Az amerikai elnökválasztás eredménye inkább a demokraták veresége volt, mint Donald Trump diadala. A demokraták nem azért veszítettek, mert Joe Biden elnök túl sokáig maradt elnökjelölt, és nem azért, mert Kamala Harris nem volt elég jó jelölt, hanem azért, mert elveszítették a munkás szavazókat, és nem sikerült visszahódítani őket.
Trump nemcsak a választáson elért erős felhatalmazással, hanem a kongresszus mindkét házának ellenőrzésével és a Legfelsőbb Bíróság konzervatív többségével együtt lép majd hivatalba. Szabad kezet kap az átfogó belpolitikai programjának megvalósítására, a szövetségi kormányzat radikális átalakítására és az intézményi normák átírására. Ha igaz az, hogy Trump visszatérése mélyreható hatással lesz az Egyesült Államokra, akkor újabb elnöksége valószínűleg még nagyobb jelentőséggel bír majd a világ többi része számára.
„A gazdaság, te hülye!” – ez az elhíresült szlogen, amelyet James Carville politikai stratéga talált ki, segített Bill Clintonnak 1992-ben legyőzni George H.W. Bush elnököt, és most egy újabb amerikai elnökválasztási eredményre ad magyarázatot. A gazdaság kiemelt szerepet játszott az idei választáson, megteremtve a feltételeket nemcsak ahhoz, hogy Donald Trump legyőzze Kamala Harrist, és hogy a republikánusok megszerezzék az irányítást a szenátus és a képviselőház felett, hanem esetleg ahhoz is, hogy egy ellenelit új hatalmi struktúrát vezessen be.
A mesterségesintelligencia-technológiák térnyerése óriási lehetőségeket rejt magában, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk az energiafogyasztásukkal járó környezeti lábnyomot. Az ESG (környezeti, társadalmi és irányítási) szempontjából a fenntarthatóság iránti növekvő elkötelezettség egyre fontosabbá teszi az olyan kérdések vizsgálatát, mint az AI-megoldások energiafogyasztása, a rendszerek üzemeltetésének és optimalizálásának módjainak feltérképezését, valamint a „zöld mesterséges intelligencia” kialakulóban lévő trendjének megismerését, amelynek célja az AI energiaigényének csökkentése.
A 21. században az egyetemes tudomány felhalmozott vívmányai a 8 milliárdos népességgel és a kőkorszakban ragadt emberi agy korlátaival kombinálva permanens rendszerszintű üzemzavartól szenvedő globális világot hoztak létre. Az egymással is összefüggő válságok (polikrízis) elől az emberiség sajnos az illúziók, a gazdaság-politika-média által kifeszített kommunikációs valóságába menekül. Ezzel egyre közelebb sodorva magát a hatodik nagy kihalási eseményhez.
Az idei évben megrendezett számos választás, nem utolsósorban az amerikai elnökválasztás, elterelte a figyelmet az ENSZ bakui klímaváltozási konferenciájáról (COP29). A politikai vezetőknek azonban szerte a világban továbbra is a klímaválság elleni küzdelemre és a zöld átmenet felgyorsítására kell összpontosítaniuk mind a fejlett, mind a fejlődő gazdaságokban.
A jövő évi költségvetés tervezete alapján a magyar nyugdíjrendszer változásai és finanszírozási tervei több fontos kérdést vetnek fel. Az előirányzott költségvetés szerint 2025-ben a nyugdíjakra és nyugdíjszerű ellátásokra 7200 milliárd forintot fordítanak, ami az egyik legnagyobb kiadási tétel marad. A 13. havi nyugdíj biztosítása 500 milliárd forint feletti összeget igényel, míg a NŐK40 program keretösszege 490 milliárd forintra nő. Európai összehasonlításban azonban Magyarország továbbra is az egyik legkevesebbet költő tagállam marad az öregségi nyugdíjakra, a GDP 7,45%-os arányával jócskán elmaradva az uniós 10,9%-os átlagtól. Cikkemben a 2025-ös költségvetés nyugdíjakra vonatkozó részeit elemzem.
A november 11-én kezdődött és 22-éig tartó azerbajdzsáni ENSZ-klímacsúcsot Donald Trump megválasztásának árnyékában rendezik meg, sok fontos politikai vezető el sem megy az eseményre. A csúccsal kapcsolatos elvárások már a klímakonferencia kezdete előtt is alacsonyak voltak, ennek ellenére grandiózus beszédek hangzanak el arról, hogy hatalmas pénzáramlásra van szükség a gazdag országokból a szegényebbek felé. Trump győzelme előtt is irreálisnak tűnő, ezer milliárd dolláros fellépésre vonatkozó felhívások elhibázottak, és biztos, hogy kudarcot vallanak.
Nyolc évtizeddel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) megalapítása után a világ országai nagyszabású alkut köthetnek – és kell is kötniük – az IMF irányítási struktúrájának reformja és a felmerülő kihívások kezelése érdekében. A dolgok jelenlegi állása szerint az IMF egyre rosszabb helyzetben van ahhoz, hogy teljesítse a tőle elvárt feladatokat.
Kína jelentős forrásokat fordít a dolláralapú fizetési rendszer alternatívájának megteremtésére. Ennek ellensúlyozására az amerikai politikai döntéshozóknak támogatniuk kellene a stablecoinokat kibocsátó magáncégeket, ugyanis ezek az eszközök biztosíthatják az amerikai állampapírok iránti keresletet, és erősíthetik a zöldhasú globális helyzetét.
Azt is gondolhatnánk, hogy a munkamánia előreviszi az embert a karrierépítés során. Ezzel szemben a valóság az, hogy ez egy olyan függőség, ami inkább felemészt, mintsem felemel. Egy betegség, amit sajnos nem vesznek elég komolyan. A hátterében nem csupán különböző szükségletek, motivációk, elvárások, személyiségjegyek lehetnek, hanem olyan egzisztenciális, a létezésünkkel kapcsolatos kérdések is, melyek megválaszolása mindannyiunk számára komoly kihívást jelenthet.
A Black Friday Magyarországon 10 év alatt sokat változott: míg kezdetben hatalmas akciók és impulzusvásárlások jellemezték, ma már tudatosabb, tervezett vásárlás zajlik. Az óriási árengedmények helyett inkább elnyújtott akciós időszakokkal találkozhatunk. Ez azonban lehetőséget ad arra, hogy körültekintően mérlegeljünk, és árfigyelő alkalmazásokkal, listákkal készüljünk az akciókra. Így a Black Friday még mindig jó alkalom lehet a szükséges termékek, például karácsonyi ajándékok kedvezményes beszerzésére, de a villámakciók kora lejárt.
Az elmúlt években Kína gazdasági gondjai olyannyira megszaporodtak, hogy az elemzők már 3D problémahalmazról kezdtek beszélni az adósság (debt) hegyek, a demográfia mélyrepülés és Nyugat kockázat-csökkentési (de-risking) törekvései kapcsán. A múlt héten szintet lépett a helyzet, és Donald (Trump) megjelenésével már 4D-ben „élvezheti” a kínai vezetés a műsort.
Mire számíthatunk a világpolitikában Donald Trump győzelme után? Mi jöhet a Kínával, a Közel-Kelettel, az Oroszországgal, az Ukrajnával és az Európával való viszonyban? Milyen lehetőségeket jelent a Trump-győzelem Magyarország számára? Elemzés.
Az elmúlt években a magyar gazdaság a sorozatos, kívülről jövő válságok ellenszelében volt kénytelen helytállni. A COVID, a háború, az energiaár-robbanás után most a magyarral erősen összefonódott német gazdaság válságával vagyunk kénytelenek szembenézni. A német ipar elmúlt időszaki gyengélkedése komoly strukturális problémákra hívja fel a figyelmet. A visszafogott külső kereslet, az elmaradó állami támogatások, valamint a versenyképesebb kínai konkurencia nyomán a német feldolgozóipar új rendelései, valamint rendelésállománya továbbra is csökkenő tendenciát mutat. A válság komolyságát mutatja az is, hogy az elmúlt hetekben több német járműgyártó vállalat gyárbezárásokat és/vagy elbocsátásokat helyezett kilátásba. Az elmúlt hét német politikai eseményei a változás reményét kínálják, a konzervatív fiskális politika oldódása nyomán jelentősebb kormányzati összegek juthatnak majd az elektromobilitási szektor támogatására. Közben a magyar gazdaságpolitika a Demján Sándor Programmal és a feszes reálbér-növekedés fenntartásával a hazai kkv-szektor hatékonyságának növekedését akarja elérni, ami a német növekedéstől kevésbé függő gazdasági motort indíthat be.
Donald Trump megválasztása után kilőttek a tőzsdék. A kérdés az, hogy az új elnök intézkedései milyen hatással járnak a vállalatokra. Ehhez bizony nem elég Trump előző elnökségéből kiindulni: a gazdaság most teljesen más helyzetben van, mint 2016-ban volt. Cikkemben körbejárom a várható intézkedések piaci hatásait.
„Tanulj tovább, fiam/lányom, hogy neked már jobb legyen” – mondták aggódó szülők milliói, főként a rendszerváltást követően. Egészen a közelmúltig úgy tűnt, hogy e világképet a teljes politikum is osztja, de legalábbis nem hívja ki. A közéletet figyelő állampolgárok antennái azonban az utóbbi időben meglehetősen furcsa „Hűha!” jeleket foghatnak az univerzum e szegletéből.
A fejlődő országok klímavédelmi kiadásai finanszírozásának ígéretes módja lehet a szolidaritási illetékek alkalmazásának kiterjesztése. Ezek olyan, a szén-dioxid-kibocsátásra és gazdasági tevékenységekre kivetett globális illetékek, amelyekből származó bevételeket a fejlődő országoknak juttatják. Ezen megoldások kiterjesztése hatalmas előnyökkel járna.
A világ válaszúthoz érkezett: az egyik út a még nagyobb mértékű globális széttöredezettséghez és a válságok elmélyüléséhez vezet, a másik pedig esélyt kínál az egyes országok egyéni, illetve közös jólétének elérésére a közös problémák közös megoldásain keresztül. Bár egyértelmű, melyik utat kellene választani, ennek a döntésnek az eredménye attól függ, hogy képesek leszünk-e a meglévő nemzetközi intézmények átalakítására. A kétrészes cikk első része főként az IMF-et, kisebb részben a Világbankot övező problémák azonosításáról szólt, míg ebben a második részben a szerzők a nemzetközi rendszer és intézményei átalakításának általuk kívánatosnak tartott módját (az ötödik világrendre való átállást) mutatják be.
„Szankcióinkkal Oroszország bevételi forrásait akarjuk csökkenteni, különösen az energiaágazatban"- fogalmazott október 23-án Brüsszelben Didier Reynders igazságügyi biztos. A magasztos cél és logika ellenére is protestálni vagyok kénytelen, ugyanis a politikus érvrendszere csak a 2022 februári ukrajnai invázió óta a szankciós politika. Ne feledjük, az EU kommunikációja ennél régebb óta deklarálta, hogy Európa „elhagyja” energia-mátrixából a fosszilis (szén alapú) forrásokat, azaz leválik az oroszok által nyújtott fölgázról és kőolajról. Írásommal új szempontokat kívánok behozni a diskurzusba, közelíteni az eddigi elemzési síkokat és sajátos keretben elhelyezni múltat és jövőt, javaslatot téve az új európai biztonsági architektúra egyik alapvető elemére; remélve, hogy mindez további termékeny gondolkozásra sarkallja a téma iránt fogékony közvéleményt.
Kb. egy éve használom a roic.ai-t részvények elemzésére, de olyan sok a hibás adata, hogy váltanom kellene, de nem...
Egyre több e-mailt kapok, hogy elkezdték felmondani az olvasók Gold 2 számláit kéthónapos határidővel. Úgyhogy...
Megkérdeztem a ChatGPT okosabbik (fizetős! kapitalista!) verzióját az egyenlőtlenség előnyeiről. Legjobb tudása... 
2025 nyarától új mulasztási bírságra kell felkészülniük a munkáltatóknak, amely a biztosítotti jogviszony tisztázására... 
A Lightyear megkeresett, hogy szerintük a magyar piac még mindig nem ismeri eléggé a TBSZ előnyeit. Mivel általában...
Ausztria gazdasága 2024 harmadik negyedévében 0,3%-kal nőtt az előző időszakhoz képest. Az ipar és az építőipar...
Ismertette 2025-ös terveit és várakozásait az Államadósság Kezelő Központ.
Megjelent a Préda, a Portfolio kiberbűnögyi podcastjének negyedik epizódja.
Van még erő a kriptovalutában?
