Szingapúr, Svájc és Dánia az első három ország a svájci IMD World Competitiveness Center által készített idei versenyképességi listán és ezúttal már az élen voltak helycserék. Az uniós országok többsége rontott helyezésén a tavalyi pozíciójához képest. Magyarország ezúttal az 54. helyen végzett az átfogó felmérés szerint, nyolc helyet csúszott vissza az előző évhez képest. Ezzel a teljesítményével a 2019 óta eltelt időszakban a nemzetközi rangsorban hazánkat megelőzte Lengyelország, Horvátország és Románia.
A háború első áldozata az igazság, tartja a mondás, és az elmúlt több mint két év bőségesen visszaigazolta ezt. A tények csak egyik vagy másik narratíva szűrőjén keresztül jutnak el hozzánk, s a megmondó emberek bármely okfejtés-kezdeményre azonnal címkét biggyesztenek. Ha valaki a nemzetközi rendszer alapszabályaihoz ragaszkodna, akkor „háborúpárti”, ha az eszkalációt kerülné és fenntartható stabilitást keres, akkor „Putyin-bérenc áruló”. Ettől azonban nem lesz kevésbé helytálló érv sem a stratégiai egyensúlyra törekvés, sem a nemzetközi jog. S hogy a temérdek bizonytalanság közepette mi nyújthat mégis némi fogódzót? A térkép, a józan ész és… az irodalom.
Az EU nyugdíjkoncepciója szerint a szuverén európai nyugdíjrendszerek mindegyikének megfelelőnek, fenntarthatónak és korszerűnek kell lenniük. Az alábbi cikkben e szempontok alapján elemzem a magyar nyugdíjrendszer helyzetét, például annak vizsgálatával, hogy az mennyire képes megelőzni az időskori szegénységet, vagy mennyire tükrözi a nemzedékek egymás iránti szolidaritását, illetve mennyire támogatott a tőkefedezeti és egyéb kisebb nyugdíjmegoldások elérhetősége. E szempontok alapján nyilvánvaló, hogy a magyar nyugdíjrendszer reformja elkerülhetetlen.
Magyarországon az állami nyugdíjkiadások mértéke a GDP 7%-át tette ki 2021-ben – derül ki az Eurostat egy friss jelentéséből. Ez azt jelenti, hogy az EU 27 tagállamából 24 többet fordít a nyugdíjasaira, mint Magyarország. A kétségbeejtőnek tűnő elmaradást más tényezők mellett a magyar nyugdíjasok várható élettartamának fájdalmas rövidsége is okozza.
Az utca emberének az vele a baja, hogy nincs belőle elég. A jegybankár úgy találja, hogy túl sok van belőle. A nemzetgazdásznak az a baj, hogy egyáltalán van. Mindhárom válasz igaz, a maga egyszerűsége mellett is.
Magyarország egy, az egészség-informatikai piac szereplői által régóta várt lépésre szánta el magát: hamarosan megnyitja az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Teret (az EESZT-t) az AI-fejlesztők előtt.
Az elmúlt bő két hétben az euró/forint árfolyam idei eddigi csúcsát is megközelítette, de járt 384 alatt is, ami az elmúlt három hónap legalacsonyabb szintje. Ekkora lenne a bizonytalanság a magyar gazdaságban vagy inkább külső hatásokat tükröz az árfolyam mozgása? Egyáltalán: nagy ingadozásnak számít a forint közelmúltban látott mozgása? Kell-e számolni érdemi következményekkel?
Két történelmi jelentőségű bírósági ítélet is született az elmúlt időszakban a klímavédelem ügyében, amelyek alapján szerzőnk azt sürgeti, hogy az energetikában is előremutató modellt kell felépíteni, és "invesztálni kell többek között az energia megtermelését, szállítását / tárolását és elosztását végző rendszerekbe is". Előrebocsátja: "Ez sajnos azt is jelenti, hogy az EU lakosainak meg kell fizetnie technológiai átmenet árát. Aki korábban ébredt, annak kicsit kevesebbet, aki még kótyagos a szunditól azoknak többet. Egy biztos: most utólag, egy összegben sokkal fájóbb lesz, mint lett volna apránként, az össznépi házimozi-bulik, vagy új és folytatódó környezetszennyező beruházások támogatása helyett."
Ahogy egyre több ország lép a „nettó nulla szén-dioxid-kibocsátás” felé vezető útra, kulcsfontosságúvá válik a megújuló energiaforrások növekvő hányadának az energiarendszerbe való integrálásának szükségessége. Ez az elkövetkező években fellendülést idézhet elő a helyhez kötött energiatárolás globális piacán.
Világszerte a demokráciák törékenynek és védekező helyzetben lévőnek tűnnek. Számos olyan jelenséget látni, amelyek az 1970-es éveket és a két világháború közötti időszakot idézik meg. Az, hogy Donald Trump a friss közvélemény-kutatási adatok szerint erős támogatottsággal bír, az autoriter jellegű nacionalizmustól való félelem újabb hullámát váltotta ki. Sokak számára, akik közelről követték a 2016-os és a 2020-as amerikai elnökválasztást, Trump előnye a kulcsfontosságú ingadozó államokban nagyon ijesztőnek tűnik.
A Biztosítási Elemző Központ cikksorozatban foglalkozik a magyarországi biztosítási szektor digitális helyzetével, annak jelenlegi és jövőbeli kihívásaival, valamint a mesterséges intelligencia szerepével, hatásaival. Az első cikk átfogó képet és megoldási módszertant vázol fel a feladatok kezeléséhez. Az ezt követő írások egyes kiemelt témákkal foglalkoznak majd, gyakorlati segítséget nyújtva a szektor szereplőinek.
A Dél- és Nyugat-Ukrajnában történő építkezések és beruházások megerősíthetik a jelenlegi gazdaságot annak érdekében, hogy a megtámadott ország a hátán tudja cipelni a háború súlyát, valamint felgyorsíthatják a nemzetgazdaság központjának nyugatra és délre történő, elkerülhetetlen áthelyezését. A projekt sikeréhez megerősített légvédelemre és több munkaerőre van szükség.
Folyamatosan találkozhatunk azzal a téves állítással, hogy mivel a klímaváltozás egy valós dolog, „követnünk kell a tudományt”, és véget kell vetnünk a fosszilis energiahordozók használatának. Ezt halljuk a szén-dioxid-kibocsátás gyors csökkentését támogató politikusoktól és maguktól a természettudósoktól is, amikor például a Nature főszerkesztője azt állítja, hogy „a tudományos álláspont egyértelmű, a fosszilis energiahordozókat el kell hagyni”.
Nem véletlenül zajlik nyilvános szakmai vita mostanság arról, hogy egy magát startupként definiáló induló technológiai cégnek milyen stratégiát érdemes választania a növekedés és a tőkebevonás területén. Az eddigi publikációk nagy alapossággal elemezték ki a felgyülemlett tapasztalatokat, sikereket és kudarcokat, és vonták le a tanulságokat a saját értelmezési tartományukban. Eközben jórészt mindegyikük figyelmen kívül hagyta, hogy a nagyjából 2022. óta radikálisan megváltozott makro- és finanszírozási környezet milyen új gazdasági, növekedési és befektetési stratégiákat kíván meg, ahogy egyébként azt is, hogy összes gazdasági hatásában milyen növekedési minták sulykolása mit eredményezhet. Pedig ha azon lamentálunk, hogy egy Forma 1-es pályán mekkora gázzal és milyen sebességgel lehet a leggyorsabban végig menni és mikor mekkora a kisodródás veszélye, nem árt, ha azt is számításba vesszük, hogy magát a pályát nem áztatta-e eső, esetleg nincs-e rajta tartós szennyeződés, s hogy ha mindezeket rosszul mérjük fel vagy figyelmen kívül hagyjuk, nem okozunk-e tömegbalesetet. Cikkemmel a "Nagy Startup Vitához" szeretnék hozzászólni.
Az Nvidia sokadszorra szárnyal az elmúlt másfél évben. A világ harmadik legértékesebb tőzsdei vállalatának emelkedése többször hatott már pozitívan az egész amerikai részvénypiacra, nagy kérdés, hogy ez így lesz-e az idén nyáron is. Van ugyanis egy baljós ómen is a piacon: a szoftverszektor komoly gyengesége.
Az ukrajnai gáztranzit leállása az év végén alapjaiban írná át a közép-európai gázkereskedelmet. Az orosz gáz kiesése könnyen alááshatja az osztrák gáztőzsde, sok évtizedes közép-európai hub szerepét. Ez komoly lehetőséget jelent Magyarország és a hazai gáztőzsde számára.
Mivel az eurózónában az infláció a 2022. októberi 10,6%-os rekord szintről 2024 májusára 2,6%-ra esett vissza, az Európai Központi Bank (EKB) optimista abban a tekintetben, hogy az inflációs nyomás tovább enyhül majd. Márciusi előrejelzései szerint az infláció 2024-ben átlagosan 2,3% lesz, majd 2025-ben 2%-ra, 2026-ban pedig 1,9%-ra csökken. Az EKB így a június 6-i ülésén várhatóan 4%-ról 3,75% körüli szintre csökkenti a fő irányadó rátáját, a betéti rendelkezésre állás kamatát.
A jegybankárokat hallgatva azt hihetnénk, hogy a közelmúltban tapasztalt magas infláció pusztán a Covid utáni extrém bizonytalansági környezetben bekövetkezett, megbocsátható előrejelzési hiba volt. Miközben jelenleg uralja a piacokat és a pénzügyi sajtót is, ez a narratíva olyan szintű jegybanki függetlenséget feltételez, amely a jelenlegi volatilis gazdasági és politikai környezetben egyszerűen irreálisnak tekinthető. Még ha a jegybankoknak sikerül is az inflációt belátható időn belül 2% alá vinniük, az újabb, 5-7 éven belüli inflációs hullám valószínűsége jelentősen megnőtt.
Itt az ideje, hogy fontolóra vegyük az ársapka felvételét a rendkívüli helyzetekre vonatkozó közgazdaságtani eszköztárba? Az energiaárak példátlan megugrása, ami Oroszország Ukrajna elleni invázióját követte, jelentős önvizsgálatot váltott ki Európában a gazdaság stabilizálását célzó hagyományos intézkedések hatékonyságát illetően. Az energiasokkra válaszul az Európai Unió általános árplafont szabott ki a földgázra, és több tagállam is korlátozta a profitmarzsokat, az alapvető élelmiszerek árát és a bérleti díjakat, emellett pedig újra bevezette a windfall tax típusú különadókat (a windfall tax-nek a cégek számára valamilyen pozitív, rajtuk kívül álló piaci folyamat miatt jelentkező – úgymond ölükbe hulló – nyereség után kivetett adót nevezzük – a szerk.).
A külkereskedelmi kapcsolatok kialakulását és intenzitását alapvetően a vállalatok profitnövelő magatartása formálja. A költségek csökkentése miatt a munkaintenzív folyamatokat olcsóbb munkaerővel rendelkező területekre költöztetik és a termeléshez szükséges alkatrészek beszerzésénél azt tartják szemmel, hogy olcsón és megfelelő minőségben vásárolják meg azokat, függetlenül a földrajzi lokációtól. Az elmúlt években azonban egyre több geopolitika feszültség figyelhető meg a világ legnagyobb gazdasági tömbjei között, amelyek erőteljesen hatást gyakorolnak a kereskedelmi kapcsolatokra. A hasonló gondolkodású országok elkezdtek többet kereskedni egymással. Mi vezetett idáig és hogyan változott a szereplők gondolkodása?
