Sok tennivaló van a nyugdíjrendszerünk állami és magánpénztári ágával is. A megoldáshoz alighanem elkerülhetetlen a korhatáremelés, a pénztárak újraszabályozása, de sok olyan méltányossági kérdés is felvet a mai szabályozás, ami válaszért kiált. Nem csak az államnak van tennivalója: az öngondoskodás, tudatos magatartás területén való előrelépés nélkül valószínűleg sokan lepődnek majd meg. A Portfolio.hu olvasóinak kérdéseire Holtzer Péter, a nyugdíj és időskori kerekasztal elnöke, a Kilábalás című gazdasági programot készítő Oriens partnere válaszolt. Az alábbiakban ezeket összegezzük.
A világgazdaság egyik alapvető tényezője összezúzódott, és még senki nem tudja, hogyan fogják összerakni - véli Jaksity György, a Concorde ügyvezető igazgatója. A szakember szerint Magyarország az élvonalban van kupleráj szempontjából, még mindig félévente változtatjuk a jogszabályokat, mismásolunk, hazudozunk. Egyetlen biztos pont van, amire egy befektető számíthat: az inflációs célkövetés. A tőzsde és brókercégek jövője szempontjából Jaksity nem túl optimista, s bécsi tőzsde növekvő szerepvállalását is aggodalommal figyeli.
Elképesztő mértékű pazarlás folyik az M6-os autópálya Szekszárd-Bóly szakaszának építésénél - derül ki a Portfolio.hu helyszíni körképéből. A kialakult feketepiacon 9-10 ezer forintért vásárolhatjuk a beton köbméterét, több száz liter gázolajhoz juthatunk 220 forintos egységáron, de többek szerint az építkezésről igazából mindent be lehet szerezni, ami mozdítható.
Az alábbiak fényében talán nem csoda, ha az Állami Számvevőszék kritikával illeti a hazai autópálya-építéseket, illetve talán az sem, hogy tegnap beomlott az egyik építés alatt álló alagút Bátaszék közelében.
A 2000-es évek eddig a gyors felzárkózást hozták Európa feltörekvő gazdaságai számára. A kelet-közép-európai, balti és balkáni régió évente átlagosan csaknem 6 százalékkal bővültek, a világon csak a feltörekvő ázsiai országok tudtak ennél nagyobb ütemben növekedni. Úgy tűnik azonban, hogy ennek az időszaknak (Magyarország számára is) vége - állítja friss elemzésében a Nemzetközi Valutaalap (IMF), melynek szakértői a potenciális gazdasági növekedés lassulása mellett a túlhevülési és egyensúlyi problémákat is figyelmeztetőnek tartják. Hazánk sajnos több szempontból is kitűnik: a legalacsonyabb potenciális növekedési tempó és az eladósodásból fakadó legmagasabb kockázatok jellemzik.
A világ tőkepiacain tapasztalt negatív hangulat a régiós és hazai részvényindexekre is rányomta a bélyegét, 2007 júliusának közepe óta a BUX 30 százalékos minuszban tartózkodik. Ennek hatását a részvénytúlsúlyos befektetési alapok sem tudták teljes egészében kivédeni, a befektetési jegyek volatilitása elmaradt a régiós indexekétől, azonban a hozamok három kivételtől eltekintve nem tudtak szignifikánsan elszakadni a CETOP20 teljesítményétől.
Éppen 10 éve annak, hogy döntöttek az euro létrehozásáról. Ezt azzal "ünnepelte" a közös európai fizetőeszköz, hogy a múlt héten új történelmi csúcsra erősödött az egyébként már 5 éve trendszerűen hanyatló dollárral szemben. Az euro történelmi csúcsa ismét ráirányította a figyelmet arra a sokakat foglalkoztató kérdésre, hogy megőrizheti-e az elsődleges tartalékdeviza szerepét az amerikai fizetőeszköz, amely címet már több mint fél évszázada visel. Ha igen, akkor miért, ha viszont nem, akkor melyik deviza lehet a trónfosztó és mikor? Ezekre az izgalmas kérdésekre kereste közelmúltbeli elemzésében a választ a Morgan Stanley és a UBS befektetési bank, illetve az ING Investment Management.
Azt, hogy a jövő nagyon bizonytalan, az is mutatja, hogy a három intézmény három különböző forgatókönyvet vázolt a következő évtizedekre. Míg a Morgan Stanley szerint szinte megdönthetetlenek a dollár pozíciói (mely nemcsak a tartalékokon belül súllyal mérhető), addig az ING úgy véli, 2015-2030 között bekövetkezhet az euro hatalomátvétele. A UBS szerint viszont több régiós vezető tartalékdeviza kialakulása körvonalazódik a következő évtizedekben. Az, hogy hárman három féle forgatókönyvet vázoltak, már csak azért sem meglepő, mert a hosszú távú devizapiaci folyamatokat előrejelezni csaknem lehetetlen. Ráadásul van legalább egy óriási ismeretlen tényező: mintegy 2500 milliárd dollárnak megfelelő összeget úgy fektettek be a világ pénzügyi rendszerében, hogy azt sem tudjuk, mire szánják.
Kedden minden eddiginél gyengébb szintre gyengült a dollár az euróval szemben, a délelőtti kereskedés során az euró/dollár árfolyam a 1.6038-as szintet is elérte. Így most majdnem dupla annyi dollárt kell adni egy euróért, mint közel nyolc évvel ezelőtt. 2000. október elsején ugyanis 0.8227-es szinten is járt az euró/dollár árfolyam. A tegnapi gyengülés hátterében valószínűleg nem pusztán a negatív rekordot döntő ZEW német gazdasági hangulat index áll, ezért érdemes áttekinteni: milyen okok miatt veszítette el értékének jelentős részét a világ legnagyobb gazdasági hatalmának fizetőeszköze?
A jegybank nincs könnyű helyzetben, hiszen az inflációs környezetben alkalmazott szigorú monetáris politikája nem túl népszerű - különösen most, amikor a gazdaság amúgy is gyengélkedik. Meg is jelentek különböző kritikus vélemények ennek kapcsán, hogy a monetáris politikának mi az ideális válaszreakciója a az adott helyzetben. A jegybank értékelését Karvalits Ferenc alelnök mondta el júniusban a közgazdász vándorgyűlésen, erről be is számoltunk. Most megjelent a beszéd írott változata is, amit rövidítve közlünk. (A grafikonok a Portfolio.hu illusztrációi.)
Az írás három igen aktuális kérdést érint: - Mennyiben befolyásolja a nemzetközi pénzügyi környezet alakulása a monetáris politika vitelét? - Érdemes-e, lehet-e a nyersanyagárak emelkedése ellen, monetáris eszközökkel küzdeni? - Hogyan hatunk a gazdaságra az árfolyammal a hazai monetáris politika keretrendszerében?
A tőzsdék jelenlegi piaci értékeltségi szintjéhez képest valóban drasztikusan magas áron vehette a Bécsi Tőzsde az UniCredit-től annak 25.2%-os BÉT részvénycsomagját, ugyanakkor az elmúlt néhány év tőzsdefelvásárlásainak tükrében a tranzakció árazása már nem tűnik elrugaszkodottnak - derül ki a Portfolio.hu számításaiból.
Az árazáshoz hozzá tartozik, hogy
a teljes felvásárlás a Bécsi Tőzsde számára komoly szinergialehetőségeket hordoz,
a Ljubljanai Értéktőzsde párhuzamos felvásárlása és a Prágai Értéktőzsde esetleges megszerzése még tovább növeli a megtakarítási lehetőségeket és méretgazdaságossági előnyöket is hoz,
a Bécsi Tőzsde egyre komolyabb lépéskényszerben volt, ha meg kívánta tartani vezető szerepét a régiós tőzsdekonszolidációban.
Ugyanakkor a BÉT részvényei több diszkonttényezővel árazandók,
a mérete,
Magyarország nyilvánvaló kockázatai,
a túlzottan koncentrált kibocsátói struktúra,
a folyamatos kivezetések,
valamint a MOL és az OTP esetleges távozása miatt.
Lassan túlteszik magukat a vállalatok a Gyurcsány-csomag sokkján. Legalábbis erre utal, hogy a 2006 közepén csúcsokat döntögető profit-hazautalási arány fokozatosan mérséklődik, és a korábbi években megszokott szinthez közelít. Igaz, a beruházási aktivitás még mindig igen gyenge.
2007 első felében még gúnyos megjegyzéseket kapott a blogján, sokan csak legyintettek rá túlzottnak vélt pesszimizmusa miatt. Nouriel Roubini mára viszont a közgazdász szakma igazi sztárja lett, aki Kasszandra-jóslataival szinte lépésről-lépésre előre megírta azt, amit a világgazdaságban látunk 2007 nyara óta. A New York-i egyetem professzora ma már gyakran látott vendég IMF, és FED konferenciákon, és az amerikai kongresszus is kíváncsian hallgatja véleményét a gazdaság perspektíváit illetően - írja Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere. Az alábbiakban az ő írását közöljük.
Liszt, étolaj, vezetékes gáz - ezek azok a termékek, amik az elmúlt két évben a legnagyobb mértékben drágultak Magyarországon. A Központi Statisztikai Hivatal által figyelt mintegy 160 termék 90 százalékának emelkedett az ára ebben az időszakban, csupán 17 olyan áru van, amelyek ára mérséklődött a két év során. A Fidesz által még jövedékiadó-csökkentéssel is megmenteni kívánt üzemanyagárak emelkedése viszont még az átlagos inflációnál is jóval kisebb volt.
"A feketegazdaság mi vagyunk! Mindannyian ebben az országban. Részt veszünk benne, ha akarunk, ha nem, tápláljuk, éltetjük, pedig küzdenünk kéne ellene. Segíteni a közt, hogy csökkenjenek az adók, nőjenek a bevételek"- véli Kovács Tibor a Szent Gaál pincészet tulajdonosa. Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük a szerző gondolatait a témával kapcsolatban.
Az utóbbi hetekben elsősorban Izraelnek köszönhetően újra a középpontba került az iráni atomprogram és az azt övező nemzetközi aggodalmak. Részben ennek hatására is új csúcsra emelkedett az olaj ára. De mi történhet abban az esetben, ha Izrael valóban megtámadja a - világ 4. legnagyobb olajkitermelő országát - Iránt? - tehetik fel magukban a kérdést a gazdaság szereplői.
Az elmúlt hetek tőkepiaci folyamatai azt bizonyítják, hogy rettegnek a befektetők az infláció elszállásától, de közben mindegyik ország (igaz eltérő mértékben) szembe kell nézzen az olaj- és élelmiszerárak által vezette szárnyaló pénzromlással.
Az idén az első negyedévben a magyar gazdaság összességében a GDP 7.1 százalékát kitevő külső forrásra szorult rá, ami azt jelenti, hogy az előző időszakhoz képest nem csökkent a finanszírozási igény. A kép mégis egyre kedvezőbb, ugyanis a belső szerkezet határozottan javul.
Miközben júniusban is folytatódott a forint május közepén elindult jelentős felértékelődési hulláma, az év hatodik hónapjában összességében minimális mértékű tőkekivonást hajtottak végre a meghatározó erejű külföldiek a magyar pénz- és tőkepiacokról - derül ki a meglepő változás a Magyar Nemzeti Bank (MNB) júniusi ábrakészletéből. A kimutatás alapján egyértelműen látszik, hogy február-márciusban pozitív irányba fordult a forinttal kapcsolatos piaci megítélés. Egy adatsor ugyanakkor arra utal, hogy az egyik fontos forinterősítő tényező kifulladhat. Ahogy az elemző a Portfolio.hu-nak fogalmazott: "lassan véget érhet a forint-sztori".
Az alábbiakban Szörfi Béla, a Kopint-Tárki kutatójának írását közöljük.
Hazánk EU-csatlakozása környékén különösen "forró téma" volt Magyarország felzárkózása az Európai Unióhoz, jelenleg viszont a leszakadás lehetősége képezi közbeszéd tárgyát. Legutóbb Madár István cikke tekintette át a közgazdaságtudományi elméletekből levezethető lehetséges növekedést, felzárkózást ösztönző tényezőket, illetve a hazai vonatkozásokat. Jelen írás - egyetértve a szerző állításaival - tulajdonképp ehhez kíván hozzájárulni, két, egymással szorosan összefüggő kérdést megfogalmazva: Hosszú távon milyen fejlettségi szinthez konvergál Magyarország? Vajon mennyiben félrevezető az első kérdés megválaszolása kizárólag a rendszerváltozás óta eltelt időt vizsgálva?
