A zöldenergiára való teljes áttérés a 21. század egyik kiemelt célkitűzése. A történelem során több alkalommal is lezajlottak már energiaátmenetek, ám a mostani elképzelések egy olyan irányváltást feltételeznek, amely egyedülálló volna az emberiség eddigi történetében.
Az USA és Kína vámháborúja talán most nyugvópontra jutott, de a két ország között a technológiai fölényért folytatott verseny nagyobb sebességbe kapcsolt. Miközben mindkét állam a mesterséges intelligencia terén kialakítandó dominanciáért – és az ezzel járó termelékenységi és geopolitikai előnyökért – küzd, egy kérdés előtérbe kerül. Vajon Kína AI-képességei utolérik-e Amerikáéit, sőt felülmúlják-e azokat?
Az elektromos autók akkumulátorai, az okostelefonok és elektronikai eszközök iránti kereslet növekedésével a bányavállalatok szerte a világban a mélytengerek felé fordítják figyelmüket, ahol értékes nyersanyagok, például a nikkel és a kobalt az óceánok fenekén burgonyaméretű gumókban találhatók. Egyre több kutatás és közvetlen készülődés tapasztalható így a mélytengerek ásványkincseinek kiaknázása terén az USA-ban, Kínában, Indiában és Japánban – de Európa sem marad ki a sorból az egyértelmű környezeti veszélyek ellenére.
A középkorban gyakran az udvari bolond volt az, aki merészelt kényelmetlen igazságokat is kimondani a királynak. Donald Trump amerikai elnök – aki szíve szerint talán uralkodó lenne – egyfajta udvarában ez a szerep a kötvénypiacé.
A Szputnyik 1950-es évekbeli kilövésétől az 1980-as évek japán elektronikai boomig az amerikaiak többször is attól féltek, hogy elveszítik technológiai előnyüket a külföldi riválisokkal szemben. Minden alkalommal azonban az USA az erősségei – globális tehetségek vonzása, fejlett kutatásokba való befektetés, a versenyjogi (trösztellenes) törvények érvényesítése –megkétszerezésével reagált, és így végül megerősödve került ki ezekből az időszakokból. Ma azonban Amerika technológiai vezető szerepét nem egy újabb Szputnyik vagy Sony fenyegeti a legsúlyosabban, hanem az alapvető előnyeinek belső eróziója. Szinte úgy tűnik, mintha Donald Trump politikája az amerikai innováció alapvető pilléreinek lebontását célozza.
Vannak arra utaló jelek, hogy az Egyesült Államok végre törvénybe foglalhatja a kriptovaluta-szektor egyes részeire vagy egészére vonatkozó alapvető szabályokat. A törvényjavaslat kidolgozása során a törvényhozók jól tennék, ha megvizsgálnák az Európában nemrégiben bevezetett keretrendszert.
A piacgazdasági elméletek szokásos előfeltevései szerint a gazdasági folyamatokat az egyéni preferenciák alakítják. Az önérdekű egyének a fogyasztási lehetőségeik maximalizálásában érdekeltek. Ennek eredményét rendszerint a bruttó hazai termék, közismert angol elnevezéssel GDP mutatójával mérjük. Széles körben elfogadott nézet, hogy amennyiben nő a GDP, nő a fogyasztásból származó jólét. Nem tesszük hozzá azt, hogy ez az összefüggés csak egy jól működő demokráciában teljesül. Akkor, ha a fogyasztók a választott tisztségviselők és más, a hatalomtól független szervezetek révén képesek érdemben ellenőrizni a kormányzati gazdaságpolitika fő irányát abból a szempontból, hogy az mennyire veszi figyelembe a fogyasztók/választópolgárok preferenciáit.
Jövőre Bulgáriában is jöhet az euró, január 1-től az ország huszonegyedikként csatlakozhat az euróövezethez. A bolgárok a korábbi években már többször közel álltak az euró bevezetéséhez, de a finisben eddig mindig hibádzott valami. A 2022-es kritériumvizsgálat ebből a szempontból különösen érdekes volt, végül 2023 januárjában Horvátország egyedül csatlakozott, ahogyan arról akkor írtunk is. A bolgár euró kacskaringós bevezetése több tanulsággal szolgál a még az előszobában várakozó gazdaságok számára is.
Az euró árfolyama már hetek óta viszonylag szűk sávban, 401-405 forint között oldalazik. Sőt, az április közepi lokális mélypont óta valójában egy kisebb forinterősödő hullám alakult ki az euró ellenében, az amerikai dollárral szemben pedig ennél jóval jelentősebb erősödés tapasztalható. A forint stabilitásában a jegybank is erősen érdekelt az inflációs kockázatok miatt, ami látszik is a piac által árazott kamattöbbleten a régiós versenytársakhoz képest. A piac ugyanakkor mindettől függetlenül a jelenlegihez képest alacsonyabb hazai kamatokra számít jövőre, így a forint tartós és jelentős erősödése valószínűleg csak akkor lehetne reális forgatókönyv a jelenlegi szintekről, ha az MNB meglepné a piacot, és mégsem csökkentené a kamatokat 2026-ban.
Az egész világ hetek óta találgatja, vajon Donald Trump mit ért az alatt, hogy „kisétál”, ha az orosz-ukrán tárgyalások nem a kedve szerint haladnak. Lehet, hogy csapot-papot ott hagy, mondván: bajlódjanak vele az európaiak? Vagy éppenséggel felpaprikázódik, amiért Putyin semmibe veszi az amerikai erőfeszítéseket és gesztusokat, s újra előkerül, hogy „kinek nagyobb az atomrakétája”? Nincs elemző vagy bennfentes, aki azt állítaná, bizton tudja, mi jön – a legbizonytalanabb talán maga az elnök. Egy dolog azonban kétségtelen: minden kaotikusság és oda-vissza hepciáskodás dacára a Trump-adminisztráció eddig több lényegi ponton üdítő kijózanodást eredményezett.
A tudósok azon dolgoznak, hogy megértsék a mikroműanyagok hatásait, és megállítsák e mérgező szennyező anyagok beáramlását a világ víztestjeibe. A polimerek előállítása azonban ugyanilyen káros hatással van a bioszférára, ami kiemeli a műanyagoktól való függőségünk csökkentésének fontosságát.
Kevés vezetőnek adatik meg, hogy akár csak egyszer is megmentse országát, nemhogy kétszer. Charles de Gaulle-nak ez sikerült: először a II. világháború alatt a Szabad Franciaország élére állt, majd az algériai háború befejezésével és a ma ismert V. Köztársaság megteremtésével. Tavaly Mario Draghinak is megadatott a lehetőség, hogy ugyanezt megtegye.
Az elmúlt hetekben orosz tisztviselők azt az elképzelést hangoztatták, hogy amint véget ér az ukrajnai háború, a nyugati – különösen az amerikai – cégeket szívesen látják újra Oroszországba. A Trump-kormányzat érdeklődéssel reagált. De mennyire reális ez a kilátás? Valóban visszatérnének a nyugati befektetések és vegyesvállalatok?
Mind Donald Trump Amerikájában, mind Recep Tayyip Erdoğan Törökországában a piacok idei üzenete egyértelmű: a politikai instabilitás táplálja a gazdaság törékenységét. Figyelmeztetnünk kell magunkat arra: amikor az intézmények gyengülnek, az infláció megugrása sosem marad el.
Mi lenne, ha pontosan tudnád, mennyit keres a kollégád? Mi lenne, ha mindenki szabadon megoszthatná a saját fizetését? És mi lenne, ha az álláshirdetésekben végre kötelező lenne feltüntetni a várható fizetést? Mindez hamarosan valóra válhat!
Bár az idei évnek még a fele sem telt el, máris a politika által kiváltott szélsőséges volatilitás éveként vonul be a történelemkönyvekbe – nemcsak a pénzpiacok, hanem a gazdasági narratívák és a nemzetközi kapcsolatok szempontjából is. De hogy ez hová fog vezetni, még nem tudni. Az amerikai belpolitikai és a nemzetközi rend széttöredezésének vagyunk tanúi, vagy csak egy döcögős utazásnak, amely mindkét terület kedvező átrendeződéséhez vezet el?
A Covid-válság alapvető leckét adott a világnak arról, hogy milyen fontos a globális együttműködés a betegségek elleni küzdelemben. Ezt az együttműködést és annak fenntartásához szükséges feltételeket azonban nehézségek övezik. Az egészségügy és a tudomány jövőbeni finanszírozása megkérdőjeleződött, a fejlesztési támogatások egyes hagyományos donorok általi csökkentése pedig kétségeket ébreszt aziránt, hogy képesek vagyunk-e megelőzni a fertőző betegségeket és megfelelően reagálni azokra a világ legsebezhetőbb országaiban.
Az elmúlt hónapok intenzív amerikai diplomáciai erőfeszítései ellenére sem úgy tűnik, hogy jóval közelebb kerültünk volna a szomszédunkban több mint három éve tartó orosz-ukrán háború lezárásához. A helyzet megértéséhez érdemes megnézni azt, hogy pontosan hogyan és miért zárultak le az elmúlt évtizedek háborúi, és milyen folyamat vezetett a békekötésekhez.
A járműipar a nearshoring egyik tradicionális ágazatának tekinthető. A globalizáció eredményeképpen ugyanis számos nagyvállalat épített ki regionális termelési kapacitásokat olyan földrajzi vagy gazdasági szempontból kulcsfontosságúnak számító országokban, mint Mexikó, illetve Argentína. Az amerikai adminisztráció által bevezetett vámok azonban most komoly kihívások elé állítják ezeket a cégeket. Az Energiastratégia Intézet nearshoring-sorozatának 8., befejező része.
A kereskedelmi ingatlanok (irodák, szállodák, kiskereskedelmi egységek, ipari- és logisztikai ingatlanok) piacának alakulása egy fontos, de kevésbé elemzett, kevésbé szem előtt lévő része a gazdaságnak. A különböző nem lakáscélú ingatlanok kereskedelme jó látleletet ad a gazdaság állapotáról, ugyanakkor befektetői szempontból is fontos nyomon követni a piac alakulását: a tranzakciók száma, értéke nagyban befolyásolja a piacon lévő ingatlanok érkét is. Ez egy ingatlanokkal foglalkozó alapkezelőnek azért is különösen fontos, mert az ingatlanok értékének változása befolyásolja a befektetési alapok hozamát – nem mindegy, hogy a piac fellendülőben van vagy éppen eltűnik belőle a kereslet.
Évi 201 ezer tonna fagyi külföldre - ezzel Németország messze a világ legnagyobb exportőre volt 2023-ban, a fagyi... 
A magyarországi székhelyű gazdasági társaságok tulajdonosai számára az exit lehetősége gyakran egy külföldi befektetőnek... 
Pár darab AT&T-adtam el, mert kellett egy kis pénz, és kaptam pár osztalékot is, más említésre méltó dolog...
Tegyük fel, hogy most ülsz le először tárgyalni a privát bankároddal. Befektetőként ilyenkor az a legfontosabb kérdés...
Az elektronikai hulladék világszerte az egyik leggyorsabban növekvő hulladéktípus. 2022-ben 62 millió tonna e-hulladék...
HitelesAndrás - Keress, kövess, költözz! CSOK átvitele másik ingatlanra 2025-ben - Mit tehetsz eladáskor? CSOK átvitele...
Az invazív szúnyogfajok megjelenésével új kórokozók is felbukkanhatnak.
10 milliárd forintos támogatással mentenék meg a nyarat.
Így termelj, tárolj és válj le a hálózatról egyszer és mindenkorra!
