Az orosz olajra kivetett uniós embargó alaposan átrendezheti az olajbeszerzési útvonalakat, és újabb lökést adhat a tengeri szállítmányozási szektornak. Elemzésemben azt vizsgáltam, mely részvények lehetnek az ezzel járó globális változás fő nyertesei.
Manapság olyan helyzettel szembesülünk, amelyet elképzelni sem tudtunk korábban, a modern időkben nem történt még ehhez hasonló. A nyersanyag- és az energiaárak drámai növekedése, a szállítási költségek több mint háromszorosára emelkedése és egy világjárványból való kilábalás közepette háború tört ki a kontinensünkön. Már a tavalyi év utolsó hónapjaiban is számos cikk jelent meg arról, hogy papírhiány fenyegethet hazánkban is, amely főbb okai a cellulóz és a földgáz árában, valamint a szállítási költségek elszállásában keresendők. Papír zsebkendő, papírtörlő és WC-papír lesz, nincs szükség pánikvásárlásra, de hogy az ára hogyan alakul, azt nehéz megjósolni.
A 2021-es évben, amikor hirtelen négy százalék fölé emelkedett az amerikai infláció, a Fed döntéshozói hónapokon át az „infláció átmeneti” mantrával, egyfajta ráolvasással próbáltak meg küzdeni a jelenséggel. A sikertelenséget követően az idei év egészen a múlt hétig a technológiai papírok vezetésével masszív részvénypiaci zuhanáshoz vezetett, amit egyre több befektető abbéli aggálya táplált, hogy a gazdaság recesszióba taszítása nélkül nem lehet megküzdeni majd az inflációval. Az elmúlt hetekben pedig már meg is érkezett a piacra az idei mantra, ami arról szól, hogy az „infláció tetőzik”.
A Magyar Nemzeti Bank "Fenntartható egyensúly és felzárkózás 2022. május" címen közzétett javaslatcsomagja több módosítást is javasol a nyugdíjrendszerben és a nyugdíjcélú öngondoskodás piacán. A javaslatok részben átfedésben vannak az MNB 2019-ben közzétett, 300 pontot tartalmazó versenyképességi programjában fölvázolt változtatási elképzelésekkel, részben új elemeket is tartalmaznak. Cikkem második részében áttekintem a nők kedvezményes nyugdíját, megvizsgálom a demográfiai fordulat hatásait, és azt is, hogy mi hiányzik az MNB javaslatából.
Elég régóta „él” a magyar klímapolitika abból, hogy a rendszerváltást követő gazdasági szerkezetátalakulás miatt „maguktól” csökkentek az üvegházhatású kibocsátásaink. Ugyanakkor ennek olyan társadalmi költsége volt, amit a jövőben nem szabad megismételni. Az utóbbi években viszont stagnáltak a kibocsátásaink, miközben – helyesen - egyre ambiciózusabb célokat tűztünk magunk elé. A magyar klímateljesítmény kapcsán sokat hallunk a múlt kétes eredményeiről, illetve a jövő nagy terveiről, de sokkal kevesebbet a jelenlegi szakpolitikai intézkedések hatásairól és a kibocsátások mostani tendenciáiról. Márpedig, ha nem tudjuk, hogy most hol állunk és milyen folyamatokat generálunk az intézkedésekkel, akkor csak sodródunk céltalanul, és a beavatkozások csak a semmiből a semmibe vezető látszatmegoldások maradhatnak.
A Magyar Nemzeti Bank "Fenntartható egyensúly és felzárkózás 2022. május" címen közzétett javaslatcsomagja több módosítást is javasol a nyugdíjrendszerben és a nyugdíjcélú öngondoskodás piacán. A javaslatok részben átfedésben vannak az MNB 2019-ben közzétett, 300 pontot tartalmazó versenyképességi programjában fölvázolt változtatási elképzelésekkel, részben új elemeket is tartalmaznak. Cikkem első részében megvizsgálom az MNB javaslatai közül a korhatár emelését és a valorizáció átalakítására vonatkozó javaslatot.
A Fed a dollár világpénz jellege miatt kisebb-nagyobb mértékben valahol az egész világ jegybankja is. Hiába zajlik napjainkban gőzerővel a világban a deglobalizáció, még mindig óriási a jelentősége annak, hogy mekkora bőséggel vagy éppen szűkösséggel áll rendelkezésre a világgazdaság szereplői számára az amerikai dollár. Éppen ezért a Fed kezében az USA fizetőeszköze egyben egyfajta globális fegyelmező eszköz is.
Írásomban nemzetközi összehasonlításokra is támaszkodva igyekszem továbbgondolni a hazai béralakulásról a Portfólión 2018-ban folytatott, és a közelmúltban új szempontokkal kiegészült eszmecserének egy eddig mellőzött vonatkozását: nemzetgazdasági szinten mennyivel nőhettek a nettó bérek? Áttekintésem a 2010 és 2019 közötti időszakot fedi le, az összehasonlításban pedig a másik három visegrádi ország szerepel.
1. Cikksorozatom első részében rámutattam, hogy arra az egyszerűnek látszó kérdésre, hogy hogyan alakultak a hazai bérek a 2010-es években, két merőben ellentétes választ adható attól függően, hogy a bérekre vonatkozó adatforrások közül melyikre támaszkodunk.
2. A második részben a fogalmi tisztázás után bemutattam, hogy a 2010-es években Magyarországot a többi visegrádi országhoz viszonyítva a különböző bérmutatók alakulását tekintve sajátos mintázat jellemezte, és a bérmutatók közötti különbség példátlanul nagy volt, és így a bérstatisztika más mutatókkal, például a termelékenységgel is ellentmondásba került.
3. A harmadik részben azzal foglalkoztam, hogy valójában mekkora lehetett a nettó bérek növekedési üteme Magyarországon, eközben igazoltam, hogy a kereseti (IMS) statisztika magas bérdinamikái nem fejezhetik ki hűen a valódi gazdasági folyamatokat.
Cikksorozatom negyedik, utolsó részében a statisztikai "anomália" lehetséges okait veszem számba, illetve ajánlásokat teszek, amelyek a kereseti statisztikákat a felhasználók számára hasznosabbá tehetik.
Ahogy ez várható volt, az oktatási szektor irányítása Orbán Viktor ötödik kormányában sem lesz egységes, s – az egészségügyhöz és a környezetvédelemhez hasonlóan – továbbra sem kap miniszteri rangú vezetőt. Az új kormánystruktúra jó alkalmat kínál arra, hogy az oktatás szempontjából különösen fontos és bármilyen felállásban problematikus politika-koordináció szempontjából vessünk rá egy pillantást.
Írásomban nemzetközi összehasonlításokra is támaszkodva igyekszem továbbgondolni a hazai béralakulásról a Portfólión 2018-ban folytatott, és a közelmúltban új szempontokkal kiegészült eszmecserének egy eddig mellőzött vonatkozását: nemzetgazdasági szinten mennyivel nőhettek a nettó bérek? Áttekintésem a 2010 és 2019 közötti időszakot fedi le, az összehasonlításban pedig a másik három visegrádi ország szerepel.
1. Cikksorozatom első részében rámutattam, hogy arra az egyszerűnek látszó kérdésre, hogy hogyan alakultak a hazai bérek a 2010-es években, két merőben ellentétes választ adható attól függően, hogy a bérekre vonatkozó adatforrások közül melyikre támaszkodunk.
2. A második részben a fogalmi tisztázás után bemutattam, hogy a 2010-es években Magyarországot a többi visegrádi országhoz viszonyítva a különböző bérmutatók alakulását tekintve sajátos mintázat jellemezte, és a bérmutatók közötti különbség példátlanul nagy volt, és így a bérstatisztika más mutatókkal, például a termelékenységgel is ellentmondásba került.
3. A cikksorozat mostani részében azzal foglalkozom, hogy valójában mekkora lehetett a nettó bérek növekedési üteme Magyarországon.
A legutolsó KSH közlés szerint a fogyasztói árak 9,5%-kal, a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó munkajövedelme pedig 9,1%-kal (2021)emelkedett. Ám még mielőtt az egymáshoz közeli magas számok láttán azonnal a bér-ár spirál kialakulására következtetnénk, érdemes néhány körülményt figyelembe venni, hogy aztán megalapozottabban állíthassuk (vagy cáfolhassuk) a bér-ár spirál tényleges beindulását. A tét nagy, ugyanis egy bér-ár spiráltól szenvedő gazdaság a saját lehetőségeitől elmaradó növekedésre képes.
Nem, nem depresszió van már megint, ahogy a Bizottság megénekelte. De minden napra jut egy adat, jut egy hír.
Írásomban nemzetközi összehasonlításokra is támaszkodva igyekszem továbbgondolni a hazai béralakulásról a Portfólión 2018-ban folytatott, és a közelmúltban új szempontokkal kiegészült eszmecserének egy eddig mellőzött vonatkozását: nemzetgazdasági szinten mennyivel nőhettek a nettó bérek? Áttekintésem a 2010 és 2019 közötti időszakot fedi le, az összehasonlításban pedig a másik három visegrádi ország szerepel. Cikksorozatom első részében rámutattam, hogy arra az egyszerűnek látszó kérdésre, hogy hogyan alakultak a hazai bérek a 2010-es években – két merőben ellentétes választ adható attól függően, hogy a bérekre vonatkozó adatforrások közül melyikre támaszkodunk. A második részben a fogalmi tisztázás után arról adok képet, hogy a 2010-es években Magyarországot a többi visegrádi országhoz viszonyítva mind a termelés és a termelékenység, mind pedig a különböző bérmutatók alakulását tekintve sajátos mintázat jellemezte. A nemzetközi összehasonlítás két hazai feszültségre hívja fel a figyelmet: egyrészt a termelékenység és a keresetstatisztika szerinti bérdinamika, másrészt ez utóbbi és a nemzeti számlák jelezte bérdinamika között a többi országban tapasztaltnál lényegesen nagyobb eltérés mutatkozik.
Az elmúlt 50 év amerikai tőzsdetörténelmében három nagyon komoly medvepiac volt. A három évszám, amikor megindult az S&P 500 index lefeleződése, az 1973-as, a 2000-es és a 2008-as volt. Jelenleg szinte minden világgazdasági kockázat fennáll, amelyek ebben a három büntetőévben egyedileg voltak jelen. A kérdés már csak az, hogy ezen büntetőidőszakok árnyéka milyen mértékben vetül rá az idei évre?
Nagyon jelentős áremelkedéssel néz szembe az élelmiszeripar, miután gyakorlatilag minden alapanyag ára kilőtt. A növényi olajok és más alapanyagok árának szárnyalását pedig a fogyasztók is megérzik. A gyártók ráadásul nemcsak olyan problémákkal néznek szembe, hogy emelkednek az árak a világpiacon, hanem olyanokkal is, hogy egyszerűen nincs elég belőlük. Ezért új beszerzési piacokat kell keresniük, például a kieső ukrán termelés helyett is. A mostani helyzet egyben felveti azt a kérdést, hogy Európa lehet-e önellátó élelmiszerből.
Az elmúlt 2 év a globális pandémia ellenére meglepően jól alakult a nemzetközi tőkepiacokon. Az idén azonban, különösen február vége óta drámaian megnőtt a bizonytalanság. Egy évtizedek óta halottnak vélt démon árnyéka vetült a világgazdaságra és a tőkepiacokra, a stagflációé. A stagfláció egy olyan gazdasági környezetet jelent, ahol az infláció annak ellenére magas szinten marad, hogy jelentősen lassul a növekedés. A félelmeket elsősorban két tényező táplálja: egyrészt az orosz-ukrán fegyveres konfliktus és az ezzel összefüggő szankciókkal kapcsolatos európai energia krízis, másrészt az azzal kapcsolatos bizonytalanság, hogy a Federal Reserve küzdelme a 40 éves csúcsokat verő inflációval nem vezet-e végül recesszióhoz az amerikai gazdaságban.
A gyermekfüggő nyugdíjrendszerről szóló cikkem első részében áttekintettem azokat a folyamatokat, amelyek a felosztó-kiróvó nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságához vezettek, és bemutattam azt is, hogy miért nem képesek reagálni a gyermekeket közjószágként tekintő reformjavaslatok a problémákra. Most nézzük meg közelebbről Bencsik János friss nyugdíjjavaslatát, illetve tekintsünk át néhány nemzetközi példát!
Közjószág-e a gyermek? Igen, felelik a demográfiai öregedés következményeinek enyhítésére törekvő azon közgazdászok, demográfusok és szociológusok, akik a szülők gyermekneveléssel kapcsolatos erőfeszítéseit közvetlenül elismertetnék a nyugdíjrendszerben, feltéve, hogy a gyermek rendes hazai járulékfizetővé cseperedne nagykorára. Hosszabb csend után a kérdés újra fellángolt.
Írásomban nemzetközi összehasonlításokra is támaszkodva igyekszem továbbgondolni a hazai béralakulásról a Portfólión 2018-ban folytatott, és a közelmúltban új szempontokkal kiegészült eszmecserének egy eddig mellőzött vonatkozását: nemzetgazdasági szinten mennyivel nőhettek a nettó bérek? Áttekintésem a 2010 és 2019 közötti időszakot fedi le, az összehasonlításban pedig a másik három visegrádi ország szerepel. A termelékenység mellett az úgynevezett szuperbruttó, a bruttó és a nettó bérek alakulását vizsgálva bemutatom, hogy Magyarországon szokatlanul élesen váltak el a nemzeti számláknak (NSZ) a termelékenységre és a nemzetgazdasági bruttó keresetek alakulására vonatkozó mutatói a munkaügyi (kereseti) statisztika (IMS) bruttó és nettó bérek alakulására vonatkozó jelzéseitől. Ha elfogadjuk, hogy az NSZ jól méri a nemzetgazdasági termelékenység dinamikáját, nem hihetjük, hogy az IMS-adatok jól tükrözik a nemzetgazdasági bérdinamikát. A fajlagos bérköltség és az infláció mutatóinak összehasonlítása alátámasztja a KSH szakértőinek azt a megállapítását, hogy az IMS túlbecsüli a bruttó bérek nemzetgazdasági szintű emelkedését, ám ennek a nemzetgazdasági nettó béralakulást érintő következményeit is indokolt végiggondolni. Emellett, a KSH kétféle bérstatisztikája közötti eltérést részben magyarázó tényező, a „fehéredés” becslését tekintve is okkal várnak el transzparenciát az adatok felhasználói.
A bérvitához kötődő számításaim, megjegyzéseim több részben jelennek meg, ez az első cikkem.
A választópolgár számára az egyik legfontosabb dolog az egészségügy, a kormányok mégis szinte mindig óvatosan vagy inkább szerencsétlenkedve nyúlnak hozzá. Várhatunk-e ritmus-, esetleg irányváltást a következő négy évben?
Hornung Ágnes családokért felelős államtitkár elmondása szerint a 2019-ben Babaváró hitelt igényelt családok kevesebb...
Írtam nemrég a sávos adózásról. Az egyik visszatérő motívum volt a hozzászólásokban, hogy miért adóztatja...
A társasági adóról szóló törvény 2023. december 31-től hatályos rendelkezései bevezették a kutatás-fejlesztési... 
Why do some businesses, despite needing a financial boost, hesitate to apply for loans? Research shows that the tone of central...
A fast fashion fogalma az új divattrendek gyors átfordulására és a tömegesen gyártott, olcsó ruházati cikkek keresletére...
Az interneten sok vélemény jelenik meg a "megfelelő" adóztatással kapcsolatban, de még a legtájékozottabbak is...
De nincsenek, véli az ING Bank vezető elemzője.
Sorra húznak el mellettünk az uniós országok.
Milyen következményekkel járhat a csapok elzárása?
