Két évnyi bizonytalanság, bezárt üzletek, elakadó ellátási láncok és készlethiány után úgy tűnik, hogy a divatiparnak van oka némi optimizmusra. Az iparágnak azonban a legkülönfélébb kihívásokra és a turbulens változó üzleti környezetre kell felkészülnie.
Képes-e egy jegybank hosszan tartó pozitív hatást gyakorolni a reálgazdaságra laza monetáris politikával? Ha igen, kell-e tartanunk a hatás megfordulásától, vagyis attól, hogy hosszú távú reálgazdasági áldozattal fog járni a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2021. júniusában megkezdett kamatemelési ciklusa? A makrogazdasági elmélet hagyományos válasza mindkét kérdésre határozott nem: csak rövid távon képes hatást gyakorolni a monetáris politika a reálgazdaságra, hosszú távon nem. A közelmúlt kutatásai azonban egyre meggyőzőbb érvekkel álltak elő a hagyományos állásponttal szemben. Ezek arra utalnak, hogy mégis lehetnek hosszú távú hatásai a monetáris politikának a reálgazdasági teljesítmény, a munkanélküliség vagy éppen a reálbérek alakulására, és ezek kihatnak mindannyiunk életszínvonalára hosszú távon.
A népesség átoltottságának növelése a Covid-19 járvány elleni küzdelem legfontosabb eszköze napjainkban. Ugyanakkor a pandémiának számos olyan hosszútávú következménye van, amely sürgős és koherens szakpolitikai intézkedéseket követel meg a kormányoktól. Ilyen következmény például a mentális problémákkal küzdő emberek számának jelentős növekedése a járvány kirobbanása óta.
Amikor a városok peremterületeiről beszélünk, leggyakrabban a szuburbiák családi házas övezeteire és a közéjük ékelődő üzemekre asszociálunk. Pedig a városok peremein – gyakran csupán pár száz méterre a legtehetősebbek zárt lakóparkjaitól – nagy számban élnek a rendszerváltás, a 2008-as válság vesztesei és szociális vagy magánéleti problémák miatt a társadalom peremére szorult személyek. E jelenség azért érdemelne jelentősebb figyelmet, mert a települések peremeire szorulók gyakran nemcsak a lakosság látóköréből kerülnek ki, de az önkormányzatok és a különböző intézmények számára is láthatatlanná válnak. E folyamat kedvező volt az önkormányzatok és számos politikai aktor számára, mivel a probléma így „szőnyeg alá kerül”. Ugyanakkor így a kérdéskör tartósan kezeletlen maradt és mára a megyei jogú városaink körül számos szegregált lakóhelyet találunk, gyakran csupán néhány km-re a belvárosoktól és néha csupán pár száz méterre a frekventált új lakóparkoktól.
Fiatal felnőttek körében végzett kísérlet keretében vizsgáltuk, hogy a döntéshozatalban kulcsfontosságú személyiségjegyek befolyásolhatók-e az elménk tréningjével. A mindfulness tréninget használtuk kísérletünkben. Bár a tréning hatására csökkent az észlelt stressz szintje, a kockázatvállalásra, türelmetlenségre és jelen felé való elfogultságra való csökkentő hatás bizonytalan.
Az agrár- és élelmiszer-gazdasági szektort az európai integrációban a kezdetektől stratégiai ágazatként kezelték. Szabályozása és annak megújítása folyamatosan központi kérdés volt az együttműködés bővülő és mélyülő szakaszaiban. Ma már természetesnek számít, hogy az új hétéves költségvetési ciklushoz újabb agrárreform társul. Igaz, a reform csúszik, mert egyre nehezebb az egyeztetés. Jelen írásban annak járunk utána, hogy a lassan „nyugdíjas korba” lépő agrárpolitika mennyiben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, elérte-e a kitűzött célokat, illetve az idők folyamán miként, milyen érdekek mentén változtak ezek a célok. A mai, piaci szemléletű világban jogosan merül fel a kérdés: miért is van szükség agrárpolitikára? Miért más a mezőgazdaság, mint a feldolgozóipar? Mit keres itt az állam?
A jelentős tartozással rendelkezők esetében a munkahely elvesztése gyakran további súlyos következményekkel jár, mint amilyen lakáshitelek esetén a lakás elvesztése. Tömegesen szolgáltatott példákat erre a 2008-ban kitört jelzáloghitel válság. De van-e fordított irányú hatás? Ezt vizsgáltuk mélyinterjúkkal és kérdőíves felméréssel Magyarország egyik elmaradott térségében. Azt tapasztaltuk, hogy a büntetőkamatokkal megnövelt, reménytelen nagyságúvá duzzadt tartozások miatt sokan arra rendezkedtek be, hogy bujkálnak a behajtás elől: nem vállalnak bejelentett munkát, nem nyitnak bankszámlát, és emiatt folyamatos stresszel kénytelenek együtt élni. A lejárt tartozások így egyfajta szegénységi csapdát hoznak létre, és számottevő jóléti veszteségeket okoznak egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Átgondolt intézkedésekre van szükség ezeknek a veszteségeknek a csökkentése érdekében.
Röviden bemutatjuk az egyéni jövedelemmel párhuzamosan növekvő várható élettartam világszerte erősödő jelenségét: az élettartamrést, és magyar adatokon alapuló, de feltételezett hatását a nyugdíjrendszerbeli újraelosztásra. Az arányosnak nevezett nyugdíjrendszer jelentős jövedelmet csoportosít át a kisjövedelműektől a nagyjövedelműeknek, ezt érdemes az alapnyugdíj hozzákeverésével mérsékelni.
Nyilvánosan elérhető ragsoroknak, minősítéseknek köszönhetően nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy teljesen idegen személyekkel kössünk kockázatos üzleteket, amelyek máskülönben csak magas bizalom mellett jöhetnének létre. Döntéselméleti kísérlettel elemeztük, hogyan segítik a rangsorok a tájékozódást és az együttműködést kockázatos helyzetekben. Egy korábbi íráshoz hasonlóan azt találjuk, hogy a versengésnek nagy szerepe van az idegenekkel való együttműködés erősítésében, és bár a rivalizálás fokozza a szándékos dezinformálást, ami a rangsor megbízhatóságát rontja, korrekciós mechanizmusoknak köszönhetően a reputációs rangsorok mégis informatívak maradnak versenyhelyzetben is.
Sokat hallunk a magyar családtámogatási rendszer számtalan eleméről és bőkezűségéről, s a családonként elvileg igényelhető összegek valóban sokszor százezres, sőt több tízmilliós magasságokban járnak. De vajon mennyit jelent ez valójában egy átlagos magyar család számára, hogyan aránylik az utóbbi évtizedben a dolgozók által előállított bruttó hazai termékhez, és valóban kimagasló-e európai összehasonlításban? Az adatok közelebbi vizsgálatával nyert kép korántsem meggyőző.
A visegrádi országokban a bérhányad – a munkajövedelem részesedése az összes hazai jövedelemben – alacsonyabb, mint a fejlett EU-tagországokban, és Magyarországon e részesedés csökkenő irányzatot mutatott. A szintek és az irányzatok nemzetközi összehasonlításakor figyelembe kell azonban venni, hogy a mezőgazdaság esetében a bérhányad mérése komoly nehézségekbe ütközik, továbbá azt is, hogy a fejlett és a fejletlen országok közötti bérhányad-különbségek szorosan összefüggnek a fogyasztás relatív árában mutatkozó eltérésekkel. Magyarországon bérhányad alakulása a munkáltatói járulék jelentős csökkenéséhez köthető, de ebből – különösen rövid távra nézve – nem vonhatók le a dolgozók jólétének alakulására vonatkozó következtetések.
Az új exporttermékek bevezetése szoros, pozitív kapcsolatban van a vállalat méretével, a külföldi tulajdon arányával és a termelékenységgel, de ezek mellett az új importtermékek és -partnerek számának emelkedése is előmozdítja az új exporttermékek megjelenését. A termelékenység elsősorban az új exporttermékek számával mutat pozitív összefüggést, ám hasonló, bár gyengébb hatást gyakorol az összes és a megszűnt exporttermékek számára is. Ugyanez állapítható meg az új importtermékek esetén is. A termékváltozatokkal végzett számítások eredményei azt mutatják, hogy a termelékenységgel leginkább a régi exporttermékek új partnereknek szállítása van kapcsolatban.
Sok európai úgy érzi, hogy az Unió túl távoli, vagy hogy éppenséggel túlságosan beleavatkozik az emberek mindennapi életébe. Mások az Unió hozzáadott értékét vitatják, és azt kérdezik, hogy Európa hogyan javítja életszínvonalukat. És nagyon is sokan vannak, akik a háború utáni időszak legsúlyosabb pénzügyi, gazdasági és társadalmi válsága közepette határozottabb fellépést vártak volna az EU-tól. Egy nemrégiben készített Eurobarométer felmérés szerint az európaiak 92%-a szeretné, ha az uniós intézmények jobban figyelembe vennék a polgárok véleményét az Európa jövőjével kapcsolatos döntések során. Az Európa jövőjéről szóló konferencia, amelynek első plenáris ülése 2021. június 19-én, a franciaországi Strasbourgban került megrendezésre, épp ezekre a jogosnak tűnő kritikákra kíván reagálni.
A populizmus kifejezést mostanság mint szitokszót használják legtöbbször. Valamiféle homályos közös nevező alakul így ki a legkülönfélébb politikai vezetők és pártok, politikai üzenetek, politikai lépések között. Igen, még az sem világos többnyire, hogy a populizmus szó vagy a populista jelző minek a leírására szolgál? Egyes politikusok személyiségi jegyeire, politikai mozgalmak ideológiájára, választási taktikára? A kifejezés tartalmi leírása, definiálása pedig végképp elmarad.
Még ha igaz lenne is, hogy a multik a megtermelt vállalati jövedelem nem kis részét kimenekítik az országból, van a mérlegnek egy másik serpenyője: a munkavállalóik által megkeresett és zömmel itthon elköltött, a hazai szektorénál magasabb bér. A cikk alapjául szolgáló tanulmány rámutat arra, hogy a magas bér mögött többlettudás (is) áll, ami ráadásul a multik elhagyása után, a hazai szektorban is értékesül. Sőt, ha kis mértékben is, de a (részben) hordozható tudás még a multit sosem látott új munkatársak keresetét is növelheti.
A lakáspiac a 2008-as összeomlás előtt kevésbé volt népszerű téma az elemzők, közgazdászok, de még a gazdaságpolitikai döntéshozók körében sem. Az összeomlás és az alacsony árak után aztán a 2010-es évtized második felében valósággal kilőttek az árak, amelyet a természetes helyreállás mellett a lakáspiaci támogatások is fűtöttek. Cikkünk első részében bemutattuk, hogy milyen hatással volt az ingatlanárakra a koronavírus, a módszertanunkról is ott írtunk részletesen. A mostani részben áttekintjük a hosszú és rövid távú bérleti piacok nagyvárosi sajátosságait a járvány időszakában, megvizsgáljuk, hogy beszélhetünk-e kiszorító hatásról az eladói és a bérleti piacok között, illetve bemutatjuk a nagyvárosok közötti legfontosabb eltéréseket.
A digitális korszak egyik agyonhasznált kifejezése az ökoszisztéma. Nem cégek, hanem – az ökológiai rendszerek mintájára alkotott kifejezéssel – ökoszisztémák versenyeznek egymással, vagyis egymástól kölcsönösen függő, egymással együttműködő, értéket közösen létrehozó szereplők. A kifejezést korábban leggyakrabban az innováció sokszereplős természetére utalva használták, azzal összefüggésben, hogy napjainkban egy-egy gazdasági szereplő egymaga egyre kevésbé rendelkezik azzal a komplex, interdiszciplináris tudáshalmazzal, amelyre egy-egy innovációhoz szükség lenne. Nagyszámú specializált szereplő hálózati együttműködése hozhat létre új értéket, és további szakosodott szereplőkre van szükség ahhoz, hogy ez az új érték a piacra kerüljön és jövedelmet hozzon. Az innováció tehát immár nem egy-egy cég belügye: külső – az adott cégen kívüli – szereplők sokaságát célszerű bevonni a siker érdekében. Ezt nevezi a menedzsment szakirodalom nyitott (nyílt) innovációnak.
Sokan úgy gondolják, hogy a versengés és az együttműködés ellentétes cselekvések, így aki együttműködő, az nem lehet versengő (és fordítva). Reprezentatív kérdőíves felmérés segítségével azt vizsgáljuk egyéni szinten, hogy igaz-e az előbbi feltevés. A várakozással ellentétben azt találjuk, hogy nagyobb fokú együttműködés erősebb versengéssel jár együtt, azaz minél versengőbbnek tartja magát valaki, annál együttműködőbbnek is. Kutatásunk további eredménye az, hogy a magasan végzettek gyakrabban tartják magukat közepesen versengőnek és közepesen együttműködőnek.
A lakáspiac a 2008-as összeomlás előtt kevésbé volt népszerű téma az elemzők, közgazdászok, de még a gazdaságpolitikai döntéshozók körében sem. Az összeomlás és az alacsony árak után aztán a 2010-es évtized második felében valósággal kilőttek az árak, amelyet a természetes helyreállás mellett a lakáspiaci támogatások is fűtöttek. De milyen hatással volt az ingatlanárakra a koronavírus? Az alábbi cikkben a járvány hatásait mutatjuk be a vidéki nagyvárosokra vonatkozóan.
Az új technológiai megoldások bevezetése és terjedése a gazdasági növekedés kulcsa, azonban a saját fejlesztés gyakran túl költséges, így importtal kell helyettesíteni. Egy vállalat gépbeszerzési döntésére hatással van a közelben lévő többi cég importja, főleg ha a cégek fiatalok és nemzetközi piacra termelnek.
Padlón a lítium árfolyama, pedig igen fényes jövő előtt áll: megkerülhetetlen lesz a jövő e-autózásában... 
A kínai autóipar előretörése komoly veszélyt jelent a német és közép-kelet-európai régió gazdasági együttműködésre....
Az egészségügyi alkalmatlanság, a keresőképtelenség és a munkavállalói juttatások kérdése az elmúlt években... 
HitelesAndrás - Keress, kövess, költözz! Devizahitel és jogi felelősség - indulatok helyett megoldások Miért fontos...
Új lendületet kaphatnak a hazai kkv-k fejlesztési törekvései - végre elindult a régóta várt támogatási lehetőség....
HitelesAndrás - Keress, kövess, költözz! Hogyan változtatja meg az Önazonossági törvény (2025. évi XLVIII.)...
Kapu Tibor személyében 45 év után újra űrhajósa van Magyarországnak.
Erre az országra vélhetően te sem gondoltál.
Lezárás vagy eszkalálódás jön?
