A koronavírus-válság első évében a magyar gazdaság 5 százalékkal esett vissza. Egy 2013 óta tartó fellendülés tört meg, melynek első évei még a lassú, bizonytalan kilábalás, az utolsó évei pedig a magasnyomású gazdaság jegyében teltek el. Noha az országos adatok már korábban ismertté váltak, a megyei GDP-becsléseket, a 2020-ra vonatkozó előzetes adatokat csak 2021 végén hozta nyilvánosságra a Központi Statisztikai Hivatal.
A járvány ideje alatt jelentősen növekedett a távmunkavégzés aránya a világon, és a home office vélhetően a jövőben is több munkaórát tesz majd ki. Az otthoni munkavégzés elterjedtségének növekedése az ingatlanpiaci lokációkra is hatással lehet, a munkahelyek elérhetősége átértékelődhet, mivel a távolabbi, olcsóbb helyszínekről is el lehet végezni a feladatokat. A lakóingatlanok keresletének változásához kapcsolódó hipotézis a járvány ideje alatt fánk-hatásként vált ismerté, amely azt írja le, hogy a nagyvárosok körüli területeken növekszik az otthonok iránti kereslet, míg a város belsőbb részei ránt csökken. A Budapest központjától mért elérhetőségi idő és a lakóingatlanárak 2019 és 2020-21 közötti változása alapján a távolság és a lakásárak között kimutatható volt pozitív összefüggés, egy perccel több utazás 0,24 százalékos lakásár-emelkedés többletet eredményezett, de nem állítható, hogy ez kizárólag a távmunkavégzés hatása.
Mindannyian tudjuk, hogy Oroszország, mint a világ legnagyobb földgáz- és olajexportőre, nemcsak számos európai országban, hanem világszerte is befolyásolja az energiaárakat, és viszonylag rövid időn belül még inkább befolyásolhatja azokat. Írásomban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az energiaárak rugalmassága minden esetben nagyobb lesz, mint az élelmiszerárak, különösen a kenyérárak rugalmassága. Sok szakértő csodálkozik azon, hogy mi köze van a háborúnak az energiahordozók és az élelmiszerek árrugalmasságához. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kérdésre adott válasz megmagyarázza Oroszország Ukrajna elleni háborújának valódi okát.
Látszólag komolyan fontolgatják az európai kormányok, hogy leállítják az Oroszországból származó energiahordozók importját, az orosz gázról történő hosszú távú leválásra pedig már meg is született az EU-s tervezet. A gond csak az, hogy az EU-nak eközben komoly klímasemlegességi célkitűzése is van, amelyet az orosz gázról történő gyorsított leválással nem lehet maradéktalanul összehangolni. Az EU-s vezetésnek - ha komolyan gondolja a célkitűzését - jelentős összegeket kellene áldoznia a földgáz-infrastruktúra átalakítására, a megtérülés legkisebb reménye nélkül. Az Unió továbbra is adós a leválás eszközrendszerével, ami nélkül, ha lesznek is jelentős eredmények, azok aligha szüntetik meg teljesen az orosz gázfüggőséget ebben az évtizedben. Deák András György cikke.
Az európai elektromos járműgyártás eddigi fejlődése szinten minden ponton ellentmond az ipari forradalmakra, vagy akár az innovációkra vonatkozó hagyományos elképzeléseinknek. Ez utóbbiak alapján a potenciális kereslet és a hagyományos termelés között feszülő hézagot életerős vállalkozások technológiai és termelésszervezési változtatások bevezetése révén elégítik ki. Ehhez esetenként új, bőséges és olcsó természeti erőforrásokat vonnak be, átalakítják a kormányzati és helyi támogató közeget, mintegy kitapossák az új technológiák útját.
Miközben a kelet-közép-európai régió néhány kockázati tőkével finanszírozott startupja rendkívül sikeres unikornissá vált, a régió kockázati tőkealapjainak mérete messze elmarad az európai átlagtól. Az állam (beleértve az EU-transzfereket) szerepe az alapokban viszont kiugróan magas. Az állami alapkezelők nagy tőkekínálatot biztosítanak a startupok széles köre számára, a cégek közötti szelekciót azonban nem kizárólag piaci szempontok alapján végzik. Valójában tehát duális gazdaság működik a startupok piacán, ahol a startup cégek egy része a piacról próbál megélni, s távol tartja magát az állami támogatásoktól, míg egy másik része az állam segítségével próbál boldogulni. A válság időszakában az állami alapoktól piaci mérlegelés nélkül kapható mentőcsomagok ezt a helyzetet tartósíthatják. A járadékvadász viselkedés előtérbe kerülése megakadályozza a startupok hatékony működését, nemzetközi mércével sikeressé válását, s ezzel párhuzamosan fékezi a globális kockázati tőke bekapcsolódását az érintett országok fejlesztéseibe. Mindezt csak fokozza, hogy az orosz-ukrán háború következtében az egész régió veszít tőkevonzó képességéből.
Ne csatlakozzunk olyan országok közös valutájához, amelyek termelési- és exportszerkezete lényegesen eltér a mi gazdaságunkétól – ez a hagyományos optimális valutaterület-elmélet fő mondanivalója. Nekünk nincs ilyen gondunk az euróövezetbe való belépéssel, de az elméletből az is következik, hogy ne lépjünk be, ha az inflációnk gyorsabb, mint az övék. Ezen a területen már van gondunk, de inkább az inflációnkat kellene csökkentenünk, mint a forinthoz ragaszkodnunk. Ugyanis a belépéssel teljesebben bekapcsolódhatnánk az európai gazdaságba, és megszabadulnánk valutaárfolyamunk sok gondot okozó összevissza ingadozásától is. A tőkék szabad mozgásának, a hitel- és tőkepiacok integrálódásának körülményei között nem véletlenül okoz sok bajt a lebegő valutaárfolyam. Ez nem csak magyar probléma; erről is született elmélet, éspedig az előbbi említett optimális valutaterület-elmélet ikertestvéreként, egy második optimális valutaterület-elméletként.
A feltűnően magas magyarországi, koronavírus okozta halálozási adatok megdöbbentőek. Érdemes őket összevetni egy korábbi nagy járvány, a spanyolnátha adataival. Tíz ország összehasonlítható adatainak elemzésével próbálunk választ találni a különbségekre.
Az ego kimerülés elmélete szerint ha lefárasztjuk magunkat mentálisan, akkor lecsökken az önuralmunk és nagyobb valószínűséggel viselkedünk nemkívánatos módon. Általános iskolai diákok körében folytatott kísérletben azt vizsgáltuk, hogy nagyobb valószínűséggel csalnak-e azok, akiket korábban gondolkodtató feladatokkal lefárasztottunk. Azt találjuk, hogy többen csalnak azok közül, akiknek az önkontrollját lemerítettük a kísérlet során. Eredményeinkből az következik, hogy az iskolai csalás (például a másolás vagy a puskázás) csökkenthető, ha a diákok nem kimerültek, például nem az utolsó órában írják a dolgozatot.
Néhány hete végigfutott a magyar sajtón, hogy átlagosan 16 hónapba telik munkát találni Magyarországon. Ugyanakkor ismert közszereplők állítása szerint az átlagos munkanélküli akár 2-3 hónap alatt is el tud helyezkedni. A kormány még a koronavírus járvány alatt sem hosszabbította meg az álláskeresési járadék folyósítási idejét, az ellenzék viszont olyan népszavazási kezdeményezést indított, ami békeidőben is háromról kilenc hónapra emelné annak időtartamát. Ahhoz, hogy ebben a dilemmában állást foglalhassunk, célszerű belegondolni, hogy milyen célt szolgál a munkanélküli biztosítás, és megvizsgálni annak hosszát a nemzetközi gyakorlat, illetve az elhelyezkedéshez Magyarországon szükséges idő fényében.
Milyen kapcsolat van Magyarországon a helyi munkaerőpiac és az ingatlanpiac között? Rossz hír-e azoknak, akik új lakást akarnak venni a környéken, ha egy kistérségben jobban nőnek a bérek, mint máshol? Számíthatnak-e arra, hogy az ingatlanárak is hasonló mértékben növekednek majd? Ebben az írásban a területi egyensúly modellje és egy újonnan fejlesztett adatbázis segítségével keressük a választ ezekre a kérdésekre.
A szemünk és a hajunk színét biztosan a szüleinktől örököljük, ahogy legtöbbször a családnevüket is. De mennyire örököljük a társadalomban betöltött szerepünket, sikerességünket? Ez a generációk közti társadalmi mobilitás kutatásának alapkérdése. Napjainkban nagyon sok közéleti vitát folytatunk a növekvő egyenlőtlenségről, illetve a szabadpiac és az azt ellenőrizni hivatott intézmények szerepéről az egyenlőtlenség fenntartásában vagy enyhítésében. Sokan gondolják, hogy az intézmények “helyrebillentésével” igazságosabb társadalmat hozhatunk létre. Ehhez viszont tudnunk kéne, hogy általában mekkora az intézményi változások szerepe a társadalmi rétegződés alakulásában. A KRTK kutatói ennek mentek utána magyar adatok segítségével.
Két évnyi bizonytalanság, bezárt üzletek, elakadó ellátási láncok és készlethiány után úgy tűnik, hogy a divatiparnak van oka némi optimizmusra. Az iparágnak azonban a legkülönfélébb kihívásokra és a turbulens változó üzleti környezetre kell felkészülnie.
Képes-e egy jegybank hosszan tartó pozitív hatást gyakorolni a reálgazdaságra laza monetáris politikával? Ha igen, kell-e tartanunk a hatás megfordulásától, vagyis attól, hogy hosszú távú reálgazdasági áldozattal fog járni a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2021. júniusában megkezdett kamatemelési ciklusa? A makrogazdasági elmélet hagyományos válasza mindkét kérdésre határozott nem: csak rövid távon képes hatást gyakorolni a monetáris politika a reálgazdaságra, hosszú távon nem. A közelmúlt kutatásai azonban egyre meggyőzőbb érvekkel álltak elő a hagyományos állásponttal szemben. Ezek arra utalnak, hogy mégis lehetnek hosszú távú hatásai a monetáris politikának a reálgazdasági teljesítmény, a munkanélküliség vagy éppen a reálbérek alakulására, és ezek kihatnak mindannyiunk életszínvonalára hosszú távon.
A népesség átoltottságának növelése a Covid-19 járvány elleni küzdelem legfontosabb eszköze napjainkban. Ugyanakkor a pandémiának számos olyan hosszútávú következménye van, amely sürgős és koherens szakpolitikai intézkedéseket követel meg a kormányoktól. Ilyen következmény például a mentális problémákkal küzdő emberek számának jelentős növekedése a járvány kirobbanása óta.
Amikor a városok peremterületeiről beszélünk, leggyakrabban a szuburbiák családi házas övezeteire és a közéjük ékelődő üzemekre asszociálunk. Pedig a városok peremein – gyakran csupán pár száz méterre a legtehetősebbek zárt lakóparkjaitól – nagy számban élnek a rendszerváltás, a 2008-as válság vesztesei és szociális vagy magánéleti problémák miatt a társadalom peremére szorult személyek. E jelenség azért érdemelne jelentősebb figyelmet, mert a települések peremeire szorulók gyakran nemcsak a lakosság látóköréből kerülnek ki, de az önkormányzatok és a különböző intézmények számára is láthatatlanná válnak. E folyamat kedvező volt az önkormányzatok és számos politikai aktor számára, mivel a probléma így „szőnyeg alá kerül”. Ugyanakkor így a kérdéskör tartósan kezeletlen maradt és mára a megyei jogú városaink körül számos szegregált lakóhelyet találunk, gyakran csupán néhány km-re a belvárosoktól és néha csupán pár száz méterre a frekventált új lakóparkoktól.
Fiatal felnőttek körében végzett kísérlet keretében vizsgáltuk, hogy a döntéshozatalban kulcsfontosságú személyiségjegyek befolyásolhatók-e az elménk tréningjével. A mindfulness tréninget használtuk kísérletünkben. Bár a tréning hatására csökkent az észlelt stressz szintje, a kockázatvállalásra, türelmetlenségre és jelen felé való elfogultságra való csökkentő hatás bizonytalan.
Az agrár- és élelmiszer-gazdasági szektort az európai integrációban a kezdetektől stratégiai ágazatként kezelték. Szabályozása és annak megújítása folyamatosan központi kérdés volt az együttműködés bővülő és mélyülő szakaszaiban. Ma már természetesnek számít, hogy az új hétéves költségvetési ciklushoz újabb agrárreform társul. Igaz, a reform csúszik, mert egyre nehezebb az egyeztetés. Jelen írásban annak járunk utána, hogy a lassan „nyugdíjas korba” lépő agrárpolitika mennyiben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, elérte-e a kitűzött célokat, illetve az idők folyamán miként, milyen érdekek mentén változtak ezek a célok. A mai, piaci szemléletű világban jogosan merül fel a kérdés: miért is van szükség agrárpolitikára? Miért más a mezőgazdaság, mint a feldolgozóipar? Mit keres itt az állam?
A jelentős tartozással rendelkezők esetében a munkahely elvesztése gyakran további súlyos következményekkel jár, mint amilyen lakáshitelek esetén a lakás elvesztése. Tömegesen szolgáltatott példákat erre a 2008-ban kitört jelzáloghitel válság. De van-e fordított irányú hatás? Ezt vizsgáltuk mélyinterjúkkal és kérdőíves felméréssel Magyarország egyik elmaradott térségében. Azt tapasztaltuk, hogy a büntetőkamatokkal megnövelt, reménytelen nagyságúvá duzzadt tartozások miatt sokan arra rendezkedtek be, hogy bujkálnak a behajtás elől: nem vállalnak bejelentett munkát, nem nyitnak bankszámlát, és emiatt folyamatos stresszel kénytelenek együtt élni. A lejárt tartozások így egyfajta szegénységi csapdát hoznak létre, és számottevő jóléti veszteségeket okoznak egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Átgondolt intézkedésekre van szükség ezeknek a veszteségeknek a csökkentése érdekében.
Röviden bemutatjuk az egyéni jövedelemmel párhuzamosan növekvő várható élettartam világszerte erősödő jelenségét: az élettartamrést, és magyar adatokon alapuló, de feltételezett hatását a nyugdíjrendszerbeli újraelosztásra. Az arányosnak nevezett nyugdíjrendszer jelentős jövedelmet csoportosít át a kisjövedelműektől a nagyjövedelműeknek, ezt érdemes az alapnyugdíj hozzákeverésével mérsékelni.
A hódokat gyakran emlegetik a természet mérnökeiként - nem véletlenül. A Magyarországon is őshonosnak számító...
Ingatlanpiac és klímaváltozás: hol értéktelenedik el a tengerpart, és hol erősödik a dombtető? Mostanra a klímaváltozás...
Leáll ma az ország, a nemzet egyként ünnepli a zsinórban harmadik csonka hetet. Május 1. a Munka ünnepe, amit legtöbben... 
Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége, illetve annak új vezetője jelentős irányváltást hozna a hivatal...
Egy új ERP rendszer bevezetése nemcsak informatikai projekt, hanem a vállalat szinte minden működési területét érintő... 
A tragikus 2023-as és 2024-es év után a Főnök bejelentette év elején, hogy repülőrajttal fog Magyarország gazdasága...
A jelenlegi adatok szerint sereghajtók vagyunk az EU-ban.
Nagy Márton elégedett az intézkedés hatásaival, a kereskedők kevésbé
Az OXO Technologies vezére a Business podcast vendége volt.
