbantartásra, hanem a személyzetre és a beszerzések mellett, a kutatás-fejlesztésre kell mennie.

A NATO iránymutatása szerint, legalább a költségvetések 20%-át kell új fegyverekre és k+f-re fordítani. Ebben egyébként a becsléseik szerint észbe kapott Magyarország is, hiszen 47,8%-ot költött 2024-ben ilyen célokra, míg közel 24-24%-ot az emberi állományra, illetve az eszközök karbantartására.

Nemzetközi út

Mindezek mellett, Európán kívül is jelentős mozgások történtek: a Közel-Keleten a katonai kiadások átlagosan 9%-kal nőttek, főként Izrael, Szaúd-Arábia és Irán mozgásainak köszönhetően. Ázsiában is folytatódott a stabil bővülés, különösen Kína és India vezetésével, míg Afrikában és Latin-Amerikában mérsékeltebb növekedés volt tapasztalható.

Az Egyesült Államok természetesen továbbra is messze a világ legnagyobb katonai beruházója maradt, de növekedése viszonylag visszafogott, 2,3% volt 2024-ben, ami mindössze egyhetede az európainak. Bár az ezer milliárd dolláros büdzséjük mindössze 30%-a megy eszközökre és fejlesztésre, addig

az USA költségvetése így is a világ összes katonai kiadásának közel 40%-át teszi ki.

Nem nagy meglepetésre, a SIPRI elemzése szerint a katonai beruházások bővülésének gyors üteme globálisan összefügg a nemzetközi feszültségek fokozódásával. Európában különösen a keleti és északi országok érzik közvetlen veszélyben magukat, ezért a védelmi képességek gyorsított bővítését stratégiai prioritásként kezelik.

Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy az európai katonai költekezési trend 2025-ben is folytatódik. A SIPRI szerint azonban a jövőbeli kihívás nemcsak a költségvetések növelése, hanem azok hatékony és fenntartható felhasználása lesz a kontinens biztonságának megőrzése érdekében.

Címlapkép forrása: Shutterstock