A Sziriza hatalomra jutásával egyáltalán nem fog kiderülni, hogy Európa megszorítási politikája kudarc volt-e vagy sem. Az új kormányzó erő mérsékeltebb megszólalásai alapján több szempontból is értelmes gazdaságpolitikai mix rajzolódik ki, de ettől még el lehet ezt rontani.
Óriási felbolydulás, hatalmas devizapiaci átrendeződések, nem várt reakciók, kétes gazdaságpolitikai célok és eredmények - ez a svájci jegybank mai döntésének szerény eredménye.
A görög politikai helyzet újra a figyelem középpontjába hozta az eurózóna problémáit. Csőd? A valutaövezet felbomlása? A válságkezelés kudarcba fullasztása? Mit szabadít Görögország újra Európára?
Irracionális befektetői reakciók esetén egyre keményebb eszközöket vethet be az orosz gazdasági vezetés, hogy megtörje a piaci pszichózist. Tőkekorlátozások, horror magas kamatszintek, árfolyamrendszer-váltás - egyik sem egyszerű, és nem is túl hatékony megoldások.
Úgy tűnik, a múlt pénteken benyújtott törvényjavaslattal végleg búcsút mondhatok az egykor a kötelező magánnyugdíjpénztárba fizetett pénzemnek (és hozamaimnak). Pedig sokáig kitartottam.
Elég egyszerű üzenete van az utóbbi hetek kormányzati akcióinak. Azok a külföldi cégek, amelyek multinacionális leánycégként nem az újraiparosítás álmát szolgálják, Magyarországon nem szívesen látott gazdasági szereplők. Nem is az üzenet a meglepő, hanem ennek intenzitása. Ahelyett, hogy a választások után finomodott volna a retorika, új szintre lépett a "gonosz" elleni küzdelem. Ma már leplezetlenül szab törvényeket és vet ki új adót úgy a kormány, hogy egyes szereplők gyakorlatilag ellehetetlenüljenek, mások pedig monopolhelyzetbe kerüljenek.
A nagy felháborodást kiváltó internetadót nem a lakosság fizeti meg, mert nagy a verseny. Vagyis nem. Vagyis inkább legyen valami kalap. Vagyis ki írta ezt a fércművet?
Az elmúlt három évben az Ázsia felé irányuló exportunk alig növekedett, ennek megfelelően a kontinens magyar exportban betöltött szerepe még csökkent is. Mégsem mondhatjuk, hogy a keleti nyitás teljesen kudarc lenne. Inkább azt mondanánk, a nagy hűhónak egyelőre nincs semmi eredménye.
Az európai uniós támogatás nem más, mint történelmi elégtétel a kommunizmusért, és kompenzáció a külföldiek kizsákmányolásáért - fogalmazott pénteki interjújában a miniszterelnök. Előbbivel nehéz vitatkozni, utóbbival viszont muszáj.
A jegybank elkölt 200 milliárdot pénzügyi oktatásra. Honnan? Miből? Megteheti? Elmagyarázzuk. Direkt nem lőjük le előre a poént.
Tudja-e Ön, hogy miért ugrott meg az államadósság Magyarországon? És hogy miért maradt utána magas? Azért, mert IMF-hitelt vettünk fel? Azért, mert a jegybanknak fel kellett töltenie a devizatartalékait? Többnyire ezeket szokták válaszolni, pedig egyik sem igaz. Az azonban még ma sem mindegy, hogy melyek is az igazi okok, már csak azért sem, mert félévkor a történelmi csúcsa közelében állhatott az adósságmutatónk.
Meglehetősen rossz példákat választott a miniszterelnök Tusnádfürdőn, amikor a magyar sikerhez keresett mintákat. Az országok egy része egyáltalán nem sikeres, mások pedig legfeljebb olyan módon sikeresek, ahogyan mi soha nem lehetünk azok. Szerencsére.
Nagyon közel vagyunk az utolsó kamatvágáshoz, és miután ez megtörténik, szólni fogunk - mondta el Gerhardt Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a Portfolio-nak. A két százalékos alapkamatot szerinte sem érjük el, a mostaninál lassabb ütemű kamatvágásra pedig nem kell számítani. A 315 forintos euróárfolyam már bántotta az alelnök komfortérzetét, de mivel komoly piaci jajongást nem váltott ki, ezért a többi döntéshozó nem törődött vele. Gerhardt azt ugyanakkor határozottan cáfolta, hogy a jegybanknak érdekében állna a gyengébb forintárfolyam. Az alelnök emellett konkrétan azt gondolja, hogy egy bizonyos ponton túl a 10 bázispontos kamatvágások már csak szimbolikus jelentőségűek, a reálgazdaságot nem segítik. 12 milliárd eurót biztosan nem adna a devizahitelek forintosításához a jegybank, de a tartalékok néhány milliárdos csökkentése elképzelhető.
Népesedési fordulat jeleként hivatkozik az NGM a 2012-es termékenységi rátára a legújabb sikersztorit felvázoló közleményében. A demográfiai számok egyelőre legfeljebb annyit mutatnak, hogy a válság sokkhatása enyhül. A többihez egyelőre elég sok fantázia kell.
Kevés gazdasági érv hozható fel a kormány gazdaságpolitikai szlogenje, az újraiparosítás mellett. Talán a magyar munkaerőpiac néhány sajátossága magyarázhatja a kormányzat azon törekvését, hogy a feldolgozóipart nevezze meg első számú fejlesztendő területnek. Ugyanakkor a nemzetközi tendenciák, illetve a pillanatnyi relatív helyzetünk alapján sem látszik, hogy miért lenne ez az irány üdvözítő Magyarország számára.
Nagy piacbarát fordulatra nem számíthatunk, csak amennyi az újraiparosítási tervhez szükséges. Az etatista kapitalizmusnak meg kell találnia azokat a tartós növekedési motorokat, amelyekkel igazolni lehet a modell sikerességét.
Sajátos kísérletre vállalkozom: egy alapvetően száraz, unalmas témáról próbálom erősen szubjektíven elmondani a véleményemet. Mintha a vasbetonról akarnék ódát zengeni. Pontosabban egy elég szomorú balladát. Ez a téma ráadásul még csak nem is a vasbeton, hanem a statisztikai adatszolgáltatás egyre romló minősége.
A forint pont azt teszi, amit a jegybank szeretne - gyengül. A fizetőeszközünk tartós leértékelése a gazdaságpolitikai élénkítés eszköze, kérdés, hogy sikeres lehet-e. A monetáris politika korlátját (a pénzügyi stabilitási kockázatokon túl) az infláció ellódulása jelentheti. Amennyiben a jegybank nem reagál időben, súlyos hitelességi veszteséget szenvedhet el.
"Szerte a világon emelkedik a szegények és a gazdagok közötti jövedelemkülönbség." "Magyarországon is nagyok a jövedelemkülönbségek." "Magyarországon is emelkednek a jövedelemkülönbségek." A fenti három állítást az elmúlt hetekben gyakran hallhattuk, megvizsgáltuk mennyire igazolják mindezt a számok. Az eredmény finoman szólva sem egyértelmű.
Külső és belső okokkal is összefügg, hogy az elmúlt napokban rohamosan gyengült a forint és ma kétéves mélypontra jutott az euróval szemben. Számos lehetősége van a magyar gazdaságpolitikának, hangsúlyosan a Magyar Nemzeti Banknak arra, hogy a kialakult helyzetre reagáljon, ha szeretne. Legközelebb február 11-én lesz előre meghirdetett, nem kamatmeghatározó jellegű ülés, amelyet egy héttel követ a kamatdöntő ülés, de a testület bármikor tanácskozhat. Az alábbiakban azokat a lehetséges lépéseket szedtük össze, amelyek mentén gondolkodhat a testület.
Új lendületet kaphatnak a hazai kkv-k fejlesztési törekvései - végre elindult a régóta várt támogatási lehetőség....
HitelesAndrás - Keress, kövess, költözz! Hogyan változtatja meg az Önazonossági törvény (2025. évi XLVIII.)...
2025 áprilisában az amerikai részvény-visszavásárlások összege elérte a 233,8 milliárd dollárt, ami 1984 óta...
A bankszektor hagyományosan a magas kamatkörnyezet egyik legnagyobb nyertese. Bár a kamatszintek tetőzése már mögöttünk...
Az egészségügyi alkalmatlanság, a keresőképtelenség és a munkavállalói juttatások kérdése az elmúlt években... 
"Fight or flight" - ez lett a jelenkor egyik legnagyobb dilemmája. Küzdjünk tovább (magyarul: éljünk tovább),... 
Erre az országra vélhetően te sem gondoltál.
Lezárás vagy eszkalálódás jön?
Mit várhatunk ebben a konfliktusban?
