Donald Trump választási győzelmét követően Európa felismerte, hogy meg kell erősítenie biztonságát és gazdasági ellenállóképességét. Az európai védelmi ipar vezetői több beruházást sürgetnek a szektorban, a védelmi minisztériumok pedig többet költenek a tudományra és a technológiára, hogy biztosítsák országaik felkészültségét a jelen és a jövő háborúira. De az nem elég, ha minden ország egyedül cselekszik.
Ahogy a mesterséges intelligencia átalakítja a gazdaságokat és a társadalmakat, az üzleti élet vezetőinek át kell gondolniuk, hogy miként fognak együttműködni a politikai döntéshozókkal a technológia fejlődésének szabályozása terén. Az Európai Unióban a nemrégiben elfogadott AI-jogszabály előírja a cégek számára, hogy a különböző felhasználási esetekhez kapcsolódó kockázatok függvényében óvintézkedéseket tegyenek. A mesterséges intelligencia „társadalmi pontozásra” (social scoring) való felhasználása így „elfogadhatatlannak” minősül, míg az AI alapú e-mail szűrők „minimális kockázatot” jelentenek.
A hazai ingatlanbefektetési piacon a lakóingatlan hagyományosan a legnépszerűbb választás a magánbefektetők számára. Nem meglepő, hiszen elsőre könnyen érthető, egyszerű(nek tűnik) kezelni és mindenkinek vannak személyes tapasztalatai. Azonban az ingatlanpiac világa messze több lehetőséget kínál, mint pusztán lakások vásárlása és kiadása. Az üzlethelyiségek, ipari és logisztikai ingatlanok, bérbeadott irodaházak, valamint az ezeket birtokló befektetési alapok komoly diverzifikációs és hozamlehetőségeket hordoznak.
Az elmúlt tizenöt évben a klímaváltozás elleni küzdelem új frontvonalai a bíróságokon nyíltak meg: mára világszerte közel 3 000 klímapert indítottak, melyekben államokat és vállalatokat vonnak felelősségre a káros emissziók és az éghajlatváltozást súlyosbító politikák miatt. A változatos jogi eljárások – a „greenwashing” elleni támadásoktól kezdve a kormányok klímatervének mulasztásait firtató perekig – nem ritkán az emberi jogok megsértésére hivatkoznak, és eddig soha nem látott módon teszik mérlegre a gazdasági, politikai és társadalmi érdekeket. A fiatal generációk és különböző civil szervezetek egyre bátrabban élnek a jog adta lehetőségekkel, hogy rákényszerítsék a döntéshozókat: konkrét, hatékony lépéseket tegyenek bolygónk és az eljövendő generációk védelméért. Eközben a bíróságok előtt zajló ügyek számos fontos alkotmányos és nemzetközi jogi kérdést is felszínre hoznak, például az egészséges környezethez való jog, a nemzeti szuverenitás és a nemzetközi szerződések kapcsolatát illetően. A klímaperek – legyenek akár a kormányok vagy a vállalatok ellen irányulók – mindinkább az éghajlat-politika alakítóivá válnak, és már most jelentősen formálják azt a jogi, politikai és társadalmi keretet, amelyben a következő évtizedek környezetvédelmi döntései megszületnek.
Egy korábbi cikkemben bemutattam, hogy a magyar gazdaság teljesítményében meghatározó szereppel bírnak a külföldi tulajdonú vállalatok, amelyek általában fejlettebb és hatékonyabb technológiával végzik a termelést, mint a hazai cégek. Ezen termelékenységbeli különbség miatt jellemezhető a magyar gazdaság a duális kifejezéssel. Egy friss, tudományos folyóiratban megjelent – kollégáim által írt – tanulmány szerint ez a dualitás megmutatkozik abban is, hogy a külföldi és a hazai tulajdonú vállalatok között gyengék a beszállítói és értékesítési kapcsolatok. A magyar gazdaság szerkezetével szemben régóta megfogalmazott kritika, hogy a magyar tulajdonú vállalatok csak alacsony mértékben képesek a külföldi multinacionális cégek beszállítóivá válni. Korábban azonban nem álltak rendelkezésre, átfogó, a teljes gazdaságot magába foglaló adatok, amelyek alapján számszerűsíteni lehet ezen kapcsolatok erősségét.
Az idei davosi Világgazdasági Fórumon számos kreatív ötlet hangzott el arról, hogyan lehetne megmenteni a bolygót, csökkenteni az egyenlőtlenséget és kezelni a sürgős biztonsági kihívásokat. Nagyrészt azonban az volt az esemény nagy tanulsága, hogy az európaiak mennyire borúlátóak a gazdaságuk helyzete és különösen Donald Trump miatt.
A mai összetett világban a pénzügyi készségek elsajátítása és alkalmazása ugyanolyan alapvető fontosságú, mint az írni-olvasni tudás elterjedése a könyvnyomtatás után. Ennek egyik meghatározó eleme a pénzügyi énhatékonyság, mely azt tükrözi, hogy az egyén mennyire érzi magát képesnek pénzügyei kezelésére és a megfelelő pénzügyi döntések meghozatalára. A pénzügyi énhatékonyság alapvetően határozza meg az egyének életminőségét és az ország gazdasági stabilitását is.
Donald Trump amerikai elnök nem hagyott kétséget afelől, hogy kedveli a vámokat. Első célpontként Kínát, Kanadát és Mexikót nevezte meg. Egyelőre csak az biztos, hogy kormánya a vámok kivetését arra fogja használni, hogy engedményeket csikarjon ki, ahol csak tud.
A 2023-as és az 2024-es globális, vagy akár hazai hőmérsékleti rekordokat elnézve aligha kétséges, hogy a Föld éghajlata egy jelentős átalakuláson megy át jelenleg. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy ez a felmelegedés valójában az emberiség fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó szén-dioxid kibocsátásának tudható-e be, valamint, hogy mennyire jelent súlyos veszélyt a felmelegedés jelenlegi üteme. Ahogyan abban sem teljes az egyetértés, hogy vajon mennyi erőforrást lenne érdemes a globális felmelegedés kezelésére fordítani. Ugyan néhány millió éve a jelenlegihez hasonló szén-dioxid koncentrációk már előfordultak a Földön, azok jóval magasabb hőmérsékletek és tengerszintek mellett voltak jellemzők. Egyértelmű intő jelnek tekinthető, hogy a földtörténet korábbi, extrém éghajlattal jellemezhető időszakaiban is a jelenleg becsült, emberi tevékenységből származó globális szénkibocsátás mintegy töredéke jellemezte a bolygónkat, ezért a helyzet igenis súlyosnak mondható, ami azonnali beavatkozást kíván.
A 2021-2030 közötti időszak a geotermikus energia évtizede lesz – véli az Európai Geotermikus Energia Tanács (EGEC). A nonprofit szervezet elemzése szerint az elmúlt hat évben rendkívüli növekedésnek lehettünk tanúi, és becsléseik szerint 2030-ra az ágazat mérete 13-szor nagyobb lesz, mint a 2021-2030-as időszak előtt. A technológia sokféle alkalmazási lehetősége és a hatalmas kiaknázatlan potenciál miatt is a geotermikus energia az energiaátmenet egyik kulcseleme lehet, amit egy előző cikkünkben mutattunk be. Ebben a cikkben az iparág európai helyzetét, illetve a geotermikus energia kiaknázásának hazai lehetőségeit mutatjuk be.
Az oroszok már a spájzban, sőt a kriptopiacon vannak. Alighanem a bitcoin malmára hajtja a vizet, hogy míg a hagyományos pénzügyi rendszerek a különböző korlátozások célpontjai, addig a decentralizált digitális valuta függetlensége, inflációval szembeni védettsége és határok nélküli használhatósága egyre vonzóbbá teszi. Moszkva példája azt mutatja, hogy a bitcoin nemcsak a dedollarizációs törekvéseket támogatja, hanem hatékony eszközzé válik a szankciók megkerülésére, miközben a bányászat területén is stratégiai előnyöket biztosít az országnak. A kriptovaluták ilyen szintű alkalmazása alapjaiban formálhatja át a globális pénzügyi rendszert.
Elérkezett a várva várt 2025-ös esztendő, Donald Trump is megkezdte második elnöki ciklusát, ám az orosz-ukrán háború még nem fejeződött be. Hogyan is fejeződhetett volna be, hiszen jelenleg több üzleti szempont és érv szól a háború folytatása mellett, mint ellene. Ha kizárólag a hadiipart nézzük, akkor a feleket bármelyik oldalon is támogató országok, illetve cégek egyelőre inkább a harcok folytatásában érdekeltek. Erős felütés, de mégis, vajon mire figyel napjainkban egy magyar, a hadiipar iránt érdeklődő kkv? Milyen következtetésekre jut, milyen lehetőségeket lát ezekben a trendekben?
A technológia fejlődése új távlatokat nyit a geotermikus energia nagyobb arányú hasznosítása előtt, és lehetővé teszi, hogy a geotermikus energia vonzóvá váljon az energiamixben - állapította meg a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) 2024 decemberében megjelent elemzése. Ezen technikák közé tartozik a vízszintes fúrás és a hidraulikus repesztés, amelyet az észak-amerikai olaj- és gázipari beruházások során fejlesztettek ki. Ha a geotermikus energia az olyan innovációs sikertörténetek nyomdokaiba léphet, mint a napelem, a szél, az elektromos áram és az akkumulátorok, akkor a jövő villamosenergia- és fűtési rendszereinek egyik sarokkövévé válhat, mint folyamatosan rendelkezésre álló és tiszta energiaforrás. Jelenleg a geotermikus energia a globális energiaszükséglet kevesebb mint 1%-át fedezi, felhasználása néhány könnyen hozzáférhető és kiváló minőségű erőforrással rendelkező országra koncentrálódik, köztük az Egyesült Államokra, Izlandra, Indonéziára, Fülöp-szigetekre, Törökországra, Kenyára és Olaszországra.
Nagy találgatások övezik, hogy merre tart 2025-ben a globális és európai légiipar. A forgalom egyes régiókban már a Covid előtti szintek felett jár, de Európában a teljes felépülés idén következhet be. Ebben a diszkont légitársaságok, a Wizz Air, a Ryanair és az easyJet is oroszlánrészt vállalhat.
„A számok csak megtévesztenek!” – mondta egy korábbi vezetőm. Ezek a szavak csengtek a fülemben, mikor egy friss elemzésben 370-es fair EUR/HUF árfolyamot kalkuláltak. Így 410 környékén ez már közösség elleni izgatás. De viccet félre téve, szerintem az a fair árfolyam, ami a piacon kialakul. A piac pedig aligha talál magának kapaszkodót az erősödés irányába.
Harmincöt évvel ezelőtt a világ korszakos változást élt át az európai kommunizmus összeomlásával. Francis Fukuyama elhíresült mondásával ezt a pillanatot a „történelem végének” nevezte, és azt jósolta, hogy minden társadalom végül is a liberális demokrácia és a piacgazdaság felé fog haladni. Ma már szinte közhelynek számít annak megállapítása, hogy ez a jóslat mennyire téves volt. Donald Trump és MAGA-mozgalmának visszatérése miatt talán a jelenlegi korszakot a „haladás végének” kellene neveznünk.
Az Urewera-erdő Új-Zélandon jogi személyként védelem alá került, a Mar Menor sós vizű lagúnája Spanyolországban ökológiai jogalanyként kapott autonómiát, és az ecuadori Vilcabamba-folyó is jogi eszközökkel harcolhatott az őt érintő környezeti károk ellen. A természeti entitások jogalanyisága, amelyet először az őslakos népek spirituális világnézete hívott életre, mára egyre nagyobb teret nyer az európai jogrendszerekben is. De hogyan egyeztethető össze ez a nyugati világ emberközpontú gondolkodásával, a felvilágosodás racionalitásával és a római jogi hagyományokkal? Lehet-e valóban jogi személy egy folyó, egy erdő vagy egy egész ökoszisztéma a nyugati jogi kultúrában?
Az utóbbi években az iparpolitika visszakerült a fejlett országok gazdaságpolitikai eszközrendszerébe, illetve a főáramú közgazdasági gondolkodásba. Írásomban az iparpolitikát portfólióelméleti megközelítésben vizsgálom: azt, hogy hogyan változik a magyar gazdaság növekedési és stabilitási kilátása, ha egy ágazat súlyát növeljük a rendszerben. Az elemzés segíthet annak megválaszolásában, hogy mely ágazatok további térnyerésével tudna leginkább növekedési többlethez jutni az ország a kockázatok gyakorlatilag változatlan szintje mellett. Véleményem szerint ez a módszertan jól ki tudja egészíteni a hagyományos makroökonómiai modelleket.
Újabb izgalmas év jöhet a kötvénypiacon, nemcsak itthon, hanem a régió egészében, sőt valószínűleg globálisan is. Miután a kamatszintek az inflációs hullámok lecsengésével 2023-2024-ben többé-kevésbé normalizálódtak, az államháztartási mérlegek alakulása, a deficitek GDP arányos mértéke, az államadósságok fenntarthatósága, illetve az adósságok finanszírozásának szerkezete kerülhet ismét az adósságpapírok befektetőinek fókuszába. Már csak azért is, mert pár év szünet után tavaly az EU ismét élesítette a túlzottdeficit-eljárásokat (EDP), ami talán csökkenti majd a fiskális politikák már-már természetesnek tekintett túlköltekezési hajlamát.
Kína gazdasága egyre több problémával küzd. Az országot lejtőre taszító 3D problémakörre (demográfia; debt, azaz adósság; decoupling, azaz leválás az Egyesült Államokról) egyszerűen nincs rövid távú megoldás. Nem nehéz párhuzamot vonni Kína jelenlegi és Japán korábbi, az ingatlanbuborék kipukkadása utáni deflációs helyzete között. A nagy kérdés ezek alapján az, hogy mi vár az országra?