2004. december 13. 08:12 | Portfolio
Félig üres kamionok, kihasználatlan kapacitások, párhuzamos tevékenységek és még sorolhatnánk... Ezek azok az elemek, melyeket az elfogadott gazdasági elméletek egytől-egyig elítélnek, kiküszöbölendőnek tartanak. Másképp gondolkodott azonban egy spanyol gyártulajdonos, aki éppen a fenti tényezőkre építette fel világsikert befutó vállalkozását, a Zarát.
Amikor 1975-ben egy német nagykereskedő az utolsó pillanatban visszamondta nagytételű megrendelését, Amancio Ortega ruhagyára csődközeli helyzetbe került. A vállalat minden tőkéjét az áruk legyártásába fektette, melyet végül senki más nem akart megvenni. Nem maradt már hátra: a tulajdonosnak meg kellett próbálnia közvetlenül értékesíteni a ruhaneműket, így gyárához közel, a spanyolországi La Coruna-ban megnyitotta első - és akkor még utolsónak hitt - üzletét, melyet Zara-nak nevezett el.
Ortega mára Spanyolország egyik leggazdagabb emberévé vált, így az egyetemi professzorok is elkezdtek az üzleti modell tanulmányozásával a siker receptje után kutatni. A következőkben a HBR, három amerikai professzor több éves munkásságának eredményeként előálló esettanulmányát tekintjük át.