A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége bízik a gazdasági kormányzat intézkedéseiben. Elfogadjuk, hogy össztársadalmi érdek az üzemanyagok árának maximálása és az élelmiszerár-stop bevezetése egyes alapvetőnek ítélt élelmiszerek esetében. Azt is tudomásul tudjuk venni, hogy a három hónapos üzemanyagár-befagyasztás további három hónapra történő meghosszabbítása is a magyar társadalom érdekében történik.
Emmanuel Macron francia elnök számára zsúfolt volt a múlt hét, hiszen február 7-én, hétfőn Putyin orosz elnökkel találkozott Moszkvában, utána rögtön Kijevbe utazott, hogy megpróbáljon közvetíteni a két szemben álló fél között. Csütörtökön pedig hatalmas energiaprogramot jelentett be hazai közönség előtt, a kelet-franciaországi Belfort városában, amelynek legfontosabb eleme hat új nukleáris reaktor felépítése a francia karbonsemlegesség elérése érdekében.
A közvéleményben még ma is élő pedagóguskép szerint a tanárok délelőttönként leadnak néhány órát, egyébként délutánonként már szabadok, és övék az egész nyár. Persze a fizetésük alacsony, de ezért nem heti 40 órát dolgoznak, mint mindenki más, hanem alig több, mint a felét. Akkor pontosan miért is akarnak sztrájkolni? A T-Tudok friss pedagógushiányról szóló kutatása alapján módunkban áll kicsit elmélyülni ebben a dologban.
Az Európai Bíróság (EUB) ma hirdetett ítéletet a Magyarország és Lengyelország által a jogállamisági mechanizmus ellen indított perben. Történetében először a bíróság az interneten élőben is közvetítette az ítélethirdetést. Ugyancsak nem gyakori, hogy egy ügyben a teljes bíróság dönt – általában három-öt fős tanácsok vagy – ha egy tagállam vagy uniós intézmény kéri vagy nagy jelentőségű ügyről van szó – a 15 tagú nagykamara dönt. A magyar és lengyel kormányok keresetét elutasították.
A koronavírus-járvány miatt egyre elterjedtebb az otthoni munkavégzés, és az új helyzet nemcsak a munkáltatókat, hanem a szabályozói oldalt is kihívások elé állítja. Ha rátekintünk a hazai környezetre, azt látjuk, hogy sok kérdésben nincs még egyértelmű útmutatás, így nehéz például megállapítani, hogy üzemi balesetnek számít-e, ha például az éppen irodának használt lakásunkban elbotlunk a konyhába menet vagy munkaidőben forráz le minket a teavíz. Az alábbiakban egy ismertté vált német példa segítségével járjuk körül, milyen következtetéseket lehet levonni a területet szabályozó jelenlegi hazai előírásokból.
Az amerikai jegybank kamatemelésre készül, de az inflációs folyamatok, illetve a piaci várakozásokból kirajzolódó kamatpálya annyira különleges, hogy számos kérdést vet fel. A kötvénypiaci hozamok recessziót jeleznek, miközben felmerül a kérdés, hogy meg lehet-e fogni mélyen negatív reálkamatokkal a meglóduló árszínvonal-emelkedést?
A kohéziós politika önmagában nem képes összetartó gazdaságokat és társadalmakat biztosítani. Más európai és nemzeti szakpolitikáknak is mérlegelniük kell regionális hatásaikat. Más szóval minden releváns szakpolitikába be kell építeni a regionális szempontú vizsgálatot és a „ne árts a kohéziónak” elvet. A legfontosabb politikai döntések túl hosszú ideje figyelmen kívül hagyják a területi különbségeket, és ennek gazdaságaink, a társadalmaink szerkezete és demokratikus rendszereink látják kárát. Itt az ideje, hogy ezen változtassunk.
Kabul-pillanatnak azt nevezem, amikor egy hirtelen rezsimváltás következtében olyan pánikszerű menekülés veszi kezdetét, mint ami fél éve történt Afganisztánban. A Fed az elmúlt hetekben drasztikusan szigorított kommunikációján, az inflációs nyomás miatt megváltoztatandó monetáris kondíciókra készítik fel a tőkepiaci szereplőket. A vagyonhatás miatt ugyanis nem akarnak a maguk által előidézett Kabul-pillanatot.
Az energiaköltségek világszerte elszabadultak. A benzinárak megugrottak az Egyesült Államokban, míg Európa a fűtési számlák emelkedése miatt került energiaválságba. Az Egyesült Királyságban arra figyelmeztetnek: az idősek élelem vagy fűtés nélkül maradhatnak a megnövekedett energiaszámlák miatt. Ennek a jelenségnek egy részét az okozza, hogy a világ újraindult a járvány után, azonban az is elmondható, hogy a klímapolitika egyre jobban emeli az árakat. Az új nettó zéró emissziós vállalások ezer milliárdos költségekkel járnak, ami a klímaváltozás kezelésének rossz irányát jelenti.
A fizetési szolgáltatók piacán erős átrendeződések zajlanak hónapról hónapra, amely komoly nyomot hagy a részvényárfolyamokon is. Esettanulmányba illően erősen voltak a tavaly augusztus és idén január közötti félévben az oda-vissza történő rotációk és mozgások. A tavalyi nyár végén és ősz elején a részvénypiac az égig érő BNPL című filmet vetítette még, ám december óta már a hitelkártya-birodalom visszavág forog a tőzsdei moziban.
Adobe, Netflix, PayPal és Facebook – mind a négy technológiai vállalat a húsz legértékesebb amerikai tőzsdei cég között volt tavaly. Az elmúlt két hónapban azonban mindegyikük a vártnál rosszabb növekedési kilátásokról számolt be, a monetáris szigorítás világában pedig ezt már nem nézik jó szemmel a befektetők. Az elmúlt hetekben meg is érkeztek rájuk a kilövési engedélyek.
Az elmúlt időszakban újra népszerű témává vált az államadósság. Nem csoda, hiszen maga a gazdaságpolitika is rendkívül sokat foglalkozott ezzel a témával a tavalyi év végén. A híreket felületesen követők pedig már adósságválságot vízionálhatnak. De vajon igazuk van? Spoiler: attól azért nagyon messze vagyunk.
Az emelkedő infláció miatt Magyarországon és Csehországban már tavaly nyáron elkezdődött a kamatemelési sorozat, Lengyelországban némi hezitálás után az ősszel, Angliában februárban, az USA-ban pedig márciusban fog elindulni. Az Európai Központi Bankban azonban egyelőre nincs terítéken az, hogy a 2016 óta változatlanul nulla százalékos hitelkamatot megemeljék. Pedig infláció ott is van. Mi ennek az oka?
Az elmúlt másfél évtizedben a világgazdaság két válságot is megélt. Az első egy-két év mindig a tűzoltás és a túlélésért folytatott harc jegyében telik. A gazdaság szereplői (háztartások, kormányzat és a vállalatok) csupán ezután állnak neki a károk felmérésének és a stratégia újragondolásának. Úgy is tekinthetünk erre az időszakra, mint mikor egy hosszú, sok körös kártyaparti során a lapokat újraosztják, és a játékosoknak arra kell építeni, amit korábban kitermeltek maguknak. Hasonló sors vár a következő években a közép-kelet-európai régió országaira. A 2020 óta tartó ellátási nehézségek mellett számos olyan korszakváltás zajlik a világban, ami a transznacionális vállalatokat a korábbi stratégiájuk újragondolására ösztönözheti. Mindez a pandémia miatt ráadásul, ha nem is egy időben, ám nagyon rövid idő alatt történik meg. Ilyen körülmények között nem mindegy, hogy milyen versenyképességet építettünk ki az elmúlt évtizedekben, és milyen új versenyképességi stratégiát alakítunk ki annak érdekében, hogy lemaradásunkat ne konzerváljuk, hanem lefaragjunk belőle.
Az energiaárak és a bérek gyors növekedése miatt megjelent az infláció réme. Az infláció letöréséhez egyes jegybankok már elkezdték, mások pedig most fogják emelni a kamatokat. Ez pedig elméletileg az M&A piacra is hatással lehet, ám ellentétes erők feszülnek egymásnak.
A 2021-es év sokféle kellemetlen meglepetései közé tartozik az infláció újbóli megjelenése. Ez sem magyar ügy. Számos fejlett országban, ahol az utóbbi években stabil volt az árszint, sőt egy ideig a deflációs veszély ellen léptek fel a jegybankok (de még a 2020 előtti erős konjunktúra során is csak mérsékelten emelkedtek az árak), most hirtelen évtizedes rekordokat döntöget az áremelkedési ütem. Váratlan pénzromlás Amerikában, az euróövezetben? Ott nem, de tény, hogy tavaly év végén a megelőző, 2020-as esztendőhöz mért fogyasztói árindex a legtöbb gazdaságban felszökött.
Az elmúlt években számos elemzés taglalta az intézményi munkaügyi statisztikában (IMS) és a nemzeti számlákban (NSZ) szereplő bértömegből kiolvasható folyamatok közti eltéréseket. A kétféle idősor eltéréseit okozó módszertani különbségek részletes bemutatása a statisztikusok feladata. Az alábbiakban így csupán Dedák István január 25-én megjelent cikkének arra az állítására szeretnék reagálni, amely szerint a 2010-es években az adó- és járulékbevételi adatok a két idősor közt nagyjából félúton elhelyezkedő bérnövekedést implikálnak. Amint azt látni fogjuk, a havi járulékbevallásokban („’08-as bevallás”) szereplő adatok valójában nagyon hasonló képet mutatnak az IMS statisztika adataihoz, vagyis a magasabb növekedést mutató IMS statisztika a szűkebb lefedettség ellenére is jó indikátora a legális munkaerőpiacon zajló folyamatoknak.
Ismét egy válság, és Európa ismét csak az oldalvonalról asszisztál hozzá – mondhatnánk csüggedten az immár két hónapja érlelődő ukrán helyzet kapcsán. De a dolog még ennél is kellemetlenebb. Ezúttal ugyanis az EU úgy nem rúg labdába sem, hogy az elmúlt években a „stratégiai autonómia” és „európai szuverenitás” fogalmak úton-útfélen hangoztatásával feltupírozta a hozzá fűzött reményeket. S ellentétben az indiai-csendes-óceáni térség, Irán vagy éppen az afganisztáni tálibok ügyével, ami most zajlik, az a saját földrészén, közvetlenül az ő bőrére megy. De mit is várhatunk tőle? Hiszen a tagállamai az Oroszországot, Amerikát, saját fenyegetettségüket vagy biztonságukat érintő alapkérdésekben sem értenek egyet. Az egyetlen közös cél most EU-szinten az, hogy az Unió ne tűnjön teljesen feleslegesnek.
Az amerikai részvénypiacon nagyon erős eséssel indult ez az esztendő, elsősorban a Fed jóval szigorúbb kommunikációjának köszönhetően. A Nasdaq Composite index az idei év eleje és a január 24-i mélypontja között tavalyi emelkedésének a 92 százalékát adta vissza. Most még nehéz arra válaszolni, hogy korrekciót vagy trendfordulót látunk-e. De van három fontos kérdés, amelyre válaszolva mindenkinek érdemes a 2022-es stratégiáját felépítenie.
