A magánegészségügy erőteljes növekedése a humánerőforrás elszívás miatt hozzájárul a közösségi egészségügy működési zavaraihoz. Ez is igazolja azt, hogy hibás és nem működő az a kormányzati szándék, amelyik két párhuzamos egészségügyet felépítve mereven el akarja választani a köz- és magánszférát. Nincs két egészségügyre való orvosunk, szakdolgozónk. A magánegészségügyben nagyfontosságú szakterületek (onkológia, traumatológia, intenzív terápia stb.) gyakorlatilag teljesen hiányoznak, és egy minden problémát országos lefedettséggel megoldó második egészségügy fenntartásához nem elég tömeges és gazdag az elit. Ezért csak a köz és magán szabályozott együttműködése hozhat előrelépést, de a valós megoldáshoz nemcsak a szolgáltatók, de a köz- és magánforrások együttműködésére is szükség van.
A koratavaszi adatok ráirányították a figyelmet a gazdasági helyzetünkre, noha a közvéleményt foglalkoztató témákból most egyébként sincs hiány. A makrogazdasági viszonyok általában szűk kör figyelmét kötik le, az elmúlt másfél év rekordméretű inflációja azonban felerősítette a közgazdasági ügyek iránti érdeklődést. Újabban pedig a térség országaihoz mért jövedelmi, fogyasztási mutatóink is hullámokat keltettek, hiszen azokból az olvasható ki, hogy relatív helyzetünk romlott korábban jóval mögöttünk járó népekkel szemben.
Az egyrészről 2023 eleje óta, másrészről tavaly október vége óta tartó technológiai bikafutás komoly akadályokba ütközött a múlt héten. Három halálos csókot is kapott a piacnak ez a szegmense. Egyrészt “a káprázatos hetes” két és fél tagja már kifejezetten lefelé vezet. Másrészt láttunk egy szupernóva-robbanásra hasonlító jelenséget az Nvidia részvények pénteki kereskedésében. Harmadrészt egy nagyon ritka és az esetek döntő többségében működő trendzáró mintázatot kapott szintén pénteken a Nasdaq-100 index.
A Szegény párák által begyűjtött szakmai sikerek újra ráirányították a figyelmet a Magyarországon forgatott külföldi filmekre. Ráadásul két éven belül második alkalommal ismerték el a filmszakma legrangosabb díjával magyar szakember itthon, bérgyártásban forgatott filmben nyújtott munkáját. Ez azt sugallja, hogy a külföldi forgatások nemcsak munkahelyet biztosítanak, hanem fejlődési lehetőséget is jelentenek a hazai stábtagok számára. Mindemellett felmerül a kérdés, hogy a nemzetközi környezetben szerzett tudás „lecsorog-e” a magyar filmgyártásba, azaz van-e érdemi változás a magyar produkciók minőségében.
Az elmúlt hónapokban nőtt a munkanélküliségi ráta Magyarországon, ami mostanra olyan magas szintre került, mint amit utoljára a Covid-válságban láttunk. A munkaerőpiac feszessége tehát enyhült, de a számok mögé nézve sokkal árnyaltabb a kép. Mekkora béremelkedés várható Magyarországon? Mennyire erős a dolgozók alkupozíciója? Mennyire kell tartanunk az infláció újbóli emelkedésétől?
Milyen helyzetben vannak a nők a magyar nyugdíjrendszerben? A válaszhoz egyrészt elemezni szükséges a demográfiai folyamatokat, másrészt az egyenjogúság egyik fő pillérének, az egyenlő munkáért egyenlő bér általános elvének érvényesülését (a kereseti rés alakulását), és ennek törvényszerű következményeit a nyugdíjak összegének (a nyugdíjrés mértékének) alakulására. Emellett a várható teljes nyugdíjas női élettartamra jellemző pénzáramlást is meg kell vizsgálni. Kétrészes cikksorozatom első részében a demográfia folyamatok és a kereseti rés kérdését jártam körül, ebben a cikkben pedig a nyugdíjrés és a várható teljes nyugdíjas női élettartamra jellemző pénzáramlás kérdését elemzem. Összességében kijelenthető: nem bizonyítható, hogy a nők helyzete rosszabb lenne a magyar nyugdíjrendszerben, mint a férfiaké, sőt.
A pénz- és tőkepiacok volatilitása a 2020-as években erőteljesen megemelkedett - ezt nem csak a forint vagy az OTP-részvény árfolyamán érezzük, de akár az áram- vagy gázszámlánk befizetése alkalmával is. A mai, felgyorsult, globalizált világban bármely új hír azonnali és heves piaci reakciókat vált ki, ennek hatása alól a hazai vállalkozások sem vonhatják ki magukat - a túléléshez elsősorban mérhető adatokra, megfelelő stratégiára és gyors alkalmazkodási képességre van szükség.
Úgy tűnik, a szárnyaló amerikai tőzsde különös módon leválasztódott az amerikai politika elkeserítő helyzetétől. Állítólag Winston Churchilltől származik az a mondás, hogy „az amerikaiak mindig helyesen cselekednek, miután már minden más alternatívát kipróbáltak”. Az idei amerikai elnökválasztás közelgő – Joe Biden és Donald Trump közötti – visszavágójának fényében, Churchill megjegyzése kiigazításra szorul: az amerikaiak, úgy tűnik, csak azután cselekszenek helyesen, miután minden más alternatívát már kétszer kipróbáltak.
Milyen helyzetben vannak a nők a magyar nyugdíjrendszerben? A válaszhoz egyrészt elemezni szükséges a demográfiai folyamatokat, másrészt az egyenjogúság egyik fő pillérének, az egyenlő munkáért egyenlő bér általános elvének érvényesülését (a kereseti rés alakulását), és ennek törvényszerű következményeit a nyugdíjak összegének (a nyugdíjrés mértékének) alakulására. Emellett a várható teljes nyugdíjas női élettartamra jellemző pénzáramlást is meg kell vizsgálni. Kétrészes cikksorozatom első részében a fenti szempontok közül a demográfiai folyamatok és a kereseti rés kérdését járom körül.
A zöld energiaátállásban több tucatnyi olyan nyersanyagra, mint például lítiumra van szükség, amelynek bányászatát manapság néhány nagy szereplő uralja a világon. A bányászat mellett ezeknek a nyersanyagoknak a feldolgozása is födrajzilag erősen koncentrált. Ebben a cikkben azt mutatjuk be, hogy a világ mely országai töltenek be domináns szerepet a kritikus nyersanyagok, kritikus fémek és ritkaföldfémek bányászata és feldolgozása terén, és ez milyen hatással van az ellátási láncokra.
Két évvel azután, hogy Oroszország teljeskörű háborús agressziót indított Ukrajna ellen, Kijev katonailag még mindig tartja magát, sőt az ország gazdaságilag is kezd talpra állni. Bármennyire is szeretné Vlagyimir Putyin, hogy a világ azt higgye, megóvta az orosz gazdaságot a visszaeséstől, a közelmúltbeli pénzügyi és gazdasági fejlemények mást mutatnak.
Sokakat meglepetésként ér a gyenge hazai fizetőeszköz, különösen annak az időzítése. De mik lehettek most a kiváltó okok és meddig gyengülhet még a forint árfolyama? Az biztos, hogy óriási változás küszöbén áll a magyar fizetőeszköz, ugyanis a legfontosabb támaszt rántják ki alóla: a magas kamatokat.
Az utóbbi hetekben számos aggodalom látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a kormány törekvése a fogyasztás helyreállítására rontaná a külső egyensúlyt, az infláció ismételt gyorsulásához vezetne, amihez a korábbi tervekhez képest magasabb költségvetési hiánypálya is hozzájárulhat. A vita során (a kormányzati szándékokat teljes mértékben félreértelmező módon) az is elhangzott, hogy nem lenne helyes a kormányzati gazdaságpolitikának letérnie a beruházás és exportvezérelt növekedési pályáról, ami a 2010-es években látott sikeres felzárkózás hátterét adta, miközben az egyensúlyi mutatók alapvetően rendben voltak. Noha a fogyasztás bővülése elkerülhetetlenül növeli az importot, megkíséreljük árnyalni az egyensúly felborulásával kapcsolatos aggodalmakat, miközben ismét hangsúlyozzuk elköteleződésünket a beruházás- és exportvezérelt növekedés mellett - és ezzel végeredményben azt is bemutatjuk, miért nincs modellváltás, hanem egyszerűen csak egy finomhangolás történik. A fogyasztás visszaesése számos negatív folyamatot okozott, ezért a fogyasztás növekedési fordulata kulcsfontosságú a belföldre termelő cégek termelési és beruházási aktivitásának élénkítéséhez, ami egy rövidtávú ciklikus folyamat, és megteremti az alapjait, hogy visszatérjünk a hosszútávon fenntartható, kiegyensúlyozott, beruházás és export által húzott gazdasági növekedéshez. A megjelent bírálatok ez utóbbit nem veszik figyelembe, összekeverve a kifejezetten rövidtávú, ciklikus elemeket a közép- és hosszútávon továbbra is kívánatos és elérendő fundamentumokkal, ami egyúttal elvezethet az egyensúlyi mutatók javulásához is. A folyamatok megértéséhez röviden vissza kell tekintenünk a 2010-es évek közepéig, és több szempontból is meg kell vizsgálnunk a jelenlegi helyzetet.
Nehéz olyan szót találni, amely fontosabb a világ legnagyobb kihívásai és szakpolitikai prioritásai szempontjából, mint az idei nemzetközi nőnap témája, az „inkluzivitás”. A társadalom egésze számára előnyös inkluzív és zöld gazdasági növekedés a fenntartható jólét, a társadalmi kohézió, a versenyképesség és a geopolitikai stabilitás elengedhetetlen összetevője. A társadalmaink valamennyi tagjára kiterjedő „igazságos átmenet” támogatása döntő fontosságú annak biztosításához, hogy az éghajlat-politikai fellépés és a digitális átállás egy fenntarthatóbb és biztonságosabb világhoz vezessen.
Miután a globális pénzügyi stabilitást közjóként értelmezhetjük, számos nemzetközi intézmény foglalkozik a stabilitás fenntartásához szükséges feltételek megteremtésével. A geopolitikai konfliktusok azonban gyakran gondolkodásmódbeli változást okoznak: az instabilitás a zéróösszegű globális versenyben hirtelen hasznos eszközzé válik a saját érdekek védelmében. A kereskedelmi háborúk, a határokon átnyúló ellátási láncok és a kulcsfontosságú technológiákhoz való hozzáférés korlátozásának jelenlegi korszakában – nevezzük ezt „geotechnológia-politikának” – ennek a régi dinamikának egy újabb változata bontakozik ki. Ha hihetünk a történelmi tapasztalatoknak, hamarosan pénzügyi háború fog kitörni.
Az elmúlt napokban minden a forintról szólt. Számos érdekes elemzést olvastam a hazai deviza árfolyamát befolyásoló hírekről, adatokról, de van egy olyan tényező, amiről még nem esett szó. Cikkemben annak járok utána, hogy a piac milyen sztoriban hisz a forinttal kapcsolatban.
A koronavírus-járvány kitörésével a mindennapjaink részévé vált az online vásárlás. Még azok is rákényszerültek, akik azelőtt nem éltek a webshopok és appok adta „otthon, a kanapém kényelméből bevásárolok” lehetőségével. A trendforduló hatására a kiskereskedelmi értékesítés online térben bonyolított aránya jelentősen megugrott (amit természetesen a fizikai boltok bezárása is „segített”), és felmerült a nagy kérdés, hogy a pandémia utáni világban milyen szinten fog ez stabilizálódni. A járvány lecsillapodása és a karantén vége óta eltelt időben az ezzel kapcsolatos vélemények folyamatosan formálódtak, de talán most már tisztábban látszanak a trendek.
Nagyot ment a magyar dezinfláció a tavalyi év második felében. Bár 2023 első hónapjaiban még 20 százalék feletti éves indexeket regisztrált a KSH, októberben már egyszámjegyű volt az infláció, decemberre pedig 5,5 százalékra csökkent. A kedvező tendencia januárban is folytatódott: az év elején az infláció visszakerült a jegybanki célsávba. Ez egyelőre azonban még csak átmeneti győzelmet jelent, a megemelkedett árak tartósan velünk maradtak. Cikkemben egyrészt bemutatom, hogy az elmúlt időszakban a bérek emelkedése miként alakult az inflációhoz képest, másrészt kitérek arra, hogy melyek azok a legfontosabb tényezők, amelyek az inflációt leginkább befolyásolják az év további részében.
Közel egy éve nem volt olyan gyenge a forint, mint most. Ezért érdemes áttekinteni, hogy milyen külső és belső tényezők mozgatják az árfolyamot. A következő időszakban kulcsfontosságúak lesznek a kormányzati gazdaságpolitikai lépések, a jegybanki kamatpolitikája, illetve a jegybank és a kormány közötti, valamint a kormány és az EU intézményei közötti kapcsolat minősége.
Fontos technikai szintet vitt át a forint árfolyama azután, hogy a Magyar Nemzeti Bank az eddigi 75 bázispontról 100 bázispontra gyorsította a kamatcsökkentési tempót. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy jól időzített a jegybank a kamatcsökkentés felgyorsításávál? Esetleg ez már egy új monetáris politikának az előszele? Hogyan teljesíthet ebben a helyzetben a forint a következő időszakban?
