A funkcionalitáson és hatékonyságon túl, korábbi technológiai újításoktól eltérő módon érzelmi szempontok, igények is megjelennek a mesterséges intelligencia-ember interakció során. Az AI elfogadottságára és használati hajlandóságára hatnak ezek az érzelmi faktorok, melyek közül kulcsfontosságú az empátia. Az AI-ember interakció nem csak új elvárásokat hoz magával, hanem az emberi viselkedésre és innovációra is változó hatással van.
Valóban átárazza a részvénypiacot a kamat? Számít-e a recesszió? Lényeges kérdés-e a soft landing? Erről szól az alábbi gondolatmenet.
Pár évvel ezelőtt írtam egy cikket a Portfolio.hu-ra, amelyben elmondtam a véleményemet a pénzforgalom fő kérdéseivel kapcsolatban. Annak állításait ma is vállalom, ellenvélemény nem jött vele kapcsolatban. Most egy újabb témát vetek fel, amelyet napjainkban szintén esedékesnek tartok, ugyanis alapos félreértésekre ad okot, még igen magas szinteken is. Időről időre felmerül ugyanis, hogy a távol-keleti (elsősorban kínai) QR-kódon alapuló fizetés mennyivel fejlettebb a többi fizetési típushoz képest és mennyire le vagyunk maradva ebben a kérdésben. Előljáróban: ez a hype (mai, enyhébb értemezésben felbuzdulás) elsősorban a szabályozók, ennek nyomán kisebb mértékben a sajtó és sokkal kevésbé a pénzügyi szakma részéről figyelhető meg.
A 2023-as év egyik fontos meglepetése az amerikai diszkont kereskedők gyenge forgalma volt. Ezt a jelenséget választottam az év sztorijának, ugyanis – sokakkal egyetértve – én sem számítottam erre. Ez a váratlan fejlemény volt az oka annak, hogy a diszkontláncok árfolyamának mélyrepülését figyelhettük meg tavaly a tengeren túli részvénypiacokon így azok a befektetők, akik múltbeli tapasztalataikra támaszkodva, biztonsági játékosként ilyen cégekbe koncentrálták pozícióikat, végül nagy veszteségeket szenvedtek el.
A közösségi finanszírozással kapcsolatban a hazai fórumokon megjelent írások sok esetben nem nélkülözték azt a felütést, amely szerint a közösségi finanszírozás a közeljövőben jelentősen fel fog futni Magyarországon, tőkét biztosítva ezzel a finanszírozást igénylő projektek számára. Valóban beindult hazánkban ez a külföldön – elsősorban az Egyesült Államokban – már bejáratott forrásgyűjtési forma? Jelen cikk ezt a kérdést kívánja körbejárni, elsősorban a tevékenységgel összefüggő engedélyezési és felügyeleti feladatokat ellátó Magyar Nemzeti Bank (MNB) szemszögéből. A téma közelmúltbeli aktuallitását pedig az adja, hogy 2023. november 10. napjától kizárólag felügyeleti engedéllyel végezhető a közösségi finanszírozási tevékenység.
Az elmúlt hetekben élénk szakmai párbeszéd alakult ki a forint árfolyamának gyengülése kapcsán. A témában megszólaló elemzők az árfolyam jelenlegi szintjét általánosságban gyengének találják. Azonban ilyen értékítélet megfogalmazásához mélyebbre kell ásni a nominális forint-euró árfolyam elemzésénél, és a reálárfolyamot kell vizsgálat alá venni. Ez ugyanakkor historikusan kifejezetten erős szinten áll, az elmúlt években felépült jelentős inflációs többletünk miatt. Szintén közös motívum a piaci elemzésekben, hogy a gyengülő nominális árfolyamot a csökkenő kamatkülönbözettel magyarázzák. Ezzel szemben írásomban kifejtem, hogy a piac által korábban nagyrészt beárazott kamatcsökkentéseknek csak nagyon limitált szerepe lehetett a nominális árfolyam legutóbbi leértékelődésében.
Míg egykor a szabadkereskedelem a progresszív reformerek központi ügye volt, akik az átlagemberek érdekében igyekeztek felvenni a harcot a körülbástyázott érdekcsoportok ellen, ma már a jobboldali nacionalisták és a mainstream baloldal mumusa lett. Ahhoz, hogy megértsük, miért változott meg ilyen radikálisan a kérdéssel kapcsolatos attitűd, követnünk kell a pénz útját.
A forintot elemző írásokból és előrejelzésekből mostanában aligha szenvedtünk hiányt. Én sem birtoklom a Szent Grált, de mégis úgy gondolom, valamit mégis csak hozzá tudok tenni a nagyképhez, hogy megértsük, mi is zajlik most. Illetve rávilágítanék arra is, hogy bármit is tettünk eddig a forint stabilizálása érdekében, az csak tüneti kezelés volt. A megoldások pedig amennyire egyszerűek, annyira elképzelhetetlenek is.
Az ukrán gáztranzit jövője lett az orosz-ukrán szájháború egyik új témája. Eddig minden a szokásos szereposztás szerint történik: az ukránok egyre többször és egyre hangosabban mondják, hogy a gáztranzit szerződést nem lehet meghosszabbítani, az oroszok pedig számokat (32 dollár/ezer m3 az ukrán tranzitdíj) dobnak be a köztudatba, egyébként pedig hallgatnak. Mind a két fél szereti a nagy drámát, ezért most még semmi sem fog történni: 2019-ben is csak december 30-án írták alá a most érvényes szerződést, idén sem fognak ezzel sietni. Ennek a rövid írásnak az a fő gondolata hogy valószínűleg lesz orosz-ukrán gáztranzit 2025. január 1. után is, de az más lesz, mint a mostani.
A magánegészségügy erőteljes növekedése a humánerőforrás elszívás miatt hozzájárul a közösségi egészségügy működési zavaraihoz. Ez is igazolja azt, hogy hibás és nem működő az a kormányzati szándék, amelyik két párhuzamos egészségügyet felépítve mereven el akarja választani a köz- és magánszférát. Nincs két egészségügyre való orvosunk, szakdolgozónk. A magánegészségügyben nagyfontosságú szakterületek (onkológia, traumatológia, intenzív terápia stb.) gyakorlatilag teljesen hiányoznak, és egy minden problémát országos lefedettséggel megoldó második egészségügy fenntartásához nem elég tömeges és gazdag az elit. Ezért csak a köz és magán szabályozott együttműködése hozhat előrelépést, de a valós megoldáshoz nemcsak a szolgáltatók, de a köz- és magánforrások együttműködésére is szükség van.
A koratavaszi adatok ráirányították a figyelmet a gazdasági helyzetünkre, noha a közvéleményt foglalkoztató témákból most egyébként sincs hiány. A makrogazdasági viszonyok általában szűk kör figyelmét kötik le, az elmúlt másfél év rekordméretű inflációja azonban felerősítette a közgazdasági ügyek iránti érdeklődést. Újabban pedig a térség országaihoz mért jövedelmi, fogyasztási mutatóink is hullámokat keltettek, hiszen azokból az olvasható ki, hogy relatív helyzetünk romlott korábban jóval mögöttünk járó népekkel szemben.
Az egyrészről 2023 eleje óta, másrészről tavaly október vége óta tartó technológiai bikafutás komoly akadályokba ütközött a múlt héten. Három halálos csókot is kapott a piacnak ez a szegmense. Egyrészt “a káprázatos hetes” két és fél tagja már kifejezetten lefelé vezet. Másrészt láttunk egy szupernóva-robbanásra hasonlító jelenséget az Nvidia részvények pénteki kereskedésében. Harmadrészt egy nagyon ritka és az esetek döntő többségében működő trendzáró mintázatot kapott szintén pénteken a Nasdaq-100 index.
A Szegény párák által begyűjtött szakmai sikerek újra ráirányították a figyelmet a Magyarországon forgatott külföldi filmekre. Ráadásul két éven belül második alkalommal ismerték el a filmszakma legrangosabb díjával magyar szakember itthon, bérgyártásban forgatott filmben nyújtott munkáját. Ez azt sugallja, hogy a külföldi forgatások nemcsak munkahelyet biztosítanak, hanem fejlődési lehetőséget is jelentenek a hazai stábtagok számára. Mindemellett felmerül a kérdés, hogy a nemzetközi környezetben szerzett tudás „lecsorog-e” a magyar filmgyártásba, azaz van-e érdemi változás a magyar produkciók minőségében.
Az elmúlt hónapokban nőtt a munkanélküliségi ráta Magyarországon, ami mostanra olyan magas szintre került, mint amit utoljára a Covid-válságban láttunk. A munkaerőpiac feszessége tehát enyhült, de a számok mögé nézve sokkal árnyaltabb a kép. Mekkora béremelkedés várható Magyarországon? Mennyire erős a dolgozók alkupozíciója? Mennyire kell tartanunk az infláció újbóli emelkedésétől?
Milyen helyzetben vannak a nők a magyar nyugdíjrendszerben? A válaszhoz egyrészt elemezni szükséges a demográfiai folyamatokat, másrészt az egyenjogúság egyik fő pillérének, az egyenlő munkáért egyenlő bér általános elvének érvényesülését (a kereseti rés alakulását), és ennek törvényszerű következményeit a nyugdíjak összegének (a nyugdíjrés mértékének) alakulására. Emellett a várható teljes nyugdíjas női élettartamra jellemző pénzáramlást is meg kell vizsgálni. Kétrészes cikksorozatom első részében a demográfia folyamatok és a kereseti rés kérdését jártam körül, ebben a cikkben pedig a nyugdíjrés és a várható teljes nyugdíjas női élettartamra jellemző pénzáramlás kérdését elemzem. Összességében kijelenthető: nem bizonyítható, hogy a nők helyzete rosszabb lenne a magyar nyugdíjrendszerben, mint a férfiaké, sőt.
A pénz- és tőkepiacok volatilitása a 2020-as években erőteljesen megemelkedett - ezt nem csak a forint vagy az OTP-részvény árfolyamán érezzük, de akár az áram- vagy gázszámlánk befizetése alkalmával is. A mai, felgyorsult, globalizált világban bármely új hír azonnali és heves piaci reakciókat vált ki, ennek hatása alól a hazai vállalkozások sem vonhatják ki magukat - a túléléshez elsősorban mérhető adatokra, megfelelő stratégiára és gyors alkalmazkodási képességre van szükség.
Úgy tűnik, a szárnyaló amerikai tőzsde különös módon leválasztódott az amerikai politika elkeserítő helyzetétől. Állítólag Winston Churchilltől származik az a mondás, hogy „az amerikaiak mindig helyesen cselekednek, miután már minden más alternatívát kipróbáltak”. Az idei amerikai elnökválasztás közelgő – Joe Biden és Donald Trump közötti – visszavágójának fényében, Churchill megjegyzése kiigazításra szorul: az amerikaiak, úgy tűnik, csak azután cselekszenek helyesen, miután minden más alternatívát már kétszer kipróbáltak.
Milyen helyzetben vannak a nők a magyar nyugdíjrendszerben? A válaszhoz egyrészt elemezni szükséges a demográfiai folyamatokat, másrészt az egyenjogúság egyik fő pillérének, az egyenlő munkáért egyenlő bér általános elvének érvényesülését (a kereseti rés alakulását), és ennek törvényszerű következményeit a nyugdíjak összegének (a nyugdíjrés mértékének) alakulására. Emellett a várható teljes nyugdíjas női élettartamra jellemző pénzáramlást is meg kell vizsgálni. Kétrészes cikksorozatom első részében a fenti szempontok közül a demográfiai folyamatok és a kereseti rés kérdését járom körül.
A zöld energiaátállásban több tucatnyi olyan nyersanyagra, mint például lítiumra van szükség, amelynek bányászatát manapság néhány nagy szereplő uralja a világon. A bányászat mellett ezeknek a nyersanyagoknak a feldolgozása is födrajzilag erősen koncentrált. Ebben a cikkben azt mutatjuk be, hogy a világ mely országai töltenek be domináns szerepet a kritikus nyersanyagok, kritikus fémek és ritkaföldfémek bányászata és feldolgozása terén, és ez milyen hatással van az ellátási láncokra.
Két évvel azután, hogy Oroszország teljeskörű háborús agressziót indított Ukrajna ellen, Kijev katonailag még mindig tartja magát, sőt az ország gazdaságilag is kezd talpra állni. Bármennyire is szeretné Vlagyimir Putyin, hogy a világ azt higgye, megóvta az orosz gazdaságot a visszaeséstől, a közelmúltbeli pénzügyi és gazdasági fejlemények mást mutatnak.
HitelesAndrás - Keress, kövess, költözz! Emelkedő hitelkamatok? Javaslat a legjobb barátnak Ha a legjobb barátom...
Az Amazonas-medence esőerdeje fontos természeti kincsünk, amely gazdag növény- és állatvilággal, kiterjedt vízhálózattal...
HOLD After Hours. Szabó Lászlóval helyre tesszük a szövőlepkéket, a kapitalizmust, a kapitalizmus kritikusait,... 
A CBC Marketplace nemrég kiadott egy videót, amiben rejtett kamerával megvizsgálták néhány kanadai bank ügyintézőit....
A családjogi, azon belül a válóperes ügyvédek praxisában legtöbbször előforduló kérdéskör a házasság megromlása... 
Akárhányszor előjön az adózás, egykulcsos-többkulcsos adózás kérdése, úgy tűnik, hogy három emberből kettő...
Kaiser Ferenc, az NKE docense a Portfolio Checklistben értékelte az Ukrajnának jóváhagyott új segélycsomagot.
Mekkora a baj a luxusiparban?
A Citadealla Alap portfóliómenedzsere a Checklist vendége volt.
