A magyar és a nemzetközi befektetők valószínűleg még mindig keserűen gondolnak vissza az 1998-as orosz válságra, a hatalmas részvénypiaci veszteségekre, amelyek során 1997-es csúcspontjáról kevesebb mint a tizedére zuhant vissza az orosz tőzsde meghatározó indexének, az RTS-nek az értéke. A válság akkora volt, hogy a több külföldi bank pánikszerűen hagyta el nem csak az országot, hanem az egész térséget is. A globális hatások olyannyira szétterjedtek, hogy az orosz válságnak nagy szerepe volt annak, hogy megbukott a világ talán leghíresebb, orosz befektetéssekkel nem is rendelkező fedezeti alapja, az LTCM.
Azok után, hogy a 2. negyedévben kiváló teljesítményt nyújtottak a világ részvénypiacai, a 3 negyedév alapján sem lehet okuk panaszra a részvényekbe fektetőknek. A 2. negyedéves lemaradás után a BUX most kiváló teljesítményt nyújtott, a magyar piac a világ élvonalába került. Alábbi összeállításunkban a 3. negyedév hazai és külföldi piaci folyamatairól kívánunk áttekintést adni.
Az emelkedés minősége már nyár dereka óta folyamatosan romlott, tehát a fordulat nem a derült égből jött a tengerentúlon. És most itt van: ez a március dereka óta töretlenül tartó emelkedő szakasz véget ért szeptember végén. Erre utal a számos negatív divergencia, ami az elmúlt heteket jellemezte, a fogyatkozó éves csúcsok új index-csúcsok idején, a március óta felfelé vezető kis kapitalizációjú részvények alulteljesítése majd kifulladása, a vezetők romló minősége (a végén már a lemaradó tohonyák mentek), a sorozatos disztribúció a nagy indexekben, a régen nem látott heves zuhanás a vezető részvényekben, majd a behalt felfelé kitörések a tohonya indexekben (NYSE, S&P500). És vastagon erre utal a pszichológia alakulása is, az alapkezelők nagyobb részvénysúlyt tartanak és ajánlanak, mint 2000 tavaszán, közvetlenül a buborék kidurranása előtt, ráadásul a spekulánsok kezében több hitelre vett részvény van, mint akkor - az óvatosság írmagja is eltűnt. Eddig rövidtávra még lehetett venni (középtávra már egy-két hónapja nem volt jó minőségű veendő), mostantól már nem: hulló késekbe nincs miért nyúlkálni, totális defenzíva indokolt, a vétel tabu, amíg nem indul újra az agresszív intézményi akkumuláció.
Fűr Zoltánnal, a termőföld befektetések hazai piacának legismertebb szereplőjével készítettünk interjút, melyből képet kaphatunk az elmúlt egy év piaci folyamatairól, illetve a szakértő jövőre vonatkozó várakozásairól. 5 éves időtávon még mindig 100%-os realizálását feltételezi a szakértő, aki minden esetben megemlíti hogy a termőföld azért nem alacsony kockázatú befektetési célpont, s nem tart kizártnak jövő májusban egy EU-csatlakozást követő átmeneti kínálati nyomást (profit realizálás).
101.3 milliárdot ajánlott az Erste a Postabankért, ezzel az osztrák bank nyerte meg a lakossági bankért folytatott versenyfutást. A Postabank csaknem ugyanaz a pénzintézet, amelyért nemrég az OTP még 25 milliárd forintot kínált. Indokolható-e a 101 milliárdos vételár, vagy az Erste nagyon mellényúlt.
A főbb tengerentúli indexek a rövidtávú túlvettséget eltűntető kis korrekció után mind új csúcsra mentek, tehát tart a trend. De hogyan tart? Ennek a harmadik, augusztusban indult emelkedő szakasznak az egyébként sem valami fényes minőségű, később indult vezető szektorai, a félvezetők, a kiskereskedelem és a ciklikusok nem mentek új csúcsra - s a kis kapitalizáció sem vezet már úgy, ahogy eddig. Ezzel egyidőben rengeteg eddig lemaradó szektor és lemaradó nagy kapitalizációjú egyedi részvény táltosodott meg az utolsó pillanatban, ezektől sok jót nem lehet várni. Az indexeket tekintve tart az emelkedő trend, ha viszont a piac belsejébe nézünk, akkor jelentősen leromlott az emelkedés minősége, sehol a régi tűz, ezért már csak nagyon óvatosan lehet ezzel a trenddel tartani, csak rövidtávon kereskedve a vételi oldalon.
Hosszú idő után ismét a befektetők figyelmének középpontjába került az elmúlt időszakban a Graphisoft, melynek következtében a részvények árfolyama igen jelentős, 140%-os növekedést produkált az év eleje óta. Alábbi írásunkban az optimizmus okait vizsgáljuk, kitekintést teszünk a társaság és versenytársainak az árazására, és áttekintjük azokat a tényezőket, melyek a további növekedés mozgatórugói lehetnek.
3.5 fél éves csúcsponton jár a BUX, több részvény árfolyama jelentős emelkedést mutatott az elmúlt hetekben. A vételi oldal szilárdnak látszik, de ilyen magas BUX szinten sok befektető gondolkozik rövid (eladási) pozíció vállalásában egyes részvények esetében. A következő összeállításunkban 5 brókercéget kérdeztünk meg arról, hogy milyen shortolási (részvények fedezetlen eladása) lehetőséget tudnak kínálni ügyfeleiknek. Kétségtelen tény, hogy a piacon bull hangulat uralkodik, melyet több fundamentális tényező is alátámaszt, így írásunk elsősorban tájékoztató jellegű, semmilyen formában nem célja a shortolás ösztönzése. Szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet, hogy a shortolás kockázata lényegesen magasabb mint a részvényvásárlásé.
Összefoglalásként érdemes kiemelni, hogy az ügyfelek számos lehetőség közül választhatnak. A hagyományos részvénykölcsönzési ügyletek mellett egyre komolyabb teret hódítanak a határidős konstrukciók. A hazai piacon általában a blue chipeket lehet rövidre eladni, miközben már lehetőség van külföldi részvények shortolására is.
Piaci várakozások szerint a jövő év első felében kerülhet sor a MOL gázüzletágának értékesítésére, elemzői becslések szerint 750 m USD és 1 mrd USD közötti áron. Bár olaj vonatkozásában már minden piaci szereplő regionális összefüggésekben gondolkozik, mintha elkerülte volna a befektetők figyelmét, hogy Lengyelországban a legnagyobb tőzsdén keresztüli értékesítést jelentheti jövőre az állami gázmonopólium, a PGNiG 40%-os pakettjének eladása. A társaság értékét a tranzakció tanácsadói 4.3 mrd USD-re becslik.
Írásunkban bemutatjuk a lengyel társaságot, s rámutatunk néhány különbségre, melyet érdemes lesz figyelembe venni az értékesítések összehasonlítása során.
Az optimizmus és a pesszimizmus egyaránt tükröződik az elemzők 2003-as és 2004-es EPS becsléseiből számolt konszenzusból. A 2003-as eredményelőrejelzések terén a közepes vállalatok körében tovább folytatódott a lemorzsolódás, igaz pozitív tényezőket is megfigyelhettünk. A blue chipek közül a Mol jelentősen romló kilátásai, illetve az OTP-ben és Richterben egyre erősödő bizalom emelhető ki. A teljes piac tekintetében az elemzők 2003-ban a súlyozott EPS csökkenésére számítanak reálértéken (-5.6%). A visszaesésben komoly szerepet vállal a Mol, amely esetében a piaci szakemberek egyre gyorsuló ütemben korrigálják lefele eredményvárakozásaikat. 2004-ben a reálnövekedés csaknem 20% lehet, igaz ebben komoly szerepe van a gyenge Mol bázisidőszaki adatnak.
14 brókercéget reprezentáló konszenzusunkban új részvevőként üdvözölhetjük a Citigoup Smith Barney-t.
Alábbi írásunkban a négy blue-chipet, valamint az Egist követő másodvonalbeli papírokat vizsgáljuk abból a szempontból, hogy vajon mekkora az érdeklődés ezekre a részvényekre a BÉT-en. Egy adott részvény likviditása meglehetősen komoly súllyal eshet latba befektetési döntések meghozatalakor, így kiemelt fontossággal bírhat, hogy a BÉT néhány nagy (pontosítva: elfogadható) forgalommal rendelkező részvényét követően milyen a kisebb papírok abszolút és relatív, a közkézhányad piaci értékére vetített forgalma.
Kitört felfelé az S&P500. Változott ettől valami egyedi részvényben? Nem sok, itt egy, már hatodik hónapja töretlenül, komolyabb korrekció nélkül tartó emelkedés, ahol egyedi részvényben ritkaság a hosszabb bázis, az erős részvények a sokadik, akár hatodik-hetedik rövid konszolidációból emelkednek ki új csúcsra, ráadásul igen nehéz vonzó árazást találni - hiába tart tovább a trend új index-csúcsokon keresztül, a középtávú vétel kockázata itt már jóval nagyobb, mint volt tavasszal, ez inkább már a rövidtávú kereskedés terepe.
Más a helyzet a magyar piacon. Egészen rendkívüli tény, hogy a négy és fél likvid részvényből immár három és fél középtávú emelkedő trendben van úgy, hogy mind hosszabb bázisból emelkedett ki, vagy éppen próbál kiemelkedni. Csak az indexet tekintve kicsit túlvett lett a piac, de ha ez egy stabil középtávú emelkedő trend kezdete, akkor korrekció vagy konszolidáció után gond nélkül új csúcsokra fog menni az index, hiszen az egyedi részvények ALATTI nagyon nagy bázisoknak támaszul kell(ene) szolgálnia a továbbiakban. Tehát más a ritmus: a tengerentúlon időben valószínűleg közelebb vagyunk az emelkedés végéhez, mint kezdetéhez, a magyar piacon pedig csak most indult el a mozgás.
A tegnapi kereskedés során megtorpant az OTP részvény árfolyamának lendülete. Hogy a korrekció trendforduló volt-e, vagy csak egy apró pihenő az újabb rally előtt abban még nehéz állást foglalni, de érdemes megvizsgálni, hogy 2,600 forint felett mit lehet, mondani az OTP-ről az árfolyam tekintetében. Következő írásunkban azt kívánjuk vizsgálni a régiós szektortársak teljesítményét is figyelembe véve, hogy az OTP árfolyama indokoltnak tekinthető-e a jelenlegi szinten, sőt esetleg elképzelhető-e további számottevő emelkedés.
Továbbra is határozott élénkülés jellemzi a BÉT részvényforgalmát a tavalyi évhez képest, augusztusban 280.1 milliárd forint (duplikált) értékben kötöttek üzletet a brókercégek. A K&H Equities hiánya nem rázta meg a piacot, a forgalom nem csak a bázisidőszakihoz, de a júliusihoz képest is bővült, a részvénypiacon elmaradt a nyári pihenő.
Ezúttal érdemes a magyar piacot előre venni, hiszen jó egy évnyi, alapvetően oldalazó jellegű mozgás után végre-valahára lendület költözött belé, s előbb a Richter, majd pedig az OTP vezetésével éves csúcsot ütve agresszív akkumuláció mellett rendesen megindult felfelé, több hónapos késéssel, lemaradóként követve a jóval előrébb járó regionális piacokat. Lehet, hogy közelről nézve a legfőbb benyomás az a gyors, 15%-os indexemelkedés után, hogy "hirtelen sokat ment", "ez már túlzás" stb., de szerintem a lényeg itt az, hogy az áralakulás oldalazó jellege emelkedőbe váltott. A négy likvid részvényből egyszerre kettő van középtávú emelkedő trendben (ez már a fél piac!), amire 2000 eleje óta nem volt példa. Ez az augusztusi emelkedés nem valamiféle nyár végi "gagyi rally", komoly intézményi vétel van mögötte.
Ugyanezt nem lehet elmondani a tengerentúli piacok augusztusáról. Több szegmens (bányászat, ciklikusok, kiskereskedelem, félvezetők) új csúcsokra tudott menni, de a forgalom messze elmaradt az átlagostól, a legfontosabb vezetők közül egyre több nem vett részt az emelkedésben, tehát már nem vezettek, a rally agresszív intézményi részvétel nélkül messze nem hozta azt a svungot, mint a március-június közti vérbő emelkedő szakasz. A szeptember fő kérdése az, hogy a szabadságról visszatérő intézmények melyik odalon lépnek be, vételekkel megerősítik az emelkedést, vagy eladásokkal korrekciót indítanak. Az S&P500-at kell figyelni, hogy merre viszik ki az egész nyáron uralkodó, kb. 960-1120 közötti igen szűk sávból.
A közép-kelet-európai régióban aktív alapkezelőket (Allianz Investmentbank, Raiffeisen Capital Management, Vontobel) kérdeztük arról, hogy milyen okokat látnak a magyar piac emelkedése mögött, van-e még tere a rallynak, illetve regionális összehasonlításban mely piacokat preferálják. A válaszokból pusztán a magyar piacot nyomon követők számára több tanulság is körvonalazódik: -az emelkedést elsősorban az alapokhoz beáramló tőke indukálta, s az alapok még most is jelentős cash aránnyal rendelkeznek -a lengyel és orosz piachoz viszonyítva a magyar piac erősen attraktívvá vált -bár kisebb korrekció nem zárható ki, további 20%-os indexemelkedés se lenne meglepő -alulértékelt az OTP (!) -bizonyos hírek szerint a legnagyobb lengyel nyugdíjalap is vásárolt a magyar részvénypiacon (!) -amennyiben a magyar makrohelyzet megítélése jelentősen javulna, úgy az említett 20%-os növekedésnél is nagyobb rallyra van kilátás
A Synergon akvizíció kritikus kérdéseire keressük a választ. A szektortársak árazásának és az Atos Origin Hungary beszámolójának felhasználásával három különböző, mutató alapú értékelést végeztünk el a becsült akvizíciós ár meghatározására. A jövő szempontjából pedig kísérletet tettünk annak meghatározására, hogy milyen mértékben járulhat hozzá a Synergon Csoport eredményéhez az új leánycég.
Valamit nem igazán értettünk a Beopetrol pályázat eredményhirdetését követõen. A legtöbb megjelent kommentárból az tükrözõdött vissza, hogy a MOL gyakorlatilag megmenekült egy újabb, összességében immár a finanszírozási képességeit feszegetõ akvizíciótól. Elkezdtünk számolgatni; vajon mekkora összeget tudna kifizetni a MOL 2003 második felében az INA tranzakció pénzügyi zárását követõen is? Az eredmény több mint meglepõ, s remélhetõen megnyugtató is. Számításaink szerint ezen összeg - értelemszerûen bizonyos konzervatív feltételezések mellett - 460 m USD. A finanszírozási helyzetet érdemesnek tartottuk nemzetközi összehasonlításban is megvizsgálni. Átlag feletti eladósodottsági mutatókat találtunk, ennek azonban többnyire jól meghatározható okai vannak.
Megítélésünk szerint összességében távolról sem kell aggódni, ha felbukkan a horizonton egy 100 m eurós akvizíció, különösen az igen kedvezõ feltételek (kamatprémium) mellett aláírt 750 m eurós szindikált hitel mellett. Az akvizíciók megítélésének kritikus pontját távolról sem a finanszírozásban, hanem sokkal inkább megvásárolt vállalat integrációjában, s az adott vételár mellett realizálható megtérülésben látjuk.
